Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-12-12 / 665. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS December 12, Az olvasók köréből ______ ____ m E rovatban minden oly közér­dekű dolgo-t készséggel közlünk, mely. a- munkásosztály érdekét szolgálja. Kérjük a leveleket tel­jes név és cim aláírásával ellát­ni, amit azonban a levélíró kérel­mére esetleg mellőzünk vagy csak kezdőbetű jelzéssel látjuk el. Szerk. Chicago, 111. nov. 25 Igen tisztelt elv-társam ! Élvezettel; olvastam eddig megjelent cikksorozatát, ame­lyekben az ál-kommunistákat olyan szellemes logikával szokta ostorával suhintani. Én már 1923 óta harcolok ezek ellen a niémandok ellen, a munkásmozgalom legnagyobb csalói ellen. Végre fizikai ál­lapotom és a korom, no meg a felnőtt gyermekeim rábe­szélésére, megunva a sok her- ce-hurcát, látva a tagság le- thargikus voltát. tudatlansá­gát, a helyi fakiroktól elszen­vedett terrort, rágalmazást és hazudozást, no meg az egész­nek a koronáját a legutóbbi IWO. fölvételi iveit, eltökél­tem magamat arra a lépésre, hogy ennek a szélhámos ban-; dának legjobb hátat fördita-. nőm — október 20-án beje­lentettem kilépésemet. Azt hiszem, elktársam is olvasta az “Ember”-ben cse­kélységemre vonatkozó cikket, amelyet — ha nem tévedek — barátom és régi elvtársam, Somló Lipót közölt le. Ebben az említett cikkben meg volt vázlatosan írva a közöttem é«! a fékerek — I! B. között vál­tott levelek másolata és az ab­ban általam követelt" végkielé­gítés. Sok volna részletekben föl­sorolnom mindazokat a rágal­makat; amiben ez a díszes társaság részesített 19241 óta. De lesz rá alkalmam és rövi­desen — mert szükségesnek tartom, hogy a munkássajtó utján föltárjam ezeknek a szii letett* vezéreknek a velem és a velem, egy véleményen levő elvtársaimnak,, akik éppen úgy, mint jó magam is, óva in­tettük- az MBÖSZ. tagságát, hogy mi fog következni, ha meg nem gátolja a tagság ezeknek a himpelléreknek a Bts. ellen folytatott zsebelését. De Wlasits kivételével a töb­biek bevették az ópiumot és. most a kiöregedett tagok majd mehetnek, ha megbetegednek, a holdhoz segélyért, — mert annyi bizonyos, hogy amig 1 dollár lesz a pénztárban, —! mert most már nem csak Beb- ritsék, hanem a Freiheit féker- jei — kiszedik onnan és ezzel együtt a bőrt a bodyk-ról. A céghez Chicagóban leg­utóbb a munkásmozgalom sa­lakja: Ernő dé “Lopstein” is csatlakozott. Ez a himpellér a legna­gyobb kaliberű szélhámos — csak rosszat mondott Petrás­ókra. Oroszországról meg ép­pen azt állította, hogy Anglia pénzelte és segítette a bolse- < vikieket uralomra. Ez a csaló ; 1913-ban Tarczai nagy rábe­szélésére, megbízatást nyert, | az akkori “Előre” részére elő-!; fizetőket gyűjteni. És mikor! i a perifériákra ért egy telek-1 hiéna telkeit árusította és hogy a palik jobban bedőlje­nek, vetített képekkel mutatta be a hallgatóság előtt a flori- | dai telkeken termelt főzeléket | zöldséget, stbbit. Az én refe- [ rá tűm ómra az S. P. Szövetség Végrehajtó Bizottsága meg­vonta Lopstein úrtól a megbí­zatást. Itt Chicagóban egy elvtárs­hoz ment lakni és lám, nem­sokára “Lopstein” lett annak az elvtársnak házában a gaz­da. 1919-ben az IWW-t égig magasztalta, megtagadva régi SLP. működését, azt átkozva kijelentette, ha még netán va­lahol az IWW szervezet ellen találna agitálni, bárki szembe köpheti. Most az IWW legna­gyobb gyalázója. Mint bósz ’’Lopstein” ur a legnagyobb kizsákmányoló és hajcsár volt 1926—1930-ban. (Mért bósz is volt ö!) Musso­linit a legnagyobbnak tartotta és egekig dicsérte. Ilyen ez a “Lopstein” ur. Hogy Chicagóban hánv tag- társ találkozna, aki hajlandó volna a nagy háztakaritásban segédkezet nyújtani, nem tu­dom. De annyit azonban már most is megállapíthatok, hogy nincs messze az idő. amikor majd Pétráséktól elbolondi- tott és maszlagolt tagok sze­méről lehull a hályog. Mert az mégsem tehető föl, hogy az uj cég “application”jában foglalt és csak a tudatlanabb által aláirt ivek hatása ne . mutat­kozzon rövidesen. Elvtársam közel járok a 65 esztendőhöz. A munkásmozga­lomban megettem életem ke­nyerének javát, de ennyi csa­lásra fölszedett aláírásról raj­tam kívül sem hiszem, hogy tudna még ember tanúságot tenni. És mindez a kommuniz­mus köpenyege mögé rejtőzve történik. Hisz az abban foglal­tak alapján nemcsak a tagsági jogaikról mondanak le az alá­írók, hanem a betegsegély egy negyedére redukált összeggel is beérik. És Galambos doktor szerint “oly szilárd alapokra helyez­ték a betégsegélyzőt, mint az Illinois Continental Bank” szi­lárdsága. A doktor is silent partner! őt még megértem.... Mert hát, kérem, ez prakszis. És igy természetesen business is! Én rám rém mód orrolnak. (I should worry!) Az igaz*, I hogy húsz és fél évig fizettem nekik az obulust. Sőt dacára, hogy a Proletarian Party-hoz tartozom, a művészet minden szabályainak alkalmazásával j még pártadókban is megvá­moltak 1924 óta. Befizettem summa-summa- rum közel 450 dollárt. Most meg mehetek kereskedni, ha úgy tetszik a kapitalista bí­rósághoz. Meg kellene monda­nom, hogyan gazdálkodik az| Egyesült Államokban magát kommunistának nevező szél­hámos társaság és ez a társa­ság a törvény ellenére is oly adókat hajt be, megrabol mun kásintézményeket, visszaél a Deleje helyezett bizalommal. Betegségre, halálesetre nem; dég, hogy pénzüket elsajátít- j ía, a polgári jótékonyságra [ utalja, ha ugyan ott figyelem be veszik majd őket. És- ezek a kikopott polgár ideológiával megtelitett fickói és senkiháziak mernek tisztes " séges, tisztamultu, mindig ál 5 dozathozatalra kész forradal- márokba belerúgni, nivótlan, í i szocializmussal hadilábon állt- és polgári reformokat hirdeti t rosszul csinált éltlapjukban. Kértem tőlük az engem ; megillető végkielégítést. Meri- j még attól sem riadtak vissza- hogy a vén embert inzultál- ják. Azt ordította felém égj- egyletközi értekezleten egyil- emberük, akit a beképzelt ét : í kivasalt chicagói szamarak a- Kingfishek, már annyira ki- ; kezdtek: “Föl ne jöjjön többé ija Munkás Otthonba, mert ki- tj kaparom a szemeit” s mindezt . azért, mert megmondtam sze- i műkbe a Károlyi-féle chicagói . gyűlés előkészítő értekezletén. . hogy ők “azt hiszik, hogy dip­lomaták, pedig voltaképen je- ! zsuiták”. Hogy én “elittam a , feleségem keresetét” stb. ’! Eszembe jut a Jóska, Fe- ' hér, meg a Guszti a Máyer Hazudni az tudnak. Én beteg ember vagyok. Dr 1 Galambos szerint érelmeszese- í désben, magas vérnyomásban szenvedek. De mi ez nekik! Ők humánus emberek. Ezt ir- j ták förmedvényükben rólam s , j csak azért nem zártak ki, jmert “koromra és munkásmoz­galmi múltamra voltak tekin­tettel”. ! Parvenük ők! Leziillött ál- ! dozat-szállitók! Ennyit szükségesnek tartot­tam megírni az “Ember”-ben j megjelent fölhívására. Egy dolgot még: “Bolonddá tettek bennünket 1928-ban, hogy ők megmaradnak a test­véri alapon! És a testvéri alap a csalás legkörmönfontabb for májában mutatkozik be. Vla- sits elvtárs részletesen számolt be róla. Még kiemeltek a múlt hó­napban 1500 dollárt a lapnak kölcsön címen, ötezer dollárt a clevelandi fékerharc címen, no és még 1200 dollárt más­féle cimeken. De azért éljen a testvéri alap! Mert náluk a jelszó a fő! Herman Loewe P. S. Lopstein most már a cég külső tagjai sorából útban van a belső tagok sorai között való beavatáshoz. Gratulálok a fő-fő mufti uj szerepköréhez! Egy a baj csak, Ernő. Félek, hogy nem jut most majd se­lyem pazsamára, mint Terre- Haute-ban jutott. Hej, de fene i gyerek voltál te 1926—1930- ig. De büdös volt előtted a proli! De most “anti-fascista, Turul, ILD. Kp (!?) és but not at least, az IWO.-nek is j fő-fő muftijává avanzsáltál! Ez igazán sok tőled; neked is jut most a tőlem eltulajdoní­tott 450 dollárból! H. L. __ Szokásunk ellenére, kom­mentárt füzünk a fönti cikk­hez. Szokatlan hangja és tul- j ságos. személyeskedő tartalma azt parancsolná, hogy a köz­lését megtagadjuk. Mivel azonban egy olyan munkás­ember irta, akit negyedszáza­don keresztül a politikai pár­tokban végzett aktivitásában Amerika öntudatos munkássá­ga jól ismer, akitől' éppen az a lap tagadta meg cikkének közlését, amelynek é létre ke!­jtésében és fönt adásában neki ’oroszlánrész jutott ki; aki elő­rehaladott kora és betegsége dacára is becsületes munkával keresi kenyerét, ridegségünk­ben pillanatra megindulva, sok hibája dacára, helyt ad­tunk neki. A fentiekben egyszersmint szabályt is állítottunk föl ar­ra, hogy a nyilt-tér rovatunk és szabadsajtó szeretetünk i gyakorlásánál a jóizlés, a for­radalmi munkásbecsüfet dik­tálta etikai szabályt átlépni senkinek sem szabad. Löwy Ármin munkástár­sunk a politikai pártmozga­lomban őszült meg. Ott érte el legnagyobb sikereit (ha ugyan annak nevezhetjük), ott élte élete legkeservesebb csalódá­sa, betegségét messze föliílmu- ló csömörbaj. ÉS mégsem vált konzekvenssé! Mégis csak a | Proletarien Party-ig tudott ; eljutni. i Löwy Ármin itt elpanaszolt | keserve egyébként tükör. Néz- ! zenek bele a párt-politikai ! ópium-szedők. Nézzenek bele azok a korát megközelítő, avagy meghaladott öreg ön- i képzőisták és akkor szedjék iissze erejük maradványát, hogy egy utolsó csapással szé.i- jelzuzzák azt a Maffiát, akik nem ismernek munkásbecsüle­tet, erényt, akik nem tisztel­nek kort, akik előtt egyetlen egy cél van: Az önérdek, hogy mint bélpoklosok, mindent fölzabálhassanak. Szerk. ’ “ "" " I MEGHÍVÓ Az IWW Bridgeporti magyar tag­jai által 1931’ December hó 19-én, szombatón este 7 órai kezdettel 318 Spruce St. alatti helyiségünkben tartandó, gazdag műsorral szinielő- adással és tánccal egybekötött BÉRMUNKÁS JUBILEUMI ÜNNEPÉLYÉRE Műsor: Á; Bérmunkás 20 éves, har­cokkal küzdelmes becsületes munkás érdekeket védő aktivitásának ismer­tetése, new yorki előadó által. Ma­gán ének számok és szavalatok. -Í0 tagú gyermek énekkar fellépte egy forradalmi dallal az estély kiemel­kedő száma. Szirre kerül egy, egy félvonásos színdarab, cinie “Egy szoba, konyha” munkás dráma; a legjobb szereplőkkel, utána tánc Hajdú Jancsi zenéje mellett. Belép- tidij tetszés szerint. Eérjük a mun­kásság szives megjelenését tisztelet­tel a rendezőség; PHILADELPHIAIAK AZ OSZTÁLY HARC RABJAIÉRT Az IWW philadelphiai csoportjai 1913 December hó 12-én, szombaton este (saját helyiségükben 332 W. Girard Ave. bejárat az Orianna St. felöl) programmal egybekötött nagy szabású estélyt rendeznek. Az osztályharc bebörtömözöttjei javára, mint minden évben, úgy az idén is megtartjuk ezen estélyünket, sőt annyival is inkább, mivel jóval megszaporodott az ártatlanul bör­tönbe levő- munkástársaink- száma, 9 Mi akik még kinn vagyunk és ta­lán dolgozunk és kétszeres köteles­ségünk ezeh estélyen megjelenni, hogy legalább egyszer egy évben karácsonykor nyújtsunk erőt, bizo- íalmat és reményt azoknak, akik miértünk vannak' a börtönben. Munkástársak! Legyünk ott mind­annyian decenjber 12-én. A rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom