Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-12-19 / 666. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS December 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............... $2.00 One Year .......................$2.00 Félévre 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD KIK A ROMBOLÓK? A fukarság következményeként — amit a burzsoá nem- zetgazdászok “takarékosságnak” neveznek — a kapitalizmus mind közelebb érintkezésbe jött a konzerválás gondolatával. A konzerválás — bár a társadalomra nézve nem mindig kívá­natos — azt a látszatott kelti, hogy hasznos és szükséges. A mi véleményünk azonban, hogy a termelt javaknak a társa­dalom összességének a javát kellene szolgálni, nem pedig egy kiváltságos kisebbséget. Ha analizáljuk a kapitalizmust látni fogjuk, hosrv szüle­tésének hajnalától a jelen gyötrelmes napokig állandóan harcba volt a társadalom jólétével és ezen harc századokon át batványozódott a tömeg nyomorán. Hogy a fellegvár még mindig áll amikor körülötte a harc és terror folvton növekszik, még nem jelenti azt, hogy ezen fellegvár méltó a létezésre, vagv nedig, hogy örökké állni fog. Hatalmas vagyon halmozódik fel és a törvények védelmezik azt. A fellegvár gazdagabb és hatalmasabb lesz mint a kon­zerválás szimbóluma, de semmit nem konzervál, ami a nép nagy tömegeinek a javát szolgálná. A hatalmas szörnyeteg mérhetetlen erővel rendelkezik, mely mindig nagyobb arány­ban vonja meg a létezés lehetőségét és szívja áldozatainak vérét. A kapitalizmus minden előbbi társadalmi rendszert felül­múl a rombolásban. Ez az első társadalmi rendszer, amely fi­gyelmen kivül hagyja a létezés biztonságát, mely a munkás osztályt jogosan illeti. A rabszolga korban a rabszolga tartók gondoskodtak a szolgáik életbiztonságáról és egészségéről. A bérrabszolgának a kapitalizmus alatt ez nem jár. A rabszol­gákat ellátták gazdáik elegendő élelemmel, mert elpusztulá­suk esetén a tulajdonos károsult. A közel múltban a californiai barack termelők elhatároz­ták 6,000 akeron levő termő barack fának a megsemmisítését, mert a kapitalista rendszerben a sok barack részükről nem kívánatos a barack árának a fentartására. A brazíliai kor­mány elrendelte a kávét tégla formákba préselni és a vasúti mozdonyokat fűteni vele. A kávé árát úgy akarják magasan tartani, hogy a kínálatot redukálják. A déli gyapot ültetvé­nyeken a gyapot minden harmadik sorát ki akarják szántam; az ország más részeiben pedig a kukorica a brazíliai kávé sor­sára került és fütő anyagnak használják. A kapitalista rendszernek a rombolás a legnagyobb eré­nye. A gépnek és az azt kezelő munkásságnak a természetes hivatása volna, hogy szükségletre termeljen. A kapitalizmus azonban csak mellékesen van érdekelve a szükséglet kielégí­tésében; mert a fő cél a profit. A jelen rothadt rendszer ve­zetői munkás életeket küldenek a levegőbe a bányarobbaná­sok alkalmával és a tenger fenekére az elrothadt hajókon. A gyermekek millióit rabszolga módra dolgoztatják, ugyanak­kor a felnőttektől megtagadják a munka lehetőségét. Az em­beriség nagyrészét a prostitúcióba kényszerítik; a gyárak ka­puit bezárják és Üresen hagyják állni, amikor a munkás mil­liók munkáért könyörögnek, hogy életüket tengethessék A gyümölcs és növényeket megsemmisítik; a búzát és kukoricát elégetik; a krumplit a földbe hagyják rohadni és mindezt azért, hogy bűnös rendszerüket védelmezzék, hogy a profitot biztosítsák. Ez a rendszer nem az, amely a mi szükségleteinknek megfelelhet. A megélhetést szolgáló anyaggal megsemmisítik a lehetőséget a tömeg általános boldogságára. A munkásosz­tály hivatása, a föld egyik sarkától a másikig, hogy összetörje a hatalmát ezen őrült szörnyetegnek, mely minden időket fe­lülmúl a rombolásban. Azt mondják, hogy az ördögöt tűzzel kell kiirtani; a mi teendőnk, hogy a kapitalista szörnyeteget saját fegyverével győzzük le: a szervezkedéssel. A vasúti munkások vezéreinek értekezlete Fizetés levágásról és a hatórás munkanapról csevegnek. — A döntést a fővezérekre bizzák. — A vasút mágnások 15 szá­zalékos viteldij emelést rendeltek el. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Az Egyesült Államok vas­utas munkások szakszervezeti csoportjainak több mint ezer­ötszáz küldötte Chicago egyik leghatalmasabb szállodájában gyűlt egybe, hogy a vasút bá­rók azon eltökélt szándékát, j hogy a vasúti alkalmazottak fizetéséből tiz százalékot le­vágjanak megtárgyalják. Egy szikrányi okuk sincs a vasút mágnásoknak a félelemre, mert azon hatalmas tömeg, mely az úgynevezett vasúti munkások szervezeteiben tö­mörülnek lomha, lusta és a minden megalkuvásra kész fővezérek fejével gondolko­dik. Fizetéseik megnyirbálásá­nak fontos ügyét a fő fővezé­rekre bizzák, akik a munka­ügyi (munkásbarát) minisz­terrel egyetemben fogják meg tárgyalni, hogy jogosak-e a vasúti munkások azon “tul- magas” fizetésre, melyet ed­dig is a vasút társaságok jó­voltából kaptak. Ezen értekez­letek már csak szemfényvesz­■ tésre valók. A fővezérek mar - elintézték az alkut a vasúti I bérrabszolgák bőrére s most nagy pökhendien pufogtatják,' hogy a tízszázalékos bérlevá­gás fejében a hatórás munka­napot kell, hogy életbe léptes­sék. Ez egy jó megtévesztése a felületesen gondolkodó vas­úti munkások részére. Igen lesz hatórás munkanap ha az a vasutas bárók érdekeit viszi előbbre, éppen úgy mintahogy lesz tízszázalékos bérelvágas, ha tetszik a tagságnak vagy nem. Nekik ahhoz éppen sem­mi hozzászólásuk nincsen. A vasút bárók a megcsappant gazdasági élet következtében J veszélyeztetve látják az oszta-1 lékot s ennek megakadályozá ­sára minden eszközt felhasz-' nálnak jól szervezet erejüknél fogva, hogy azt el is érjék. Ma amikor ők a munkásaik fize­tését tiz százalékkal sakterol-( ják, akkor a kereskedelmi mi­nisztérium világgá kürtöli a polgári lapok hasábjain, hogy: “a vasutakat a végzetes csőd­tói megmentsük, szükséges volt a viteldijak 6-—10 és 15 j százalékának emelése.” A mi­niszter szerint ez minden szál- j litandó anyagra kiterjed csak| a mezőgazdasági termékekre nem, .éppen tiz sorral le.iebb a következők állanak: “Bab, paradicsom, káposzta, krump­li, retek, saláta, félék, gyü­mölcs termékek narancs és citrus félék szállításának árát csak 1 százalékkal emelik i száz fontonként.” Amig a nyers anyagok vas, szén, érc, olaj s az építési anyagok szál- ] litását kétezer fontonként tiz százalékkal emelték addig a mezőgazdaság legfontosabb a konyhakertészet termékeit és a tejtermékek szállításának árát egy százalékkal száz fon­tonként tehát 20 'százalékkal donnánként emelték fel. És er­re mondják a miniszter urak, hogy a mezőgazdasági termé­kek árát nem emelték fel. Úgy látszik, hogy ők a mezőgazda- sági termékek alatt kizáróla­gosan csak a szénát értik és j talán annak nem emelték a I szállítási árát. így biztosíta­nak maguknak gondnélküli életet a vasút bárók. Az egyik ! oldalon munkásaik fizetését nyirbálják tiz százalékkal, a másik részen a fogyasztók zsebeit dézsmálják meg tiz és húsz százalékkal. A vasúti munkások szervezetei több mint másfél millió tagot szám­lálnak és ósdi szervezkedési formájuk harcképtelenné te­szi őket a vasutas bárók túl­kapásai ellen, létért folyó har cukban. Majd amikor az IW W ipari szervezkedési formá­ját teszik magukévá, amely­ben kész vezérek helyett a tagság dirigál, akkor nem lesz szükségük a meghunyászko- dásra, mert saját maguk ér­dekeinek védelmezésére szer­vezkednek. A szervezetük mai formája a vasúttársaságok és a vezérek érdekeit szolgálja és ezt a szakszervezetek és politikai pártok tagsága tehe­tetlenségük folytán kénytele­nek tűrni. Az IWW az egyet­len szervezet, amely nyíltan és világosan kimondja, hogy a mai társadalom megszünteté­sére a bérrendszer eltörlését tűzte zászlajára, mely által a nyomort, szenvedést s azt oko­zó kizsákmányoló osztályt a megalkuvásra kész vezérekkel egyetemben. Szervezkedjetek iparilag az IWW-ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom