Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-01-29 / 622. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 29. DETROITI HÍREK Mosakodás és önpofozkodás FLcskó detroiti lóditásai. — Fiaskóval végződött sztrájkok. — Kritika egy könyvkritikáról AMILYEN SZAMARAK A VEZÉREK, — OLYAN BUTÁK A TANÍTVÁNYOK. Villanylámpa fénye mellett írom ezen sorokat. Néhány block- nyira attól a Fiacskótól, ki szőlőlé helyett ecetet ivott és dühében közös barátunknak karácsonyi üzenetet küldött lapján az Uj Előrén keresztül. Az igazat megvallva, én már hónapok óta nem láttam azt a bizonyos újságot. És mi tűrés-tagadás, — ki kell nyilatkoztatnom, hogy akkor is ráismertem volna, ha fej nélkül jelent volna meg. — Elvégre egy fej nélkül irt lapnak nem is fontos, hogy cime, avagy neve legyen. Amint Edison üvegtubusából a fehér lepedőre lövelnek a villanysugarak, elgyönyörködöm Fiacskónak cikkében, mely a tudatlanságnak, a rosszakaratnak és az analfabétizmusnak a megtestesült mintaképe. Fiacskó .... Ugyan ki lehet ez a fizacskó.... vagy akármilyen acskó.... avagy csak egy közönséges tökfilkó? S amint igy találgatok, a f^ikfilkóról eszembe jut valaki. Már rajzolódik is előttem az alakja. Egy csapott hom- loku, vékony, harcsa bajuszu proli, ki a North side-ról hét mértföldet szokott a West Side-ra ko- csikázni, hogy “barátjának” szónoklatát hallgathassa és tapsolhassa. Megrajzolódik előttem szürke, jelentéktelen alakja, akit pár héttel ezelőtt egy IWW gyűlésen a hallgatóság között tiz év után is felismertem. Akkor azt gondoltam, hogy kigyógyult. Hogy: lám, lám, hiába a sok rossz szájnak, az emberek susogásának, nem fajult el annyira a betegsége, hogy a közveszélyesek otthonának lakója legyen. Most pedig, hogy a VILLANY LÁMPA FÉNYE MELLETT AZ IWW MAGYAR ORGÁNUMÁBA ÍROK, ennek a .... kónak egészen megnőtt előttem képzeletbeli alakja. Nem tudom magam visszatartani a gratulálástól. Csak az tart mégis vissza kalapom levegőbe dobásától, hogy nincsen a fejemen. Uj Elórenek, uj munkatársa, végre valahára BEÉRKEZTÉL. Ott díszeleg neved azon “jeles” nevek mellett, kikkel naponta találkozunk az újság hasábjain. Akiknek nem volt fontos firkálásod áttekintése: akik készséggel leközölték marhaságod, mert a cimébe , annak megpillantásakor rögvest beleszerettek. “Ezerkilencszáztizenhét óta ecet ég az IWW lámpájában.” Hát kell-e ennél jobb cim .... Kell-e egy ilyen cikknek tartalmát megvizsgálni egy olyan lapnak a szerkesztőségében, mint amilyennek te lehetsz a munkatársa? Nem. A cim a fontos és ezt" tökfilkó, bizisten eltrafál- tad .... Hogy 1 7-ben a te barátod nem volt Detroitban, az nem fontos sem neked, sem a hozzád hasonló Uj Előre főszerkesztőknek. Hogy te 1 5-ben még azt sem tudtad, — igaz, hogy most se tudod — villával vagy kanállal eszik-e az IWW-t; az egyik- teknek sem fontos. Hogy: te még húszban is tapsoltál a “barátod” és más IWW, szónokoknak, — ügyefogyottságodnál fogva arra már nem emlékezhetsz ; cikked közlői pedig akkor túlságosan el voltak foglalva a temesvári vasutasok pofozásával. Hogy mi égett az IWW lámpájában? arra te igazán nem emlékezhetsz. . Hiszen te nemcsak tökfilkó, de mindig tökrészeg is voltál. Befejezésül pedig kérd meg a misziszedet, hogy máskor az ecetes üvegeket tartsa távol a boros palackoktól. Mindennek meg kell lenni a maga helyének. S hogy ez igy vagyon megparancsolva a vörös bibliában, azt misem bizonyíthatja jobban, mint a te neved és az Uj Előre hasábjai. “UGYANAZON HIBÁK ISMÉTLÉSE.” A fenti alcim alatt egy nagyon érdekes cikk jelent meg Fiacs- kóék lapjában. Hogy a keresztapja hadilábon van a magyar nyelvvel és a cikk érdekessége jobb címet is megérdemelt volna, az igazán nem tartozik szorosan a tárgyhoz és ezennel napirendre is térhetünk felette. A lényeg, a tartalom a fontos. (De még milyen fontos: szedőgyerek) és mi a cikk lényegével kívánunk foglalkozni. Rövid bevezetés után lefogjuk közölni az Írást, mely önmagáért és értünk is fog beszélni. ' Kell, hogy a Bérmunkás olvasói visszaemlékezzenek arra az úgynevezett ILLINOISI BÁNYÁSZSZTRÁJKRA, melynek elárulásával és vele kapcsolatosan sztrájktöréssel vádolták az IWW-t, annak illinoisi tagjait, a kommunista párt lapjain, az Uj Előrén keresztül. Annakidején visszavertük aljas támadásaikat. Az IWW Illinoisi bányászszervezőjének tollából megjelent cikkeket közöltünk magyar fordításban. Ideiglenesen napirendre tértünk azután a dolgok felett. Feljegyeztük és eltettük az akták közé, miután tudtuk, hogy szükségünk lesz reájuk a leszámolásnál. Nem kellett sokáig várnunk az alkalomra, hogy napfénynél világosában bebizonyítsuk, miszerint a kommunista név alatt szédelgő spicliknek, a munkás- mozgalom hátbatámadóinak, az IWW gyalázására felbérelt társadalmi salakoknak Illinois is csak egy másik jelző volt ,melyet sü- lyedésük közben állítottak fel. Mi megírtuk, hogy Illinoisban, ! abban az időben nem volt bányászsztrájk és hogy egy minősíthetetlen aljas hazugságot terjesztenek a kommunisták az IWW- ról azért, hogy a bányászok szervezésére kezdett kampányát elgáncsolják. Most alig egy évvel az események után az Uj Előrének 1931 január 1 5 (vidéki) számában egy füzetet látunk hirdetni, melynek tartalmáról Jack Stachel "*• többek között a következő kritikát Írja, midőn minden “elvtárs” nak megvételre ajánlja azt csekély tiz cent ellenében: “Tévedéseink sztrájk vezetésben.” Az eddig beérkezett információkból már világos, hogy mindezekben a sztrájkokban ^/Úgyszólván ugyanazon hibák megismétlődését látjuk. Például mindegyik sztrájk a kellő előkészület hiányától szenvedett. A legjobb példát erre a philadelphiai kikötőben találjuk, ahol a Marine Workers Union által hivott sztrájk életbe sem lépett. Az előkészületnek ugyanezt a hiányát látjuk az Illinoisi bányászsztrájkban. Egy másik közös hibája minden sztrájknak az volt, hogy nem értették meg teljesen, mit is jelent és hogyan kell keresztülvinni a sztrájkok független vezetését a TUUL unionok által. Well-well. Hát ha a fővezérek nem is értették meg, ha nem is ! tudták, hogy MIT IS JELENT egy sztrájk, az illinoisi bányászok az IWW tagjai megértették és tudatában voltak annak, hogy ugratásról, a szervezési kampány kisiklasztásáról van szó és igy nem követték őket. De most jut eszembe, hogy [ mégis csak jó, ha én három hónapban egyszer látom azt az uj- ságlepedőt. így legalább nem nyílik annyi alkalmam kézzel fogható aljasságaikra rámutatni, ---nem kell lapunk tiszta hasábjait a velük való foglalkozással be- j szennyezni. Hiszen úgyis mind- j egy: amint a rossz gyermeknek a j verés; a .zsebmetszőnek a börtön nem használ, éppen úgy nincsen értelme annak sem, hogy a munkásmozgalom kapcabetyárjaival J foglalkozzunk. De talán mégis van. Meglehet, hogy egy pár jámbor követő kiábrándul és ész- retérye, nem hagyja magát tovább eszköznek felhasználni. W—r. Az IWW detroiti tagjai minden hónap első vasárnapján d. e. 9 órakor tartja rendes havi taggyűlését 914 West End Ave alatti helyiségében. ■■«■MBBiw .................... Egyesítés ez, mert ők mondják ”Az egyesülésnek olyan alapon kell létrejönni — jelenti ki a nagy férfiú — hogy minden szervezet meg kell, hogy tartsa a teljes nyelvi autonómiáját. Minden nyelvi csoportnál meg kell, hogy maradjon a nyelvi titkár. Minden nyelvi csoport szervezeti autonómával kell, hogy birjon. A nyelvi konvenciók meg kell hogy maradjanak és ezen konvencióknak kell éppen úgy mint eddig úgy a szervező bizottságot, mint a titkárt jelölni. Csak igy képzelhető el az egészséges egyesülés. Nekünk magyar munkásoknak meg óriási feladatunk van a betegsegélyzők terén és ezt csak úgy tudjuk megoldani, ha nyelvi és szervezeti függetlenségünket megtartjuk. Hiába kopaszodnak meg a be- tegsegélyző terén alkalmazott huncutságuk következtében a Verhovay, a Rákóczi, a Bridgeport! Szövetség és egyébb testületek hivatalnokai, erre nem tudtak rájönni, hogy ők mind a hivatalokban fognak maradni, csak az újságjukra kell ráírni, hogy “egyesült betegsegélyzők” és akkor a magyarság tízezrei fognak az egyleteikbe tódulni. Az ily módon egyesitett betegsegélyzők- nek aría kell törekedni, hogy az amerikai gerincet mennél előbb kiépítsék, hogy ezáltal nyitva álljon a kapu az amerikai munká- .sok számára — fejezi be fejtegetését Mayer. Nem valószinütlen, hogy az Önképző Szervezet több tagja másképpen gondolta el az egyesítést, talán terhek könnyítésével és más előnyökkel. De az sincs kizárva, hogy éppen ez a célja a Mayereknek, — hogy a közeli konvenciójuknak anyagot adjanak, a vitára, legyen mivel ott foglalkozni, mert különben még valakinek eszébe jutna, hogy van a testületnek egy háza, amelyet a konvenció előtti napokban már esztendők óta megveszi és kisajátítja New York városa. Azután megint egy esztendeig nem hallani arról, pedig most illő lett volna, hogy a jó példával elől járjon ez az izzig- vérig forradalmi testület és az üresen álló hat emeletes házat megnyissa New York munkanélküli ezrei előtt. Mint ahogyan az ő házukat, Ugyanúgy az ő betegsegélyzőjü- ket teljes egészében vezetni akarják a jövőben is a trentoniak, a chicagóiak és a többi városok be- tegsegélyzőjének egyesítése csak akkor gilt, ha autonómiájukat feladják és a Mayerek utasításait követik.------------o-----------A Világ Ipari Munkásai Szervezetének spanyol nyelvű tagjai 1931 február 7-én este 8 órai kezdettel 158 Carroll St. Brooklyn alatti helyiségben TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a SOL1DAR1DAD spanyol nyelvű IWW hetilap újbóli megjelentetésére. — Kérjük a munkástársak tömeges megjelenését. Jegy ára 50 cent.
