Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-10-22 / 658. szám
6. oldal Október 22. BÉRMUNKÁS A MUNKÁS Kohók tiizén, bányák mélyén. Folyton zeng a halál dala, Előtte nincs jövő, remény, Őt nem óvja védőangyala. A mi sorsunk bánat, nyomor, Arcunk a küzdéstől vánnyadt De nem lesz az mindig komor, S fellázad a proletárhad ....... És altkor az égnek boltja Vefes lesz a lángtengertől Tenger vér kell, mi azt oltja. Szabad lesz az üldözöttből. Szabadság lesz osztályrészünk, Diadalmas lesz majd harcunk S ha véget ért szenvedésünk, Virulni fog újra. arcunk! Eugene Glück. Egy mindnyájáért... Irta: TAKACS JÓZSEF. F'elíér József megrokönyödöt- ten nézett farkasszemet az előtte álló fiatalemberrel. Leginkább bántotta, hogy a szócsatában amahnt nem mérkőzhet, mert úgyis alul marad. János azonban -már a bandagazdai tekintély -miatt sem akarta, hogy -ne az övé legyen az utolsó szó. — Én csak azt mondom -öcsém ne okoskodjatok. — Csúfságba akartok -hozni'? Ezt éppen tőled nem vártam Sándor! Fenyegetőzni akart, de szavainak rezdüléseiben több volt a szemrehányás, meg a könyörgés, mint a harag. A másik sem volt már legény- sorban, de volt köztük vagy tizenöt év korkiilönbség s csupán ez rótt az oka. hogy az egyébb- ként értelmesebb szavú Sándor bizonyos respektnssnl viselkedett a bandagazdával szemben. Nagyon ritka eset az és nagy oká- nak«kell lenni, amikor a magyar földmunkás annyira megfeledkezik magáról. hogy az öregebbnek ne adja meg a köteles tiszteletet. Sándor tisztában volt azzal. hogy fölényben van, érezte társainak ez alkalommal mellette megnyilvánult rokonszenvét és azt is jól látta, hogy az arató csapatból még a legtejfölösebb szájú marokvetö gyerek is neki ad igazat. Hiszen nem akarja ő sem a bandagazdni tekintélyt lerontani. Tudja ő, hogy ennyi em bér között szükség van egv parancsolom-. aki a rendet fenntartja, elvégre nem egyformák vagyunk. Egyébként pedig nem is volna olyan nagy eset az egész, ha János -nem lenne any- nyira megijedve, ha az egyszer megemberelné- magát és-azt mondaná : ,—- Igazatok van emberek, rátok fér a nagyobb kereset, csak azután jól álljátok a sarat. Nem. a Jánost nem ilyen fában ringatták. Világéletében- ilyen volt. Ezért maradt rajta,a “gazda hazugja’’ csufnév. A nehéz nyavalya kerülgeti! ha úrral kerül szembe. Máskülönben nem rossz ember .... Egyet nyelt n Sándor, amíg ezeket átgondolta, azután felelt Jánosnak: — He nem úgy van az, János bátyánk. Nem magamról van itt szó. Azaz hogy rólam is. de én csak egy ember vagyok. De néz[ ze meg ezeket az embereket. Húszán vagyunk, azután mondja meg igaz lelkére, van-e köztük í három is, a~ki nem azért irta alá 1 Vízkeresztkor a szerződést, ltogv j egy kis előleghez jusson, meg, j hogy ki ne maradjon az aratás- i bői. Minek magyarázzam kend- J nek, jól tudja, hogy újévkor j már a /legtöbbünknek üres a ! zsákja, hogy úgy élünk, mint a Toldi Miklós lova a szeméten. | A birtokosok ezt a kutya -hely* j zotet alaposan kihasználják. Akkor szólítanak szerződésre, amikor a szegénység nem talál más j kiutat, minthogy egy kis előleg- j ért aláírja a halálos Ítéletét is. j Hát ez igazság? No, hát akkor legyen igazság, a szegény ember igazsága is. A gaz megdőlt, a szem is néhol hibás, nem aratjuk le tizennegyeden. így vau az emberek? Az emberek bólintgattak. — Egyike, másika szóval is bizonyította : — Úgy maradjon minden, ahogyan a birkaistállóban tegnap este megállapodtunk. — Tizedik rész, meg egy kila szalonna, koponyánként. — Meg hogy szombat este az uradalom adjon igát,. Ne kívánják, hogy a hátunkon cipeljük a oókmókot tizenegy kilométer hosszat. Éppen elég egész héten | át húzni a kaszát. Máshol adnak I T álA bandagazda hangja sut fogóra változott: — He mondtam már, hogy az. intéző ur nem ad semmi javitást. Amikor jelentettem neki, mit akartok, még engem okozott az 1 egész vétekért. Headtatok nekem. mondhatom .... Az egyik idősebt) marokverő asszony esnfondárosan szólt oda a bandagazdának: — Az ám. nem kap kend piros csizmát, A marokvető fiuk és lányok kuncogva villantak össze. Egyike, másika beletúrta fejét a szalmába, amelyen ült. Még a férfiak között is akadt, aki somoly- gott egyet a bajusza alatt, de azért komolykodva intette csönd re a fiatalokat, miközben a ban- , dugazda tovább ellenkezett : — Azt mondta, inkább felgyújtja, de uj egyezséget nem csinál. — No hát, mi meg azt mond- ; juk, amit tegnap este: egy ka- ' szavágást se teszünk, amíg nem adnak javitást, — harsogott Gyevi István. — .Csak lassan, öcsém, -— intette a bandagazda Gyevit, — majd akkor beszélj, ha a főszolgabíró kérdez. — Akkor is beszélek, csendőr voltam én, tudom mi a törvény. ■ — feleselt vissza a Gyevi. A helyzet feszültté vált. De csak egy pillanatra, mert megszólal ám a bandagazda nagy diadalmasan a fasor irányába mutatva: ~t— No Gyevi. igy beszélj a törvény előtt is, ah un-e, már jön is a törvény. Mindnyájan a fasor irányába néztek. Jött az intéző ur lóháton, meg egy szakasz csendőr. '& lázadók egy kissé meghökkentek. de azután összeszedték magukat és fogadkoztak egymás— j nak, majd megmondják ők a törvény előtt is, mi az igazság. Az intéző nagy bátran odalovagolt, Az emberek szétrebbentek és várták, mi lesz most, — Hát nem akartok dolgozni, hát eucilisták lettetek? Néma csönd. Az emberek egymásra néztek. Sándor előrelép: — Nagyságos intéző ur, a gabona megdült, a szem megszorult, a szerződés nem .... — Adta ingyenélői, majd adok én nektek, — harsogott az intéző A csendőrökhöz fordult, de I a esendőrszakasz vezetője már rendelkezett is: A —törvény nevében, előre! Összeterelték a csapatot. Irány j a járás székhelye. Az emberek morogtak: — Engem még nem kisértek zsandárok. —Nohát ez még sem járja, igy bánni az emberrel. Az egyik idősebb bácsi kétség- beesetten az intéző felé: — De nagyságos ur, én dolgozni akarok . . . marokvetők azonban belefojtották a szót a megtérő bűnösbe: — Szegyei je kend magát, vén peesovic! Már egy jó hajitásnyira lehettek, amikor az intézőnek valami szeget ütött a fejébe. Átgondolta az egész helyzetet. Az idő is szokatlan volt. A tegnapi hőség után ma kiadós zápor öntözte meg a gabonaföldet, Mi lesz, ha ismét beáll a nyári hőség? Amire más aratókat ide hozathat, kipereg a szem a kalászból. Mégis csak okosabb lesz megegyezni ezekkel az emberekkel. Utánuk kiáltott: — Na, gyüjjenek kendtek — vissza. A csendőrök, mint akik tudják, mi a törvény, visszaterelték a csapatot. — Hát csakugyan megbolon dúltak kendtek? Elfelejtették, mire szerződtek? Az intéző nem képes kiolvasni, mi rejtőzik a hallgatag barázdás arcok mögött, csak azt látja, hogy az egyik, aki már az előbb is mondani akart valamit, ismét előlép. Az intéző leinti. — No jól van, megbocsátok maguknak, megadom, amit kérnek, de arra az izgatóra, aki magukat félrevezette, majd lesz rá gondom. Őrmester ur, azt az egyet kisérjék be a főszolgabíró úrhoz, — szólt Sándorra mutatva. A kentucky-i védelemre hozzánk küldött adományok: P. Molnár, Los Angeles 1.— B. Krajnik, Trenton N. J. 1.— Andrejkovits, Cleveland... 1.—• F. Schnekser, Riverside N. J.....,.......... ............... 1 — A kentucky-i védelemre minden adomány a General Defense Committee címére küldendő, 555 W. Lake St., Chicago, 111. Nyilatkozat Mivel többen intéztek hozzánk kérdést a Benkő Aladár által Bo i kor Pál ellen terjesztett rágalmakat illetőleg, az alábbi jegyzőkönyvet ajánljuk mindazoknak figyelmébe, akiket az, ügy érdekel. JEGYZŐKÖNYV Felvétetet 1931 szeptember hó I 21-én az IWW chicagói magyar ! nyelvű tagjai által kiküldött I panaszbizotsági ülésen.. TÁRGY: Benkő Aladár által 1931 atig. 27-én levélben benyújtott azon [ vád, mely szerint Bokor Pál őt (Benkőt) munkáltatójánál beárulta, két panaszbizottsági ülésen tárgyalta tett. Ezen ülésekre panaszos és panasz-lőtt meghivattak. Az első ülésen mindketten' megjelentek. A vád felolvastatott. Panaszlott tiltakozott a véd ellen, kijelentette, hogy a neki tulajdonított cselekményt ő el nem követte. Panaszos felsz-ólittatott a vád bizonyítására. Bizonyítékok hiányában erre képtelen volt. A bizottság időt adott a pana- 1 szosnak a szükséges bizgnyité- I kok beszerzésére, í ismételt — levélbei és telefon utuvn — megsürgess dacára sem szerére ezeket iv egész a mai napig. Egyben a ma este [ tartott bizottsági ülésre panaszos levél utján meghivatott. — Sem személyesen meg nem je- , lent. sem a kért bizonyítékot be ! nem szolgáltatta. — Ennélfogva I a. bizottság az ügyben a követ- ; kező határozatot volt kénytelen hozni: Bokor Pált az ellene emelt vád alól teljesen felmenti. Benkő , Aladárt a fenti indokok alapján 1 alapnélküli vádnak odónak kénytelen tekinteni. Chicago. 1931 szeptember hé 21-én. Az aratás jól sikerült. Amikor ! mindegyik gabonakeresetét haza szállította az uraság, kiszámították, hogy éppen hat mázsával szereztek többet. mintha az ere- 1 deti föltétel mellett dolgoztak 1 volna. Gyevi István nyomban meg is mondotta, amire gondolt: — Tudjátok mit? A Sándor mi értünk ülte le a 30 napot. — Nem volna tisztességes dolog, ha erről megfeledkeznénk. Azt mondanám hát, hogy abból a hat mázsából, amit a rendesen felül megkerestünk, adjon le mindenki fejenként csak 50 kilót és- vigyük el a Sándornak. Igazán megérdemli, hogy ne feledkezzünk meg róla. Hengsperger Péter, Horváth Béla, Szabady István, Zára János a panaszbizottság tagjai K határozat hiteles szövege úgy Benkő Akiárnak, mint Bokor Pálnak megküldendő. — ügy igaz az, — mondták rá a többiek. Mert ne felejtsük el azt, amit sokszor hallottunk tőle, hogy egy mindnyájáért és mindnyájan egyert. Saját magának és munkástársainak árulója az, aki nem igy cselekszik. Es az emberek, úgy mint a nyáron, most is állták azt, amiben megállapodtak.
