Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-09-24 / 654. szám
Szeptember 24. BÉRMUNKÁS 7. oldal Kik a valódi bűnösök7 Irta: C. K. D. Windber magyar bányászainak levele az országos értekezlethez! Újságolvasó ember, időről-időre találkozik a bányászok panaszos Írásaival, valamennyi ezen bányaplézekről kiszivárgó hírek mind a bányavidéken uralkodó rettenetes állapotokról tanúskodnak. Tény az, hogy a legöregebb bányászok sem emlékeznek a jelenleg uralkodó gyalázatos kizsákmányoláshoz hasonlóra sohasem volt még a bányász any- nyira alásülyedve, hogy kénytelen felesége és gyermekeivel füvet és gyökereket enni, hogy az életüket képesek legyenek fenntartani, mint ftidva van a nyugat Pa.-ai bányászokról. De a közép Pa.-i , Ohio-i, W.. Va és Kentucky-i bányászok helyzete sem sokkal különb, amit a mindenfelé uralkodó sztrájkok bizonyítanak. A széntársulatok egymás közt versenyeznek a szénpiac megszerzésében és amelyik olcsóbban tudja a szenet eladni, természetes, az kapja meg a rendelést, de ebből sem lesz az ottan dolgozó bányászoknak köszönet, mert a szenet olcsón eladni, a nagy profitot bezsebelni és a bányászokat féltisztességesen fizetni teljes lehetetlenség. Tehát, hogy a szent profit csorbulást ne szenvedjen, a széntársulatok mit sem törődve azzal hogy a bányászok keresete már amúgy is jóval a megélhetési színvonalon alól állt, még jobban redukálják a béreket. Történik ez pedig kétféleképpen, — nyilvánosan bizonyos százalék, mig a nagyobbik százalék, amit nyilvánosságra nem hoznak, a mázsánál történik. A lakbéreket, élelmi cikkeket ruházkodást stb. megélhetéshez szükséges tárgyakat a legjobb munkaviszonyokhoz mérten szabják meg és a bányászok kényszerítve vannak mindezeket szó- nélkül elfogadni, mert itt minden a társulatoké és ezt mind az ottani bányászoknak kell kiizzadni és ezek az állapotok, melyek a bányászokat az elszigetelt küzdelmekre kényszeríti, — azt mondtam, elszigetelt, — de még mennyire az. Nyugat Pa.-ba, Kelet Ohioba, a UMWofA és az NMU küzdenek egymás ellen. W. V.-ba a Frank Keeney, W. V. Miner Unionja küzd a két fentebbi szer vezet ellen. Illinoisba és Indiana államokban még mindig kérdés, hogy J. L. Levis avagy A. Howathnak van-e kezében az ottani bányász szervezetek feletti control és ezen szervezetek és az egyesülés között az akadály áthidalhatatlan, mert. mindegyiket vezérek irányítják és a vezérkedéssel járó zsíros pozícióról egyik fél se fog lemondani, bármily nyomort és nélkülözést zúdítanak ezáltal a bányászok nyakába. A széntársulatok nagy örömére mindegyik fél körömszakadtáig fogja védeni a saját önző célját, ha mindjárt a széntársulatokkal és a sherifekkel lép is szövetségre. Hasonló ez a küzdelem a völgy lakók küzdelméhez, kiknek az árviz közelsége jelezve van és ahelyett, hogy közös erővel egy hatalmas gáttal terelnék el a pusztító elemet, mindegyik a saját háza körül próbál apró gátakat rakni, holott jól tudja, hogy ez a munka haszontalan, mert az ár tulnagy és egymásután fogja kis gátjaikat, házaikat talán velük együtt elseperni. És ez mindaddig igy fog tartani, amig a munkásság a vezérekbe veti bizalmőt, még ha az a vezér ; Mr. Matthew Wool, ki a vörös veszedelemmel rémitgeti kapitalista gazdáit, vagy Mr. Green elnök ur legyen is, ki még nem oly lég azért nem támogatta a munkanélküli törvényavaslatot, mert az ő nézete szerint azt minden szabad születésű amerikai mint i alamizsnát megvetőleg utasítana vissza, mostan pedig ugyanez a ! Green ur könyörög ezen törvény életbe léptetéséért. De talán már el is térek a tárgytól. Cikkemnek azt a címet adtam, hogy kik a valódi bűnösök, — vagyis kiket terhel a felelősség a jelenlegi helyzetért. A fentieket elolvasva, bármely öntudatos munkás méltán kérdezheti, hogy hát miért nem keresik a bányászok azt a szervezetet, — amelyik nincs az áruló vezérek- j tői befolyásolva. Ez a miért, ez a nagy kérdő- ; jel Ez, amire én rá fogok világi- | tani az alábbiakban. És ha valamelyik bányásztár- J sam nem ért velem egyet, a i Bérmunkás helyet fog adni a ! helyes ellenvéleménynek. Ha valaki a bányászok között hosszabb időt’ dolgozik és meg- j figyeli a viszontagságtól és bizonytalan helyzettől, meggyötört bányászik sugdolódzását, az fog Vádakat hallani, akadnak a bá— ! nyászok között, akik túltermelést látnak, pedig ez nem állja meg a helyét, mert túltermelés csak akkor lehet, ha szükségleti cikkekből mindenkinek túlsók volna, már pedig nagyon köny- nyen össze lehetne számlálni a milliónyi munkásság között azo- : kát, kik azzal dicsekedhetnének, hogy már nekik mindenből van elég, hisz a szénbányászok még a saját lakásuk fűtőanyagát is a bányából kihordott törmelékdom bon (rockdump) vasutak mentén és az erdőkből szerzik be, mert nem képesek szenet vásárolni. Ha pedig valamiből hiány mutatkozik, addig túltermelés nincs a hiány az megvan mindenből mindenütt. Csak az a baj, hogy munkabér fejébe nem kapunk közel sem eleget ahhoz, hogy az általunk termelt javakat visszavolnánk képesek vásárolni. Mások Mr. Hoovert tartják a minden bajok okozójának, mert nem tudják, hogy az Egyesült Államokban nincsen olyan törvény, ami az elnököt felhatalmazná arra, hogy ő a társulatokat kény szerithetné magasabb munkabérek fizetésére és a rrmnFelkérjük munkástársat, tegyen jelentést a konvenciónak az itteni helyzetről és tolmácsolja nézeteinket, kijelentem, hogy ez nem akar diktálás lenni, hanem véleményünk a helyzetről. Az itteni bányászok üdvözletüket küldik a konvenciónak és az azon résztvevő delegátusoknak és küldötteknek. A bányaipar egyike az alapvető iparoknak. A bányászok helyzete emlékezet óta nem volt j oly tarthatatlan, mint jelenleg, j A bányamunkások nyomora leírhatatlan. Számottevő szervezet közöttük nincs. A féker UMW of A., úgyszintén a politikus NMU. fejt ki köztük nagyobb aktivitást..- Különösen az utóbbi. Tőkét és politikai állásokat j akarnak kovácsolni 'S bányászok szenvedéseiből. És nem lehet azon csodálkozni, hogy a vérig 1 kizsákmányolt, helyes szervezkedést nem ismerő bányászok egy része, mint a vízbe fuló, — minden szalmaszál után kapkod. Bedül a fentebb említett szervezetek vezérei tulságba vitt Ígéreteinek és csatlakozik hozzájuk. Azután következik a csalódások sorozata, amit a Nyurgát Pa., Kelet Ohio, W. V.-ába folyó küzdelmek bizonyítanak. Hogy az ipari szervezkedés eszméje miért nincs nagy mértékben elterjedve | annak az oka az, hogy a legtöbb bányász előtt az ipari szervezkedés ismeretlen fogalom. Tulságo- I san kevés a bányászok között megjelenő, a széntársulatoktól I független ipari szervezők száma, 1 és ha valamelyik ide kerül, az is I csak rövid időt tölt el közöttük. A vastag idegzetű bányászoknak pedig, hogy megértsék az ipari ■ szervezkedés jelentőségét, sokkal több szervezőre volna szüksége, kik huzamosabb időt tölthetné- •nek közöttük és terjeszené k az ! 1WW eszméje. Ezért mi úgy találjuk, hogy bűn volna a jelenlegi helyzetet ki nem használni és az IWW eszmét szélesebb körökbe be nem vinni a bányász kásokkali jobb bánásmódra, még ha akarná, sem tehetné meg, — mert ő' csak egy eszköz a kapitalisták kezében, hogy szükség esetén legyen kit bűnbaknak oda állítani. Mig a túlnyomó többség szemébe pedig John L. Levis az, aki a bányászokat a romlásba taszította, mégis csak jó a vezér, van, kit a bukás után vádolhatnak, hogy ezzel saját bűnösségünket takarhassuk, mert igenis a saját bűnös nem törődömsé- günk, gondolkozni nem akarásunk áldozatai a bányászok. — Csak elfogulatlanul tegyünk visz szapillantást a múltba és bíráljuk meg észszerüleg a jelent, ak- kpr csak az nem fogja meglátni a valódi bűnösöket, aki azt elfogultságában szégyenli, vagy gondolkozni nem tud, emlékezzünk csak vissza az egykor oly hatalmas bányászszervezetre, a UMWofA.-re, és látni fogjuk, — hogy ezt a szervezetet nem marabszolgák közé. Habár anyagi oldalról tekintve nem sok eredményt fűzhetünk hozzá, de minél később, annál rosszabb. Mert minél többször lesz a bányász elárulva, annál inkább húzódik a szervezkedés hirdetőitől. Az I. W. W. eszme terjesztése pedig lehetséges volna oly módon, ha az IWW rendelkezne eJéí? erő- ; vei, hogy a bányavidéket képes lenne megszállni bányászszervezők által és ha ez tulkemény dió volna, akkor kerületenként. — Ezek a szervezők nem félnének a bányába sem lemenni, mint bányászok dolgozni. Szabad idejük ben pedig (ami a bányászoknak most bőven kijut) terjesztenék az IWW eszméjét. Erre alkalmasak volnának az eszméért lelkesedő, kifogástalan viselkedésű nőtlen bányászok, mert bizonyos, hogy ezek naponta ki lesznek téve az elbecsájtás veszedelmének és ezeknek nem ütközne tulnagy nehézségbe helyet változtatni és j az ott hagyott helyet lehetőleg I azonnal másokkal kellene betöl- j tene és lehetőleg különböző nyelvűek lennének. Természetes a szervezet részéről az anyagi támogatás igy is elkerülhetetlen lenne, mert az utazás, helyváltozás, mind költséggel jár. Mindezekben, pedig nagyban lenne a szervezőknek részük. A bányakeresetre pedig nem számíthatnak. mert az a kvártélyukra is kevés. A fentebb említett pártok szer vezői ngy szerveznek, hogy hadi szállásukat a bányáktól távol állítják fel és odacsalogatják a bányászokat, ez a taktika a részünkről nem helyes. Ismétlem, hogy ez nem diktálás, hanem véleményünk kifejezése. Tegye a konvenció tárgyalás alá, ha érdemesnek tartja vele foglalkozni. Az ipari felszabadulásért maradtam hívük, az itteni bányászok nevében gas fizetésű vezérek, hanem harcos bányászok alakították meg és az akkori időket tekintetbe véve nagyon is szép eredményeket tudott elérni a bányamunkások helyzetének megjavítása mindaddig, amig a magas fizetésű vezérek fel nem burjánzót - tak és amint a vezérek szaporodtak és fizetésük emelkedett, úgy hanyatlott a bányászok el- lentálló képesség, mert a legtöbbje úgy gondolta, hogy azért fizetjük vezéreinket, hogy intézzék el a munkás ügyeket ők, — hisz azok jobban értenek hozzá, (sajnos, ez meg is történt) gyűlésekre akkor mentek nagyobb számmal, mikor valamelyik szép kövérre hizott vezér vetődött oda ,mert azok jól értettek a szép mesék előadásához, amit. a tagság (értette vagy nern értette)) tapsviharokkal szokott jutalmazni. (Folyt, a jövő héten) 3 Aláírás.
