Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-12-19 / 666. szám

December 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZEMELVÉNYEK A POLGÁRI ÚJSÁGOKBÓL--------------------------------------- V. J. -------------------------------------­KÖZELEDIK karácsony ün­nepe, a polgári lapok már ütik a nagy dobot, biztatva a még dolgozókat, hogy adjatok adjatok minél többet, hogy a szent karácsony este ne ma­radjon éhesen egy munkanél­küli sem. Éppen igy tettek a most el­múlt Thanksgiving nap előtt is Ez a tipikus amerikai ünnep, amelyen minden jó hazaffy pulykát eszik vacsorára — úgy maradt a munkásokra, mint bugyira a tapasztás. Ezt az ünnepet azért találták fel, hogy legyen egy nap amikor hálát adhatunk az égész éven át vett jókért. Hát van is miért hálát adni különösen azoknak a munka- nélkülieknek, a kik a hús izét már el is feledték és akik kap tak egy kosár élelmet az egész család részére. így aztán ne­kik is van miért hálát adni a mindenhatónak. Hogy azután a kosár élelem elfogyasztása i után mit esznek, ez már le-1 gyen az ő gondjuk, nem a min denhatójé. Esetleg zálogba teszik a fogaikat, nehogy meg­rozsdásodjanak,. mert rágniva lójuk ismét nem lesz mit, az ingyen konyhában kiosztott leves (?!) elfogyasztásához nincs szükség fogakra. Amig a munkanélküli családok egy kis olcsó húst kaptak kosa­raikban, addig — de beszél­jenek a hirek: Point Barrow, Alaska fehér lakosainak kitűnő pulyka ebéd ben volt részük Thanksgiving napján. Pedig a pulyka nem úgy repült oda, hanem a 800 mértfüldnyire fekvő Nome vá­rosból, kutyák által vontatatt szánkón kellett azt oda szál­lítani. Point Barrow fehér la­kossága az eszkimók kizsák­mányolásából él, igy nem cso­da, hogy a távolság nem ját- j szott szerepet. Egy másik hir. A Sing Sing New York Állam hírhedt fegyházának lakói elsőrendű pulykaebédet ettek hálaadás napján és több mint egy ton­nát fogyasztottak el. Vagyis, akik igazi Thanks­giving ebédet akartak, azok-, nak a fegyházba kellett volna menniük­Az akroni megyei börtön la kői szintén elsőrendű pulyka ebédet kaptak és az étlapot maga a shevif felesége állítot­ta össze, a foglyok általános megelégedésére — írják az akroni lapok. De a városi bör­tön lakói, már csak a rendes fekete kávét és főt kromplit kaptak, mert azt mondták, hogy nincs pénz pulykára. Hja, sok az eszkimó és ke­vés a fóka. A rabok helyet az urak ették meg a szép mada­rat. Chattanooge, Tenn. város urai már ügyesebben oldották meg a kérdést, hogy a. kecske is jólakjon, meg a káposzta is megmaradjon. A városi bőr tön lakói nagyobb részét haza engedték családjaikhoz, hogy ott egyék meg a pulykát, föl­téve ha van. A bent maradt néhány fogoly részére aztan csak két madarat kellett ven­ni. Az ottani hatóság elve a takarékosság. (így több jut j nekik.) De a Los Angeles, Cal., bőr tön igazgatója még jobban akart takarékoskodni, azzal a mellékgondolattal, hogy igy nekik még az ünnep után is! lesz turkey. A raboknak az-' tán csak valami krumpli leves féle lüttyöt adtak ebédre. De a hálátlan rabok nem hogy há lát adtak volna a krumpli le­vesért, hanem dühökben a jó ebéd elmaradása miatt, össze törték a börtön egész beren­dezését és éhesen mentek alud ni. Lehet azt remélték, hogy majd álmukban kapják meg! az elmaradt jó ebédet. HUNTSVILLE, Tex., állami börtön lakói között egy színtársulat alakult, akik egy estélyt rendeztek abból a cél­ból, hogy a környék “éhező polgárai’’ részére a leendő ha­szonból karácsonyi segélyt ad-f hassanak. íme, a társadalom kitaszí­tottjai segítik kenyérhez jut­tatni azokat, akik közvetve vagy közvetlenül börtönbe jut­tatták őket. ADJATOK, adjatok, aki gyor­san ad, kétszeresen ad. Min den' forgalmasabb sarkon áll egy szakállas mikulás és el­keseredetten rázza csöngőjét, nehogy a járókelők megfeled­kezzenek keresztényi köteles­ségükről. No meg aztán a sze­gény mikulásnak is élni kell. Nem messze tőle az üdv had­seregének egyik aggszüze tol­ja a járókelők orra alá tányér ját. Közeleg a szent karácsony és a szeretet ünnepén nem sza bad senkinek sem éhesen ma­radni. Hogy karácsony előtt mit ettek és hogy karácsony után j mit fognak enni, ezen az éhe-. zök törjék a fejüket. A fő do­log MA adni, mert a világ leg gazdagabb ország lakóinak egyharmada éhezik. A farme­rok nem tudják búzájukat el­adni, olyan rekord termés volt de ugyan akkor a proletárok asztalán nincs kenyér. A tejet a disznókkal etetik, mig a munkások gyermekei tejhiá­nyában elcsenevészednek. Az eladatlan hús a hütőházakban rohad, mig a munkanélküliek sóvárogva nézik azt a kira- j katokban felhalmozott sokfé-s le húst. Oly közel van hozzá-1 juk, már az izét is érzik és mégis oly messzi, hogy nem | érhetik el. Sokan megpróbál- j ják, hogy erőszakkal szerez-’ zék meg azt a mihez joguk’ van és akkor szembe találják magukat a fenálló rendszer őreivel, esetleg börtönbe ke­rülnek, ahol aztán legalább iinnepnapokon jó ebédhez jut­nak. RONGYOS ruháju munkanél­küli felemás cipővel lábain,; vágyakozva tekint a kiraka­tokban felhalmozott meleg ru hákra, cipőkre. Lehet, hogy a ruhaiparban dolgozott, a hol nagyon sok ruhát csináltak, azért kell most neki csaknem ruha nélkül járni, mert a raj­ta levő rongyokat nem lehet ruhának nevezni. A közelben fényes autóból úri dáma száll ki, anyai gon­dossággal szorítva magához ölbeli kutyáját. Mivel - sokan látják, nagylelkű akar lenni és! bedobb egy pénzdarabot a mikulás perselyébe, de a ron­gyos proli láttára, utálattal fordítja el fejét. A mikulás pedig tovább! csenget, Adjatok, Adjatok! j NÉVLEG SZÓLITSUK-E FEL azokat a Munkástársakat, akiknek nevei még a verseny ötödik hetében is hiányzik a kimutatásból? Bár az egyik bányász munkástársunk azt írja “ha egyszer máskor bele fára­dunk a küzdelembe s rövid időre kidőlünk a harcvonalból, ezt nem csüggedésböl tesszük, hanem azért, hogy erőt gyüjtsünk, hogy aztán ujult erővel támogassuk a küzde­lemben roskadozókat a végső küz­delemig.’’ Nekünk pedig tudni kell, hogy minden nap, minden óra, ame­lyet a munkásosztály tétlenségével a tőkésosztálynak ereje újabb ősz- szevonására enged, sokszorosan nö­veli azok hatalmát. Ezért állandóan kell a küzdelemnek folynia. Az aktiv lapkezelöink közül szá­mosán hiányzanak még abból a mun kából, amelynek célja az Ipari Unió nizmus eszmélyét hirdető Bérmun­kást a magyar munkások kezébe jut­tatni. A városok közül Chicago és Cle­veland vezetnek, bár ezek is messze hátul vannak a magyarság számará­nyához. Hogy pedig lehet eredmé­nyeket elérni, azt az egyes Munkás­társak beküldött előfizetései igazol­ják, akik egymaguk megközelítőleg olyan eredményt mutatnak, mint a vezető városok. i Chicago, Cleveland, Bridgeport, Detroit, New York, melyik csoport vagy munkástárs könyvtárát fogja értékesíteni a most folyó verse­nyünk dija? December hó 12-ig beérkezett előfizetések: Akron, A. Alaszkay ...................... 1 J. Vizi ....................................... 5 Chicago, A. Kohler 1 J. Zára 9 J. Varjú ................................. 3 S. Sütő .................................... 6 J. Németh ................................ 1 A. Spolyar .............................. 1 A. Szász .................................. 1 Hempsperger 3 B. Horváth 4 J. Scherhofer 5 St. Szabady 4 Cleveland, J. Herezeg H J. Buzay 2 J. Lackner ................................ 3 j F. Spilman .......... 4 J. Németh .............................. 4 | C. Szovaty ................................ 1 ' S. Fromhertz ........................... 1: J. Nyers ............ 1! B. Jánosik ................................ 1 j Székely ..................................... 3 | Smith 1 A. Buda .................................... 1 j Halász 1J Csampisz .................................. 1, J. Leisz ................................... 1 í L. Gáncs .................................. 1 ; Buffalo, G. Stana ......................... 5 Detroit, J. Visi ................................ 10 j J. Zsurzsa 1 A. Sajtos .................................. 1 G. Lutzai 3 L. Hirsch ................................. 1 ; P. Sütő 9 Pittsburgh, A. Kucher 11 Coraopolis, M. Fekete 8 Los Angeles, G. Bakoss 7 , Molnár ....................................... 4 So. Bend, F. Szüch 2 St. Louis, B. Baranyai 1 Phoenixville, Rose Kurorszky 1: MUNKÁS LEVELEK Burton, O. 1931 nov. Tisztelt B. munkástárs! Hétfőn voltam a lakásánál, de Önt nem találtam otthon. Egy jubi­leumi lapszámot elvittem, hogy tud­jak valamit a Szervezet működésé­ről és az nap este végig néztem az egész lapot, amit meg is fogok tar­tani, mert érdemes reá, hogy meg­tartsam, külön kiemelve a Zára mtárs cikkét, teljesen megvagyok vele elégedve, bár az összes cikk ki­fogástalan jó. És tovább olvasva megtaláltam, hogy a főhadiszállás Clevelandban van. Ez nagyon helyes Szerintem több eredményt fogunk elérni a munka szinterén. Továbbá olvasom, hogy jubileumi ünnepséget fognak ülni a Bérmunkás 20 éves fenállásának alkalmából. Csak mély sajnálkozásom felyezhetem ki, hogy nem vehetek részt az ünnepélyen, amikor 16 év óta az érdekem csak az IWW felé irányult mindig és most nincs alkalmam, hogy a 20 éves jubileumi ünnepélyen részt ve­hessek. Milyen szép és üdvös, mikor egy öreg család születésének év­napján összehívja családját és roko­nait és egy tisztes ünnepélyt ren­deznek és kezet foghatnak egymás­sal, mint harcos testvérek. Az ipari szervezet pontjai szerint fogják megbeszélni a további teendőket a munka szinterén, hogy minél gyor­sabban lerázhassuk a nyakunkról ezen káros rendszert és helyébe egy jobbat tudjunk létesíteni, ahol vagy amikor nemcsak szóval, hanem tett- leg be is bizonyithassuk hogy a MUNKA GYÜMÖLCSE A MUN­KÁST ILLETI. Steve Sebestyén T. Bérmunkás Szerkesztőség ! Idáig az öcsém újságját olvastam, mivel nem volt módomban az előfi­zetést beküldeni. De most ezt a cse­kély egy dollárt igazán szégyen vol na minden öntudatos munkástól, ha be nem küldené, még ha kölcsön kéri is — mint ahogy én is ezt te­szem. Egyben kérném a Szerkesztőséget ha még van az 1931. évi naptárból egyet nekem küldeni, mert Detroit- ban eladtam még azt is amit ma­gamnak vettem meg és az összeget az általam eladott 30 darab naptár összegével átadtam a naptár keze­lőnek. Sajnos, most nem dolgozhatok úgy a Bérmunkás érdekében, mint azt a múltban tehettem, de tőlem- telhetöt meg teszek, hogy az IWW eszmélyét tanítsam, mert ez az egy igaz eszme van. Ha ezt midnyájan követnénk, már nem volna nyomor és nélkülözés. Igazán nem mulaszt­hatom el elismerésemet kifejezni a Szerkesztőségnek a jubileumi szám nagyon szép és tanulságos. Hammond, La., 193T nov. Kovács J.-né St. Clairsville, Humer 1 Bridgeport, Feczko ....................... 17 New York, Nagy ......................... 12 Ács ........................................... 2 Fischbein ................................ 4 M. Wlasits .............................. 2 M- Stefankó ......................... 3 F. Tóth ............. 1 L. Hodor .........................../... 1 J. Antal .................................. 1 Mrs. Poliak ............................ 1 Philadelphia, Rost ....................... 1 Rosenthal .......... 13 Mrs. Luckenberg 1 Hammond, Mrs. Kovács ............ 1 Sutorits .................................. I Trenton, Pellei ........................ 3 Harvey, Mrs. Bulik, Mrs. Száz 18 Windber, Dutzman ....................... 7 L. Soos .................................. 1 Bethlehem, S. Munkácsi 3 Avella, St. Czika 2 Newark, O. G. Pallagi 2 f

Next

/
Oldalképek
Tartalom