Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-07-09 / 644. szám

Julius 9. BÉRMUNKÁS 7. oldal. A HÍDON ' Irt»: SEBES ÁRPÁD. Éjfél körül volt. A közlekedé­si rendőr nem mutatta a szabad ütat, mikor a hidra lépett. Nyár vége volt, a szigetről idehallat­szott a zene, felkunkorodott a hidra is a szaxofon, ide is elhi­valkodott a jazz, a kor riadója. Ezerszer megátkozott lába gyalázatosán nyikorgóit kikopott eresztékeiben, vassarka idegté­pőén kattogtatta a pallót. Eszé­be jutott: még ez sem az enyém, csak használatra van, kölcsönbe, ezt itt kell hagyni, az államtól kapta, az államé. Most egy autó tülök szakított bele idegeibe, a reflektor pókja belemart és ösz- szerántotta szeme hálóját. Egy selyemharisnyát látott, egy tar koponya villant. Hunyorogva for dúlt utánuk. Egy játékmajom mutatta néki táncos ülepét a char leston közben, melyet az autó hátsó ablakára függesztve járt. Tovább haladt. Vakon futott alul a folyó, menekült a város­ból. Nem szerette ezt a kultúrát. És még sem futsz el az ember elől, mondta miagában. Legalább előlem nem. Viszel ki magaddal engem is, visszaveszed belőlem az egyetlen valami értéket, az egyetlen használhatót: az anya­got. S visszaveszel a civilizáció­tól. Ennél a szónál mosolyognia kellett. Ám elfanyarodott. Nincs kétszáz lépést, a hid közepére ér vége az idétlen enyelgésnek a szavakkal, vége a sanda önverés­nek, mert végére ér az útnak. Az útnak, utjának végére, mely elin­dult egyszer.... Jionnan is in­dult el? Igen, azt mondják, a haldok­lónak halála pillanatában még egyszer lepereg a film. Először akkor pergett — I 4 éve már — mikor egy vérszagtól és beledühitett gyűlölettől föl­vert muszka paraszt — vagy gyalogos kozák volt? de lehet: szamojéd, kirgiz, vagy cserkesz — golyótól földreszegzett mel­lemnek döfésre emelte hosszú orosz szuronyát. Húszéves múl­tam akkor. Igen, a fronton let­tem húszéves . Épp ily illatos, me leg, szerelemre búj tó szép nyári éjszakák voltak ott is. Nem is 'hinné az ember, hogy Volhiniá- ban is. Az illatról eszembe jut: nem volt jó mindig feküdni hat hónapos hullák mellett, elbújva féléjszakán, ha észervették a ro­hamcsapat patrullját. Mit is vé­tettek a hathónaposok, amiért térdre kellett hullniok, ki magyar nak, ki orosznak s akkor már ha­todik hónapja térdelniük kellett a két front között? Miért? Sok volt a bünük? A mocsár nem tett jót nekik se és sokról közü­lök lemállott már a szakáll! Igen, amikor ott feküdtem in­tim viszonyban négy golyóval a dühödt orosz még haragudott, pedig már semmi rosszat nem ttettem s én vonakodva éreztem mellemben hosszú baj'onettjét, akkor futott fel először ifjúi éle­tem agyamnak szalagjára egy ti- zedmásodperc alatt. Holmi gyermeki tanulások ju­tottak eszembe éjféli időkből, rajongások szentnek tanult esz­mék iránt, hitek, hogy életem mindenkiért lesz, álmok az eljö­vendő asszonyért és asszonyról, mig a szomszéd szobában a más­napi gond mángorlóján henger- gett álmatlanul anyám. Az én anyám. Aztán az érettségi. Büsz­ke örömök. Tizennyolc év nagy, világelleni és világért inditó örö­mei. És buja minden elsején a? öt korona hiányának, mely ta­nuló bérletre kellett. S szenzá­ciói az emberi agynak, szeretet­nek és szenvedésnek: akik Gali­lei, Kant, Spinoza, Darwin, Krisztus, Marx, Zola és France voltak. Hallhatatlan első örö­mök! Első szellemi nászéjszakák. És hogy csak húsz éves vagyok. És az a sok minden, ami semmi, de egy húsz éves életben benne van. i És e húsz évvel ott feküdtem Volhynia hinárnyalta földjén, négy golyóval testemben, egy 10 vagy 200 kilométerről sza­kadt orosz szurona alatt. Aztán.... vége lett azoros z- nak! Én feküdtem, ő állt s egy gránát szerteszórta őt. Szerte- szórta s már hiába várja vissza valaki. Valaki, vagy valakik. Asszony hogy dolgozzék érte és vele, — megossza vele a pálinkát és nyütt, nagy darab teste állati vak örömét s a szakadár raszkolnyi- kov hitet. Talán gyermekei is, akik bolsevisták lettek vagy pa­raszt mártírok, ha éhen nem hal­tak a nagy éhinség alatt. Talán csak anyja, tán senki más, csak anyja .nyomorult öreg párialélek, ki rabszolgája volt férjének, az­tán fiának, de mindenekelőtt az Atyuskának, és vakbuzgója a pravoszláv egyháznak. És másodszor? Másodszorig sokszor siettél el folyó a Fekete erdőtől a Fekete tengerig. Miért, hogy feketétől feketéig futsz fe­kete városkon keresztül? Vagy I te teszed sötétté e várost? De hisz nem is sötét! Fény, fény a kőpartokon, fény a hegyen, a szigeten, vörös és fehér, kék és sárga fény. A föld legszebb vá­rosa ez. Csak nappal, ha az em­berek tekintete árnykba borítja, ha az ember az emberek arcába vagy saját magába mered. Mi­ért? De hol is hagytam el? Igen! Hogy reszkettem a vágytól, — hogy szomjuhoztam partjaidat, és hidjaidat, ó város, hogy ri- mánkodtam és imádkoztam ér­ted Kievben s ott, hol a Volga és Oka összefoly, a bőrszagu Nizsni-Novgorodban a fogság lel ketnyelői steppéi után .érted, ó, város, ó születésem kőbölcsője! Megadatott. Megadatott újra látnom és megadatott megismer­nem téged. Felkaptam az acélpa­ripára, mely mint látod, mig vé- [ gére jutottam a megismerés utjá- j nak nyűgös, nyögő nyekkenve j nyikkanó vasgebe lett. Vasgebe í lett az acélparipából, mely ahány szór hegynek indult, pedig mim dig annak indult .mélybe csusz- szánt. Mért, hogy minden hegynek alján ott a mélység? Nem min­dig természetadta, de emberhi- nározta szakadék? És jött a másodszor. Amikor golyót váltottam önmagámmal és az élettel. Egy sötét és re­ménytelen pillanatban. Mikor jégzsák nyomta mellem, hátam — általában mindig volt valami zsák a hátamon — mikor egy- fektemben negyedkiló tüdőt hánytam, véltem itt az időt, —— hogy életem filmjét reprizként újra lepergessem magam előtt. A repriz ez volt: a pénz hatal­ma, mint annyi méltatlan mást, feldobott valamelyest engem is s én rászántam, hogy egy emberi életet kihúzzak a mélyből s ma­gamnak társat teremtsek. Társat, aki mert általam van, mellettem álljon. De a mély hatalmasabb volt és visszakérte őt. Ekkor hullott el egyetlen ba­rátom is mellőlem. Fáradt tüde­jét felették a bukovinai rüsztun- gos kapaszkodások s elment csőn desen. Örökül hagyott három betűt szüleire és nővéreire: a tbc-t. De a pénzszagra támadt uj ba­rátok segítettek feledni. Most elment anyám is. Kinek oly szép Ígéret voltam s kinek egyébb nem is lettem. Ki rossz sorban a betevő napi falatért szobát és kosztot adott, ki életet és megváltást fiától remélt. Az anya, kinek erős akarata és kitar­tása nem tudom hol kallódott el bennem. S itt maradtam apámmal, aki­nek életét jövő tengő-lengésében magával vitte a sírba anyám. De apám ezt nem tudja — milyen jó, hogy nem tudja — csak sej­telmesen sir fel benne néha, mi­kor a nyomor túlságosan a sar­kára lép. A nyomoré amit tagad, tagad végső lehelletig, mindha­láláig. s tagadva füllent. Apró, életet jelentő, ■'füllentő csatákat viv, melyekbe beleéli magát s végül melyeket maga is hisz már. De ez enyhítő hazugságok nél­kül, ha ráébredne kegyetlen, — nyers, kíméletlen sorsára.... jobb igy. Mert anyám halálára várt a sors, hogy rövid nyarga- lás után levessen a pénz fogatá­ról. A nyomor gyöngéden mellbe­ütött. De vállonragadott ugyan­ekkor a nagyobb ur, a legna­gyobb. A vér, a vágy, az ifjúság óhaja, várt teljesülése: a szere­lem. S én fittyet hánytam amar­ra. Jött az asszony. Az asszony jött. Későn, megkésve bár, de itt volt, hatalmasan, egyedülvalóan, mindent akaróan és vevően. Jöt­tek a fogcsikorgató csaták. A ke­nyérért a szerelemért. S mikor egy pillanatra letört a meghasonlás, el kellett jönnie a másodiknak is. A másodszornak. De az átvert tüdő megszeli- dűlt. Bár első jogos felháborodás sában szét akarta vetni a ház sai kait, lehiggadt. Most kemény harc jött. Az asszonnyal együtt. Ádáz harc és keserű alázkodás. De se kenyér, se elismerés. Megalázkodás, ké­rés. Semmi. Düh, átok, zálogház, nyomor, árverés és polgári po­kol. Semmi. De szerelem. Fenn­tartó szeretet. Ám enni, Inni kell Idegtánc, Tőzsde. Milliók árnyé­kában, másnapra születő vagyo­nok homályában, napi száz pen-' gőt evő ügynökök közt, zzázez rés fezőrök közt, a pénz wert- heimkasszájában, háttérben a családösztökélő enni-muszájával s a mégis tenni-kellett a napi fa­latért .... hiába. Keseredés, verejték, lichthó- fos hónapos szoba, gond, gond és gond. És újra minden. És sem­mi. S most itt a hídon. Házbér előtt ,tél előtt, lejárt zálogcédula előtt, másnapi evés előtt, minden remény után, üresen, bitangul, államilag nyikorgón. . itt a hí­don. A közlekedési rendőr nem mu­tatta a szabad utat, a rendőri motorcsónakok álmosan hunyor- gatnak s a be nem fejezett hid- avatás egyre foly. ... » A hid közepére ért. Harmadszor és utolsót kuko- rókolt élete kakasa és megtagad­ta őt. S már lepergett élete filmje ziláltan és dadogón, a szaxofon zenéje kísérte, életek és erők raj- zottak benne, könnyelmiklég és fantasztaság -— a sziget és a hegy lámpásai csillogtak, vágy űzte a szépség felé, szándék a jóságért, óhaj a boldogság után — messziről ideüvöltött egy mo­zi kék és piros reklámfolyéja, — Charlie Chaplint játszották, be jó lenne csak nézni és nem élni, verte akarat a minden ember boldogsága után. . , . mondjátok meg, nem kell-e ide jutnia.------------o-----------­AZ 1WW LAPJAL BÉRMUNKÁS, magyarnyelvű- hetilap. Egy évre $2 ; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik New York, Box 17, Sta. Y INDUSTRIAL SOLIDARITY angol- nyelvű hetilap, az I. W. W. hivatalos közlönye. Egy évre $2. egyes szám ára 5 cent. Megjelenik 555 West Lake Street, Chicago, 111. INDUSTRIAL WORKER, angolnyelvü hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. — Megjelenik SeaK+e, Wash., Box 1857. 1L PROLETARIO, olasz hetilap. Egy évre $2; egyes szán- ára 5 cent. Meg­jelenik Brooklyn, N. Y., Eox 24, Sta. I. GOLOS TRUZENIKA, orosz havi fo­lyóirat. Egy évre $ 1; egyes szám- 15 cent. Megjelenik 555 W. Lake Street, Chicago, 111. TIE VAPAUTEEN, finn havi folyó­irat, 32 oldalas; $1.75 egy évre; egyes szám 15 cent; má jusi és de­cemberi példány 48 oldal, 23 c. Meg­jelenik 555 W. Lake St., Chicago. 11L INDUSTRIAL ISTI, finn naptlap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hó­napra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. JEDNA VELKA UNIE, csehszlovák he­tilap. Egy évre $2: egyes szám 5 cent. Megjelenik 11314 Revere Ave., Cleve­land. Ohio. SOL1DARIDAD, spanyol félhavi lap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik New York City. N. Y. Box 32, Station D. Csatlakozz az IWW.-hoz!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom