Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-11-28 / 663. szám

November 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal REFORM A HORIZONTON Nem egy, de számos eset­ben ismertettük álláspontun­kat, úgy írásban,mint élőszó­val, a munkanélküliség és az olyan fenekedően követelt munkanélküli segélyekkel kap csolatosan. Kimutattuk, hogy a tulipiros köntösben díszelgő pártpolitikusok által annyira követelt hetisegély, egyszerű reform, sőt még ennél is több, ellenforradalmi! Nem csak teoretice, de élő, gyakorlati példák sorozatát mutattuk be, a fejlett kapita­lista államból, hol a munká­sok forradalmi megmozdulá­sát, (Anglia, Németország)ál­lami munkanélküli segélyezés­sel csapolták le. Előttünk fekszik egy polgá­ri újság vezércikke, mely szin tén e témával foglalkozik, de még mielőtt a cikket bonckés alá vennénk, talán nem ártana ha felelevenítenénk az alig egy éve lezajlott IWW gyű­léseket a középnyugati váro­sokban, de különösen a két rendkiviil népes clevelandit, melyen nem csak a helybeli pártvezérek, de a párt prog­ramja is csúfos vereséget szén vedett. összeroppant és széjjel málott a reformizmus az IWW forradalmi álláspontja alatt. Tény az, hogy a magyar munkásság önönfejét haszná­ló és gondolkozni képes része az IWW forradalmi álláspont ját tette magáévá, amikor a gyűlésekről távozott. Viszont az is igaz, hogy a fanatizált párthivek és vezérek, tovább­ra is fújták a magukét, "köve­telték a City Hali-oknál azt a rongyos 825.00-t koponyán­ként. Mint minden vaklárma, úgy ez is lecsöndesedett, lassan ki halt. Ám mi nem felejtünk. Nekünk nem kell szégyenkez­nünk amiatt sem, hogy nagy­hangú tényleges politikusok, beérkezett tőkés lakályok, re­publikánusok és demokraták, a kimondott, polgári, kapita­lista újságok; csatlakoztak a kommunista kórushoz. Némely ek még ennél messzebb men­tek. Tulharsogják a kommu­nista pártot. Túl licitálják re­formhangját, vagy ha ugytet- szik az általa követelt reform megvalósítását sürgetik, mint amely nagy veszedelem elhá­rítására alkalmas. Pennsylvaniában, a Fekete Kozákok hírhedt földjén, hét millió dollárt irányoztak elő állami útépítésre. Az utak- mentén kaszárnyákat készül­nek felállítani, a munkások el látására, a hontalanul kóbor- gók elszállásolására. ^Pinchot kormányzót, nemzeti megvál­tóként üdvözli kórusban a ka­pitalista sajtó és a pennái pél­da követését sürgeti, mely t. i. nem merül ki az útépítésben. Ó dehogy! A helybeli ható­ságokat felszólítja, hogy ve­gyék ki a segélyezést a “jó­tékonysági” intézetek kezéből és maguk gondoskodjanak az éhezők, hontalanok ellátásáról Számos város nem is várt ezen felszólításra. A legsúlyo­sabban érintett' középnyugati I állífmok Ohio és Michigan í autóvárosai, már a múlt tél1 folyamán megszervezték a se­gélybizottságokat. Michigan- ban olyan arányú útépítés volt ez idén, amilyen eddig soha. De fizetés is volt olyan, hogy amióta beton utat csinálnak Amerikában, még ilyen aratá­suk nem volt a vállalkozók­nak. 20-30 centes órabérek. A heti segélyek váltakoz­nak. Détroitban 7-9 dollár, Grand Rapidsen-Flinten 4 dol­lár, Toledoban limitált szám­lát fizetnek a kereskedőnek, kiknél cédulára vásárolnak a rászorultak. Pinchot kormányzó prog- rammjába, automatikusan be­lekerült, Hoover szövetségi kormánya is. Melyet arra kér, hogy nyissa fel a kaszárnya magazinokat és bocsássa ren­delkezésre a katona pokróco­kat. Amilyen “nagylelkűnek” mi ismerjük Hoovert, nem fog ja a kérelmet megtagadni. Pinchot’egyszerre a nemzet megváltója lett, a kapitalista sajtóban, mely róla zengett dicshimnuszt a következőkben fejezi be: “Minden Államnak követni kell Pinchot példáját, mert kö vetkezetesnek kell lennünk és tudnunk kell azt, hogy egy állam e kérdést egyedül nem tudja megoldani.” “Mitsem tenni a rengeteg sok munkanélküliek érdeké­ben, nem csak nem kereszté­nyi, hanem veszélyes. Nem le hét egy nemzet biztonságban akkor, ha az országban éhes, elkeseredett munkanélküliek tömege van magára hagyot­tam'’ Puffneked te kommunista Programm! Úgy jártál te is, mint Ramsey MacDonald. Ki­sajátítottak, felfaltak a polgá­ri elemek, elnyelt a polgári fertő, elsodort a reformok ára data. Most tessék az “elvtársak­nak” vissza táncolni. Tessék mosakodni, magyarázkodni, hogy de Tessék letagadni, hogy mi megmondottuk, bi­zonyítottuk, hogy a segélye­zést, maga a tőke fogja beve­zetni. Hogy százszor inkább ad könyöradományt a töke, mintsem hatalmáról lemond­jon. Hogy inkább kuldussá sülyeszti a munkásságot, sem­mint rövidebb munkaidőt en­gedjen bevezetni. Mi most is, tavaly is, húszon hat évvel ezelőtt is a rövidebb munkaidőért folytatandó har­cot, küzdelmet ismertettük forradalminak. Az IWW prog ramja, a hatórás munkanap bevezetése! Végcélja, a bér­rendszer megszüntetése! A munka és a munkanap társa- dalmositása, szabályozása oly- ként, hogy mindenki egyfor­mán részesüljön úgy a terme­lésben, mint a fogyasztásban. Ez a program forradalmi. Ezt nem fogja kisajátítani a kapitalizmus. Ez irányban tett minden lépés, forradalmi, de a munkásság figyelmének, cselekvésének más irányba va­ló terelése — ellenforradalmi. SZEMELVÉNYEK A POLGÁRI ÚJSÁGOKBÓL--------------------------------------- V. J. -------------------------------------­A VÖRÖS zászló láttára megvadultak Wichita Kan. ál­lamban az “amerikai forrada­lom leányai” nevet viselő öreg nénikék. Ugyanis az iskolás­gyermekek az iskola közelé­ben levő utcákon a forgalmat apró vörös zászlókkal kezük­ben bonyolitották le. Ezektől az ártatlan kis zászlóktól is úgy megrémültek az öreg né­nikék, hogy követelték az is­kola igazgatóságától' a vörös szint zöld színnel helyettesite- ni, mert — okoskodtak a né­nikék — a vörös zászló Szov­jet Russiának a zászlója. Mit fognak a forradalom nagymamái akkor csinálni, ha majd az iskola fölött is a test­vériséget jelző vörös zászló fog lengeni? A FÁBÓL faragott szentek­nek és a sok különféle bálvány isteneknek kezd alászálni az értékük Kínában, ha hitelt le­het adni a pekingi jelentés­nek. Egy csapat kínai katona a hideg elől a templomban hú­zódott meg. Tűzifájuk nem lé­vén, összeszedték a sok szent szobrot, nem kiméivé a rette­netes kínai istenek szobrait sem, hatalmas tüzet raktak be­lőlük a templomban, mivel a szobrok mind fából voltak. Mi­kor nem volt több égetnivalói szent, a templom lángja mel­lett melegítették didergő tes­tüket. Ugylátszik, a kínaiak több hasznát veszik a szent szobroknak, mint azt itt te­A kapitalizmus, ha bajba ke­rül, reform koncokat dob oda, reformjának végállomása a munkanélküli munkások pénz­beli segélyezése. Hiszen ez a szolidaritás megcsúfolása,meg gátolása. Legjobb és legbizto­sabb módszer a munkásoknak a sakkban tartásához: Egyik­tábort könyöradományon ki­éheztetni, a másikat éhbérért agyondolgoztatni. Mi, Ipari Unionisták, kon­klúzió képpen újból’ kihang­súlyozzuk, most amikor a szén védések és megpróbáltatások ideje a súlyos tél közeleg, hogy ne hagyja magát a mun­kásság félrevezetni, hanem lásson a Szervezkedéshez, rö- videbb munkaidőért, maga­sabb bérekért. Ne üljetek fel a politiku­soknak, bármilyen színűek is azok! Ne adjátok oda maga­tokat statisztálni, politikusok felkapaszkodásához! Refor­mok a horizonton — koncot dob a töke! Zsírjában íuldöklik Ameri­ka, a világ legerősebb kapita­lizmusa ; éhezik, rongyos a proletariátus! Elérkeztünk a proletár for­radalom előestélyéhez és mi IWW-isták azt dörögjük felé­tek hogy: Gyertek velünk! A mi küzdelmünk éle t-h a 1 á 1 harc! A politikusoké pedig | Reform. r. r. szik. A jó példa azonban ra­gadós. HADIHAJÓKON szállítják a banánét ezután. És ez nem mese, hanem valóság. Az Egyesült Államok három ki­mustrált hadihajójót megvette egy gyümölcsszállitó társaság és átalakították banána szállí­tásra. A volt hadihajón sokkal olcsóbban lehet szállítani, mint a rendes gyümölcsszálli­tó hajókön. Milyen jó is volna, ha az összes hadihajókat ilyen hasz­nos célokra alkalmaznák. PESTMEGYE k ő b á n y ája emberi erővel pótolja a gépe­ket, hogy munkaalkalmat nyújthasson. A bánya kőzúzó gépeit leállították, a kőanya­got fuvarozó gépkocsikat pe­dig üzemen kívül helyezték és helyettük a követ szekéren fogják szállítani. Nem helyesebb lett volna a munkaidőt redukálni és igy ol­dani meg a kérdést, mint visz- szatérni a primitiv szerszámok A DÉLI sziget lakói elhatá­rozták, hogy visszatérnek a primitiv életmódhoz, ahogyan az őseik éltek, mielőtt a fehér ember fölfedezte a déli szige­teket. Az éghajlat enyhe s igy ruha alig kell, az őserdő pedig megtermi a nekik szükséges banána, kókuszdió és egyéb gyümölcsöket. A tengerben meg sok a hal, amit szigo­nyokkal szoktak halászni a ré­gebbi időkban. Minek dolgoz­zanak tehát egész nap a for­ró hőségben, amikor egy pár perc alatt az őserdőkben van- s onnan gyümölccsel meg­rakodva térhetnek vissza. A fehér hajcsárok egész nap dol­goztatják őket és alig kapnak annyit munkájukért, hogy a puszta életüket föntartsák be­lőle. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy számuk rohamosan fogy. A nehéz munka és nélkülözés pusztítja őket. Ehhez járult még a fehérek által behurcolt betegség és pálinka, amit a hittérítő szentek vérrel áldot­tak meg. És ezt nevezik civilizáció­nak. MEGHÍVÓ Az IWW clevelandi magyar cso­portja a Bérmunkás húsz esztendős megjelenése alkalmából 1931 no­vember hó 29-én a Buckeye Roadi Ifjúsági Kor mindkét termében kö- ! zös ebéddel és este* tánccal egybe. , kötött JUBILEUMI ÜNNEPÉLYT i tart, melyre a Bérmunkás minden olvasóját és azok ismerőseit meg­hívja. Részvételi jegy az ebéd és táncra 1 dollár, csak a táncra 50c. Ebéd d. u. 2 órakor tánc kezdete este 8 órakor. Szerezzünk 2000 uj olvasót a BÉRMUNKÁS jubileumában!

Next

/
Oldalképek
Tartalom