Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS November 12. sírjuk ki jól magunkat s AZTÁN LÁSSUNK MUNKÁHOZ A tőkés osztály ssrazdasági szakértői oly nagy buzgalommal igyekeznek a csődbe jutott rendszer megmentésén, hogy tanácsaikkal már teljesen ellentétbe kerülnek egymással. B. C. Forbes, az Egyesült Államok; tőkéseinek egyik úgy nevezett s valószínűleg jól dijjazott gazdasági szakértője a fenti címmel egy cikket közölt a napokban, melyben rendkívüli elkeseredéssel támadja azokat az üzlet embereket, akik szerinte csak siránkoznak és panaszkodnak a rossz üzleti viszonyok miatt, ahelyett, hogy erélyesen hozzá látnának a munkához és uj életet öntenének az állandóan hanyatló s a pusztulás utján levő gazdasági rendszerbe. Ez a Forbes ur, akinek a legtöbb esetben sületlenségeket tartalmazó cikkeivel néhány hét előtt is foglalkoztunk a Bérmunkás hasábjain, egyike azon egyéneknek, akik a jelen üzlet pangást sehogy sem akarják a tőkés rendszer természetes feüödési következményének elismerni, s állandóan egyéneket, csoportokat, vagy azok üzleti leleményeségének hiányosságát igyekeznek felelőssé tenni a jelen légi munkanélküliség és- az ebből eredő nagyon megcsappant. “profit” miatt. “Nincs helye a siránkozásnak.” mondja Forbes ur szinte kiérezhető gúnyos haraggal. “Félre a panasszal és az örökös kesergéssel; de ha már mindenáron siránkozni akarunk, úgy sírjuk ki magunkat végre jól és aztán lássunk munkához.” “Ne haljuk már örökké azt, hogv az üzlet gya lázatosan rossz.” A tartozások felhajtása rendkívül nehéz. A vállalkozásainkon folyton vesztességgel dolgozunk. Mi- revaló a jajveszékelés, hogy az elárusitás rendkívül rohamosan csökken és hogy az üzlet állandóan nagyobb veszteséggel dolgozik. Mire való az az állandóan hangoztatott két ségbeesett kérdés, hogy mikor lesz már ennek vége? “Az 1923 és 29- évek közötti üzletemberek, akik önelégedetten szokták saját vállaikat veregetni az üzleti képességeik s pénzcsinálási tehetségeiknek gratulálva, ma az ön- szugerálta beképzeltség takarója alá bújva sehogy sem akarják belátni azt. hogy a jelen üzletpangásnak egyedüli okozója az lelki depressió amelyben ők szenvednek”, mondja Forbes. Egyszóval az egész iizlet- pangás nem más mint egy ostoba beképzelés. Ezen tévesen szakértőnek nevezett ur szerint legalább is nem egvébb. Csak nem kell elhinniink azt, hogy rosszak a viszonyok és akkor nyomban megfognak azok javulni. Hogy mennyire igaza van e jó urnák, annak bizonyítására aztán a következő kérdéseket teszi fel. Talán ellopták a, pénzeinket? Felrobbantották gépeinket? Elöntötték bányáinkat? Felgyújtották erdőinket? Meg álltak talán vonatjaink? Háború, vagy elfoglalás veszélye fenyegeti talán országunkat? Az ország 125,000,000 lelket számláló népének nincs többé semmi kívánsága szükségletét kielégíteni? Mindez jól tudjuk nem áll' fep okul és mégis siránkozunk. Hol van az a hires Amerikai üzleti szellem? Hol van az amerikai üzletember egykori bátorsága; üzleti leleményessége? Mi lett velünk oly hirtelen? Elsorvadt talán gerinccsontunk s a kívánság csontja, (wishbone) nőt ki a helyébe ? Semmi a világon nem hiányzik ahhoz mondja Forbes ur, hogy újból prosperáljon ezen ország, csak a tiszta, a helyes gondolkodás és rendíthetetlen hit országunkban, s annak szilárd alapokon fekvő intézményeiben. így beszél Forbes a szak- jértÖ. Azonban e sorok Írása közben kaptam kézhez a Satürday Evening Post, Amerika legelterjedtebb heti folyóiratának okt. 10-iki számát, melyben egy másik szakértő , Rainsford Sprague, Forbessel teljesen elleniébe helyezkedne “Super salesmanship and Depression” cimii kb. tiz hasábra terjedő cikkében azt állítja, hogy a tuljhajtott erőlködés a gyárosok és az általuk alkalmazott rendelést szedő megbízottak részéről az ellenkezőjét eredményezi annak amit elérni óhajtanak. Ez a Mr. Sprague megvan győződve arról, hogy a “Super Salesman”-ek számtalan esetben már a szemtelenségig menő taktikákat alkalmazzák, hogy rendeléseket szerezhes- | senek gazdáiknak, amiért azonban a túl profitéhes gyárosokat okozza; s azt állítja, | s egy érdekes esettel bizonyítja is, hogy ezen ostoba taktika alkalmazása már több gyárost tönkre tett, amennyiben a túl erőszakos megbízottakat meggyülölve a kereskedők az ilyenekkel végleg megszakítják üzleti összeköttetéseiket. A két szakértő közül egyik- ! nek sincs igaza. Ami Forbesnek a helyes gondolkodásra vonatkozó meg jegyzését illeti abban van azonban valami. E helyes gondolkodást azonban a munkásságnak kell mielőbb alkalmazni. mint olyan osztálynak, amely történeti hivatásánál és a helyes gondolkodás és észszerű cselekvéssel egyedül van hivatva arra, hogy e nagy dil- lemából az emberiséget kivezesse, úgy, hogy a jelen profit rendszert gyökeréből kitépve ! annak helyébe a közszükség letre való termelés rendszerét teremtse meg. Az ehhez szükséges gyárak, bányák, gépek, erdők, mezők stb. sth. Forbes ur szerint mind megvannak, csak j egyszerűen le kell azokat fog- | lalnunk, s működésbe hoznunk mindazoknak az érdekébe, akik hajlandók lesznek a reájuk eső részt a termelésben kivenni. De csakis azok részére. A tőkés osztály vagy annak tanácsadói hiába fognak gondolkodni az Ítélet napjáig is, ők kivezető utat nem fognak | találni e helyzetből soha, már csak azért sem, mert rendsze-. rük keretein belül kivezető ut nem létezik. Az egyedüli kivezető ut a tőkés rendszer felváltása egy olyan rendszer által, 'mely rendszerben nem fogja az emberi boldogulásnak útját állni a. profit. Bárhogy kertelnek is a Forbes-ek és gazdáik, az ok nem emberekben vagy ember csoportokban keresendő. Az ok a rendszerben van, amely a jelen pillanatban már elérte fejlődésének tetőfokát, s mint minden a világon amikor ezt a fokot elérte csak vissza fejlődhetik, ami romlást pusztulást és funkcionálásra való képtelenséget jelent. Akár tetszik, ezt elösmerni a Forbesnek, akár nem, ez a természet és a haladásnak egy változhatatlan törvénye, melyen a hazudozások, a tények elferdítése nem fog változtatni egy szikrányit sem. A fejtetőre állított s egymással teljesen ellentétbe jövő tanácsok, melyeket a tőkések ajánlanak nem egyebek mint kétségbeesett erőlködések a rendszerük életének meghosz- szabbitására. Osztálytudatos munkás ezeken csak mulathatna, ha e ro- hadásnak indult rendszer nem jelentene oly végtelen szenvedést reánk, mint az valójában jelent. Minthogy azonban ez a helyzet, igy nem tehetünk mást mint legjobb tudásunk és képességünket latba vetve, éjjelt nappallá téve dologhoz kell látnunk, hogy e döglödő szörnyet a segítségünkre álló természeti és ipari fejlődés segítségével letaszítsuk a lejtőn a feledés homályába. Hogy ezt megtehessiik, nekünk munkásoknak igazán nincs szükségünk semmi másra, mint tiszta gondolkodás, akarni vágyás, és egy olyan helyes alapokra fektetett szer vezetre, amely e nagy munka irányítására és a termelésnek az összeség érdekében való folytatására képes lesz. Ez a szervezet a Világ Ipari Munkásainak a Szervezete. H. p. Levél a “Bérmunkás” húsz éves jubileuma alkalmából Ezzel az alkalommal, hogy a Bérmunkás huszadik évének jubileumát ünnepli, nem mulaszthatom el, hogy pár sorban meg ne emlékeznék a Bérmunkásról. annak szerkesztőjéről és iró gárdájáról. Alig egy pár éve, hogy a Bérmunkást olvasom, szereztem belőle annyi tudást, annyi értelmiséget; annyi öntudatott kaptam, olyan igazi proletár nevelést és forradalmi öntudatott, hogy végre valahára képes vagyok az Uj Előrének tiz éves maszlagolását magamról lerázni, mindenféle salangjaival, mindenféle úri fajta féker szerkesztőivel és zsarolóival együtt. Hogy ez nekem sikerült, azt csakis a Bérmunkásnak köszönhetem. Ha nincsen egy Bérmunkás, ez a forradalmi lan, még máma is ott fetren- gek a tudatlanság posványában és ott rágódnának rajtam az úri bitangok, ott szívnák a véremet, a Bebrics-féle álko- munista munkás fékerek. Ha a Bérmunkás munkás forradalmi lap nem jött volna segítségemre a mint tiz éven keresztül örökösen a kollek- tákkal zaklattak, úgy még most is azt cselekednék velem. És miért? Talán azért, hogy az úgynevezett munkás forradalmi lapot, az Uj Előrét (a mint ők nevezik) segítsem? ó, nem, a fékereknek nem fái az, hogy az Uj Előre talán ki is múlik az élők sorából, az ő céljuk az, hogy az össze kollektált pénzekből jó és nyugodt megélhetést biztosítsanak maguknak. Nem csak a jelenlegi Uj Előre szerkesztők tették ezt meg, hanem mindegyik bármelyiket is vesszük, mikor távozott, amit csak elvihetett elvitt magával. De azért még annyira lezülött fékerek, mint j.a jelenlegiek az Uj Előré-nél nem voltak. Ezek tönkre tették a MBÖSZ-et, megsemmisítettek egy olyan nyomdát, a mi igazán értékes volt egy munkás szervezetben. Tönkre tettek egy jobb sorsra érdemes munkás lapot, amely az ő hibájuk folytán már nem is munkás lap és nemsokára csak a keserves emlékei maradnak reánk. Ezek mind a Bebrics és társainak a rovására írandók. S mikor mindent alaposan elvégeztek, akkor az a leziillött társaság örömében ott fog tombolni a romok felett, s aztán át fognak menni a saját osztályukba a többi urakhoz s arról fognak beszélni, hogy sikerült a tervük. Mi meg szegény meggyötört és általok kizsákmányolt proletárok, elgondolkozhatunk a történtek felett. Elsírhatjuk Jeremiás siralmait, ők meg jót nevetnek rajtunk. A Bérmunkást, ezen nagy jelentőségű jubileuma alkalmával, még csak arra kérem, hogy tovább is azon az utón haladjon előre, azzal a kitűzött céllal’, hogy mentül több, a munkás fékerek által félre- | vezetett munkást kimentsenek a sápjaik közül és tereljék a jó útra. Tanítsák pálinkás öntudatra, szolidaritásra- és hogy kifejlődjön belőle egy igazi ipari forradalmár, úgy mint azt az IWW tanítja. Csak előre bátran úgy mint a múltban is tették, hogy mire a huszonöt éves jubileumát fogjuk a Bérmunkásnak megünnepelni az ossz bérrabszolgaság egy igazi kommunizmusban ünnepeljen. É.s ha ez meg lesz a munkásság feladata Tesz, hogy mit tegyen a munkás a fékerekkel. 1931 Október hóban Zsurzsa József.
