Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-12-26 / 667. szám
December 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal MUNKÁS LEVELEK A Bérmunkás Szerkesztőségéhez. TISZTELT 'MUNKÁSTÁRSAK! Folyó hó 2-án kelt soraikra, méhben felhívnak, hogy állandóan megírhatnék egy-egy- levélpapírt a Bérmunkás részére, válaszom a következő : Köszönöm a belémhelyezet bizalmat, melyet kusza írásaim folytán az osztályharc oly rendíthetetlen harcosaitól mint önök, talán érdemtelenül kaptam. Munkástérsaim! Én ezt nem hízelgésképpen mondom, mert jól tudom, hogy önök is, mint a többi önzetlen forradalmárok a hízelgőtől undorral fordulnak el, de őszinte véleményemet el- nem palástolhatom azon munkások előtt, akik a munkás osztály iránti meggyőződésükért szembe mernek szálni az egész világgal. Az ilyenek én előttem a valódi forradalmárok, ezek mellett mim den másféle hősök eltörpülnek. És azon leszek a közel jövőben is, hogy ezen bizalmat kiérdemeljem. Amit tenni fogok (ha ugyan lesz hozzá akarat erőm mellett tehetségem is) azt tenni fogom osztályom iránti meggyőződésemből. Azért nem várok sem köszönetét, sem dicséretet. Az engem bőségesen kielégít, ha munkástestvéreim elismerik, hogy igen én is tettem egy parányit az osztályharc elősegítésére. Jutalmam pedig legyen az, hogy minden munkás asztalára nagyobb darab kenyér kerüljön. Hisz bár csak tehetnék többet is, mert úgy érzem, hogy tehetségemmel a munkásosztály érdekében sohasem leszek megelégedve, sohasem fogom a saját válam veregetni, soha sem fogok magamnak azzal hízelegni, hogy én már megtettem a rám eső részt. Mert egyetlen forradalmár sem tesz eleget a mig éhség nyomor lesz található a dolgozó milliók között. Addig ostromot-ostrom után kell intézni a minden bajt ránk zuditó kapitalizmus és ennek véd- bástyái ellen. És ha egyszer-máskor bele fáradunk a küzdelembe s rövid időre kidőlünk a harcvonalból, ezt nem csüggedésből tesszük, hanem, azért, hogy erőt gyüjtsünk, hogy aztán ujult erővel támogassuk ismét a küzdelemben roskadozókat a végső győzelemig. Én tudatában vagyok a munkás- osztály és az IWW iránti kötelességemnek és ennek felhívás nélkül is eleget fogok tenni a jövőben is. Legyen bár sorsom a jelenleginél is mostohább, mert kénytelen vagyok bevallani, hogy az anyagi helyzet manói, gyakran a lethargiába sodornak, ránehezednek agyamra, lefogják a munkától nehéz kezemet és óriás nehéz munkába kerül a mig el tudom őket magamtól űzni. Nem oly rég történt, hogy a már megirt levelemet bélyegre való hiány folytán el kellett napolnom. Egy és két napi munka heteidként már harmadik éve. Azelőtt tovább mint két évig tartó stzájk. Egy kenyérkereső. Azt hiszem ez mindent megmagyaráz. Gyermekeim nem a saját hibájukból vannak ezen a világon, én hoztam őket e világra, nekem kell fentartásukról gondoskodni. Értük kell tür.ni a megaláztatást Nem tudom, a munkásosztálynak ne- velek-e harcosokat vagy a kapitalizmusnak bérrabszolgákat. Munkástársaim! Amikor önökhöz ekként szólok, tudom, hogy az önök lelke megérti az enyértiet és a családi helyzetemről elmondottakat nem fogják mint panaszt elkönyvelJUNIOR COLUMN ’ITS CHRISTMAS Snow flakes falling gently to the ground, A pure white fluffiness whirling round and round. Lights a twinkling all around the town, Evergreen and holly scattered hither and yon. Stores just brimming over with all kinds of toys, Made to delight the hearts of little girls and boys. Toy furnitures, toy dishes, and dollies galore, Choo-choo trains, bicycles, and — but need I say more? Warm clothing attractively displayed; Hats, toys, coats, shoes, dresses, all ready made. “Buy” “Buy”, the signs all read, We have it,----everything you need. BUT Snow flakes falling gently to the ground, A pure white flúffiness whirling round and round. Bread lines scattered all around the town. And miserably clad kiddies can everywhere be found. We see them gazing whistfully At the brightly colored toys, Wisthin’, just wishin’ For those unattainable joys. People everywhere are starving. Wretchedness, and poverty are rife, And the stores are overflowing, With all the good things of life. ORGANIZE to better your conditions, It can be done in no other way, Take over all the Industries, And have a Christmas ev'ery day. By Mary Feczko COMMENT This poem by Mary Feczko expresses the conditions that exist today. As ahe says there is an abundance of everything that is conducive to happiness for everybody, but still access to them is denied us. Christmas is suppossed to be the day upon which everybody should be generous to everybody else. This generosity is called the “Christmas Spirit.” However, this Christmas will find millions of families actually on the verge of starvation. Heads of families are out of jobs, which means no income, consequently resulting in poverty, misery, and suffering for our class. Various charity organizations will give “hand-outs” to the families in order to prevent the péople from dying off as if a plague scourged the country. How long will it last? What will happen after Christmas? Is there any hope in si>ht for the working class? The answer to this is found in the last four lines of verse in Mary’s poem. Jr. Ed, ini és a jelen társadalmi rendszer [ ellen feltörő dühömet nem fogják gyáva vinyogásnak értelmezni, hisz mindez elenyésző csekélység azok szenvedéseihez képest, kik meggyőződésükért az életüket adták vagy a villanyosszék árnyékába ülnek. Hisz milliókra rúg száma azoknak, kik velem együtt a nyomor sötét mocsarába kapálódzunk és még mindég kevés azoknak a száma, akik tudják, hogy merre van a szilárd talaj. Kiáltásainkat még elnyeli a tömeg vad üvöltése, amely a li- dércfényeket követi még vakon. Rugdalódzik erre is, arra is, csak aztán veszi észre, hogy még mélyebre sülyedt az iszapba. Ezért kell nekünk, önzetlen forradalmároknak mint egy szakithatatlan, hatalmas lánc egybe kapcsolódnunk és az erős láncszemeket, az öntudatos munkásokat gyűjteni kell, amig az a partig elér, mert a tömeg mielőtt véglegesen alámerül, kapaszkodni fog és akkor már nem a partról gyönyörködőknek és a tanácsokat kiabálóknak fogja nyújtani kezét, hanem halálos szorítással, azon lánc szemekbe főj* kapaszkodni, amely közöttük lesz. Ez a hatalmas, szakit | hatatlan lánc, akkor körül fogja ér- I ni és örökre egymásba fogja kap- i csolni az egész világ munkásságát. Addig is maradtam üdvözlettel C. K .D. EGY BÁNYÁSZ OLVASÓNK LE- VELE A BÉRMUNKÁSOKHOZ! Munkástársak! Ti, akik a kapitalista és érdek lapok olvasói vagy tok, Ti, akik a munkás lapoktól rettegve és hátborzongva elfordul- Hát most mit gondoltok? Ti, akik az öntudatos munkások leverésén egy jót kacagtatok, ti, akik a szervezethez buzdító agitátor főbe lövését végig néztétek nem kicsiny élvezettel és igy feleltetek: jól járt, az anyja erre-arra mindenét, miért nem fogta be a száját, minek jött ide. Bajt csinálni. Hiszen ez egy jó kompánia, jól fizet. Hót most mit gondoltok? Ti, akik közt nem hiányzott a be-1 súgó, az áruló, aki az ily gyáva cselekedettel a saját maga jövőjét is gyengítette. És ezért a hős cselekedetért mit kaptok, ígéretet, vál- veregetést. És most mit kapsz? Hol van a gyümölcse e munkás ellenes cselekedetnek. Itt van az éhség a nyomor a nagy nélkülözés valamennyiünk részére. Talán még most is a becses pártoló lapjaitokból várjátok a hirdetést, nagy betűkkel tele Írva, hogy MAGYAR MUNKÁSOKAT KERESÜNK! Jó a bánya, jó a helyzet, jó fizetés, ingyen muffolás. Jól lehet keresni. Mozi, iskola és a ki nem felejthető magyar templom. Ilyesmit vártok! De a lapokat hiába forgat1 játok ezt már nem találjátok. A lap már nem is érdekelne, már nem is járatnád, ha a “szép” folytatásos regény nem volna benne. De a munkáslapoktól még mindig rettegsz, még reménykedel, hogy megtalálod a polgári újságban a nagy munkást kereső hirdetést, hogy 500 magyar munkást keresünk Egy ilyen hirdetés, egy. öntudatos munkásnak szeget üt a fejébe, hogy miért kell oda annyi emberért az újságba hirdetni. Hát helyben nincs elég munkás. Biztosan akik ott vannak egy nagyobb darab kenyérért sztrájkban vannak, de ti ezzel mit sem törődtetek és te, meg a koma, a sógor, azonnal csomagoltatok és már utaztatok is. A tudatlanságtokban a saját sorsotokat pecsételtétek meg. Most mi van nektek mindebből. Ha van bennetek érzelem vagy legalább az öntudatnak a helye meg van a fejetekben, akkor nem fogtok várni tovább, hanem, minden gyávasággal félre, a munkáslapok olvasói lesztek és velünk szervezkedtek, Vagji tovább élienve dolgozol, vagy jössz velünk küzdeni a jobb és szebb életért. Elég volt már a türelemből és a nagy nélkülözésből. Szervezkedjünk EGY csoportba, mert mi munkások sokan vagyunk és ha, mindnyájan együtt tartunk és egy szervezethez csatlakozunk, akkor nem lesz semmi hatalom, amely velünk sembe merne szállni. Fel tehát mindnyájan álljunk be az IWW, Egy Nagy Szervezetébe! Jelinek J. János TISZTELT MUNKÁSTÁRSAK! Ezen levelemhez mellékelve küldök $6.85 money ordert. A Bérmunkásra $3.00 és $3.85 az Egyetemes Védelemre, melyet szíveskedjenek átutalni a Védelmi bizottságnak. Ezen összeget gyűjtöttem az elmúlt vasárnap délután. A fél falut össze jártam érte. Szegény most nagyon a bányász nép! 10-20 centjével tudtak csak adakozni, és sok helyen a legjobb akarat mellett sem adhattak egy centet sem, hiszem, hogy ennek okát önök éppen olyan jól tudják. Az adakozók névsorát majd a következő levelemmel küldöm munkástársaknak, mert még szándékozom kimenni gyűjteni a jövő vasárnapon is. Kérem Munkástársakat, most a cimszalagot kijavítani, a nevemet a hátralékosok sorából levenni, mert én igen szégyenlem, hogy a Bérmunkás cimszalagján a hátralékosok között maradnék. Utamban eltudnék helyezni egy pár angol és olasz nyelvű IWW lapokat is. Munkástársi üdvözlettel Triadelphia, W. Va. S. K. IMPERIALIZMUS! (Folytatás a 2-ik oldalról) gyarmati burzsoázia, amely harcol az imperializmus ellen a gyarmatok önállóságáért azért, hogy a gyarmati piacot kizárólag birtokolja. Végül a harmatiik ellentmondása a kapitalista imperialisták egymásközti ellentéte, amely a világnak az újra való felosztásáért folyik. I. EGY uj előfizetőt szerezzen a Bérmunkásnak minden előfizető és akkor méltóan vettük ki részünket a Bérmunkás jubileumi ünnepségéből.