Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-12-26 / 667. szám
December 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ ERŐ Irta: ROZIK MIHÁLY Többféle erőt különböztethetünk meg: emberi-, állati-, írép-, és természeti erőt. Azon ban ha közelebbről vizsgáljuk mint ^ tényezőt csak kétféle erőt ismerünk: természeti erőt és mesterségesen előállított erőt. A mesterséges erőt az ember hozza létre gőz, gáz, vagy villamosság alakjában. Azonban, hogy az ember létre hozza az erőt, a természetet hívja segítségül, illetve igyekszik felhasználni az erőnek előállításához. Például a gőzt, mint erőt csak úgy tudjuk előállítani, ha a vizet, fa, vagy szénnek a tüzénél addig forraljuk, mig a viz gőzzé nem alakul át. Ha a gázt mint erőt akarjuk előállítani, itt is a természethez kell folyamodnunk. Vegyük például a kéksav vagy ciánhidrogén előállítását; úgy történik, hogy a ciánt hidrogénnel kb. 500 fokra hevítik vagyis képletben (CN) 2-H2 —2 HCN. Legutoljára marad a villamos áram; itt már azt tapasztalhatjuk, hogy ennek előállítására nem közvetlenül a természetet veszik igénybe, hanem már valamilyen meglévő erőt alkalmaznak, melynek segítségével egy uj erőt állítanak elő: a villamos erőt. Ezen értekezletemben a villamossággal mint erővel akarok foglalkozni, már annál is inkább, mivel a villamosság a jövőre nézve azon erő, melyet az emberiség föl fog használni még a zsebórájában is, mint megbízható időmérőt. M a az emberiség igen előszeretettel használja e mondatot “mindent a villamos áramból; e pár szó nem akar egyebet jelenteni, mint azt, hogy az ember minden eszközét villamosítani akarja. Hogy ez még ma nincs meg, az természetes. Ha a. villamos erő is, mint minden más erő a tőkés osztály tulajdona, s ezáltal azon célt, melyre hivatva volna, nem szolgálhatja. Mint minden erő. úgy a villamos erő is arra lenne hivatva, hogy az emberi erőt pótolja, illetve, hogy megkönnyítse a testi erőt; áldásnak kellene lennie és az emberek segítő társának, hogy minnél köny- nyebb szerrel tudja szükségleti cikkeit előállítani, hogy ezáltal több felszabadult időt nyerjen a maga számára. De vájjon igy van-e ez? Áldása-e az emberiségnek ezen erő? Bizony nem! Ezen erő is, éppen úgy mint a többi erő, átka s gyilkosa, nem pedig áldása az emberiségnek. Minden erő, mely a tőkés társadalom kezében van, mint bér megtakarító, vagy mint közönséges gyilkoló eszköz szerepel. A legmodernebb gyilkolási eszköz éppen á villamos erő. Nem kell, hogy bővebben foglalkozzam a villamos székről, nem kell. hogy Írjak a háborúnak árammal telített hinder nizseiröl, avagy az uj fajta ágyuknak villamos árammal való elsütéséről; ezer és ezer gyilkolási eszközként használják fel ezen erőt is. Még nagyon kevésbbé mondhatnék azt, hogy ezen erő az emberi jólétre lenne alkalmazva. Imitt-amott, ugyan találunk már a háztartásban egy-egy segéd eszközt, melyet a villamos erő éltet, azonban ez is csak a tőkés osztály kényelmét szolgáltatja. Hogy ezen erő hivatását betöltse, a mondatot igy kell felállítanunk, “mindenkinek a villamos áramból.” Természetesen ezt nem értelmezem úgy, mint a tőkés ezt ma értelmezi, hogy a villamos áramból a proletariátusnak is juttat, de csak villamos szék alakjában; hanem úgy értelmezem, hogy minden eszközt villamos erővel kell felszerelni, úgy hogy a lábtörlők is villamos árammal működjenek, természetesen nem egyedek számára, hanem az egész emberiség számára. Azonban itt elfelejtettünk valamit. Ma még, ezen társadalmi rendszerben a villamos erő nem fejlődhetett annyira ki, hogy hivatását betöltse a jövő társadalomnak tehát főfeladata az, hogy ezen erőt kijfeljessze. Ha mélyebben vizsgáljuk e mondatot “mindent s mindenkinek a villamos áramból,” úgy rá kell jönnünk arra, hogy itt egy oly mérhetetlen erőről kell gondos kodnunk, mely erő képes arra, hogy e mondat a valóságban is meglegyen. Még ma a villamos energiából oly kevés van, hogy képtelen volna az emberiséget ellátni minden tekintetben. Most már csak az a kérdés merül föl, honnan vennénk • ezen mérhetetlen erőt? Nézzük csak hogyan kombinál ma az ember. A villamos erőnek előállítására, mint már azt említettem, valamilyen meglévő erőt használnak föl, vizet, vagy gőzt, mint első erőt s csak ennek fel használásával jön létre a villamos erő. A Villamosításnál ma a vizet hol nagyobb a vizi erő s innen azután drótokon vezetik széjjel mint világítási és különböző célra alkalmas eszközt; azonban az áramnak ily módon való előállítása oly monstrumot követel, melyet a jövőben ellehet kerülni. Vegyük számításba azt, hogy olyan területek is vannak, hol ; megfelelő viz mennyiség ninicsen, hogy turbinákat lehetne felállítani; ha most már fo- j koznák a villamos erőt ott, hol | megfelelő vízmennyiség van, akkor oly nagy telepeket kellene készítenünk, melyre ma még csak rá sem gondolhatunk. A jövőben ezt könnyebb szerrel oldhatjuk meg. Itt már ja természetre vagyunk utalva, I éppen úgy, mint a többi erőnél, tehát az első erőt tközvetlenül a természettől kapjuk, vagyis magát, a lévegő elektromosságát kell- félhasználnunk, mely oly mennyiségben !va“n, hogy elhasználni, mig a 'föld meg lesz, képtelenek le- iszünk. Hogy milyen egyszerű j készülék lesz ez, jóslatba nem bocsájtkozom, azonban annyit jó előre láthatok, hogy minden egyes városnak egy-egy ilyen áram felhalmozója képes lesz ellátni minden nehéz- . ség nélkül az emberiség minden eszközét villamos árammal. Azt hiszem, ezen a téren 11 már voltak is kísérletek, hogy 1 valami uton-módon a termé- Iszet adta villamos energiát 1 föltudják fogni, például a vi- 1 lágitásnál. Hogy ezen a téren ' még kevés eredmény van, ez 1 a tőkés osztálynak a hibája, r mert erre kevésbbé nyitja ki erszényét; azonban hogy ez a 1 jövőben megoldható, az tény. Hiszen, ha számításba vesz- szük, nem is olyan túl magas 1 áram felfogó kellene ahoz, hogy a levegő elektromosságát elérjék, mely bizonyos magasságban kering; az elektromos ság az egyik évszakban magasabban kering mint a másikban, vagyis az elektromosságot a hő változtatja. A különbözet azonban nem lehet oly nagy, hogy akadályozná jaz áram levezetését és hogy azt lent a földön transzformátorok segítségével ne lehetne felhasználni az emberiség céljaira. E feladatnak megoldása azonban a jövő társadalomé. Csak a jövő embere mondhatja azt “mindenkinek mindent a villamos áramból.” És hogy e mondat valóra váljon: építsük a jövőt, építsük az uj társadalmat! 1931—1932 Ismét eltelt egy esztendő, \ egy nehéz, gondokkal leküz-: dött esztendő, melyet nem oly könnyen lehet elfeledni, mivel olyan emlékeket hagyott maga után, amelyeket mi, munka sok magunkon viselünk. Ott cipeljük kiaszott, fáradt testünkön. össze aszott karjainkkal még érezzük az elmúlt esz tendőnek minden “áldását” sa ját testünkön, ha csak annyi erőnk is van, hogy megtapogassuk saját testünket, akkor megtudjuk állapítani az 1931 eszetendőnek a “jólétét”, mit a kapitalista lapok folytonosan hirdettek mint prosperitást, Hoover elnök úrral egyetemben. Milyen is volt az a jólét amelyben részesült a munkásság nagy része 1931-ben? Sok-sok munkanélküli járta gyalog az utcákat, munkát ke I resve egy cent nélkül a zsebükben és hozzá étlenül. Addig tette ezt, mig minden reményét elvesztette,. hogy valaha is munkához jut. A legutolsó stáció, mikor már nem volt merre, a városi segélyt volt kénytelen igénybe venni. Azt is párhónapi utánjárással ha ugyan volt olyan szeren- j esés, hogy valami moslék félét kapjon a városi konyhán, hogy éppen éhen ne pusztuljon. Ami sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint any- nyit, hogy a munkás valóságos koldus módjára kapja azt a morzsát, amit a kapitalista gazdái dobtak neki. Hát odáig jutottunk, hogy bárki ránk mutathat, itt megy egy koldus, kinek az adományt az ajtón keresztül szók ták kinyújtani. Az ég szerelmére Munkástársaim, meddig fogjuk tűrni ezeket a nyomorúságos állapotokat? Meddig! Nem éppen olyan jogunk van az élethez mint bármelyik gazdag parazitának? Sőt több! Mintha ném volnánk mi munkások képesek tovább is a földi javakat termelni. Hiszen ezt csináltuk eddig is a minden napi kenyér megszerzése végett, a miről nem lehet azt mondani hogy megkaptuk még amikor dolgoztunk is. hogy abból valamit félre is tehettünk volna az iireg napokra. Mindent, amit “szereztünk”, most mind vissza vettek tőlünk és most az életünk ellen törnek a ki- éhezfétéssel akarnak bennünket kipusztitani. Én csak azt mondom neked kapitalista, hogy megelégeltelek, minden rendszereddel, aranyaddal együtt, add át a helyedet egy igazságosabb, egy jobb rendszernek, amelyet úgy hívnak, hogy Ipari Köztársaság. Tudom jól, hogy azt nem teszed meg jóakaratodból, de közeleg az idő, amikor pusztulnod kell, mert megértél a pusztulásra. Rójuk az utcákat naphosz- szat, munka után, éhezve, holott ha táplálékot kapnánk erős. karjainkkal, tudásunkkal, szervezetten nagy dolgot tudnánk művelni. Szervezetlenül halálra vagyunk Ítélve. Hát van ennek valami értelme? Egész életünkben _ dolgoztunk, a profit érdekében, hogy uraink jól éljenek, hogy most mi lenézettek, lealázottak legyünk. Sajnos, hogy a munkás osztály még ott tart, hogy meg elégszik egy darabb csonttal, amelyen egy csöpp hús sincs. - Csak nem rég a magukat radikálisoknak nevezett munkások gyalog és truckokkal mentek el Washingtonba,hogy egy ilyen husnélkiili csontért könyörögjenek. Ezzel is csak a tőkéseknek tettek szolgálatod, hogy a munkásokat eny- nyire lealacsonyítják, ahelyet hogy harcra, öntudatra nevelnék azokat. Itt egy nagy kérdő jel. Vájjon milyen lesz az 1932-ik esz tendő? Vájjon a munkásság okult-e az elmúlt évben? Harcba mer-e szálni a mai rendszer ellen önmagáért és családjáért. Ez munkástársak most a legaktuálisabb kérdés. Minden munkásnak tudni kell azt, hogy csak szervezett erővel lehet azt megtenni, még pedig az Egy Nagy Ipari Szer vezeten keresztül, úgy amint azt az IWW tanitja. Fel tehát munkástársak, vegyétek ki részeteket a munkából, szervezkedjetek, ha azt akarjátok, hogy ne kóborog- jatok munkanélkül, éhesen az utcákon. Építsük ki az EGY NAGY SZERVEZETET, amelyiken kresztül meg fog születni az ipari köztársaság. Zsurzsa J. December 31-ig a Bérmunkás előfizetési ára egy évre $1
