Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-07-09 / 644. szám
Julius 9. BÉRMUNKÁS 7. oldal. A HÍDON ' Irt»: SEBES ÁRPÁD. Éjfél körül volt. A közlekedési rendőr nem mutatta a szabad ütat, mikor a hidra lépett. Nyár vége volt, a szigetről idehallatszott a zene, felkunkorodott a hidra is a szaxofon, ide is elhivalkodott a jazz, a kor riadója. Ezerszer megátkozott lába gyalázatosán nyikorgóit kikopott eresztékeiben, vassarka idegtépőén kattogtatta a pallót. Eszébe jutott: még ez sem az enyém, csak használatra van, kölcsönbe, ezt itt kell hagyni, az államtól kapta, az államé. Most egy autó tülök szakított bele idegeibe, a reflektor pókja belemart és ösz- szerántotta szeme hálóját. Egy selyemharisnyát látott, egy tar koponya villant. Hunyorogva for dúlt utánuk. Egy játékmajom mutatta néki táncos ülepét a char leston közben, melyet az autó hátsó ablakára függesztve járt. Tovább haladt. Vakon futott alul a folyó, menekült a városból. Nem szerette ezt a kultúrát. És még sem futsz el az ember elől, mondta miagában. Legalább előlem nem. Viszel ki magaddal engem is, visszaveszed belőlem az egyetlen valami értéket, az egyetlen használhatót: az anyagot. S visszaveszel a civilizációtól. Ennél a szónál mosolyognia kellett. Ám elfanyarodott. Nincs kétszáz lépést, a hid közepére ér vége az idétlen enyelgésnek a szavakkal, vége a sanda önverésnek, mert végére ér az útnak. Az útnak, utjának végére, mely elindult egyszer.... Jionnan is indult el? Igen, azt mondják, a haldoklónak halála pillanatában még egyszer lepereg a film. Először akkor pergett — I 4 éve már — mikor egy vérszagtól és beledühitett gyűlölettől fölvert muszka paraszt — vagy gyalogos kozák volt? de lehet: szamojéd, kirgiz, vagy cserkesz — golyótól földreszegzett mellemnek döfésre emelte hosszú orosz szuronyát. Húszéves múltam akkor. Igen, a fronton lettem húszéves . Épp ily illatos, me leg, szerelemre búj tó szép nyári éjszakák voltak ott is. Nem is 'hinné az ember, hogy Volhiniá- ban is. Az illatról eszembe jut: nem volt jó mindig feküdni hat hónapos hullák mellett, elbújva féléjszakán, ha észervették a rohamcsapat patrullját. Mit is vétettek a hathónaposok, amiért térdre kellett hullniok, ki magyar nak, ki orosznak s akkor már hatodik hónapja térdelniük kellett a két front között? Miért? Sok volt a bünük? A mocsár nem tett jót nekik se és sokról közülök lemállott már a szakáll! Igen, amikor ott feküdtem intim viszonyban négy golyóval a dühödt orosz még haragudott, pedig már semmi rosszat nem ttettem s én vonakodva éreztem mellemben hosszú baj'onettjét, akkor futott fel először ifjúi életem agyamnak szalagjára egy ti- zedmásodperc alatt. Holmi gyermeki tanulások jutottak eszembe éjféli időkből, rajongások szentnek tanult eszmék iránt, hitek, hogy életem mindenkiért lesz, álmok az eljövendő asszonyért és asszonyról, mig a szomszéd szobában a másnapi gond mángorlóján henger- gett álmatlanul anyám. Az én anyám. Aztán az érettségi. Büszke örömök. Tizennyolc év nagy, világelleni és világért inditó örömei. És buja minden elsején a? öt korona hiányának, mely tanuló bérletre kellett. S szenzációi az emberi agynak, szeretetnek és szenvedésnek: akik Galilei, Kant, Spinoza, Darwin, Krisztus, Marx, Zola és France voltak. Hallhatatlan első örömök! Első szellemi nászéjszakák. És hogy csak húsz éves vagyok. És az a sok minden, ami semmi, de egy húsz éves életben benne van. i És e húsz évvel ott feküdtem Volhynia hinárnyalta földjén, négy golyóval testemben, egy 10 vagy 200 kilométerről szakadt orosz szurona alatt. Aztán.... vége lett azoros z- nak! Én feküdtem, ő állt s egy gránát szerteszórta őt. Szerte- szórta s már hiába várja vissza valaki. Valaki, vagy valakik. Asszony hogy dolgozzék érte és vele, — megossza vele a pálinkát és nyütt, nagy darab teste állati vak örömét s a szakadár raszkolnyi- kov hitet. Talán gyermekei is, akik bolsevisták lettek vagy paraszt mártírok, ha éhen nem haltak a nagy éhinség alatt. Talán csak anyja, tán senki más, csak anyja .nyomorult öreg párialélek, ki rabszolgája volt férjének, aztán fiának, de mindenekelőtt az Atyuskának, és vakbuzgója a pravoszláv egyháznak. És másodszor? Másodszorig sokszor siettél el folyó a Fekete erdőtől a Fekete tengerig. Miért, hogy feketétől feketéig futsz fekete városkon keresztül? Vagy I te teszed sötétté e várost? De hisz nem is sötét! Fény, fény a kőpartokon, fény a hegyen, a szigeten, vörös és fehér, kék és sárga fény. A föld legszebb városa ez. Csak nappal, ha az emberek tekintete árnykba borítja, ha az ember az emberek arcába vagy saját magába mered. Miért? De hol is hagytam el? Igen! Hogy reszkettem a vágytól, — hogy szomjuhoztam partjaidat, és hidjaidat, ó város, hogy ri- mánkodtam és imádkoztam érted Kievben s ott, hol a Volga és Oka összefoly, a bőrszagu Nizsni-Novgorodban a fogság lel ketnyelői steppéi után .érted, ó, város, ó születésem kőbölcsője! Megadatott. Megadatott újra látnom és megadatott megismernem téged. Felkaptam az acélparipára, mely mint látod, mig vé- [ gére jutottam a megismerés utjá- j nak nyűgös, nyögő nyekkenve j nyikkanó vasgebe lett. Vasgebe í lett az acélparipából, mely ahány szór hegynek indult, pedig mim dig annak indult .mélybe csusz- szánt. Mért, hogy minden hegynek alján ott a mélység? Nem mindig természetadta, de emberhi- nározta szakadék? És jött a másodszor. Amikor golyót váltottam önmagámmal és az élettel. Egy sötét és reménytelen pillanatban. Mikor jégzsák nyomta mellem, hátam — általában mindig volt valami zsák a hátamon — mikor egy- fektemben negyedkiló tüdőt hánytam, véltem itt az időt, —— hogy életem filmjét reprizként újra lepergessem magam előtt. A repriz ez volt: a pénz hatalma, mint annyi méltatlan mást, feldobott valamelyest engem is s én rászántam, hogy egy emberi életet kihúzzak a mélyből s magamnak társat teremtsek. Társat, aki mert általam van, mellettem álljon. De a mély hatalmasabb volt és visszakérte őt. Ekkor hullott el egyetlen barátom is mellőlem. Fáradt tüdejét felették a bukovinai rüsztun- gos kapaszkodások s elment csőn desen. Örökül hagyott három betűt szüleire és nővéreire: a tbc-t. De a pénzszagra támadt uj barátok segítettek feledni. Most elment anyám is. Kinek oly szép Ígéret voltam s kinek egyébb nem is lettem. Ki rossz sorban a betevő napi falatért szobát és kosztot adott, ki életet és megváltást fiától remélt. Az anya, kinek erős akarata és kitartása nem tudom hol kallódott el bennem. S itt maradtam apámmal, akinek életét jövő tengő-lengésében magával vitte a sírba anyám. De apám ezt nem tudja — milyen jó, hogy nem tudja — csak sejtelmesen sir fel benne néha, mikor a nyomor túlságosan a sarkára lép. A nyomoré amit tagad, tagad végső lehelletig, mindhaláláig. s tagadva füllent. Apró, életet jelentő, ■'füllentő csatákat viv, melyekbe beleéli magát s végül melyeket maga is hisz már. De ez enyhítő hazugságok nélkül, ha ráébredne kegyetlen, — nyers, kíméletlen sorsára.... jobb igy. Mert anyám halálára várt a sors, hogy rövid nyarga- lás után levessen a pénz fogatáról. A nyomor gyöngéden mellbeütött. De vállonragadott ugyanekkor a nagyobb ur, a legnagyobb. A vér, a vágy, az ifjúság óhaja, várt teljesülése: a szerelem. S én fittyet hánytam amarra. Jött az asszony. Az asszony jött. Későn, megkésve bár, de itt volt, hatalmasan, egyedülvalóan, mindent akaróan és vevően. Jöttek a fogcsikorgató csaták. A kenyérért a szerelemért. S mikor egy pillanatra letört a meghasonlás, el kellett jönnie a másodiknak is. A másodszornak. De az átvert tüdő megszeli- dűlt. Bár első jogos felháborodás sában szét akarta vetni a ház sai kait, lehiggadt. Most kemény harc jött. Az asszonnyal együtt. Ádáz harc és keserű alázkodás. De se kenyér, se elismerés. Megalázkodás, kérés. Semmi. Düh, átok, zálogház, nyomor, árverés és polgári pokol. Semmi. De szerelem. Fenntartó szeretet. Ám enni, Inni kell Idegtánc, Tőzsde. Milliók árnyékában, másnapra születő vagyonok homályában, napi száz pen-' gőt evő ügynökök közt, zzázez rés fezőrök közt, a pénz wert- heimkasszájában, háttérben a családösztökélő enni-muszájával s a mégis tenni-kellett a napi falatért .... hiába. Keseredés, verejték, lichthó- fos hónapos szoba, gond, gond és gond. És újra minden. És semmi. S most itt a hídon. Házbér előtt ,tél előtt, lejárt zálogcédula előtt, másnapi evés előtt, minden remény után, üresen, bitangul, államilag nyikorgón. . itt a hídon. A közlekedési rendőr nem mutatta a szabad utat, a rendőri motorcsónakok álmosan hunyor- gatnak s a be nem fejezett hid- avatás egyre foly. ... » A hid közepére ért. Harmadszor és utolsót kuko- rókolt élete kakasa és megtagadta őt. S már lepergett élete filmje ziláltan és dadogón, a szaxofon zenéje kísérte, életek és erők raj- zottak benne, könnyelmiklég és fantasztaság -— a sziget és a hegy lámpásai csillogtak, vágy űzte a szépség felé, szándék a jóságért, óhaj a boldogság után — messziről ideüvöltött egy mozi kék és piros reklámfolyéja, — Charlie Chaplint játszották, be jó lenne csak nézni és nem élni, verte akarat a minden ember boldogsága után. . , . mondjátok meg, nem kell-e ide jutnia.------------o-----------AZ 1WW LAPJAL BÉRMUNKÁS, magyarnyelvű- hetilap. Egy évre $2 ; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik New York, Box 17, Sta. Y INDUSTRIAL SOLIDARITY angol- nyelvű hetilap, az I. W. W. hivatalos közlönye. Egy évre $2. egyes szám ára 5 cent. Megjelenik 555 West Lake Street, Chicago, 111. INDUSTRIAL WORKER, angolnyelvü hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. — Megjelenik SeaK+e, Wash., Box 1857. 1L PROLETARIO, olasz hetilap. Egy évre $2; egyes szán- ára 5 cent. Megjelenik Brooklyn, N. Y., Eox 24, Sta. I. GOLOS TRUZENIKA, orosz havi folyóirat. Egy évre $ 1; egyes szám- 15 cent. Megjelenik 555 W. Lake Street, Chicago, 111. TIE VAPAUTEEN, finn havi folyóirat, 32 oldalas; $1.75 egy évre; egyes szám 15 cent; má jusi és decemberi példány 48 oldal, 23 c. Megjelenik 555 W. Lake St., Chicago. 11L INDUSTRIAL ISTI, finn naptlap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hónapra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. JEDNA VELKA UNIE, csehszlovák hetilap. Egy évre $2: egyes szám 5 cent. Megjelenik 11314 Revere Ave., Cleveland. Ohio. SOL1DARIDAD, spanyol félhavi lap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik New York City. N. Y. Box 32, Station D. Csatlakozz az IWW.-hoz!