Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-12-12 / 665. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS December 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... 1.00 Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O- Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Figyelje a mi növekedésünket Minden előfizető, amelyet a Bérmunkás kampányában szerzünk, egy-egy. uj harcost jelent az Ipari Szervezkedés eszméjének, amely nem csak a mai helyzet megjavitására az egyedüli eszköz, de annak a gyakorlatbani alkalmazása az egyedüli módja a bérrendszer eltörlésének. Minden uj olvasója a Bérmunkásnak, jelenti azt, hogy közelebb vagyunk ahhoz a célhoz, hogy a munka gyümölcse a munkást illeti meg. Csak az elmaradt, öntudatlan munkás hiszi, hogy a termelés és a, termelt javak szétosztása között kell lenni a munkáson kívül valakinak, aki nélkül a gép vagy a munkás keze nem működik. Növeljük az öntudatos munkások táborát! Adjuk minden magyar munkás kezébe a Bérmunkást most, amikor annak előfizetési ára egy egész esztendőre EGY dollár. Már csak három hetünk van ezen kedvezményes előfizetésre. Hívjuk föl erre ismerőseink figyelmét. Ne legyen magyar ház, ahová a Bérmunkás ne vigye el az IWW tanítását, az Egy Nagy Szervezet szükségességét. A társadalmi rendszer omladozik Volt idő, amikor radikális beszédeket csak a forradalmi munkásmozgalom tagjaitól lehetett hallani. De a viszonyok változtak és ma már olyanok ajkairól is radikális beszédeket hallunk, akik a múltban hallami sem akartak a radikalizmusról. Az átlagos munkás is kezdi már megérteni, hogy a kártya úgy van keverve, hogy mindig az ellenfél legyen a nyertes és ő a legnagyobb igyekezettel bár, még a morzsákat sem képes a saját részére biztositani. A nagytőke ^erjedésével a kis Üzletek is gyorsan tűnnek el és ezek megsemmisülésével a független kereskedők is eltűnnek. A kapzsiság kielégithetetlen. A kapitalizmus e téren fölülmúlja az összes eddigi társadalmi rendszereket. A terjeszkedési vágy mindnagyobb mértékben szorítja le a munkásság életszínvonalát, mert a szükségleti cikkek — áruk. Gyermekeink mezítláb járnak, pedig a raktárak telve vannak cipőkkel. A cipő, élelmiszer, ruházat mind a mi verejtékes munkánk eredménye, de nem juthatunk hozzá, mert az eladásra készült, mi pedig megvenni azt nem tudjuk. A telt raktárak tövében a nyomorgók milliói az élet legelemibb szükségleteitől megfosztva, a jelen igazságtalan rendszer következménye. Ez azonban lehetséges, mert a kapitalista osztály szervezve van. A munkásosztálynak is szervezkednie kell az életszükségletek megszerzésére. Minden munkásnak joga van melegebb ruhában járni, jobb minőségű és megfelelő mennyiségű élelmiszerekhez, mitől meg vagyunk fosztva; egészséges lakóhelyek hez a jelen egészségtelen odúk helyett. Sok más szükségleti cikkeket nélkülözünk, ezek azonban a legfontosabbak. Ha elegendő erőt gvüitünk ezek megszerzésére, ugyanezen erővel a boldogság minden eszközét megszerezhetjük. A kapitalimus mind kegyetlenebbé válik. A United States Chamber of Commerce általános akciót indított a bérek leszorítására. A 20 centes <rabér ma már nem ritkaság az ipartelepeken. A bányászok elkeseredett harcot folytatnak a morzsákért, amellyel az éh-haláltól igyekeznek menekülni. A kunyhó tetejét már elvitték a fejük fölül. A kapitalista osztály kegyetlensége határtalan és a munkásosztály szervezetlensége folytán képtelen ezen kegyetlenséget fékezni. A nyár elmúlt anélkül, hogy az iparokban javulás állott volna be. A tél .beálltával a munkaalkalom csökkent Az ingyen-leves kielégíti az éhezőket, vagy táplálóbb ételeket akarnak? Az éhség már most is oly arányú, hogy majdnem egymást eszik meg az éhezők. A kapitalista rendszer megérett a pusztulásra. Azonban ezt elégedetlen ajkakról elha l gzó forradalmi szólásokkal nem lehet eltörölni. Erre iparilag szervezett céltudatos erőre van szükség. Amikor a munkásság ilyen akciót lesz képes fölmutatni, akkor számíthatunk arra, hogy elsöpörhetjük a jelen rendszert és elnyerjük a szabadságot. Emberiebb szervezkedni, mint kannibálnak lenni. Rövidebb munkaidőt Még a gazdasági válság kezdetén állapították meg az IWW lapjai, hogy az egyre fokozódó gép termelés elmaradhatatlan terméke kell, hogy legyen a munkaidő leszállítása, ellenkező esetben, olyan nyomor és nélkülözés lesz a bérért dolgozók osztályrésze, amilyenre a ma élő emberiség nem tud példát. Az IWW eme intelmét kezdetben az elsősorban érdekelt munkások is figyelmen kívül hagyták, mig egyre növekedett azoknak a száma, akik önmagukat tették a termelésben szükségtelenné a hosszú munkaidő kidolgozásával. És amikor az újabb elhelyezkedés mind nehezebb majd lehetetlenné vált, kezdtek gondolkodni. Ma, polgári politikusok sem látnak más kiutat a gazdasági élet megakadt szekerének a kiemelésére, mint a rövidebb munkaidő országos alkalmazását. De addig amig a polgári politikus és nemzetgazdász a helyzet javítására a rövidebb munkaidő bevezetését úgy gondolja alkalmazni, hogy a munkaidőt és munka hetet levágva annak megfelelő fizetéssel az egyesek és a városok kiadásának a csökkentésével egyensúlyozzák a helyzetet, ezzel ellentétben az IWW akkor is és most is azt hangoztatja, hogy a munkaidő leszállítását a fokozott termelési lehetőség teszi szükségessé. Ma rövidebb munkaidő mellett többet tudunk termelni, tehát semmi sem indokolja meg azt, hogy a munkások jövedelme csökkenjen, mert hiszen a rövidebb munkaidő alatt termelt áruk értéke nem jelent kevesebb hasznet a termelőeszközök tulajdonosainak mint azelőtt. De a munkabérek levágása nem csak a végzendő munka mennyisége és minőségére van kihatással, de elsősorban alá- szállitja a munkás vásárló képességét, amely egyedül jöhetne csak számításba egy józanul gondolkodó polgári rendszerben. A munka nem hiába állapította meg, hegv a “kapitalista rendszer a maga sírját ássa meg,” de ennek biztos eljövetelét ma tisztábban látjuk, mint bármikor ezelőtt. Ezt igazolják azok a kísérletek, amelyek a leghangosabb módozatok kidolgozása mellett sem adnak alkalmat arra, hogy a munkás 15 és 25 dollárnál nagyobb jövedelemihez jusson. Erre a kísérletre állapítja meg a szenátus egyik tagja, hogy “a munkáltatás egyik gazdasági tényező elhatározásán alapuló rendszere megbukott.” A tisztán látás jellemzi ezt a szenátort, amikor megállapítja, hogy “a rendszert nem a gép, hanem a szellem tette tönkre.” Az a szellem, amely a tőkésosztályt eltölti a haszon mindenek feletti fokozásában. A munkaidő megrövidítése, csak akkor hozhat javulást a munkások részére, ha azt a munkások szervezett erejükkel tudják irányítani. A megrövidített munkáért is olyan fizetést biztositani, amely megélhetést biztosit ma is. De az IWW a munkaidő rövidítését nem a mai gazdasági rendszer rendbe hozása céljából tűzi zászlajára, hanem a munkások harci készsége és a további küzdelmek fokozására a bérrendszer megszüntetéséig. Erre egyedül az IWW által hirdetett Ipari Egy Nagy Szervezet alkalmas. Itt az alkalom Az iparok számos ágában sztrájkok törnek ki. Az elégedetlen munkások — szervezet hiányában — próbálják alkalmazni azon eszközöket, amelyeket a szervezett munkásság hatásosan használt. Ez a lokális sztrájkok azonban ma már kevés jelentőséggel bírnak az iparokban — kivéve az épületipart — és hatásuk alie jelent többet, mintha egy munkás elhagyja a munkát. Az IWW hivatása, «fcogy ezen elszigetelt sztrájkokat egy hatalmas kitöréssé forrassza egybe. A múltak eseményei minden IWW-ista szivében melegséget gerjesztenek. Gondolatainkban hősök képeit látjuk. Elszánt emberek farkasszemet nézve a halállal, harcolva verték vissza a paraziták támadását. Az IWW-ba való belépéssel nagy munkának az elvégzésére vállalkoztunk és követnünk kell a múlt félelmet nem ismerő forradalmárainak példáját. Az alkalom itt van, ragadjuk meg azt. Szervezzünk csoportokat és vonuljunk a sztrájkzónákba. Tiz aktiv szervező rémületbe ejti a munkáltató osztályt, mig ötvenezer “filozófus” csak nevetésre készteti. Az osztályharc foglyaiért A Bérmunkás olvasói ebben az esztendőben sem feledkezhetnek meg azokról, akik az egész munkásosztályért szenvednek piszkos és egészségtelen börtönök falai között. A munkásosztály hanyagsága, hogy a börtönök vasrácsai még nem nyíltak ki harcosai előtt. Az értünk szenvedők helyzetét tegyük elviselhetőbbé az által, hogy most többet foglalkozzunk velük s anyagi támogatásunkkal vigyünk a rideg börtönfalak közzé egy kis sze- retetet, megemlékezést. Minden erre szánt dollárt vagy centeket az illetőkhöz eljuttat a magyar védelmi bizottság F. Tóth, 2576 — 41st St., Astoria, L. I., vagy az Egyetemes Védelmi Bizottság, ,555 W. Lake St. Chicago, 111. A bankban elhelyezett tőke nem “sziklaszilárd” többé, de az EGY .dollár, amelyet a Bérmunkás előfizetésére ad, bizonyos, hogy meghozza a kamatját.
