Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-07-22 / 646. szám
8. oldal BÉRMUNKÁS Julius 30. p T T A TVTT^RnT * . Munka hírek. - Az agitáció múlt* v>*-Láílj V ÍJ OV/li *”• heti eredménye. - Magyar hírek. MÉG LEHET A MUNKABÉREKET VÁGNI EZ IS MEGTÖRTÉNT “Ötven centről 25 centre vágták le a fizetésünket az elmúlt héten. Négyen vagyunk a családban, már nem vagyok fiatal ember, kénytelen vagyok szó nélkül ezt tudomásul venni és tovább dolgozni, hiszen tetszik tudni, hogy hány százan állanak minden nap a gyár kapuja előtt.” A feni kijelentést egy munkásembertől hallottuk, háziagitá- ciónk közepette és ahogyan ennek a munkásnak megmagyaráztuk, hogy miért lehetséges, hogy az ötven centes órabért, amelyből egyetlen úri dáma sem tudna kijönni még az egyedüli szükségletei' fedezésében sem — a munkaadók képesek a teljes felére levágni. A gyárak és iparok urainak nem fontos, hogy az a munkás, amely tegnap a gépek mellett végezte a munkáját, holnapra elég ereje lesz-e ennek a munkának a végzésére. A munkás elgyengülése semmiféle terhet nem jelent a munkaadók részére. Maga a termelés sem szenvd általa, mert minden pillanatban uj munkaerő áll kihasználásra rendelkezésre. Ez az egyedüli, amit a fenti idézetben ez a munkásember is meglát, de amikor annak okait magyarázzuk, arra csak azt a választ kapjuk, hogy “én már kérem idős ember vagyok.” A munkásember sohasem idős arra, hogy helyzetének a megjavításáért szervezkedjék. Ha megvan a nehézségük az élettel azoknak, ákik az iparokban a legalacsonyabb bérekért kénytelenek dolgozni, a rendszer mostohaságát még súlyosabban érzik azok, akiket koruknál fogva tette lehetetlenné a maguk és sok esetben fiatal családjuk fentartására. Ezek a “koraöreg” munkások tiz és tizenöt esztendőkkel ezelőtt, amikor a szervezkedés szükségességét hangoztattuk előttük, egy kézlegyintéssel intézzék azt el és csak a lakás ajtajából visszaszólva, a pipa vagy szivar füstje mellől — állapították meg, hogy nekik erre szükségük nincs. Nekik van munkájuk, a bossal is jó viszonyban vannak és az Ígéretet tett, hogy lesz mindig munka. Azok a munkások, akik ebben az időben is meglátták, hogy a magyar és más nemzetiségű bossok miként használják ki az úgynevezett földieket a munka felfokozása mellett a saját állásaik megerősítésére, ennek hangosabb kifejezést is adtak, nem egyszer az utcára kerültek, ezek a munkások dologkerülők voltak, holott ma sok munkásember és munkásasszony elismeri, hogy milyen súlyos hibákat követtek el a múltban, egymással versenyezve a munka fel- fokozásában, utat nyitva a munkabérek levágására is. Ha szükségük volt a munkásoknak a szervezkedésre, amig az iparokban voltak, hogy a fejlődő géptermeléssel önmagukat ne tegyék feleslegessé, ennek a szervezkedésnek az elmulasztása teszi lehetővé, hogy 10—12 millió munkás nem talál ma vevőt munkaerejére, ennek a hibánknak a következménye, hogy a munkabérek levágásában még ma sincs megállás. De ha szükséges volt a szervezkedés a bérek és a munkaalkalmak teljes leromlása ellen, elkerülhetetlenné válik az most, amikor a múltak hibáinak teljes súlyát a munkásosztály minden rétege a legsúlyosabban érzi. Akik elég szerencsések voltak, hogy betegségek nem látogatták a családot és keresetükből valamit félre tehettek — feltéve, ha a bank közben nem spekulálta el a szegény betevők pénzét — ma majd nem teljesen felélték a megtakarított kis tőkéjüket, akik házvásárlásokkal a real estate hiénák karmai közé kerültek, azok ajttunká- sok ma, 4—6 és 8 ezer dollárok befizetése után képtelenek a meglevő összegeket megfizetni és egymásután veszitik el öregségükre szőtt álmukat a saját viskójukban való megpihenését az amerikai lelketlen robotnak. Ezeknek a szomorú eseményeknek az előttünk való lejátszódása kell, hogy felnyissa már a munkások szemét és az IWW szózatát megszívlelve, hozzá fogjon a szervezkedéshez, az Egy Nagy Szervezet kiépítéséhez, mert egyedül ez a szervezet alkalmas arra,, hogy az egynek a sérelmét valamennyiünk sérelme gyanánt kezelje. Statárium Spanyolországban ..... (Folytatás az 1-ső oldalról) A munkásság minden gyűlését betiltották és szervezőikket százával tartóztatják le naponta. A helyzet annyira kiéleződött, hogy a rendszer irányitói kormányváltozástól tartanak. Fel- emlitésre érdemes, hogy a republikánus államforma megva- lósitása a szindikalisták támogatásával volt elérhető csak, kik most szembefordultak a rendszerrel és a legkíméletlenebb harcot folytatják ellene. A spanyol munkásság már kezd tudatára ébredni annak, hogy a politikusokra nem tanácsos bízni magukat, mert azok hogy hatalomra jutnak, a munkásság árulóivá váltnak. A munkásosztálynak magánál: kell a | kezébe venni ügyeinek intézését Ha a spanyol munkásság egységesen megtagadja a mun- | kát az iparok színterén, megszü- J nik az élet,, megszűnik a termelés. Hü bizonyítéka ez annak, hogyha a ^munkásság az IWW harci taktikáját követi, mindenkor képes a kizsákmányoló rend szert megdönteni. Bár a Bérmunkás olvasói előtt nem kell hangsúlyoznunk, hogy hírszolgálataink minden esetben igyekeznek a legtelje- i sebb valóságot, a történés pontosságát megörökíteni még abban az esetben is, ha abból az ipari unionistáknak csak a tanulságok levonása maradnak is meg. A Bérmunkás elismert igazmondása dacára, szükségesnek láttuk az alábbi beszámolónak a fenti címet adni, mert még nekünk, akik szokva vagyunk a szakszervezetek aljas és gyáva ténykedéseikhez, még nekünk is j személyesen kellett meggyőződést szereznünk, hogy elhigyjük az alábbi eseményt. Egy esztendeje, hogy a clevelandi nagy szálloda tulajdonosai megtagadták a szállodai mun- I kasok unionjának a lejárt szer- I ződésének az, újból való aláirá- sát. Az unió kizárásnak minősítette a bószok cselekedetét, egy esztendő óta mindennap a munkások picketelik a nagy szállodákat, ahol szervezetlen munkások dolgoznak. Közben polgári intézmények tettek békét közve- titő ajánlatokat, úgy a munkások, mint a 'munkaadók szervezetének, de amelyeket a szálloda tulajdonosok minden esetben visszautasítottak. A szállodai munkások unionja az American Federationn of Labor köteléké- be tartozik és ez magyarázatát is adja annak, hogy harcuk ily hosszúra elnyúlhatott. Ahelyett, hogy a clevelandi szakosztályok egyórás vagy még rövidebb mun kabeszüntetésre szólította volna fel tagjaikat, ahelyett fél dolláros vagy egy dolláros anyagi támogatást szavaztak meg a kizárt munkásoknak . Az egy esztendő óta piketelő vonallal történt a napokban valami. Lekerültek a nagy szállóELVI NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ mun- kásái, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek- beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkáeok egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatók- kai közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bár-’ mikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak' valamelyik osztályában, igy az eggyenl esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’' ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ársrri szervrrissdésscl az uj társadalom szerk f letét építjük a régi fáira»- dalom kercV s belül dák bejárói elől. Mi a magunk részéről örültünk ennek hiszen csak a múlt számunkban irtuk meg, hogy még a nagy Shriner konvenció alkalmával kínálkozó jó üzlet sem birja a szállodatulajdonosokat arra a jobb meggyőződésre, hogy munkásaikkal megegyezésre jussanak. A szállodai munkások piketvonalával az történt, hogy egyezséget kötöttek a szálloda tulajdonosokkal, hogy a nagy Shriner konvenció három napjára felfüggesztik a szállodák bejáróinak a piketelését. És pontosan ez történt. Amikor a 60-tól 80 ezerig számlálható látogató a há-rom napos konvenció után elutazott, a szállodamunkások a hátukra akasztott, az egy esztendő alatt annyiszor elolvasott kizárásukat hirdető plakátokkal ismét megjelentek az utcán. Keresnünk kell a szavakat, amelyekkel a munkások eme példátlan elárulását megfelelő- leg jellemezhessük. Még az American Federation of Labor történetében is meglepő ez a “harci”’ taktika. Egy esztendő óta a piket vonal fenntartásával igyekezett az unió értésére adni a hoteleket felkeresőknek, hogy hogy ott nem szervezett munkások dolgoznak és akkor amikor 60 vagy 80 ezer látogató közül esetleg akadtak volna olyanok, akik nem lépnek be az ilyen szállodába, akkor az unió, hogy a boszok profitját meg ne rövidítse — felfüggeszti a pikete- lést. A szállodai munkások, ha még ezek után sem látják be, hogy nekik nincs mit várniok ettól a szervezettől, — megérdemlik a sorsukat és a hoteltulajdonosok lennének a kötnivalók, ha figyelemre méltatnák azt a szervezetet, amely a szervezett munkásokat akkor adja el nekik, amikor az üzletük azt megkívánja.
