Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-21 / 662. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS November 21. Lawrence munkásaival nem lehet oly könnyen elbánni, mint ahogy azt tették a New Bedrofd-i szövők sztrájkjával, ahol látszólag megegyeztek abban, hogy csak öt százalékot vágak le a bérekből, a kihirdetett tiz százalék helyett és amikor a munkások újból fölvették a munkát, nem öt, sem tiz, hanem jóval több százalék yplt a bérlevágás. Lawrence munkásai ezen okulva, a végletekig kitartanak követeléseik mellett. A sztrájkot a National Textile Workers Union, a Foster-féle társaság vezeti, a melynek abszolút nincs kidől gozott munkaprogramja, egye dűli céljuk propagandát csinálni a kommunista pártnak. A sztrájkolok segélyezésére gyűjtött összegek nagyon gyéren folynak be. Az A. F. of L. sohasem volt jó a munkások kitartására való segélyezés gyűjtésében, a Foster-féle társaság pedig lejárta magát a múltban elkövetett gyűjtések fölötti visszaélések miatt. A sztrájk csak kizárólagosan a tiz százalék bérlevágás ellen folyik; pedig vannak sokkalta égetőbb sérelmek, mint | például a tizenkétórás éjjeli munka beszüntetése, vagy megrövidítése. A gérmunká-! sok jórésze kényszerítve van tizenkét szövőszéket kezelni, amely idejének minden pilla- j natát annyira lefoglalja, hogy j a munkás egészségét ássa alá és korai halálba kergeti. A! munkaviszonyok a lehető leg-1 rosszabbak s a munkások ki-! zsákmányolása a végletekig, van fokozva. De a sztrájk! vezérei mindezeket nem látják meg; ők csak a tízszázalékos bérlevágás ellen sztráj-! koltatják a szövőmunkásokat.: holott sokkalta fontosabb válna a munkaidő rövidítése,. a munkásók helyzetének javi-j fása, mely aztán automatiku-! san maga után vonja a munkások bérének emelését is. De a Foster-társaság előtt j nem ez a cél. Az ő céljuk, hogy propagandát csinálja! nak a politikai “hatalomra” j aspiráló elvtársak részére.! Lawrence munkásai ma tanulhatnak, hogy ha igazságos harcot akarnak vívni a kizsákmányoló osztály ellen, akkor csak egy mentségük van és ez az 1912-iki szervezet és annak taktikája, mely megtanította őket arra, hogy hogyan kell szembeszállni az uralkodóosztállyal és annak minden hatalmával. MEGHÍVÓ A detroiti IWW tagjai nagy JUBILEUMI ÜNNEPÉLYT rendeznek A M. A. C. helyiségében, W. Jefferson és West End sarok a Bolla bank felett November 22-én, d." u. 4 órai kezdettel, melyre minden munkás embert és nőt meghív. Lesz nagyszerű program d. u. 4 órai kezdettel és este tánc kitűnő zene mellett. A nap jelentőségét EIKA PÁL mtárs Chicagóból fogja ismertetni. Legyen öttan minden munkás. A ! Bérmunkás olvasói minden egyes agitáljon a jubileumi ünnepély sikeressé tételében, hiszen az önök ünnepe, velünk együtt kell azt sikeressé tenni. A .rendező .bizottság;. AKI AZ OSZTÁLYÁÉRT CSELEKSZIK AZ ÖNMAGÁÉRT VÍVJA A HARCOT Elröppentek az évek... Sáf- tekénk összesen hússzor te- kmtg.ette körül éltető napunk karimáját, melynek korongja ugyanolyan kétségbeejtően, komoran és bizonytalanul: ősziesen vigyorgott ránk, mint akkor... / Mi nem lettünk fiatalabbak Szemeink sarkaiba, jónéhány barázdát rakott az idő. Terme lő karjaink izmai, sokat veszi tettek ruganyosságukból. S akik bírjuk is az iramot, életerőnk és energiánk javát, most nem a robot, hanem a munka- keresés emészti fei. Olyan minden most is, mint tegnap volt. A ma már nem sötét, hanem koromfekete, de a holnap derengő hajnalának sugarai is hosszabb, fényesebb sávokat lövelnek az ég felé. Húsz esztendős lett a Bérmunkás! A mi lapunk, melynek diadal volt a születése! S útja, bár tövises, göröngyös, mégis diadalmenet. Sokszor törtek életére nyílt ellenségei a tőkések: százszor a lesipus- kások, a munkásmozgalom ka jafásai. ötször folytották belé a szót, de mi mindannyiszor letéptük a folytogató kapitalizmus vasmarkolatát. Minnél nagyobb volt az igyekezet lapunk elfolytására, annál nagyobb volt a mi elszántságunk megjelentetésére. Nehéz feladat volna megírni az elmúlt 19 esztendő történetét, amérika proletári- átusának gigászi küzdelmét, melybe a Bérmunkás beleszületett és élete bele szövődött. S voltaképpen ezen cikket nem is olyasminek szántam. Ha szabad, úgy elárulom, hogy sokszor irigykedem azon munkástársaimra, akik (joggal) azzal dicsekedhetnek, hogy ők már ott voltak a Bérmunkás születésénél. Hogy én, ennek az izzig-vérig, minden betűjében forradalmi munkás- lapak, csak tizenhárom éve vagyok, szerény terjesztője- munkatársa. Hogy csak ötödik újjászületésénél léptem oldalához és csak egy megfolytási kísérlet elhárításában nyújtottam segédkezet. És ha már ennyit elmondottam, mégmie- lőtt pontot tennék, meg kell mondanom azt is, hogy az Ipari Unionizmust igazán csak j akkor ismertem meg, midőn a j ‘‘Felszabadulás” a kezembe j került, 1918 őszén. Kevesen voltunk. Az ujjai- í mon megtudom számlálni azokat, kik néhai Holtzer Zoltán lakásán, az első gyűlésen meg jelentünk. A levegő puskaporos volt még. Akkor Írták alá az úgynevezett “fegyverszünetet.” IWW-istának lenni, nem jelentett kevesebbet, mint szembenézni az elf ogatás ve- szélyével-börtönnel. Az IWW legjobbjai deportálás alatt, fogolytáborokban és börtönökben voltak. A “criminal sindikalista” törvényt, már 13 államban gyakorolták az IWW ellen. Mely törvény nem jelentett kevesebbet, mint az IWW-hoz való csatlakozás. röpiratainak, lapjaiEGY KIS VISSSZAEMLÉKEZÉS pák terjesztését letj; volna hivatva megakadályozni. Volna. Dühöngött a kapitalista demokrácia, toporzékoltak a fizetett tőkés lakájok. De minden hiába volt. Az IWW a börtönökben is nőtt, tagsága szaporodott. Az ipari forradal mórokat a börtönnel nem tudták megfélemlíteni. Egy tagsági könyv, egy hivatalos röplap, vagy folyóirat, egy esztendőt, sőt többet is jelentett. De terjesztettük, számolva önmagunkkal és a következményekkel. Az IWW törvénytelen szervezet! Üvöltötte a kapitalista sajtó. Az IWW lapjai veszedelmes doktrínákat hirdetnek! Állapította meg az amerikai posta és megtagadta tőlük úgy a kedvezményes, mint a belye ges szállítást. A félénk olvasók lerendelték. A posta nem szállította, a szerkesztő húsz évre a börtönben, a new yprki lapbizott ság minden tagja börtönben, a clevelandi csoport aktivjai internáló táborban, és megjelenik a “Felszabadulás”! " Alig egy év leforgása alatt, behatolt a legtávolabb eső ma gyár bányavidékekre is. Törvénytelen is volt, szabad sem volt, a posta sem szállította és mégis megjelent, tanított, szította a lázadás tüzét. Majd jött a Palmer razzia. 1920 január 2;án, egyetlen éjjel, több mint' 5000 forradalmárt letartóztattak. Az IWW központi helyiségét és nyomdáját Chicagóban a rendőrség lefoglalta és két héten át megszállva tartotta. A “Felszabadulás” három napi késéssel megjelent! Hozta a híreket, az osztályharc legújabb eseményeit. Bátorította a félénkeket és tüzelte a bátrakat. Még a kevésbbé informált IWW tagok is meglepődtek, midőn a nyomdáját rendőrség által megszállott la pót kézhez kapták és belőle olvasták, hogy Chicogóban mitörténik. Mindez úgy tűnik fel nekem, mintha tegnap történt volna. Nem gyanakszom, de tudom, hogy holnap megismétlődhetik! A gyávák és félénkek újból elfognak szaladni és együgyii kishitűséggel mások egyéni gyengeségével takarózva mentegetik, takargatják önmagukat. Az erősek, a forradalmárok tűzött erővel végzik ezt a népedig helyükön maradva, ket- mes munkát, melyet közösen végeztünk 19 éven át, melyből nekem is kijutott ,a részem melynek végzésében megismertem munkástársaimat, kik tetőtől-talpig emberek, forradalmárok! Akikkel válvetve dolgozva, csak röpke pillanatként tűnik fel 13 esztendő, sok-sok éjszakája; rengeteg gyűlése és harca! Ne kérdezzétek, hogy megbántam-e? Nem! Mert egyetlen percet sem sajnálok, amit az IWW-ban, a Bérmunkás oldala mellett eltöltöttem. Mert éppen olyan fiatalnak érzem magam a küzdelemre, mint tegnap... Mert, igenis végig csinálnám újra, mert a meggyőződéses ipari forradalmárból a lelkesedés tüze nem aludhat ki, mert akik megtanultunk osztály szellemben gondolkodni, sohasem sokaljuk az osztályunkért, az önmagunkért való cselekvést! Wiener Andor. A bankban elhelyezett tőke nem “sziklaszilárd” többé, de az EGY dollár, amelyet a Bérmunkás előfizetésére ad, bizonyos, hogy meghozza a kamatját. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály körött semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az étet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter- j melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve- I sebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép- { telenné teszi arra, bogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizáráís van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,99 ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
