Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-08-12 / 649. szám
Augusztus 13. BÉRMUNKÁS 5. oldal \ AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL E rovatban minden oly közérdekű dolgot készséggel közlünk, mely a munkásosztály érdekét szolgálja. Kérjük a leveleket teljes név és cim aláírásával ellátni, amit azonban a levélíró kérelmére esetleg mellőzünk vagy csak kezdőbetű jelzéssel látjuk el. Szerk. SZMÓLING KÁLMÁN SZEDŐ ÉS GÉPMESTER ÚRHOZ címezem ezt a néhány sort. — Ez a finom szagu ur az Uj Előre julius 30-iki számában “Munkáslevelet” irt. Az Uj Előrétől kizárt nyomdászokhoz címezte azt. A “Munkáslevél” azt mond ja, hogy a sztrájkoló nyomdászok “éveken át szívták a vérünket” és “csizmatalpból van a pofabőrük”, meg “szivüket ra gadozó fenevadaktól lopták”. Aztán meg hogy “ellenforradalmi piszookbanda.” Azt mondja még Szmóling, hogy ő is nyomdász és ha kell, betanít ő annyi nyomdászt a saját költségén, amennyi az Uj Előrének illetve Tóth Lajosnak szüksége van. Ez a Szmóling, aki sohasem volt, nem is lesz szervezett, öntudatos munkás, nem mondhat egyebet, mint amit Tóth, Szántó, Mayer, Kiss János, — a közkereseti társaság igazgatói — bizonyos el- meg leszámolási ügyek elleplezése érdekében — diktálnak. Ez a Szmóling még azt is elhiszi, hogy 3—5 dollár (?) hetifizetést kapnak és ebből fizetnek lakást, vesznek táplálékot. ruhát maguknak, több tagú családjaiknak. Ez a Szmóling azt is beveszi, hogy a mai modern munkásmozgalom fizetett vezetői csak intellektuelek lehetnek. akik éltük nagy részét a burzsoázia szolgálatában töltötték el és hozzák magukkal és elrejtve tartják magukban annak ideológiáját és hogy ma még ott vannak a munkásmozgalom élén, ezt pusztán csak megélhetésnek tekintik. Érzéseikben az egyik zionista, a másik fascista. a harmadik a klérus felé pislant, a negyedik — mint minden állam- hivatalnok — kirúg, berúg, pofozza a munkást, akár szervezett akár szervezetlen az. Undorral töltik be e7,ek állásaikat, de kénytelenek, mert a gyomor ennivalót kér. Nem vettek ezek részt sem sztrájkban, sem forradalomban. Gyárat, műhelyt, bányát ezek csak akkor láttak, ha a gyárvezető ur bemutatta nekik azt. — Soha csákányt, szerszámot nem szorítottak markukban. Jól manikűrözött puha, fehér kezüket nem szívesen nyújtják a munkás felé. A munkás közelsége büdös nekik. Ilyen lehet az. a Szmóling is. Mert ha nem ilyen volna, azt követelte volna Mayertól, Tóth- tól: számolanak el nyilvánosan az eddig el nem számolt sok-sok minden egyébbröl. De ha ezt valaki ezektől a sok szinii uraktól követeli, az belekerül az újságba, mint “féker, ellenforradalmár”, aki meg akarja “zsarolni” Tóth-ot, Mayert. Ugy-e Szmóling, ez a helyes? Mi, Szmóling?! De hiszen én tudom jól, hogy a Szmóling nem is úgy gondolja ahogy a “‘Munkásle vél ”-ben mondja, Szmóling csak szmólin- gol, hogy ő munkás, “szedő és nyomó” és szervezett munkás volt, *vagy ma is az. ő nem tartozik sehova. Sohasem tartozott. Nem is fog. Ezt a Szmólingot még pofonokkal sem lehet berúgni valamely munkásszervezetbe. Az ilyen Szmólingokkal van legtöbb baj sztrájkok alkalmával. Ez a Szmóling csak nagyké- püsködik időnként. Aztán hosz- szu időre ismét eltűnik. Talán sztrájkot tör, mig lezajlik a sztrájk, hogy azután ismét feltűnjön, mint “forradalmár”. Sok ilyen Szmóling van, akik csak akkor lapulnak meg, amikor bérharc alkalmával szkebel- nek más néven. De ha ez a Szmóling csakugyan szedő és gépmester, egyszerre két munkást pótolhat és nagy megtakarítást tehet az Uj Előrénél. Egy szkeb szedőt pótolhat, meg a nyomót, aki a lapot nyomja. Ez hetenként nagy összeg, levághatná az Uj Előre kiadási tételéből. Mert bizonyos, hogy kapnak valamelyes fizetést Tóth, Szántó, Mayer szkab nyomdászai?! Miért nem ajánlja fel magát Szmóling e helyek betöltésére minden díjazás nélkül? Vagy talán ez a Szmóling nem is szedő, nem is nyomó, de még csak nem is munkás. Valami nagyiparos, vagy főhajcsár, aki sok-sok munkást hajszol szöges ostorával több, még több profit kiizzadására — hosszú munkaidő alatt 25—30 centes órabérért ?! De ha mégis szedő és nyomó ez a Szmóling, ne nagyképüs- ködjön, hanem cselekedjen: díjazás nélkül üljön le egy szkab szedő helyére és díjazás nélkül nyomja ki a lapot. Már csak azért is meg kell ezt tennie, hogy Tóth, Mayer, Szántó, Kiss Jánosné legyenek i arra kényszerítve, hogy 3—5 dollárokból tartsák életben magukat sok tagú családjaikat, hanem — mint a valóságban — 45 dollárokból. Csak Szmóling hiszi azt, hogy Jézus és Mózes “csodáit” a huszadik század modern munkásainak lehet diktálni. Jézus egyetlen hallal la- katott jól igen sok embert; — Mózes pedig isten kertjéből rendel mannával mentette meg népét az éhenhalástól. Mindkettő szemfényvesztő volt. A 3—5 dolláros hetibér a legszemérmetlenebb csalás. Szmóling Kálmán ne szmólin- goljon, hanem cselekedjen: dobasson ki egy szkab szedőt, dobassa ki a lapot nyomó gépmestert és minden díjazás nélkül dolgozzon.. De én nem hiszem, hogy maga nyomdász. Szmóling, nekem nagy a gyanúm, hogy « tökéletes fényképét megcsináltam. — írja meg, Szmóling. hogy 0. K.-e? New York, julius 31. VÁLASZ “EGY MUNKÁSASSZONY LEVELÉRE” TISZTELT SZERKESZTŐ MUNKÁSTÁRS! Az Uj Előréhez küldtem be az alábbi sorokat julius 24-én ajánlott levélben. A lap szerkesztősége nem közölte ezt a levelet. Kérem a “Bérmunkás” szerkesztőségét, közölje le ezt a néhány sort. Munkástársi üdvözlettel Kovács Irén. ... Az Uj Előre julius 20-iki számában ‘‘Egy Munkásasszony” aláírásával egy cikk jelent meg. A cikk tartalma a julius 18-án az East Sidei Munkás Otthonban tartott sajtógyüléssel foglalkozott. Aposztrofál a cikk egy “urinő”-t, aki a gyűlésen jelen volt. Mivel a gyűlés egyik jelenete közben engem aposztrofált “urinő”-nek, jóllehet ugyan azon “Munkásasszony” a következőkben utasítom azt vissza: Kedves ‘‘Egy munkásasszony” én nem vagyok “urinő”, nem is lehetek a következő okoknál fogva. Tizenhat éves koromban Amerikába érkezve, első lépésem az volt, hogy a kommunista pártba léptem. Második lépésem az volt, hogy tagjává lettem a Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezetnek. Mikor aztán munkához jutottam (Dressmaker vagyok) beléptem az International Ladies Garment Workers (Schlesinger-féle) Unióba. Hogy maga is tudja kedves “Egy munkásasszony” közben kettévágódott Schlesinger-féle unió. Megalakult a balszárny. Az elsők között voltam, akik a balszárnyba mentek át, meggyőződésemmel, minden örömmel. Egyik sztrájkot (nem tudom, ismeri-e maga gyakorlatban) a másik után vívtam társaimmal. Piketelés közben su- lyosan megbetegedtem, ami még ma is gyötör. A kommunistáié amerikai Pártjának nem olyaű tagja voltam betegségemig, akit akit 6—7 levél után látott viszont a munkás gyűlés, hanem minden alkaloommal megjelentem ott, vállaltam azt a munkát, amit nekem kiróttak. Tüntető gyűlésekre felhívásokat osztogattam utcán, subway állomásokon, műhelyek előtt; házról- házra jártam, tüntető, tiltakozó gyűlésekre hiva fel munkástársaim figyelmét. (Nem tudom, “‘Egy munkásasszony” ismeri-e maga mindezeket gyakorlatban?) Én nem vagyok “urinő”, kedves “Egy munkásasszony”, gyűlölöm az urakat és azok nőit. Azt az “Egy munkásasszony”-t nem ismerem. Azon a sajtógyü- lésen volt több proletárasszony, de nem hiszem, hogy egy is ismer engem. Ha most én azokról úgy nyilatkoznék, mint ahogy az “Egy munkásasszony” rólam nyilatkozott, szégyelleném öntudatos munkásnőnek nevezni magamat. Visszautasitom kedves “Egy munkásasszony” az “urinő” utálatos jelzőt. Az uriemberekN. A. nyomdász. Felhívás az országos konvencióra! TISZTELT MUNKÁSTÁRSAK! Az IWW magyar ajkú tagjainak, a.Bérmunkás olvasóinak nagy fontosságú gyülekezete lesz az ez évi konvenciónk. Hosszú évek óta az amerikai magyar munkásság Labor Day előtti vasárnapot minden évben valódi munkásnapnak proklamálta, azáltal, hogy ezen a napon jönnek egybe az amerikai ipartelepek harcos robotosai, a bányák rabszolgái, hogy megbeszéljék forradalmi teendőiket az ipari felszabadulás érdekében. Az osztályharc azoon stádiumába értünk el, ahol már a gyakorlati harcok győzelmes megvívására kell alaposan felkészülnünk. 17 munkástestvérünk van a harcok következtében a villamosszék árnyékában Kentucky államban, mig több más ipartelepen folyik a harc, vagy a bérlevágás elleni küzdelem kitörése minden pillanatban várható. Történelmet ir a munkásosztály, teljes erejével benne van az ipari harcokban, a politikaai pártharcokat már csak mint valami régi bábszínházát veszik elő. Az ipari harcokban ipari kiképzés, ipari szervezkedés kell azon az alapon, ahogyan mi az IWW tagjai hirdetjük. Ennek szükségességét most már mindig több és több bérrabszolga ismeri fel. Nagy feladatok várnak reánk, úgy az IWW Egyetemes mozgalmának, mint annak magyar nyelvű lapjának a Béimunjkásnak megerősítésénél. Ezért felszólítunk minden magyar nyelvű bérmunkást, az IWW minden tagját, a Bérmunkás minden olvasóját, hogy aki csak teheti, legyen jelen 1931 SZEPTEMBER 6-án, VASÁRNAP CLEVELAND városában, ahol ORSZÁGOS KONGRESSZUST fogunk tartani. (A helyiség címét a jövő lapszámunkban közöljük.) Az élelmezés és ellátásról a clevelandi munkástársak gondoskodnak, de fontos, hogy minél előbb jelentkezzenek, akik gondolják, hogy részt vehetnek, hogy a kellő előkészületek megtétessenek. Minden jelentkezés lapunk a Bérmunkás címére küldendők. Tömeges megjelenést kérve maradtunk forradalmi üdvözlettel A BÉRMUNKÁS KÖZP. SZERV. ÉS LAPBIZOTTSÁG. (Folytatás a 6-ik oldalon.) )
