Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-12-19 / 666. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS December 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............... $2.00 One Year .......................$2.00 Félévre 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD KIK A ROMBOLÓK? A fukarság következményeként — amit a burzsoá nem- zetgazdászok “takarékosságnak” neveznek — a kapitalizmus mind közelebb érintkezésbe jött a konzerválás gondolatával. A konzerválás — bár a társadalomra nézve nem mindig kívánatos — azt a látszatott kelti, hogy hasznos és szükséges. A mi véleményünk azonban, hogy a termelt javaknak a társadalom összességének a javát kellene szolgálni, nem pedig egy kiváltságos kisebbséget. Ha analizáljuk a kapitalizmust látni fogjuk, hosrv születésének hajnalától a jelen gyötrelmes napokig állandóan harcba volt a társadalom jólétével és ezen harc századokon át batványozódott a tömeg nyomorán. Hogy a fellegvár még mindig áll amikor körülötte a harc és terror folvton növekszik, még nem jelenti azt, hogy ezen fellegvár méltó a létezésre, vagv nedig, hogy örökké állni fog. Hatalmas vagyon halmozódik fel és a törvények védelmezik azt. A fellegvár gazdagabb és hatalmasabb lesz mint a konzerválás szimbóluma, de semmit nem konzervál, ami a nép nagy tömegeinek a javát szolgálná. A hatalmas szörnyeteg mérhetetlen erővel rendelkezik, mely mindig nagyobb arányban vonja meg a létezés lehetőségét és szívja áldozatainak vérét. A kapitalizmus minden előbbi társadalmi rendszert felülmúl a rombolásban. Ez az első társadalmi rendszer, amely figyelmen kivül hagyja a létezés biztonságát, mely a munkás osztályt jogosan illeti. A rabszolga korban a rabszolga tartók gondoskodtak a szolgáik életbiztonságáról és egészségéről. A bérrabszolgának a kapitalizmus alatt ez nem jár. A rabszolgákat ellátták gazdáik elegendő élelemmel, mert elpusztulásuk esetén a tulajdonos károsult. A közel múltban a californiai barack termelők elhatározták 6,000 akeron levő termő barack fának a megsemmisítését, mert a kapitalista rendszerben a sok barack részükről nem kívánatos a barack árának a fentartására. A brazíliai kormány elrendelte a kávét tégla formákba préselni és a vasúti mozdonyokat fűteni vele. A kávé árát úgy akarják magasan tartani, hogy a kínálatot redukálják. A déli gyapot ültetvényeken a gyapot minden harmadik sorát ki akarják szántam; az ország más részeiben pedig a kukorica a brazíliai kávé sorsára került és fütő anyagnak használják. A kapitalista rendszernek a rombolás a legnagyobb erénye. A gépnek és az azt kezelő munkásságnak a természetes hivatása volna, hogy szükségletre termeljen. A kapitalizmus azonban csak mellékesen van érdekelve a szükséglet kielégítésében; mert a fő cél a profit. A jelen rothadt rendszer vezetői munkás életeket küldenek a levegőbe a bányarobbanások alkalmával és a tenger fenekére az elrothadt hajókon. A gyermekek millióit rabszolga módra dolgoztatják, ugyanakkor a felnőttektől megtagadják a munka lehetőségét. Az emberiség nagyrészét a prostitúcióba kényszerítik; a gyárak kapuit bezárják és Üresen hagyják állni, amikor a munkás milliók munkáért könyörögnek, hogy életüket tengethessék A gyümölcs és növényeket megsemmisítik; a búzát és kukoricát elégetik; a krumplit a földbe hagyják rohadni és mindezt azért, hogy bűnös rendszerüket védelmezzék, hogy a profitot biztosítsák. Ez a rendszer nem az, amely a mi szükségleteinknek megfelelhet. A megélhetést szolgáló anyaggal megsemmisítik a lehetőséget a tömeg általános boldogságára. A munkásosztály hivatása, a föld egyik sarkától a másikig, hogy összetörje a hatalmát ezen őrült szörnyetegnek, mely minden időket felülmúl a rombolásban. Azt mondják, hogy az ördögöt tűzzel kell kiirtani; a mi teendőnk, hogy a kapitalista szörnyeteget saját fegyverével győzzük le: a szervezkedéssel. A vasúti munkások vezéreinek értekezlete Fizetés levágásról és a hatórás munkanapról csevegnek. — A döntést a fővezérekre bizzák. — A vasút mágnások 15 százalékos viteldij emelést rendeltek el. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Az Egyesült Államok vasutas munkások szakszervezeti csoportjainak több mint ezerötszáz küldötte Chicago egyik leghatalmasabb szállodájában gyűlt egybe, hogy a vasút bárók azon eltökélt szándékát, j hogy a vasúti alkalmazottak fizetéséből tiz százalékot levágjanak megtárgyalják. Egy szikrányi okuk sincs a vasút mágnásoknak a félelemre, mert azon hatalmas tömeg, mely az úgynevezett vasúti munkások szervezeteiben tömörülnek lomha, lusta és a minden megalkuvásra kész fővezérek fejével gondolkodik. Fizetéseik megnyirbálásának fontos ügyét a fő fővezérekre bizzák, akik a munkaügyi (munkásbarát) miniszterrel egyetemben fogják meg tárgyalni, hogy jogosak-e a vasúti munkások azon “tul- magas” fizetésre, melyet eddig is a vasút társaságok jóvoltából kaptak. Ezen értekezletek már csak szemfényvesz■ tésre valók. A fővezérek mar - elintézték az alkut a vasúti I bérrabszolgák bőrére s most nagy pökhendien pufogtatják,' hogy a tízszázalékos bérlevágás fejében a hatórás munkanapot kell, hogy életbe léptessék. Ez egy jó megtévesztése a felületesen gondolkodó vasúti munkások részére. Igen lesz hatórás munkanap ha az a vasutas bárók érdekeit viszi előbbre, éppen úgy mintahogy lesz tízszázalékos bérelvágas, ha tetszik a tagságnak vagy nem. Nekik ahhoz éppen semmi hozzászólásuk nincsen. A vasút bárók a megcsappant gazdasági élet következtében J veszélyeztetve látják az oszta-1 lékot s ennek megakadályozá sára minden eszközt felhasz-' nálnak jól szervezet erejüknél fogva, hogy azt el is érjék. Ma amikor ők a munkásaik fizetését tiz százalékkal sakterol-( ják, akkor a kereskedelmi minisztérium világgá kürtöli a polgári lapok hasábjain, hogy: “a vasutakat a végzetes csődtói megmentsük, szükséges volt a viteldijak 6-—10 és 15 j százalékának emelése.” A miniszter szerint ez minden szál- j litandó anyagra kiterjed csak| a mezőgazdasági termékekre nem, .éppen tiz sorral le.iebb a következők állanak: “Bab, paradicsom, káposzta, krumpli, retek, saláta, félék, gyümölcs termékek narancs és citrus félék szállításának árát csak 1 százalékkal emelik i száz fontonként.” Amig a nyers anyagok vas, szén, érc, olaj s az építési anyagok szál- ] litását kétezer fontonként tiz százalékkal emelték addig a mezőgazdaság legfontosabb a konyhakertészet termékeit és a tejtermékek szállításának árát egy százalékkal száz fontonként tehát 20 'százalékkal donnánként emelték fel. És erre mondják a miniszter urak, hogy a mezőgazdasági termékek árát nem emelték fel. Úgy látszik, hogy ők a mezőgazda- sági termékek alatt kizárólagosan csak a szénát értik és j talán annak nem emelték a I szállítási árát. így biztosítanak maguknak gondnélküli életet a vasút bárók. Az egyik ! oldalon munkásaik fizetését nyirbálják tiz százalékkal, a másik részen a fogyasztók zsebeit dézsmálják meg tiz és húsz százalékkal. A vasúti munkások szervezetei több mint másfél millió tagot számlálnak és ósdi szervezkedési formájuk harcképtelenné teszi őket a vasutas bárók túlkapásai ellen, létért folyó har cukban. Majd amikor az IW W ipari szervezkedési formáját teszik magukévá, amelyben kész vezérek helyett a tagság dirigál, akkor nem lesz szükségük a meghunyászko- dásra, mert saját maguk érdekeinek védelmezésére szervezkednek. A szervezetük mai formája a vasúttársaságok és a vezérek érdekeit szolgálja és ezt a szakszervezetek és politikai pártok tagsága tehetetlenségük folytán kénytelenek tűrni. Az IWW az egyetlen szervezet, amely nyíltan és világosan kimondja, hogy a mai társadalom megszüntetésére a bérrendszer eltörlését tűzte zászlajára, mely által a nyomort, szenvedést s azt okozó kizsákmányoló osztályt a megalkuvásra kész vezérekkel egyetemben. Szervezkedjetek iparilag az IWW-ban.
