Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-08-12 / 649. szám

Augusztus 13. BÉRMUNKÁS 5. oldal \ AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL E rovatban minden oly közérdekű dolgot készség­gel közlünk, mely a mun­kásosztály érdekét szolgál­ja. Kérjük a leveleket tel­jes név és cim aláírásával ellátni, amit azonban a le­vélíró kérelmére esetleg mellőzünk vagy csak kez­dőbetű jelzéssel látjuk el. Szerk. SZMÓLING KÁLMÁN SZEDŐ ÉS GÉPMESTER ÚRHOZ címezem ezt a néhány sort. — Ez a finom szagu ur az Uj Előre julius 30-iki számában “Mun­káslevelet” irt. Az Uj Előrétől kizárt nyomdászokhoz címezte azt. A “Munkáslevél” azt mond ja, hogy a sztrájkoló nyomdá­szok “éveken át szívták a vé­rünket” és “csizmatalpból van a pofabőrük”, meg “szivüket ra gadozó fenevadaktól lopták”. Aztán meg hogy “ellenforradal­mi piszookbanda.” Azt mondja még Szmóling, hogy ő is nyom­dász és ha kell, betanít ő annyi nyomdászt a saját költségén, amennyi az Uj Előrének illetve Tóth Lajosnak szüksége van. Ez a Szmóling, aki sohasem volt, nem is lesz szervezett, ön­tudatos munkás, nem mondhat egyebet, mint amit Tóth, Szán­tó, Mayer, Kiss János, — a köz­kereseti társaság igazgatói — bizonyos el- meg leszámolási ügyek elleplezése érdekében — diktálnak. Ez a Szmóling még azt is elhiszi, hogy 3—5 dollár (?) hetifizetést kapnak és ebből fizetnek lakást, vesznek táplálé­kot. ruhát maguknak, több tagú családjaiknak. Ez a Szmóling azt is beveszi, hogy a mai mo­dern munkásmozgalom fizetett vezetői csak intellektuelek lehet­nek. akik éltük nagy részét a burzsoázia szolgálatában töltöt­ték el és hozzák magukkal és el­rejtve tartják magukban annak ideológiáját és hogy ma még ott vannak a munkásmozgalom élén, ezt pusztán csak megélhetésnek tekintik. Érzéseikben az egyik zionista, a másik fascista. a har­madik a klérus felé pislant, a negyedik — mint minden állam- hivatalnok — kirúg, berúg, po­fozza a munkást, akár szervezett akár szervezetlen az. Undorral töltik be e7,ek állásaikat, de kénytelenek, mert a gyomor en­nivalót kér. Nem vettek ezek részt sem sztrájkban, sem forradalomban. Gyárat, műhelyt, bányát ezek csak akkor láttak, ha a gyárve­zető ur bemutatta nekik azt. — Soha csákányt, szerszámot nem szorítottak markukban. Jól ma­nikűrözött puha, fehér kezüket nem szívesen nyújtják a munkás felé. A munkás közelsége büdös nekik. Ilyen lehet az. a Szmóling is. Mert ha nem ilyen volna, azt követelte volna Mayertól, Tóth- tól: számolanak el nyilvánosan az eddig el nem számolt sok-sok minden egyébbröl. De ha ezt valaki ezektől a sok szinii urak­tól követeli, az belekerül az új­ságba, mint “féker, ellenforra­dalmár”, aki meg akarja “zsa­rolni” Tóth-ot, Mayert. Ugy-e Szmóling, ez a helyes? Mi, Szmóling?! De hiszen én tudom jól, hogy a Szmóling nem is úgy gondolja ahogy a “‘Munkásle vél ”-ben mondja, Szmóling csak szmólin- gol, hogy ő munkás, “szedő és nyomó” és szervezett munkás volt, *vagy ma is az. ő nem tar­tozik sehova. Sohasem tartozott. Nem is fog. Ezt a Szmólingot még pofonokkal sem lehet be­rúgni valamely munkásszerve­zetbe. Az ilyen Szmólingokkal van legtöbb baj sztrájkok alkal­mával. Ez a Szmóling csak nagyké- püsködik időnként. Aztán hosz- szu időre ismét eltűnik. Talán sztrájkot tör, mig lezajlik a sztrájk, hogy azután ismét fel­tűnjön, mint “forradalmár”. Sok ilyen Szmóling van, akik csak akkor lapulnak meg, ami­kor bérharc alkalmával szkebel- nek más néven. De ha ez a Szmóling csak­ugyan szedő és gépmester, egy­szerre két munkást pótolhat és nagy megtakarítást tehet az Uj Előrénél. Egy szkeb szedőt pótolhat, meg a nyomót, aki a lapot nyomja. Ez hetenként nagy összeg, levághatná az Uj Előre kiadási tételéből. Mert bi­zonyos, hogy kapnak valamelyes fizetést Tóth, Szántó, Mayer szkab nyomdászai?! Miért nem ajánlja fel magát Szmóling e helyek betöltésére minden díjazás nélkül? Vagy talán ez a Szmóling nem is szedő, nem is nyomó, de még csak nem is munkás. Vala­mi nagyiparos, vagy főhajcsár, aki sok-sok munkást hajszol szö­ges ostorával több, még több profit kiizzadására — hosszú munkaidő alatt 25—30 centes órabérért ?! De ha mégis szedő és nyomó ez a Szmóling, ne nagyképüs- ködjön, hanem cselekedjen: dí­jazás nélkül üljön le egy szkab szedő helyére és díjazás nélkül nyomja ki a lapot. Már csak azért is meg kell ezt tennie, hogy Tóth, Mayer, Szántó, Kiss Jánosné legyenek i arra kényszerítve, hogy 3—5 dollárokból tartsák életben ma­gukat sok tagú családjaikat, hanem — mint a valóságban — 45 dollárokból. Csak Szmóling hiszi azt, hogy Jézus és Mózes “csodáit” a huszadik század modern munkásainak lehet dik­tálni. Jézus egyetlen hallal la- katott jól igen sok embert; — Mózes pedig isten kertjéből ren­del mannával mentette meg né­pét az éhenhalástól. Mindkettő szemfényvesztő volt. A 3—5 dol­láros hetibér a legszemérmetle­nebb csalás. Szmóling Kálmán ne szmólin- goljon, hanem cselekedjen: do­basson ki egy szkab szedőt, do­bassa ki a lapot nyomó gépmes­tert és minden díjazás nélkül dolgozzon.. De én nem hiszem, hogy maga nyomdász. Szmóling, nekem nagy a gyanúm, hogy « tökéle­tes fényképét megcsináltam. — írja meg, Szmóling. hogy 0. K.-e? New York, julius 31. VÁLASZ “EGY MUNKÁS­ASSZONY LEVELÉRE” TISZTELT SZERKESZTŐ MUNKÁSTÁRS! Az Uj Előréhez küldtem be az alábbi sorokat julius 24-én ajánlott levélben. A lap szer­kesztősége nem közölte ezt a levelet. Kérem a “Bérmunkás” szerkesztőségét, közölje le ezt a néhány sort. Munkástársi üdvözlettel Kovács Irén. ... Az Uj Előre julius 20-iki szá­mában ‘‘Egy Munkásasszony” aláírásával egy cikk jelent meg. A cikk tartalma a julius 18-án az East Sidei Munkás Otthon­ban tartott sajtógyüléssel fog­lalkozott. Aposztrofál a cikk egy “urinő”-t, aki a gyűlésen jelen volt. Mivel a gyűlés egyik jelenete közben engem aposztro­fált “urinő”-nek, jóllehet ugyan azon “Munkásasszony” a követ­kezőkben utasítom azt vissza: Kedves ‘‘Egy munkásasszony” én nem vagyok “urinő”, nem is lehetek a következő okoknál fogva. Tizenhat éves koromban Amerikába érkezve, első lépé­sem az volt, hogy a kommunista pártba léptem. Második lépésem az volt, hogy tagjává lettem a Munkás Betegsegélyző és Ön­képző Szervezetnek. Mikor az­tán munkához jutottam (Dress­maker vagyok) beléptem az International Ladies Garment Workers (Schlesinger-féle) Uni­óba. Hogy maga is tudja kedves “Egy munkásasszony” közben kettévágódott Schlesinger-féle unió. Megalakult a balszárny. Az elsők között voltam, akik a balszárnyba mentek át, meg­győződésemmel, minden öröm­mel. Egyik sztrájkot (nem tu­dom, ismeri-e maga gyakorlat­ban) a másik után vívtam tár­saimmal. Piketelés közben su- lyosan megbetegedtem, ami még ma is gyötör. A kommunistáié amerikai Pártjának nem olyaű tagja voltam betegségemig, akit akit 6—7 levél után látott vi­szont a munkás gyűlés, hanem minden alkaloommal megjelen­tem ott, vállaltam azt a mun­kát, amit nekem kiróttak. Tün­tető gyűlésekre felhívásokat osz­togattam utcán, subway állomá­sokon, műhelyek előtt; házról- házra jártam, tüntető, tiltakozó gyűlésekre hiva fel munkástár­saim figyelmét. (Nem tudom, “‘Egy munkásasszony” isme­ri-e maga mindezeket gyakorlat­ban?) Én nem vagyok “urinő”, ked­ves “Egy munkásasszony”, gyű­lölöm az urakat és azok nőit. Azt az “Egy munkásasszony”-t nem ismerem. Azon a sajtógyü- lésen volt több proletárasszony, de nem hiszem, hogy egy is is­mer engem. Ha most én azokról úgy nyilatkoznék, mint ahogy az “Egy munkásasszony” ró­lam nyilatkozott, szégyelleném öntudatos munkásnőnek nevezni magamat. Visszautasitom kedves “Egy munkásasszony” az “urinő” utálatos jelzőt. Az uriemberek­N. A. nyomdász. Felhívás az országos konvencióra! TISZTELT MUNKÁSTÁRSAK! Az IWW magyar ajkú tagjainak, a.Bérmunkás olvasóinak nagy fontosságú gyülekezete lesz az ez évi konvenciónk. Hosszú évek óta az amerikai magyar munkásság Labor Day előtti vasárnapot min­den évben valódi munkásnapnak proklamálta, azáltal, hogy ezen a napon jönnek egybe az amerikai ipartelepek harcos robotosai, a bá­nyák rabszolgái, hogy megbeszéljék forradalmi teendőiket az ipari felszabadulás érdekében. Az osztályharc azoon stádiumába értünk el, ahol már a gyakor­lati harcok győzelmes megvívására kell alaposan felkészülnünk. 17 munkástestvérünk van a harcok következtében a villamosszék árnyé­kában Kentucky államban, mig több más ipartelepen folyik a harc, vagy a bérlevágás elleni küzdelem kitörése minden pillanatban vár­ható. Történelmet ir a munkásosztály, teljes erejével benne van az ipari harcokban, a politikaai pártharcokat már csak mint valami régi bábszínházát veszik elő. Az ipari harcokban ipari kiképzés, ipari szervezkedés kell azon az alapon, ahogyan mi az IWW tagjai hirdetjük. Ennek szükségességét most már mindig több és több bér­rabszolga ismeri fel. Nagy feladatok várnak reánk, úgy az IWW Egyetemes mozgalmának, mint annak magyar nyelvű lapjának a Béimunjkásnak megerősítésénél. Ezért felszólítunk minden magyar nyelvű bérmunkást, az IWW minden tagját, a Bérmunkás minden olvasóját, hogy aki csak teheti, legyen jelen 1931 SZEPTEMBER 6-án, VASÁRNAP CLEVELAND városában, ahol ORSZÁGOS KONGRESSZUST fogunk tartani. (A helyiség címét a jövő lapszámunkban közöljük.) Az élelmezés és ellátásról a clevelandi munkástársak gondoskodnak, de fontos, hogy minél előbb jelentkezzenek, akik gondolják, hogy részt vehetnek, hogy a kellő előkészületek megtétessenek. Minden jelentkezés lapunk a Bérmunkás címére küldendők. Tömeges megjelenést kérve maradtunk forradalmi üdvözlettel A BÉRMUNKÁS KÖZP. SZERV. ÉS LAPBIZOTTSÁG. (Folytatás a 6-ik oldalon.) )

Next

/
Oldalképek
Tartalom