Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-07-02 / 643. szám
4. oldal. BÉRMUNKÁS Julius 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Elíífi*etí‘.si Arak: Subscription nates: Egy évre .... $2.00 One Year . . . . $2 20 Félévre..........................1.0i> Six Months .... l.CU Egyes szám ára . . 5o Bundle Orders . . Csomagos rendelésnél 3c Single- Copy . . . . 5o Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” p. o. Box 17, Station Y, Szerk. és kiadóhivatal: 131 E. 87 St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by the. INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. A BÉRMUNKÁS MINDEN OLVASÓJÁHOZ! TISZTELT MUNKÁSTÁRSAK! Pár héttel ezelőtt tudattuk munkástársainkkal, hogy a Bérmunkás 'minden bevételi forrása kimerült és ha azonnali sürgős támogatást nem kapunk, a Bérmunkás 8 oldalas megjelenését veszély fenyegeti. Felhívásunkra egy egész halmaz levelet kaptunk, melyek miudegyike azt a forradalmi ragaszkodást igazolja, mellyel Amerika öntudatos magyar munkásai viseltetnek az IWW magyar nyelvű orgánuma iránt. De nagyon kevés azoknak a leveleknek a száma, melyek anyagi támogatást is nyújtanak a nagy válság leküzdésére. A Bérmunkás megjelenését a következő hónapokban ilyen körülmények között nem biztosíthattuk. Nem várhatunk anyagi támogatást azoktól, akik már csaknem évek óta a munkanélküliség minden csapását érzik és az éhség korbácsa suhog a munkás családok otthonában. Nincs munka! Nincs kenyér! A nélkülözések következtében a betegségbe esett családtagok csak fokozzák a nyomorúságot, a szenvedést, mellyel a Bérmunkás számos régi olvasója vívja az é’etkuzdelmet. Ennek a helyzetnek a következménye az a súlyos válság, mely úgy látszik a végső pontra sodorta lapunkat a Bérmunkást és nekünk a lapbizottság tagjainak, akik felelősek vagyunk konvenciótól konvencióig a Bérmunkás .pontos .megjelentetéseért — cselekednünk kellett. Két ut volt előttünk, mellyel legalább ideiglenesen a szeptero bedben tartandó konvencióig mgoldjuk a hlyzetet. Az egyik, hogy redukáljuk a Bérmunkás terjedelmét és 8 oldal helyett csak 4 oldalon jelentetjük meg. A másik, hogy megszüntetjük a fizetett alkalmazott rendszert és az összes munkák elvégzését magunkra vállaljuk és ha kell, éjjelünket nappallá téve, a következő hónapokban is a rendes terjedelemben jelentetjük meg a Bérmunkást. Mi az utóbbit választottuk, amit annál inkább megtehettünk, mivel a Bérmunkás eddigi fizetett alkalmazottja továbbra is a munkák elvégzésének egy nagy részét vállalta esténként elvégezni, mint a lapbizottság többi tagjai is. így tehát a Bérmunkás jövőbeni kiadása, a nyomdaköltség, irodabér, levelezés és adósság törlesztésből áll. Ezen költségek fedezésére is kell hetenként legalább 90 dollárt hogy kézhez kapjunk. Most tehát munkástársainkon a sor,, hogy eme elhatározásunkat akadály nélkül végrehajtani tudjuk, hogy a redukált anyagi kiadásokat felhajtsák és a lapbizottság támogatására azonnal munkához fogjanak. Lapunk más helyén közlünk egy ajánlatot, mely felveti azt a kérdést, hogy van-e a Bérmunkásnak még 50 olyan olvasója, akik még abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy dolgoznak és 8 héten át hetenként tudnak egy dollár felülfizetést a Bérmunkásra áldozni? És van-e 50 olyan olvasója a Bérmunkásnak, akik, ha részidőt is dolgoznak, de még tudnak 8 héten át hetenként 50 centet a Bérmunkásnak adományozni. Ha igen, akkor a Bérmunkás dacára annak, hogy nincs egyetlen fizetett alkalmazottja sem, ott lesz a jövőben is minden héten minden olvasónk asztalán. A jövő lapszámunkban megkezdjük azon munkástársak neveinek nyugtázását, akik sorompóba álltak a Bérmunkás megszűnését fenyegető veszély ellen és méltányolják a lapbizottság nagy áldozatkész munkáját, amikor a konvencióig az összes ügyek intézését végezni fogja! f Mi nem rendezünk országos gyűjtéseket és a vészkiáltásunk harsonáját is a fizetett alkalmazott rendszer megszüntetésével alaposan csökkentettük, de viszont elvárjuk, hogy mindenki, aki csak teheti, lépjen be a cselekvők táborába, akik a Bérmunkásért akcióba léptek. A Bérmunkás nyugtázási rovata beszélni fog az ipari harcosok áldozatkészségéről! További intézkedésig tehát a következő munkástársak fogják intézni az IWW és a Bérmunkás adminisztrációs ügyeit. A lap összeállitását és szerkesztését: Halász Mih~.lv. Levelezés és titkár pénztárnoki munkát: Fishbein László. CimszaUag kezelés és cimjavitásokat: Nagy József. Csomagoló papir címzést: Ács Sándor. Külföldi levelezést: Tóth Ferenc. Időnkénti munkákat végzi: Tóth Ferenc és Stefankó Márton. Az uj rendszert julius 1 -töl kezdve életbe léptettük. Ezután tehát még sokkal fontosabb, hogy a Bérmunkás rendszeres írógárdája még több munkát végezzen a cikkek megírásánál és a kéziratokat ezentúl legkésőbb péntek reggelig juttassák el a szerkesztőségbe, — mert az uj rendszer alapján lapzárta szombaton rggel lesz. A Bérmunkás belső ügyeinek intézését nyiitan az olvasóink elé tártuk, mert nekünk nincsenek titkolni való ügyeink. A Bérmunkás az amerikai magyar bérmunkásoké, látniok kell annak minden küzdelmét és látniok kell a Bérmunkás minden belső ügyét, hogy annál inkább megismerjék a Bérmunkást mint az egyetlen forradalmi munkásujságot. Reméljük, hogy az anyagi válságon a Bérmunkás győzelmesen kerekedik felül és megerősödve még hathatósabb útmutató lesz a munkásosztály harcaiban. Testvéri üdvözlettel A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. VAJÚDNAK A HEGYEK - EGERET SZÜLNEK Az ember nem tudja, vájjon mosolyogjon-e vagy bosszankodjon azon, mit a polgári lapok zsirnélküli vastag rántással feleresztettek. A mi tehetetlen elnökünk, Mr. Hoover egyik napról a másikra a legnagyobb államférfinak lett előléptetve. Több nagy államférfia volt már az Egyesült Államoknak, kiket előléptettek, kiknek születés napjait még a mai nap is ünnepük. Ha nem is oly hűségesen mint pár évtizeddel ezelőtt. Viszont ha a munkáltatónak nem sürgős a munka elvégzése, vagy egyáltalában nincsen munkája, hogy a bérrabszolgákat alkalmazza, mint ma is van a legnagyobb részén ai: Egyesült Államoknak, igy tehát mindenkire kötelező az ünneplés Eljöhet az az idő, mikor Mr. Hoovert is ünnepelni fogja születésnapján az Egyesült Államok lakossága. Viszont az is igaz, hogy Mr. Hoovert ezideig is legalább 10 millió bérrabszolga ünnepli családjaikkal egyetemben, vagy helyesebben mondva böjtöli. Az .utóbbi két esztendő alatt ezen bőjtölők száma állandóan szaporodott. A böjt viszont csak elviselhetetlenebb lett. . . Azonban csak türelem, kedves munkástestvéreim, mert az uralkodó osztály szócsöve ismét nagy garral Ígéri a prosperitást. Ma már nemcsak erőskezü embernek ismerik az elnököt, hanem nagjj államférfiunak is, aki az urnák 1931 -ik évében junius 20-án délután 6 órakor megváltotta az emberiséget az éhenhalástól? Nézzük csak meg közelebbről, hogyan is néz ki ez a megváltás, kit akar megváltani és megmenteni Mr. Hoover. Még nagyon elevenen él emlékezetünkben, mikor az Egyesült Államok is belementek a világháborúba, mikor a jelszó az volt, hogy megmenteni a civilizá ciót. Mindenütt Amerikában azt kurjongatták “kill the Kaizer. — Továbbá emlékezünk Wilson 21 pontjára, mellyel a legyőzött országokat gúzsba kötötték és a szó szoros értelmében halálra Ítélték. — Akkor Mr. Wilson volt az Egyesült Államok nagy embere. Ö volt az, kit a szellemi prostituált újságírók magasztaltak és a megzsiroso- dott kapitalista banda pedig megelégedetten tapsolta. Igen, mi megértettük, hogy miért éljenezték akkor Mr. Wilsont, vagy helyesebben a pontjait, mert ezen pontok úgy Németországot, mint a vele harcoló országokat halálra Ítélte azzal, hogy olyan hadisarcot vetett ki reájuk, mit minden gondolkodni tudó ember tisztán látott, hogy képtelen megfizetni. Mindenki látta, csak az aranyra éhes, győztes országok kapitalistái nem vettek észre, azzal nem számoltak, hogy úgy a német, mint a többi leigázott országok munkássága meddig lesz hajlandó éhezni, hogy azt a borzadályos összeget kitevő hadisarcot kiizzadja és ugyanakkor uralkodóit pompában és fényűzésben is tartsa, A német kapitalista osztály megpróbált mindent, hogy uralkodását fenntarthassa azáltal, hogy elégtételt tegyen a reájuk kiszabott kötelezettségeknek. Ugyanez a helyzet a többi legyőzött országok uralkodóinál is. Ha a történelmet nézzük, mindenkor a munkásosztály volt az, mely az uralkodó osztály fényűzésére szükséges javakat kiizzadta. Ugyanez a helyzet most is. A munkásosztályból kezdték kisajtolni azon horribilis összegeket, melyeket minden évben pontosan át kellett utalni a győztes államoknak. Hogy ezt megtehessék, megkezdték a bérlevágást, meghosszabbították a munkaidőt, emelték a speed-up rendszert és ki tudja megmondani, hány féle néven nevezték a ki-
