Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-05-07 / 636. szám
S-ik oldal. BÉRMUNKÁS Május 7. CLEVELANDIBÓL Munka hírek. -Az agitáció múlt- heti eredménye. - Magyar hírek. A MUNKANÉLKÜLISÉG VILÁG- PROBLÉMA A Bérmunkásnak legfőbb hivatása, fiQgy a magyar munkásokat meggyőzze arról, hogy az ő érdekeik azonosak a világ bármely részén élő bérért dolgozók sorsával. Az Amerikában élő és dolgozó vagy nem dolgozó munkás helyzetére befolyással van a brazíliai gummiültetvényeken dől gozó munkások vagy más gyarmatok dolgozóinak a helyzete, még ha azok életszinvonala alacsonyabb fokon is áll. Az IWW felismerése ebből az alapeszméből indul ki, a világ munkásainak a megszervezését illetőleg az Egy Nagy Szervezetbe. Különösen érezzük ennek a széttagoltságnak az átkos következményét a mai helyzetünkben. Bármerre igyekszünk, mint személyek, menekülni, helyzetünkön javítani, mindenütt ugyanazokat a viszonyokat leljük. A munkások ki-ki magának, elszigetelten, összeszoritott kezekkel állapítja meg nincstelenségét. Tudatában van annak, hogy egymaga tehetetlen helyzete megváltoztatására, ahhoz pedig — és ezt minden fenntartás nélkül állapítjuk meg----gyáva, hogy a szomszédjával is közölje immár tarthatatlan helyzetét és azzal és azokkal összeállva próbálna ^ajta javítani. Amerika közel százharminc millió lelket mond a maga lakóinak, akiknek akármilyen kevés is jut ki naponta, de valamit fogyasztanak kell. így ezek eltar- eltartására munka folyik, amelynek az aránylagos elosztásával nemcsak több munkás juthatna munkához, de ezáltal úgyszólván máról-holnapra száz százalékkal fokozni lehetne a szükségleteket is. Ez az IWW azonnali követelése. De ezt, eltérőleg a kommunistáktól , mi nem a városházák és képviselőházaktól kérjük, hanem a dolgozó és nem dolgozó munkások megértésétől. Akármilyen furcsán is hangzik az első hallásra ,nem az acélbárók, nem a bányák és egyébb munkatelepek urai az okai, hogy a munkások egyrésze kívül van a termelésből, de egyedül és kizárólag a munkások hibája az. Mert a gépek és több termelésünk idejében nem vágtuk le a munkaidőnket úgy, hogy mindnyájan az iparban maradhattunk volna és mint termelők és fogyasztók egyaránt számításba kerüljünk. A munkaidő levágása mind sűrűbben hangzik a munkanélküliség megszüntetésére, még polgári körökből is. Annál természetesebb, hogy a szocialisták és szakszervezetek nem zárkózhatnak el ettől a kérdéstől. A nyár folyamán az egy7k szocialista-internationale fog Bécsben ülésezni, amelynek egyik tárgya lesz az ötnapos munkahét. Tudjuk, — hogy az amerikai szakszervezet, a korruptságáról hires AFofL is zászlót bontott ezzel a hangzatos jelszóval. Mig a szakszervezetek ebbeni törekvése csak odáig megy, hogy az egyes országok ismerjék el az ötnapos munkahetek szükségességét és iazt türvény hatóságilag vezettessék is be, addig ezzel a kérdéssel is úgy vagyunk, mint a közel félszázad óta kérő és követelő nyolc órás munkanapokkal, amit ha a munkáltató osztály helyzete úgy kívánja, még le is szállít, ha más az érdek, hát tiz és tizenkét órákat is dolgoztat. Az IWW amikor a munkaidő rövidítéséről beszél, félreérthetetlenül hangoztatja, hogy bármilyen rövid munkaidő állapíttassák meg, hogy a munkások az iparokba visszakerüljenek, a végzett munkáért olyan fizetés járjon, amely megélhetést biztosítson a dolgozók részére. Vagyis nem a mai értelemben vett munkabér óráinak mjegfelelő fizetés, de a megélhetést biztositó jövedelem legyen a dijazás. Itt van az IWW és a más mozgalmak akciói között a lényeges eltérés és ezért állítjuk, hogy minden más kísérlet, amely nem a munkásoknak az ipari szervezkedését előmozditani van hivatva, hátráltatja a helyzet javulását. A munkanélküliség világprobléma, ellene a Világ Ipari Munkásainak a Szervezete veheti csak fel a harcot és viheti azt győzelemre. Nem az újságok cikkeivel, mert hiszen ha az elégséges lenne, a kommunisták már az egész világot meghódították volna, de ehhez a munkások, a dolgozók és nem dolgozók szervezkedése szükséges. Magyar munká sok csatlakozzatok a szervezethez és dolgozzatok annak érdekében.------------o-----------LESZ MUNKANÉLKÜLI SEGÉLY. New York államban van Rochester város, amely nagy gyárváros .Ez a körülmény magyarázza azt is, hogy ott is nagy a munkanélküliség és az ezzel járó nyomor. Tizenhat vezető gyár tulajdonosa az elmúlt napokban tanácskozásra jött össze és elhatározták, hogy a munkanélkülieket segélyezni fogják. Erre alapot teremtenek úgy, hogy a még dolgozó munkásaiknak a fizetéséből erre a célra bizonyos százalékot levonnak. A tizenhat gyár körülbelül huszonhatezer munkást alkalmaztat és az igy levont összegeket a gyárosok szövetkezete fogja kiosztani. Még mondja valaki, hogy nincs eredménye az éhségfelvonulásnak. A munkásság ünnepléséről. (Folytatás az 1 -ső oldalról.) ! megünnepelni akaró munkásokat, lovasrendőrökkel többet letapostak a munkásság közül és kórházba szállították. í Moscowban nagy ünnepségek mellett tartották meg május elsejét, 1 és fél millió ember vett részt a felvonulásban. Spanyolország, Barcelonaban május Lén 2-őt megöltek és 26-ot súlyosan megsebesítettek. Párisban a szabad téri május elsejei ünnepélyeket betiltották, a nagy gyárak kapui csukva voltak, 80 ezer munkás tette le a szerszámot. A rendőrség minden egyes tagját mozgósították, továbbá katonaságot az esetleges utcai gyűlések elfojtására. Több mint 100 embert letartóztattak. Portugáliában a rendőrség sor- tüzet adott a munkásokra, 1 meghalt, számosán megsebesültek és többeket letartóztattak. Angliában egyedül Londonban zavarta szét a lovasrendőrség a május elsejét ünneplő munkásokat. Budapesten a rendőrség minBurns fütő észrevette a szerencsétlenséget, mire a halott mozdonyvezetőt leemelte a helyéről, a padlóra fektette és a vonatot tovább vezette a clevelandi I1 állomásra. A munkások ezrei olyan szégyenletes kevés fizetést kaptak munkájukért, hogy mint a 63 éves mozdonyvezető esete is igazolja, még öregségükre is kénytelenek munkát vállalni, hogy éhen ne pusztuljanak. Közbiztonság szempontjából is, milyen su lyos következményei lehettek volna ennek, azt mindnyájan magunk elé tudjuk varázsolni, csak azok nem látják ezt, akiknek az érdekük mindenek felett a nagyobb haszonrészesedés. | den utcai gyűlést betiltott. ; Prágában minden zavar nélkül ünnepelték május elsejét. Bucharostben a munkásság nemzetközi ünnepének megtartását betiltották./ Tokióban zuhogó esőben 20 ezer munkás vonult fel 4 mile hosszúságban, hogy május elsejét ünnepeljék. Több ezer rendőr, detektív és katonaság volt mozgósítva, több mint 500-at letartóztattak. Buenos Ayresban 10 ezer munkás vonult fel vörös zászló alatt, több iskolát, békét, jobb munkaviszonyokat követelve. Bécsben nagy ünnepségek mellett tartották meg május elsejét minden zavar nélkül. Havannában az állami katonaság a munkásság közé tüzelt és egy meghalt, több mint 50-en megsebesültek . Lima, Peruban minden munka szünetelt, a villamosok is leálltak. Melbourne, Ausztráliában mindenütt a rendőrség tilalma ellenére utcai gyűléseket rendeztek. Az ország különböző részén szá- | mos munkást letartóztattak. ELVINYÍL ATKOZ AT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek- beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatók- j kai közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni ! csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — j vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bár- j mikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyenl : esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’- I ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!’’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül. A RENDSZER DICSŐSÉGÉRE. Csak véletlen, egy vasúti fütő lélekjelenlétének köszönhető, — hogy az amerikai és a világsajtó napokon keresztül nem számolhatott be sok száz ember tragikus pusztulásáról. Hogy az elmaradt, bizonyos, hogy az egész ügy felett napirendre tér nemcsak az érdekelt vasúttársaság, de az életet kiszolgáló nagy közönség is. A napokban Clevelandba beérkezett a New York Central egyik gyorsvonata, amelynek az elindulásakor a 63 éves J. C. De Foe volt a mozdonyvezetője. A negyven mértfc'Jdes sebességgel haladó vonat vezetője munkahelyén hirtelen meghalt James