Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-06-11 / 640. szám
Junius 11. BÉRMUNKÁS 5. oldal. AZ OLVASÓK KÓRÉBÓL E rovatban minden oly közérdekű dolgot készséggel közlünk, mely a munkásosztály érdekét szolgálja. Kérjük a levelekt teljes név és cim aláírásával ellátni, amit azonban a levélíró kérelmére esetleg mellőzünk vagy csak kezdő betű jelzéssel látunk el. Szerk. Az alanti cikkben közöljük Zára munkástárs válaszát az elmúlt heti lapunkban közölt cikkre. lisztéit Varjas munkástárs! Levelét vettük és az abban ki fejtett óhaj teljesen megegyezik az enyémmel és sok ezer öntudatos munkáséval, kiknek legfőbb törekvésük, hogy a munkás mozgalom egységes legyen. Nem fér kétség ahhoz, hogyha a jelenben azon munkások, akik a sokféle szervezetekben és pártokba vannak és azok, akik az egység hiánya folytán távol tart ják magukat mindenféle mozgalomtól EGY SZERVEZETBEN volnának és ahelyett, hogy erejük az egymás közti harcban merül ki, azt a kapitalizmus ellen irányítanák, az osztályharc belátható időn belül a befejezéshez érne. Azonban mit látunk é helyett? Erőink a legmesszebbme- nőleg szét vannak darabolva, úgy. hogy hatásos támadást a kapitalizmus ellen képtelenek vagyunk intézni és ha időnként •itt-ott azt meg is kíséreljük, az eredmény alig számba vehető. Hogy ennek az okát tisztán láthassuk, szükséges visszatekintenünk a múltba. A 1 9-ik század végén és a 20- ik század elején az ipari fejlődés roham lépésekkel haladt előre. A tulajdonjog mind kevesebb kézben összpontosult és a gépek fejlődése a termelést annyira egyszerűsítette, hogy a szakképzett munkások napja alkonyodni kezdett. A kis műhelyeket gyárak, majd ipartelepek váltották fel, ahol a munka megosztás révén a szakképzettség feleslegessé vált. A termelés gépekkel folyt, melyeknek kezelését aránylag rövid időn belül elsajátította bármely munkás. A kizsákmányolás egyre nőtt és az abban az időben létező úgynevezett “szakszervezetek” képtelenek voltak a munkásság érdekeit megvédeni. Nem védhettük meg a munkásság érdekeit, mert figyelmen kívül hagyták a termelésben végbement változást és az ipartelepeken foglalkoztatott munkások számára nem volt hely a szak- szervezetekben. A munkásmozgalom gondolkodó elemei látva a lehetetlen helyzetet, szükségét látták egy o/ly szervezetnek, melynek formája összhangban van az ipari termeléssel. Tanácskozásra jöttek össze és megalapozták az tek össze és megalapozták az EGY NAGY SZERVEZETET, melyet ma már az egész világon ismernek és amely nem más, — mint az INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD, vagy mint röviden nevezzük az IWW. E szervezet már megalakulása első éveiben magára vonta a kapitalista osztály figyelmét, mert dicső harcaival megmutatta, hogy mire képes a munkásság, ha ereje megfelelő szervezetben van összpontosítva! A kapitalista osztály természetesen nem maradt tétlen. A terror legkegyetlenebb formájával támadta az IWW-t, ahol csak megjelent, azonban eredménytelenül! Az ipari szervezkedés eszméje folyton terjedt feltartózhatatlanul, a terror képtelen volt annak gátat vetni. De amire a kapitalista osztály és annak uszályhordozói képtelenek voltak, azt sokkal nagyobb siker-^ rel végezték el az úgynevezett “munkás vezérek”. Hangsúlyoznom kell, hogy az IWW-nak alapszabály szerint kizárólagosan BÉRMUNKÁSOK lehetnek csak tagjai. Ez természetesen nem nyerte meg a munkásvezérek tetszését, mert az ő hivatásuk az, hogy a munkásság nyakán élős- ködjenek, de mivel soha életükben még az ipartelepeket belülről nem láttí ^ — és nem is akar ják látni----igy tagjai nem lehetnek az IWW-nak, tehát a köny- nyü életet látták veszélyeztetve a IWW terjedésével. Tehát munkához kezdtek. Támadásaikat munkás zubbonyba öltöztették és igy szavaik hitelre találtak a nem gondolkodó munkások soraiban. Az IWW reményteljes fejlődését meglassították, mert annak tagjait elvonták a szervezetlen munkások megszervezésétől és bele kényszeritették az úgynevezett “testvér" harcba. És igy folyik ez napjainkban is. Sőt ma elkeseredettebb, mint bármikor a múltban. A háború a munkásmozgalom ban is megteremtette a salakot és ma sokkal nagyobb számmal vannak, mint bármikor ezelőtt. A megélhetési lehetőség nehezebb e lanyha életet élők részére és igy a támadás sokkal vehemesebb azok ellen a munkások ellen, akiknek a munkásmozgalom nem játékszer, vagy fény- üzési cikk, hanem fegyver a munkásosztály felszabadítására. Nem testvérharc ez munkástárs, hanem a kérges tenyerű öntudatos munkások harca a tetvek ellen, akik a vérüket szívják. Sajnos, hogy a másik oldalon a vezérek mellett jobb sorsra érdemes munkások is vannak és erre idő kell, hogy ezeket felvilágosítsuk. Ön úgy állítja be levelében, hogy az IWW és a kommunista párt vezérei állnak a veszekedés élén. Ez téves megállapítás, — mert az IWW-ban nincsenek vezérek és éppen ezért van kitéve a támadásnak. Volt idő, amikor az IWW-t a legforradalmibb szervezetnek ismerték el az úgy nevezett vezérek, de csak oly feltétellel, ha lehetőség nyílik a részükre, hogy oda beléphetnek és átveszik az irányitást. De mert az IWW tagsága erre nem volt hajlandó, igy “sárga" szervezet lett. Ön szerint a kommunista párt “éppen oly forradalmi, vagy még kíméletlenebb forradalmi” szervezet, mint az IWW. Azt mindenesetre szeretném, ha meg magyarázná legközelebbi levelében, hogy mit ért Ön "forradai- mi” szervezet alatt.. Szerintem nem a szavakban rejlik a forra- dalmiság, hanem a tettekben. — Tettekben pedig a kommunista párt nagyon, de nagyon kevéssel dicsekedhetik. A parlamentbe való részvétel nem forradalmi cselekedet, mert ezt a “sárga” szoc. dem. pártok is megtették és teszik ma is. A munkásság helyzetén sehol sem javítottak (legfeljebb rontottak) ez pedig nem forradalmi tett. Az egyetlen hely, amelyre minduntalan hivat koznak Oroszország, azonban téves azt hinnünk, hogy a dicső orosz forradalom az ő munkájuk eredménye. Az orosz forradalom az elviselhetetlen nyomor következtében tört ki és csak később kerültek a kommunisták annak élére. Levelének befejező részében óhajtott békét én is önnel óhajtom s hogy ez mikor fog bekövetkezni, az teljesen a munkásságtól függ? A helyes ut felismerése megfogja hozni a békét. Még sokat szeretnék Írni, — azonban a jelenben időm annyira korlátolt, hogy kénytelen vagyok azt más alkalomra halasztani. Szives válaszát várva, forradalmi üdvözlettel Zára J.------------o-----------ADALÉK EGY SZÉLHÁMOS ÉLETRAJZÁHOZ. Valahányszor egyes személyek dolgaival vagy szennyeseivel foglalkozó cikkeket láttam munkáslapokban, mindig szomorúság fogott el, bántott, hogy munkások keserves centjein, nehezen fenntartott lapot, a nevelés és szervezés rovására, ilyen célra használják fel. Igaz, vannak esetek, mikor a munkásmozgalom érdekében lehetetlen szó nélkül hagyni, hogy egyes pimaszok, ócska demagógok, vagy tolvajok, a munkásmozgalmat az ő ronda életük mély mocsarába igyekeznek lezülleszteni. Ezt nem szabad engedni, ennek elejét kell venni, le kell leplezni a munkásmozgalom kártékony parazitáit. E célból vettem kezembe a tollat. Mióta a munkásmozgalomban vagyok, tehetségemhez képest, lelkesedéssel és önzetlenül végeztem el minden reám eső mun i kát a mozgalom érdekében. De ezen cikk megírásáénál már előre undor fog el annak a sok gaztettnek csak részbeni megemlité- sénél is, melyeket a minden mun munkásmozgalmakból kiebrudalt szélhámos : Klopfstein követett el. Megirták már ő róla számtalanszor, hogy tolvaj, szélhámos, féker, stb. Ha csak egy paránya lenne is benne a tisztességnek, akkor, ahogyan régen félreállt a munkásmozgalomtól, úgy maradt volna eltemetkezve a sok, általa elkövetett szennyben és mocsokban. Nem teszi, hanem, mint feloszlásnak induló erkölcsi hulla, terjeszti dögvészes szagát, hogy fertőzze vele a munkásmozgalmat. Ha az erkölcsi halálból fellehetne támadni és — csudára — ő is feltámadhatna és ezer évig dolgozna a munkásosztály érdekében, még akko^ sem tudná levezekelni azokat a borzasztó bűnöket, melyeket a munkásmozgalom és egyes emberek ellen elkövetett. Azok számára, kiknek a munkásmozgalom lelkiismereti kérdés és a munkásmozgalom, szorosan vett érdekében az általa elkövetett sok gaztett közül néhány adattal szolgálok: Mint ideiglenes párttitkár Ara dón, összeszedte a párttitkársághoz befolyt pénzeket és kiszökött vele Amerikába. Itt azt hazudta, hogy sajtópörei elől menekült el hazulról. Chicagóban az S. L. P. magyar helyiségében ismerkedtem meg vele I 91 0-ben. Mint nagy demagóg, bebeszélte nekünk, kapitalista osztály szemében. Az a kegyetlenség, mellyel a munka- nélküliség miatt lassú halálra Ítélnek munkásmilliókat, mig a gépek jókarban tartásáról gondoskodnak, a kapitalista elmélet szerint meg változhatatlan törvény, melyen a magántulajdon rendszere nyugszik. Ez a helyzet, melyben ma élünk, mint ipari bérmunkások vagy mint számban állandóan gyarapodó munkanélküliek, mindig súlyosabbá teszi sorsunkat, melyen változtatnunk kell. A gépek jó karban tartása intő példa képpen álljon előttünk arra vonatkozólag, hogy már egyszer ideje volna a munkásnép jókarban tartásáról gondoskodni. Ennek a célnak az elérésére valóban érdemes minden munkásembernek a harc szinterére lépni és cselekedni a saját felszabadulása érdekében. A kapitalista osztály olajozza a saját gépeinek a kerekeit, hogy.» be ne rozsdásodjanak, a munkásosztálynak is vigyázni kell, hogy saját eszközét jokarban tartsa, mellyel a felszabadulás nagy munkáját végrehajtani fogja. Ez az eszköz a mi gépünk, a mi tulajdonunk, az IW^ÄL Egy Nagy Szervezete s tőlünk függ annak jó karban tartása. Legyen tagja minden bérmunkás az IWW szervezetének, hogy minél előbb legyen itt az az idő, amikor a kapitalizmus minden igazságtalanságaval végleges elszámolást fogunk tartani.
