Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-08-20 / 650. szám
4. oldal BÉRMUNKÁS Augusztus 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) t HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Kates: Kg-y évre ....................... $2.00 One Year ......................... $2.00 Félévre .................... . . 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .... 5c Bundle Orders .............. 3c Csomagos rendelésnél 3c Single Copy ..................... 5c Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Sta. Y. Szerk. és kiadóhivatal: 131 E. 87 St., New York, N. Y. Entered as Second Class Matter November 19. 1927, at the Post Office , at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS dih OF THE WORLD BÁNYÁSZOK EMLÉKEZZETEK A MÚLTRA! Most, midőn a bányászok ezrei ismét harcba szálltak, szükséges visszaemlékezni a nemrégen lefolyt nagy sztrájkra, midőn még hatalmas szervezet s több ezer dolár a szervezet pénztárában volt a bányászoknak. 1922-es sztrájkban nemcsak hogy jobb gazdasági körülmények között, hanem egységesen példás kitartással harcoltak és már a teljes győzelem előestéjén adták el őket a UMW vezérei, akiket éveken keresztül kitartottak keservesen megkeresett centjeiken. Hogy ez meg ne ismétlődjön többet, szükséges hogy a bányászok mint minden más munkás csoport, a saját erejében s szervezettségében bízzon s nem a vezérekben, még akkor sem, ha azok vörös köpenyt vesznek fel, azzal akarják sárga, megalkuvó színüket takarni. A vezérekben vakon hivő munkásságot jobbra-balra s a posványba is bele tudja a vezér vezetni ha még mindig azokra bízza a sorsát. Térjünk az 1922-es sztrájk ismertetésére, röviden visszaidézzük a tényeket, a múltak tévedésein tanuljunk, hogy ez a harc sikeresebb legyen. A bányászok országos konvencióján 1922 február hóban a következő követelést állították össze a bányászok: 1. A hat órás munkanap. 2. 5 napos munkahét. 3. 20’%-os béremelés a keményszén bányáknál s a létező bér- s kála a puhaszén telepeken. 4. Bérkülönbség megszüntetése, mely több bányánál béremelést eredményez 5. Egy és fél órai munkabér minden túlóráért. 6. Kétszeres órabér minden vasárnap s ünnepnapon dolgozott óráért. 7. A fentieket szerződésileg két évre biztosítani. Mivel a bányatulajdonosok ezen követeléseket nem adták meg, igy 500,000 bányász április elsején letette a csákányt, lapátot, példás egységben sztrájkba léptek. Nagyszerű összetartás jellemezte ezt a sztrájkot, teljes sikerre volt kilátás, melyet az Egyesült Államok \ elnöke a kongresszushoz intézett átiratában bizonyít, mely igy szólt: “A kényszerítő körülmények alatt nem volt a kormánynak mqst mit tenni, csak felszólítani az érdekelt feleket a termelés megkezdésére és garantálni védelmet azoknak, akik a termelés tovább folytatását felveszik. Ezen tényeket tudomásukra hoztuk a kormányzóknak a sztrájk által érintett államokban, két kivételben mindenfelől ígéret lett téve a védelemnyujtásra, a törvény s rend fenntartásra (sztrájktörők védelme értendő alatta.) Legtöbb államban készen voltak megvédeni a sztrájkoló s nem sztrájkoló munkásokat egyformán, még" sincsen széntermelés, az egyszerű, de meggyőző igazság az, hogy csak a nem szervezett szénmezőkről jött egy kevés szén. Az ország teljesen a United Mine Workers hatalmában van.” Ezt vagy három héttel a sztrájk lefuvása előtt irta az elnök, mily sokat jelentett ezen tények beismerése, mégis a vezérek minden fontos követelést feladtak, csak a meglevő fizetési rátát tartották meg s ez elnevezték nagy győzelemnek. A vezérek aláírtak két adás-vevési szerződést egyet Philadelphiá ban, a másikat Clevelandban, ahol a legfontosabb követeléseket, a rö- videbb munkanapot s munkahetet, túlórázásért másfélszeres fizetést feladták és ami a leggyalázatosabb volt, azon munkásokat, akik a szer vezett bányászokkal egyidőben kimentek sztrájkra, de előzőleg nem tartoztak a Unionhoz, csak a sztrájk ideje alatt csatlakoztak, készakarva kihagyták a szerződésből, kint hagyták őket tovább sztrájkolni, mig az eladott szervezett bányászok visszamentek s szkebeltek a még sztrájkoló, elárult munkások ellen, amint az Ohio folyó egyik partján a UMW tagjai már dolgoztak, a W V.-ai oldalon meg még sztrájkoltak és véreztek a bányászok. Mégis a UMW Journalban, melyet a vezérek védelmére a bányászok centjein szerkesztenek, a következő dicshimnuszt közölték szept. 1-i lapban, 1922-ben: “Röviden összefoglalva, a bányászok rendkívüli nagy győzelmet arattak Lewis elnöknek a vezérlete alatt, dacára, hogy sokan ellene voltak.” Ennek a rendkívüli nagy győzelemnek lett az eredménye a UMW teljes szétzüllése. A vezérek árulása folytán lehetővé tették, hogy az egyik lokálnál illetve egyik telepen éjjel-nappal dolgoztak, mig a másiknál nem volt munka s megtörték a lokált s akkor nvilt rendszer alapján az utóbbinál dolgoztak éjjel-nappal, mig megtörték az előbbi lokált s igy lassan csak a csontváza maradt meg az egykoron hatalmas UMW szervezetnek és az áruló vezérek, akik a sztrájk alapra összespórolt pénzen még sok éveken keresztül bírnak busás fizetést maguknak kiutalni. Ezek az áruló vezérek most minden rosszat kiabálnak az IWW-ra, mivel minden erejét beleveti a bányászok helyes irányban való szervezésére és vezér imádás helyett önönmagukban való bizalomra, harciasságra neveli őket. Dacára a politikus és a UMW vezérei állandó pisz- kolódásainak, az államhatalom s a bányabárók általi elfogadott gunme- nek gyilkos támadásai ellenében az IWW győzelemre vitte a coloradói bányászok harcát, kellő kitartással, támogatással győzelemre viszi a Kentucky-i bányászok harcát is, csak a munkásoknak kell szervezkedni, cselekedni vezérek nélkül, ha kell, a vezérek ellenében öntudatosan. Az IWW teljes egészében a harcoló bányászok mellett van, tekintet nélkül, hogy milyen iparban dolgoznak egyes tagjai. Az IWW az egyetlen szervezet, mely egységre, összetartásra tanítja, neveli a munkásságot minden iparban, egy hatalmas nagy ipari szervezetbe igyekszik a munkásokat tömöríteni, hogy a harcban álló testvéreinknek segédkezet tudjunk adni, ne csüggedjenek a harcban, az IWW minden egyes tagja veletek van, veletek érez, támogatunk benneteket minden erőnkkel, mivel helyes utón vagytok, igy a győzelem is biztos A múltak eseményei, tévedései legyen Útmutatótok, ne építsetek vezérekre, ne fogadjatok el diktátorokat magatok felett, mert amint Lewisek a posványba vezettek benneteket, úgy más vezérek is oda tudnak benneteket vezetni, ha még mindig' vezérek után igazodtok, munkás szolidaritásra, öntudatra van nekünk szükség, nem vezérekre. Ezt az osztályszolidaritást biztosítja nekünk az IWW tanítása, támogatása. Vi.. VAN KIVEZETŐ UT A General Defense Committee Kentucky államban időző megbízottja a leggyalázatosabb erőszakosságokról és törvénysértésekről tesz jelentést. A szrájkolókat és a szimpateizereket lelövik, otthonaikat és autóikat a levegőbe röpítik, az ételeikbe beleköpnek és úgy kényszerítik őket azt megenni, a szrájkolók gyermekeitől még azt a .jogot is megtagadják, hogy a szemetes ládákból ételhulladékot szedjenek. A “Midlesboro Daily News” vezércikkben sajnálkozik mindezek felett. Miután egy félhasábon át könnyezik, a következő megállapítást ereszti szélnek: “Úgy a bányatulajdonosok, mint a bányászok tehetetlenek a jelen helyzetb en és a tragikus az, hogy az elkeseredés, a vérontás és a szerencsétlenség elkerülhetetlen a jelen állapotok között, melyeket emberi agy nem tud orvosolni.” Ezekután fájdalmasan kommentálja, hogy a bányaipar “tönkrement”, de ugyanakkor elismeri, hogy a “bányák teljes erővel dolgoznának hetenként hat napot és a béreket felemelnék, megoldaná a jelen megoldatlan helyzetet.” Tehát mégis van módja a megoldásnak és nem áll az, ijiint fentebb írja, hogy emberi agy orvosolni nem tudja. Nagyon sokan varrnak, akik tudják, hogy a jelen lehetetlen állapotoknak van orvossága és Sheriff Blair mindent elkövet, hogy ezt a tudatot kiverje a fejekből. Ehhez természetesen a kormányzó beleegyezését adta. Azon állítás, hogy a bányavidékeknek évről-évre vágóhídnak kell lenni, hogy ott vérontásnak kell lenni és hogy a bányászok tehetetlenek volnának a változhatatlan körülményekkel szemben, nem egyébb hazugságnál. Van kivezető ut éhség és vérontás nélkül. Ez azonban csak ipari szervezettel érhető el. A bányászok mindaddig ilyen viszonyok között lesznek, amig ki nem építik osztályszervezetüket, melyen keresztül aztán képesek lesznek ellentállni a bányatulajdonosok kapzsiságának, saját érdekeik megvédésére. Néhány évvel ezelőtt az akkori munkaügyi államtitkár James J. DDavis kijelentette, hogy az Egyesült Államokba 200.000 bányásszal több van, mint amennyire szükség van. Számítását a régi napi nyolc óra és heti hat napi munkaidő alapján tette. A “Midlesboro News”’ szerkesztője szintén a hat napos munkahétért sóvárog, persze magasabb fizetéssel. A tény azonban az, hogy egyetlen bányásszal sincs több, mint amennyire szükség van, hanem ehelyett túlsók a napi munkaórák és a heti munkanapok száma. A szükséges szén mennyiséget az összes bányászoknak kellene bányászni és csak annyi órát dolgozni naponta és hetenként , amennyi szükséges ennek kibányászására. Akkor nem lennének munkanélküli bányászok. De lenne erejük, — mellyel megfelelő bért és munkaviszonyokat tudnának teremteni. Hogy hogyan juthatnak ily erőhöz, ezt a fontos problémát kell a bányászoknak megismerni, melyet az IWW már megfejtett részükre. A szükséges erő csak egy módon érhető el, a munkásság gazdasági egyesülésével, az ipartelepeken, az osztályharc alapján és akkor megszerezhetik azt, ami jogosan illeti őket. Mi történne ilyen esetben a bányatulajdonosokkal? Erejük fogytán kénytelenek lennének életüket hasznos munkával fenntartani, —• vagy ha erre nem lennének hajiadók: elpusztulának. Ind. Solidarity.
