Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-02-19 / 625. szám
Február 1 9. BÉRMUNKÁI 5-ik oldal. AZ OLVASÓK KÓRÉBÓL E rovatban minden oly közérdekű dolgot készséggel közlünk, mely a munkásosztály érdekét szolgálja. Kérjük a leveleket teljes név és cim aláírásával ellátni» amit azonban a levélíró kérelmére esetleg mellőzünk vagy csak kezdő betű jelzéssel látunk el. Szerk. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA. Jó amerikai szokás szerint, — amikor a pártvezérek rossz fát tesznek a tűzre és szekerük rud- ja kifelé áll, előkerülnek az asz- ralfiából a bizalmi levelek, hogy fehérre mossák a piszokban fuldokló élősdieket. Pont igy történik ez most is. Hogy mégis tollhegyre került, — annak az alábbi eset a magyarázata: Az Önképző 92-ik osztálya bizalmat szavaz a pártvezetőségből álló Intéző Bizottságnak, mivel ők 25 esztendeje figyelik azok becsületes munkáját. Aláírva W. Altmann, elnök és A. Varga titkár által. Amikor még Altman munkástárs nem volt olyan közel a be- tegsegélyző intézmény igénybevételéhez én is és szaktársai is emlékeznek, hogy radikálisan MÁS volt a véleménye a pártvezérekkel szemben. De nem is erről akarok itt Írni, hanem az erkölcsi bizonyítvány másik aláiró- járól. A. Varga a 92-ik osztály titkára egy személy azzal a Varga Sándorral, aki ma bizalmi férfia az Intéző Bizottságnak és ELLENŐRE VOLT az Intéző Bizottságnak abban az időben, — amikor a tagság és az Intéző Bizottsági tagok tudta nélkül 6000 dolláros jótállás történt a nyomdagépekre. Ez a Varga Sándor jelenette minden hónapban, hogy mindent rendben találtam, amikor a pénzszekrényben hevertek a be nem váltható csekkek. Ezeket a tényeket ismerve, a 92-ik osztály bizalmi nyilatkozata éppen az ellenkező célt szolgálja, mint amiért az ki lett adva. Lefkovits. NÉHÁNY SZÓ A NYOMDAGÉPEKRŐL. Ez a fejeim ékesiti az Uj Előre febr. 5-iki M. B. Ö. SZ. számát. Ha más nem, de az az eredménye lesz a nyomda elsikkasztást védő cikknek, hogy a Betegse- gélyző számlája valamennyivel borsosabb lesz ebben a hónapban, mivel a “mozgalom”-nak több pénz kellett, vagyis a Beteg- segélyző tagok fizetnek, ha a nyomdát felszerelik és fizetnek, ha elsikkasztják, mert minden gazságot meg kell okolni, feltéve, ha az kiderül. Mint már az előző cikkemben megmondtam, hogy nekem, és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, sem Fehér, sem Pradarits tagtársaimnak sincs semmi köze ahhoz, hogy 2-ik osztály gyűlési tudósítása az Ember-be, a Bérmunkásba és ezek utján a többi magyar lapokba került. Hogy ez megtörtént, ami idővel úgyis nap világra került volna, azért az üvöltés és főleg azért, mert a bizottság jelentése szóról-szóra megfelel a valóságnak és az elsikkasztást nem lehet piszkoló- dással meg nem történtté ten'ni. Nem igaz az, hogy az Active Prsssnek csak 7 régi szedőgépje és egy ócska rotációs gépje volt, mert volt neki még ezenkivül egy flat cylinder gépje, 3 job pressje és felszerelése, amely a szedőgépeken kívül vagy 6000 dollár értékű volt. Igaz, hogy a szedőgépekből három^ már régi, de használható volt, hisz 1921-ben, amikor szintén szerették volna a nyomdát “kisajátítani”, ezek az "ócska gépek“ mérsékelt becslés szerint 30.000 (harmincezer) j dollár értéket képviseltek. jött aztán a felszerelés, illetve a pénz felhajtás a felszerelésre. A cikk kiizzadója egy gyűlésről beszél, amelyen 80 ember vett részt, ha az igaz, akkor az “tömeggyülés" lehetett. Az igazság itt megint az, hogy ezen az Intéző Bizottság (1 2 ember) és a Munkás Otthon vezetősége (5 ember) vett részt. Pénz kellett. Voltak ott olyanok, akik azon a nézeten voltak, hogy az Active Press üzleti vállalat lévén, vegyen bankból kölcsönt. Ez ment is volna, ha az Active Press még a nyomdászok kezében lett volna, mert akkor még volt hitele, De a hitel megszűnt amikor az Uj Előre gang kezeibe került. Bank tehát nem adott pénzt az Active Pressnek. Minden bank pontos visszafizetést követel, ---nem is volt tehát tanácsos a bankból venni, ha mindjárt kaptak volna is. Sokkal kényelmesebb volt a M. B. Ö. SZ.-től felvenni. A M. B. Ö. SZ.-től felvett 6000 dollárt és nem mint a cikk- iró mondja, jótállt«érte, ami nem lényeges különbség, de mutatja, hogy a bank még csak szóba sem állt az Active Press embereivel kölcsön dolgában. A Vlasits— j Fehér banda ’ tehát nem hazu- ; dik akkor, amikor azt mondja, hogy a M. B. Ö. SZ. 6000 dollárt adott, mert igenis készpénzt adott. Az Ember azt irta, hogy ez egy zsidó nyomda, ez tévedés, de nem olyan lényeges, a lénye ges és felháborító az, hogy a magyar munkásoktól elsikkasztották. A fizetésre, már mint a 6000 j dollár visszafizetésére “megálla- j podás nem történt”’, ezt Írja a j sikkasztást eltakarni akarója. Ha j szabad tudnom, miért és minek | okáért? Mióta van az divatban, j hogy munkásintézmény pénzét, amely nem is arra van befizetve, kölcsön adni és a kölcsönvissza- fizetésére “megállapodásnak nem megtörténni” ? Kedves I 3 próbás forradalmár barátom, ön igy "nem megállapodásra" csak a saját pénzét kölcsönözheti ki. De nem egy munkás intézmény pénzét. Tehát — nem történt megállapodás a visz- szafizetésre. Két év után I 929- ben egy két intéző bizottsági tag megkérdezte, hogy hogy is állunk azzal a 600 dollárral? — Többszöri sürgetésre aztán a 10 centekből kezdték heti 25 dolláros részletekben visszafizetni. — íme, láthatjátok feleim és tagtársaim, mi mindenre jók a 10 centek. Jók a 10 centek a nyomda visszavételéhez, az elsikkasztásá- hoz és a más tulajdonban való maradáshoz. Közel egy év után 1200 dollár van visszafizetve az összegből. A 2-ik osztály bizottsága a 6000 dollár biztosítására talált egy úgynevezett Chattel mortgage-ot. De itt egy kis hiba van, sőt nem is olyan kicsi. A Chattel mortgage-ot az Active Press adta ki és a new yorki Munkás Otthon az ellenjegyző azaz áll érte jót. Az Active Press már nem létezik, Copart Press az Active Press utódja pedig nem adott írást a visszafizetésre. A Munkás Otthon pedig nincs és belátható időn belül nem is lesz abban a helyzetben, hogy a Be- tegsegélyzőnek valamiért tényleg jótállhasson. "A nyomda vezetőségében mint azelőtt, úgy most is magyar elvtársak vannak" — mondja a cikkíró. Ezt tudomásul vesszük, de nem nyertünk vele semmit. Mert ha Péter József és Kövess mester vakációznak is a Betegsegélyző pénzén, az még mindig nem elég biztositék arra, hogy a Betegsegélyző 6000 dol- lárocskája hiány nélkül megkerüljön. A régi rotációs gépet a Munkás Otthon eladta, amelynek az tulajdona volt, igy szól a cikk. Ebben az egy bővített mondatban két vaskos hazugság van, amely egy hallatlan arcátlanságot jelent. Az egyik hazugság az, hogy a rotációs gép a .Munkás Otthon tulajdona volt, a másik hazugság pedig, hogy a Munkás Otthon eladta a rotációs gépet. Az arcátlanság pedig az, hogy a rotációs gép ott rozsdásodik még most is a 33 E. First St. alatti félig lebontott házban,, ahol a nyomda volt. Igen, a rotációs gép ott áll, ahol állt, amikor használatban volt. . Ott . felejtették. Mivel, mint mondám, a ház félig le van bontva, víznek, szemétnek szabad útja van hozzá és a gép ott áll 3 láb mély vízben és piszokban. Egy-két részét valaki levette róla, de nem lett eladva. Tájékoztatásul annyit, ---hogy a magyar munkások ezért a gépért 9000 (kilencezer) dollárt fizettek. Ezen nyomták a Daily Workert, az Uj Előrét és más lapokat mindaddig, mig a pártvezérek nem sikkasztottak el a nyomdát párt parancsra. Amilyen * hü sáfárjai voltak ők a sok áldozattal felépített nyomdának, olyan gazdálkodói és intézői ők a M. B. Ö. SZ.-.nek. Hogy milyen lesz a sáfárkodás abban az eljövendő hatalmas egyesült betegsegélyzöben, ahol csak ők lesznek az urak, ebből ez a nyomda eltolás csak egy kis izelitő, de erről a hatalmas egyesülésről még lesz szó. Vlasies Márton. VÁLASZ EGY “AKRONI” MUNKÁSLEVÉLRE. Mindig gyűlöltem a személyeskedést, különösen a munkás- mozgalomban. Soha senkit nem támadtam azért, mert az elvi álláspontja nem egyezett meg az enyémmel, kivéve azokat, akik a munkásmozgalmat csak arra hasz* •nálják fel, hogy abból megéljenek. Ezek soha sem meggyőződésből tagjai a pártnak vagy szervezetnek és igy az ilyen egyének ellen irt vagy mondott kritika megengedhető és nem nevezhető személyeskedésnek. Most azonban kivételt kell tennem, mert nem tűrhetem el, hogy egy idült alkoholista ilyen csatorna nyelven beszéljen az IWW-róI és annak tagjairól. Ez a pálinkás hordó J. S. felszisszent, amikor a Bérmunkás megírta, hogy az Önképző pénzét Csáky szalmájának nézték a vezér urak és úgy is bántak vele és ő próbálja megvédeni a rajtakapott vezérkart. Beszámíthatatlan állapotban irt állításaival nem akarok hosszasan foglalkozni, — csak egy néhányat ragadok ki a sok közül. Azt írja, hogy egy Akroniban tartott IWW gyűlésen az előadó kijelentette, hogy az olyan sztrájkot, mint a passaici szövő sztrájk volt, minden módon, ha kell szkebeléssel is le kell törni. . . . “mert azt kommunista vezérek irányították, — hivatkozik Co- loradora, — majd az lllinoisi “sztrájkra", papagály módra utánozva a nagy vezérkart, hogy az előbbi esetben eladta, a másikon megtörte a sztrájkot az IWW. Aztán védelmébe veszi a munkásokat pofozó Bebritset, — hogy a pofozást megérdemelték a bánáti munkások » > Hát kedves barátja a pálinkás üvegnek, ha nekünk be tudja bizonyítani azt, hogy egy IWW előadó olyan kijelentést tett itt Ak- ronban, nyilvános népgyülésen, akkor mi levett kalappal kérünk öntől bocsánatot. De mindaddig, amig ezt be nem bizonyítja, — vagy vissza nem vonja, közönséges lumper proletárnak tartjuk önt. Úgy látszik, hogy hivatalos lapjából, amelyre olyan büszke, csak azt olvassa, hogy “hogyan lehet nyolc dollárral meggazdagodni.” Máskülönbeni olvasta volna, hogy kedvenc vezérei kijelentése szerint lllinoisban nem volt bányászsztrájk. De ezt csak egy év múlva Írták meg, mig Coloradoban! félgyőzelemmel vég ződött a sztrájk. J. S.-nek szokása az is, hogy gyűlésen kérdést intéz az előadóhoz, aztán kifut a teremből, mert a választ bevárni nincs bátorsága. Az említett “betrit” csak használja el J. S. Neki nagyobb szüksége van rá. Kivilágíthatja vele koponyáját, ha még nem késő. De egy betri kevés lesz egy oly sötét hely kivilágítására. És most gyűjtse erejét egy újabb “megbízható" munkáslevél megírásához, azonban bátoritóul most vodkát igyon, — hatha jobban sikerül a cikk. V. J.
