Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-06-04 / 639. szám
Junius 4. BÉRMUNKÁS 7. oldal. HA MAJD EGYSZER ... Ha majd egyszer felnyílik a szemed. . . . Egy lelket rázó sötét éjszakán, Hol nincs tanú, csak önszenvedésed, Mért bánt veled a sors oly mostohán? .... Ha majd egyszer öntudatra ébredsz, S kigyulad az agyadban a szikra; Szabadságról csak akkor beszélhetsz, Ha öntudattal állsz majd ki a síkra. Ha majd egyszer széttöröd rabláncod S örömkönnyet sir milliók ajka, Kéz a kézben állnak proletárok, Bátran szálljál majd a döntő harcba. Évezredek összegyűlt keserve,-A múltaknak emléke lesz csupán 1 ömörüljél Egy Nagy Szervezetbe, A szabadságnak dicső hajnalán!. . . . Eugene Glück. ÉS MÉGIS .. Idát egy reggel nagy meglepetés fogadta az irodában: két főnöke közül az egyik Kardos ur, meghalt, elvitte a kérhetetlen ---nagy kaszás. — Istenem, — sóhajtotta magában — miért ez halt meg? — Miért nem a másik? ! Öt évvel ezelőtt, amikor idekerült, az a nagy szerencse érte, hogy Kardos főnök ur megtisztelte bizalmával, leereszkedett hozzá, elbeszélgetett vele: ővele a kis gyors és gépirónővel. A leereszkedésből csevegés lett, a csevegésből jóakaratu arccsipkedés és %z arccsipkedésből a többi. Nehezen adta meg magát. Dehát az élet olyan nehéz volt. Előtte — amint a kollégák elmondották — sokan megfordultak már az irodában, de nem felelt meg egy sem. Ida félredobott mindent, meghajolt a felsőbb akarat előtt és válaszképpen egyszer hat óra előtt bevitette Írógépét Kardos főnök ur szobájába. Későb már azt sem kellett, hurcolkodás nélkül ment minden. — Lám, Ida megfelel — mondogatta Kardos főnök ur a kollégáknak — ő tud dolgozni! így ment ez sokáig. Ida állása biztos lett, nem kellett félnie, — hogy elbocsájtják. Egyszer azonban a másik főnök ur is észrevette, valahogy ^karcsúnak, csinosnak találta. —• Ida, kérem — szólt hozzá — legyen szives ma este itt maradni, egy pár levelet akarok diktálni. Délután majd Jánossal vitesse be az Írógépet a szobámba ! I Idában elhült a vér, nagyon jól tudta, hogy mit jelentenek az ilyen diktálások. Nem teszem, — nem tehetem, — tiltakozott bensőjében egy hang — hát mi vagyok én? A fájdalom szaggatva járta át és hat óra előtt pár perccel elsötétült előtte a világ és végig vágódott a szőnyegen: elájult. Amikor magához tért, csípte- i tős mentőorvos állt előtte s valamilyen átható illatú vattát tartott az orra alá. Aztán szétgombolta a blúzát, megvizsgálta, meghallgatta a szívverését, megtapogatta az ütőerét. — Nincs semmi komolyabb baj, pillanatnyi rosszukét, kis pi- j benőre van szüksége — mondotta a vizsgálat után. A főnök urak megkérték a mentőorvost, vigye Idát a lakására. Most már mindegv. i*y is, úgy is meg kell fizetni a mentők kijövetelét, mert nem rendőr hiv ta ki őket. Otthon Ida annyja kétségbeesett: mi történt a leányával? — Ida, az Istenért — tördelte sirva a kezét — mi bajod? ■— Miért hoztak hazaa a mentők? Idán hirtelen átviharzott az ! ok, ellágyulás fógta el és már- már bevallott mindent. De szégyenérzete felülkerekedett készülődő vallomásán, nagyot nyelt és kényszeredetten elmosolyodott:----Nincs semmi bajom, csak j piWatvatrvyi rosszuWét fogott -sí — erősítette meg a mentőorvos szavait. — De már jobban vagyok. Az anyja lefektette, különféle gyógyfüvekből teát főzött és azzal itatta. Akesernyés folyadék undort keltett Idában és óvatlan pillantatban kiöntötte a csésze tartalmát. Ő tudta, hogy mi a baja — az ellen nem használ semmiféle tea. De másnap már bement, folytatta munkáját és csak az járt az eszében, hogy az előző nap meg- menekedett Somló úrtól. Pár napig csönd is volt, a második főnök hozakodott elő a munkaidő után való gépeléssel — mintha elfelejtette volna? — Azonban egy héttel később ismét ott állt előtte: — Iduska, rna itt marad, gépelni fog. János majd beviszi a szobámba az írógépet. De aztán úgy ne csináljon, mint a múltkor, ezt egyszer el kell, hogy végezzük! — s tréfásan megfenyegette az ujjával. Ida szeretett volna visszafelelni nyersen durván. Azonban csak állt egy helyben, fehérre vált arc cal, egy szó sem jött ki a torkán, Amikor a főnök ur kiment ?_ r.zo bából, beleesett a székbe, ráhajtotta a fejét az asztalra és sirt, sirt sokáig. Az elkeseredés nagyon dobá- lódzott benne, a lázongó gondolatok úgy rajzottak az agyában, mint a méhek, de tovább nem jutott: félhat felé behívta Jánost és félreforditott fejjel adta ki a főnök ur a rendelkezését: vigye be az Írógépet Somló ur szobájá ba! ELŐZETES JELENTÉS! Az IWW chicagói magyar tag jai és a Modern Színkör 1931 junius 14-én vasárnap nagysza- j básu NYÁRI MULATSÁGOT rendeznek a Deutsches Altheim Grove-ban. — A meglepetések egész sora fogja várni a vendégeket mindenféle szórakoztató játékokkal. — Részletes ismertetés a jövő heti lapszámunkban. Figyeljük a jövő heti Bérmunkást. I János szót fogadott, elcipelte | először a gépet, aztán az asztalt. Ám hat óra előtt egy pár perccel erős elhatározás érlelődött meg Idában: — Nem megyek be! —mondotta önmagában és rögtön öltözködött is. A nagymutató még nem érte el a tizenkettőt, — már kinn volt az utcán. Mielőtt kilépett volna a kapun, egy kicsit még tétovázott, talán egy másodpercig, de aztán vállat vont és sietve elindult. Rohanva ment haza, úgy érezte, hogy most valami rossztól menekült meg. Szeretett volna hangosan ujjongani, mert végtelenül örült. Otthon az anyját összecsókolta, gyermekes gügyögéssel csacsogott és nagy örömében elmon dotta anyjának Somló ur kijátszását. De arra vigyázott, hogy Kardos úrral való dolgát el ne árulja. Az anyja vele nevetett és boldogan aludtak el. A következő reggelen Ida mör nem örült, nagy félénkség fogta el: mi lesz most? Lopva, gyáván surrant be az irodába, valamivel korábban is, mint nyolc óra. — Somló ur már ott volt s haragtól villogó szemmel nézett reá.---- Kisasszony ---- szólt hozzá halk, rekedt hangon — miért járatja velem a bolondját? — Mit gondol, mi vagyok én? Itt kell, hogy maradjon, mert akarom! Értse meg a-k-arom! Ida megrezzent és karját védő" en tartotta maga elé: — Somló ur, ne. . . nem tudom. . . nem ÉHSÉGLÁZADÁS NÉMETORSZÁG TÖBB VÁROSÁBAN. Berlin, Gemany. — Közép Németország több városában és a Ruhrvidék ipari telepein a kiéhezett és agyonsanyargatott munkanélküli munkások nyílt lázadásba mentek. Megrohanták az üzleteket, kifosztották azdkát. A rendőrség közbelépésére az üzletek ablakait bedobálták kövekkel. Valóságos utcai harcok fejlődtek Essenben ,hol a munkások elbarrikádozták magukat. A ren dőrség sortüzet adott az éhező munkásokra, kik közül egy meghalt .számosán megsebesültek. — Többeket közülök letartóztattak. tudom megtenni. » . bocsásson meg! — könyörgött dadogva. . Kérő szavai a férfiban valami hideg kijózanodást idéztek e'«5, magához tért nagy indulatából és letompitott hangon válaszolta:----Szóval nem tudja megtenni? Én nem vagyok rá érdemes, csak Kardos? Úgy-e? Az talán különb, mint én? Idára pörölyütésként hullottak a szavak, nem tudott felelni:---érezte azok aljasságát. A férfi továb beszélt: —Vegye tudomásul, hogy akarom és megkapom, akárhogyan ellenkezik is —zúgta és ott hagyta Idát. Azóta ahányszor csak látta Idát, mindig úgy nézett rá, mint aki biztos a dolgában. Ida felsóhajtott: — Miért ez halt meg, miért nem a másik? Délelőtt még nem történt sem mi. Ida kicsit sirt, sajnálta a halottat és amikor délben hazament szomorúan újságolta anyjának: —Kardos ur meghalt! — Jaj, most mi lesz — sopán kodott az anyja ---- még el is küldhet. Nem kellett volna olyan nagyon megbántanod a főnöködet .... Ida összeszoritotta a száját, mély keserűség szállta meg a léikét: — Hát az anyám is neki ad igazat? Botorkálva, kábult fejjél ment vissza az irodába. — Kezét csókolom, Ida kisasszony Írógépét a szobájába és Somló ur már bevitette a kis- asszonyirógépét a szobájába és meghagyta, ahogy a kisasszony megjön, azonnal tesék hozzá bemenni. Ida megsemmisülten hallgatta János beszédét. Vad indulat fogta el, szeretett volna felsikitani: Hát meg sem várja, hogy a másikat eltemessék? — De tessék már bemenni — biztatta bamba képpel a szolga---- a főnök ur már türelmetlenül várja a kisasszonyt! Ida rogyadozó léptekkel, alázatos megadással ment a főnök ur szobájába. — Á, hát már itt van? ---dörzsölte a kezét a főnök, amikor a belépő Idát meglátta. — Azt a régi levelet akarom ledik- tálni. Egy pillanatig megállt előtte gúnyos megelégedéssel végignézte, majd az ajtót fölnyitva, kiszólt: —János, János, vigyázzon, hogy senki meg ne zavarjon. ---Fontos és halaszthatatlan dolgom van! — A hangja úgy csen gett, mintt egy győzelmi kiáltás. —Igenis. — Somló ur betette az ajtót, kidcscsal bezárta és elkezdte dik tálm azt a régi levelet. 1000 MUNKÁST KERESÜNK akik hajlandók velünk együtt friss levegőt szívni a gyönyörű j fekvésű Edenwald erdőségben, ahol az IWW new yorki tagjai és a Modern Színkör most vasárnap rendezik ez évi legelső ki j rándulásukat a Bérmunkás javára
