Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-05-07 / 636. szám

Május 7 BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. Mi okozza a pangást? — Hogyan vethetünk annak véget? Irta: EGY WOBBLY. (Folytatás a múlt hétről.) Ez a kapitalizmus, — amely osztálynak az eltartója a munkás, — akik hatalmas szebbnél szebb palotákat, kastélyokat épí­tenek számukra s el sem tudjuk képzelni azt a kényelmet, amelyben elnyomónkat részesítjük, mi pedig rongyokba burkolódzva, félig megdermedve fetrengünk hajlék hiányában. Mi, akik megtömjük a raktárakat a természet minden szükségleteivel, az élelmi szerek min­den fajtájával, bezárjuk azt s annak kulcsát kizsákmányolóinknak adjuk át, az éhségtől véres szemekkel nézzük gyermekeink sorvadá­sát, tehetetlenek vagyunk, mert nem igyekszünk megismerni a mai társadalmi rendszert, tanácstalanok vagyunk, mert nem hallga­tunk az ipari forradalmárok intő példáira. Azt hittük, hogy megvál­tozott a kapitalizmus lelki világa, de már sejti, hogy csalódott s e csalódásából fel kell ébreztenünk őket, újra és újra magyaráznunk kell, hogy végre megértsék, hogy "e két osztály között küzdelemnek kell folyni mindaddig, amig a világ munkásai mint osztály’szervez­kednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszün­tetik a bérrendszert. I MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM. Amig bérért dolgozunk, mellékes, hogy bármily magasnak is tűnjenek azok fel, a kizsákmányoló osztály mindig megtalálta a módját, hogy azt vissza is vegye. A munkaügyi minisztérium 1920. évi jelentése világosan kimutatja, hogy az 1 9 1 4-ik év vagyis a háború kezdetétől az 1918, a háború végéig a bérmunkások fizetése 200 százalékkal emelke<jj^t, amig az élet szükségletei ugyanezen idő alatt 225 százalék emelkedést mutat ki s hogy mégis jobb módban ^ltelc a bérrabszolgák, nagy része azt a túlórázás által érték el. Megszűnt a túlórázás, veszítettük az autót, megszűnt a munka. Magával vitte a viskót, az utcára kerültünk, mert a részünkre adott “magas" bérből képtelenek voltunk a pangás idejére félre is tenni valamit. Ma, — ahogy megszűnt a munka s amikor sok a munkára kész bérrabszolga g>ors tempóban vágják le a béreket (már azok részére, akik eléggé szerencsések és még dolgozhatnak) melynek fényes bizonyítéka az Egyesült Államok elnökének 1930 december 2-án tartott beszéde, melyben hangsúlyozta, hogy az amerikai munkás családok eltartása vagyis szükségleteinek beszerzésére egy és fél munkás szükséges — vagyis minden két család részre három kenyérkereső. Kell ettől vilá­gosabb magyarázat a magas bérekről s ezt csak megduplázta a mun­kaügyi minisztérium 1929-ik évre szóló kimutatása, amely Hoover beszédével csaknem egyidőben jelent meg, kimutatja, hogy az Egye­sült Államok 40 millió bérnabszolgájának átlagos évi keresete ezer- háromszáz dollár volt, ami nem haladja meg az átlagos heti 26 dol­lárt Ha elgondoljuk, hogy az 1930-as esztendő még ennél is sokkalta alacsonyabb összeget juttatott számunkra, akkor tisztába lehetünk azzal, hogy miért van pangás. Nem a sokat hangoztatott túltermelés­ben kell keresni az okokat, mert a 40 millió bérrabszolgának a ki­zsákmányolás folytán csőbe jutott vásárló képessége hozta azt létre. A GÉPRENDSZER. A géprendszer óriási fejlettsége dacára sem hajlandó a kizsák­mányoló osztály a szükségleti cikkek árainak leszállítását eszközölni, a háború alatt az ugynevezétt prosperitás idején megszabott árak vannak ma is túlnyomó részben érvényben. Amig alig két évtizeddel ezelőtt egy pár cipőnek az előállítása 4 órát vett igénybe, melyért a bérrabszolga munkája fejében óránként 25 centet kapott, vagyis 4 óráért, egy dollárt s a cipő ára három dollár volt. Ma a modern gépekkel 4 óra alatt 400 pár cipőt állítanak elő, amelynek előállítá­sához nincsen szükség 400 munkásra, hanem csak 40-re s a cipő ára páronként 5 dollár. Hová lesz az a horribilis összeg, - melyet a ki­zsákmányoló osztály a termelésnél rabol el a bérrabszolgától. Oszta­lék gyanánt kezelik. Itt aztán előveszik a százezer s millió számra ki­adott kötvényeket s annak arányában széjjelosztják a profitot s igy aztán ők törvényes utón rabolhatnak. Mondanunk sem kell, hogy a kötvények az ő birtokukban vannak vagy hamis bukás vagy más csalárd utakon. így van ez minden más áru gyártásánál is. Amig az Egyesült Államok bérrabszolgái napról-n^apra szegényebbek lesznek, addig a nemzeti vagyon a technika fejlődése folytán gyorsan halmozódik fel, mind kevesebb kezekbe kerül s a statisztikai kimutatások szerint 30 esztendővel ezelőtt a nemzeti vagyon 90 billió dollárt tett ki, ma az 1 929-ik évi kimutatást véve alapul 390 billió dollárt tesz ki, mely évi tiz billió dollár gyarapodása a nemzeti vagyonnak. Ily óriási összeg, ily roppant gazdag ország s a munkások milliói éheznek, gyerrtiekeink napról-napra halványabbak, de büsz­kék lehetünk, mert van hatalmas nemzeti vagyonunk, melyhez 40 millió bérrabszolgának a verejtéke hozott össze urainak, amelyért ma az éhség s nyomor a 40 millió bérrabszolga jutalma s e bérrab­Bérlevágás az olaj- finomitóban East Chicagóban van a Sin­clair olajfinomító telepe e hatal­mas vállalatnak, hová a messze west-i olajtelepekről csöveken keresztül továbbítják az olajat, ! hogy itt feldolgozva forgalomba hozzák. Az elmúlt héten hozta tudo­mására a gyár vezetősége a mun­kásságnak, hogy április 1 5-től kezdve 12 és fél százaléktól 20 % -ig levágják a fizetését min­denkinek. A tavasz beálltával megkezdték az uj építkezést 7 5 cent órabérrel. Napi 9 órát dol­goznak .szombat és vasárnapot is beleértve, de csak a rendes óra­bért fizetik meg a munkásoknak. Az épületmunkásoknak, kik 103 láb magasságban dolgoznak e csekély fizetésért, a Company vezetősége egy hosszú tartalmú : levelet adott ki minden munkás­nak, melyben értésükre adta, —- j | hogy tekintettel a mai válságos | helyzetre és figyelembe véve a termelést az olajiparban és a j rossz üzleti viszonyokra, továbbá | i az élelmiszerek ára is esett, a -i Company célszerűnek látja, hogy , a munkabéreket leszállítsa. * Ebből a bérlevágásból kifo­lyólag többen ott hagyták a mun­kát. Ellenben a segédmunkások 50 cent órabér mellett ott ma­radtak. A napszámosok pedig 35 centért dolgoznak óránként. — Azon munkások helyébe, kik ott hagyták a munkát, újakkal he­lyettesítették 66 cent órabér mel­lett. Az olaj kitermelésénél alkal­mazott munkások órabére volt 80 cent és most a bérlevágás ál­tal már csak 64 és fél centet fognak kapni. Az üzem munká­sok, villanyszerelők, famunkások, kazánkovácsok és lakatosok I 2 és fél százalékos bérlevágásban részesültek . A munkások persze panasz­kodnak és ezzel az ügy felett napirendre térnek. Viszont arra gondolni sem akarnak, hogy vég­re szervezkedjenek e rablás el- V len. Nem akarják még mindig 1 belátni, hogy bajaik orvoslása I csakis az ipari szervezkedés által orvosolható. Tudósító. Milyenek a hivatalos jelentések Hoover segélyakciójának inté­zésével Arthur Woods ezredest bízta meg, ki a munkaviszonyok­ról a következő jelentést teszi: A beérkezett jelentések szerint megállapítja, hogy dacára a ta­vasznak, mikor a munkának meg kellene indulni, arra semmi kilá­tás nincs. Álljon előttünk egy páll példa, mely rávilágít a munkavi­szonyokra. Worchester, Mass."ban A textilgyárak egyike hosz« szu hónapok után megnyitotta' kapuit s munkásainak 50 C -átj alkalmazza. A New Englandi szövőtelepeken 3 A helyzet semmit sem vál­tozott, sőt a munkaviszonyod rosszabbodtak. Chatanooga r”* Körülbelül 30'; -al normá­lis alatt van. Wilmington: A jobb idő beálltával való­színű, hogy több munkást al­kalmazhatnak I St. Louis: A felvételben nagyon cse­kély változás van. Atlanta: A munkanélküliség tovább­ra is -ugyanaz . Buffalo: Nagyon kevés változás a munkanélküliek helyzetén. Cincinnati: Az elmúlt év márciusához képest a munkanélküliek szá­ma 2 % -al esett. Chicago: Az Association of Commerce jelentése szerint a szokásos húsvéti vásárlások rosszak vol« tak. j U Detroit: A munkanélküliség nagyonj csekély változást mutat. Ezeket a jelentéseket kaptá •Mr. Hoover a tejjel-mézzei folyó Kánnaan ipartelepeinek munka- viszonyairól. i szolgák a csodák csodájára még nem ébredtek osztálytudatra. Ezlj mutatja azt, hogy az osztálytudatos ipari forradalmárokra nagy mun«, ka vár, kemény dió, de törni kell. A géprendszer, a termelő eszkö-j zök tökéletesítése, az iparok összpontosítása hozza magával a bér* rabszolgák felszabadítását A kapitalizmus a saját maga sirásója. Atf ipari forradalmároknak kell vasmarokkal fogni azt a lapátot, amelyj elbantolja a mai rendszert. “A munkásosztály történelmi hivatása^ hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak § tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra iSj;’ hogy folytassa, a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusz­tult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük á régi társadalom keretein belül.” Ez az egyetlen egy ut van arra, hogy] megszüntessük a pangást, az az egyetlen egy kivezető ut, ha meg­szüntetjük a bérrendszert, eltöröljük a kizsákmányolást, de ezt csak akkor érhetjük el, ha valamennyien mi ipari forradalmatok munká­hoz látunk s a világi ipari munkásai által lerakott utakra szólitjuk á munkásosztályt s ezt kell, hogy tegye, mert ha nem teszi, a következő 1 5—20 esztendő megfogja tanitani keserves tapasztalatok árán az ipari forradalmárok anaira — VÉGE. — Uj Bérmunkás olvasók szerzésével építsük a ONE BIG UNION!

Next

/
Oldalképek
Tartalom