Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-02-12 / 624. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 1 2. JUNIOR COLUMN THE STORY OF EGYPT By DANIEL HORSLEY. (continued) We can see what distinguishes the older period of Egyptian history and the later development into civilization. They older period did not know the institution of slavery. They were forced by natural circumstances to band together for work and protection. They had not developed the arts which came later by experience. As development of industry, trad- ding, militarism, religion from natural surroundings, and a pri- viliged class came into existence and used these instruments to subjugate the mass of people. We see from these facts the disappearance of land held in common, communal ownership and all partaking of the products in a communal way, communal housing giving away to the private home, the patriarchal relations established with the land tilled by slaves.^ This system did not pass away with the decay of Egypt, but only developed into a more gigantic system under Greece and Rome. The system of slavery has passed into the ash can of history, but another servile class, the wage-working class, has taken the place of the slave. Thp Nile still flows, but its results are crowned by the parasites who live in and beyond Egypt and reap huge fortunes from the bounties of nature and the exploitation of human labor-power. Many want to go back to the glories of Egypt, but they cannot roll back the wheel of history, they must go forward with all other subject peoples and abolish the imperialist exploiter and institute a social system where the Nile and the products of the land and the industrial production shall belong to the workers. (The End. „DOOR S“ By ANNA ZSAMAR. There are many different kind of doors. There are glass doors — usually ornamental — door of oak and pine. If there are no doors —there are no rooms — there are just hallways — and hallways often no means of escape from prying eyes. There are glass doors which reach from shoulder to knee, — swinging back and forth from hinges nailed to the entrances of beer saloons. The closing of a door behind a sweetheart who has stilled the voice of his conscience and the dictates of his heart. The thought that he is within hearing distance — yet so far away — a door has been shut! The deliberate slamming of a door which shows the weak character of one’s enemy. The smell of ether and antiseptics which surrounds one in a hospital is nauseating. One’s fever bright eyes and disillusioned air frightens even the vision in a white starched uniform of the hospital quietly and symphatheti- cally making one acquainted with the physician’s verdict. — One’s footsteps lag with the thought of lost hope as one goes beyond that heavy oaken, sound proof door — away from a beloved. A quarrel ' between life-long friends ----willful misunderstanding the closing of that door, oh so quietly. A sad smile when one recalls the hearthache, grief, and the poignancy of that hand clasp in parting — the quick intake of breath — thoughts and hearts with each other — yet, each ®n the other side of a door. There are the beautifully cut- glass doors, through which curious eyes may see the palatial home of the idle rich. Directly behind this door stands a square-shouldered footman with a face absolutely devoid of expression; admitting these children of wealth. Then there is the door of this footman’s home wich leads to a few shabby rooms in which turmoil reigns, battles, losing battles, are fought with the Devil of 111 Fortune. (The lady of the Palatial house has taken an intense dislike for this unfortunate footman. He is discharged.) We see him anxiously waiting in a sitting room —watching the door through which a cheerful, but nonchalant secretary has gone — much aware of her importance; secretly sympathizing with this young man in trouble; who is a tormented and fearracked man, praying and hoping against hope that his previous visit had not been disregarded, and that the individual behind the beautifully simple but expensive door had received a favorable impression and that he would be given a trial at the position for which he had applied. His hands tremble on the door knob as doubt assails him — being refused a . personal interview so frequently had not improved his self confidence. AKRONI HÍREK (Folytatás az 1-ső oldalról.) 1930 évben többször vágták le a fizetést és gyorsították a munkát, úgy, hogy a munkanélküliek száma folyton szaporodik. Pedig ma minden munkaadó azt kiabálja, hogy segíteni akar a munkanélkülieken. A Goodyear pl. heti 24 óra helyett 40 órát dolgoztat. Vagyis Ígérte, mert sok departmentben csak 24 órát dolgoznak most is. Az előbb letett munkásokat azonban nem vették vissza- A Goodrich Co. úgy segíti a munkanélkülieket, hogy meggyorsítva a termelést, újabb százakat dobott ki az utcára. A kidobott munkások részére aztán a bent maradt munkások közt gyűjtést inditottak és heti 25—50 centet kell minden dolgozónak fizetni, hogy a kint levők éhen ne pusztuljanak. íme, a burzsujok jószivüsége. A profit is megmarad és a munkanélküli is jóllakik —néha. A gummibáróknak az 1931 szezon is jónak ígérkezik. Már most számolgatják, hogy mennyi hasznot fognak ez évben csinálni. Számításuk szerint legkevesebb 1 4 százalékkal nagyobb lesz az idei termelés, mint a tavalyi volt, és igy a haszon is. Ez azt jelenti azonban, hogy a meglevő munkásokkal végeztetik el a több munkát még jobban meggyorsítva a termelést. Pedig már most is inaszakadtáig kell dolgozni. — Azonban ez nem okoz nekik fejfájást mert egy kidőlt helyét tiz pihent éhes munkanélküli hajlandó elfoglalni. Még csak azt sem kérdi mi lesz a fizetés csak munkája legyen. Azonban mindennek van vége. még a gummigyári munkások türelmének is. És akkor alaposan keresztülhúzzák az urak számításait. A polgári lapok és érdekemberek folyton azt hangoztatják, hogy javul a helyzet. Az úgynevezett jótékonysági intézmények kimutatása azonban éppen az ellenkezőjét igazolják. Több ilyen intézmény kénytelen volt a tömeges jelentkezőket elutasítani, mert nem volt több hely, sem ennivaló. A régi posta épületet is átalakították menházzá, ahol 150 ágyat állítottak fel, de nagyon kevésnek bizonyult. Itt, aki szállást kér, előbb 31 kérdésre kell válaszolni, többek közt, milyen a vallása, melyik templomba jár stb. A jelentkezők közt van gyári munkás, hivatalnok, orvos, tanító, mozdonyvezető, stb. Most a fehér galléros rabszolgák is be fogják látni, hoigy a tőkés osztály őket éppen úgy kidobja az utcára, mint a kékzubbonyos munkást. És talán megtanulják azt is, hogy közös érdekünk lévén, közösen kell szervezkedni is a közös ellenség ellen. Az IWW-ban minden szellemi munkás megtalálja helyét a fizikai munkát vég- j ző bérmunkás mellett. Mert az í egyik csak kiegészítője a másiknak. Úgy látszik, hogy a volt katonák is megunták a harctéren szerzett babérjaikon való pihenést. Csak most 1 3 év múlva jöttek rá a demokrácia védelmezői hogy a babérkoszorút nem' lehet megenni, a vaskeresztet sem akarja a stóros elfogadni fizető eszközül. Pedig ők csak ezt kapták, amikor a világot biztosították a demokrácia számára. Most aztán kezdenek aprehendálni. Hogy — úgymond — a kormány az ö bonuszukat csak 1945-ben akarja kifizetni, de a vasút és más társaságoknak a háború végén rögtön kifizetett $3.600.000.000. És amig ők havi 30 dollárért védték a demokráciát, addig itt Amerikában 21 ezer hazafiból milliomos lett. Ők tehát az Akroni Armoryban, ahol vagy 3 ezren jöttek össze, követelik a bonusz azonnali kifizetését. Amint kitűnt, nem igen bíznak a politikai vezéreikben, I mert egyik szónokuk imigyen mennydörgött, hogy: “Üssétek le a fejét minden politikusnak, aki nem úgy szolgál benneteket, — ahogy ti azt jónak látjátok.” Ez aztán döfi. igaz, hogya háború alatt az ilyen kijelentésekért 10 év járt, de ma már más időket élünk. Csak előre veteránok. Egy pár csalódás után ráfogtok jönni, hogy mit várhattok a politikusoktól. És arra is, hogy mit kell tennetek. V. J. Though this man is unfortunate, there are others much worse off than he. We find him wending his way through of pleasure seekers to a j door thrown wide open — seeming to say "Wellcome”. The young man deliberately walked through the entrance over which Í hung a sign, “1WW”. He passes over the sill and marches along the hallway with shoulders squared, a firm tread, and his head uplifted. His ear has caught the sound of a voiolin being tuned and a J vision arises before him of the room beyond the door painted red. H is vision has materialized for on entering he finds the gathering of 1WW members in groups ! of twos and threes. Dancing, laughing, talking, speech making, reading, serving, eating, etc. but one and all turn to view this newcomer. He is treated like a broth- j er, warned, fed, made comfortab le — thoughts and ideas are exchanged — he has found a harbor which will keep him safe, j If one is observant, one can , easily define the thoughts and feelings of another by the opening and closing of a door.------------o-----------COMMENT The story by Anna Zsamar is unique. It was very cleverly written and it speaks for itself. We have a fine writer in Anna Zsamar and hope, to hear from her again in the near future.
