Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-04-02 / 631. szám

8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 2. CLEVELANDRŐL Munka liirek. - Az agitáció mult- heti eredménye. - Magyar hírek. Az Uj Előre olvasóinak véleménye a lapjukról Hogy a Bérmunkás olvasói mennyire értékelik az Uj Előrét és annak tudósítását, arról nem szükséges, hogy itt írjunk, csak a nem­rég lezajlott Fishbein munkástárs gyűlései és az Uj Előre arról szóló hírei bizonyságot szolgáltattak arról, hogy ott sem az igazságot, de még a legelemibb munkásbecsületet sem ismerik. Hogy az újságírás­nak mós^.az JA B C-jeig sem érkeztek el a pártvezérek, azt az Uj Előre olvasói állapítják meg azokban az Írásokban, amelyekben meg­írják, hogy miért nem.ijó az Uj Előre, miért nem lehet azt jobb érzésű munkások kezébe adni, mi az oka, hogy az Uj Előre nem érdekli a munkások tízezreit. Az alábbi sorokat az Uj Előre olvasói küldötték az Uj Előré- hez és itt szóról-szóra közöljük azokat, (hogy a Bérmunkás olvasói és az amerikai magyarság meggyőződjék arról, hogy nemcsak a Bér­munkásnak és az IWW hiveinek van meg a maga véleménye az Uj Előréről, de magának az Uj Előre olvasóinak, akik hiába áldoznak, hiába tesznek, hiába kritizálnak a , pártvezérek, azt tesznek és úgy tesznek, ahogyan az nekik tetszik. És ha a türelmes olvasót a kritika elmondása már nem elégíti ki és egy lépéssel tovább menne — az ellenforradalmiság madzagjára csúszik le. De beszéljenek helyettünk az Uj Előre olvasói: Mi helyes az Uj Előrében és mi nem? Az a válaszom, hogy minden helyes, ami IGAZ. Azon­ban az utolsó évek folyamán meg győződtem, hogy néha olyan cik­kek jelennek meg a lapban, me­lyek csak ELGONDOLÁSOK. Személyeskedő jellegű cikkeket amennyire lehet, mellőzni, ezek pillanatnyilag tetszenek, de nem agitativ jellegűek. Többet árta­nak, mint használnak. Mindenesetre harcos, forradal­mi újság kell. A tömegek tetteit azonban nem kell MÁSKÉPP, FORRADALMIBBNAK festeni, mint ahogyan az megtörtént a valóságban. Jó, hogyha kijavítják a mur> kásleveleket, de nem jó, ha el­rontják, kihagynak egyes szava­kat, másokat megfordítanak és értelmetlenné teszik. Sok a hibás szó, hibás dátum. Azt mondják, hogy részeg a vezetőség. Az Uj Előre szerkesztőség meg jegyzése: Előfordul az, hogy rossz dátumot vagy rossz szava­kat közöl az Uj Előre, de ennek nem az az oka, HOGY RÉSZSG A VEZETŐSÉG, hanem stb.......... Ettől a szerkesztőségtől óhajt egy másik olvasó Szerkesztői üze­neteket, amelyek TANI! JAK, — NEVELJÉK a munkásokat. Milyen cikkeket hagyjunk ki a lapból? Azon cikkek folytatóla­gos közlését, melyek inkább sze­mélyi, mint közérdekűek. Egyé­nek RÉGEN ismert dolgaival ]a_ punk sok esetben kelletténél töb­bet foglalkozik, de csak a “halá­luk után“. Lapunknak nem válik előnyére, hogy volt munkatársai­nak bűneit addig sohasem ismer­teti, amig a kommunista párttal, vagy annak valamely vezető tag­jával ellentétbe nem kerül. “így látjuk mi“, Betyár világ“ magát nagyon kiélt cikkek. A mulatsá­gok meghirdetése fontos, azon­ban a felfújt puffogtatás haszon­talan, sőt káros. Rendszerint a közönség kevesebbet kap és a jö­vőben nem áll kötélnek. Őszinte üzletvezetés mellett biztosabb a siker. Az Uj Előre megjegyzése: A mozgalom emberekből áll és ha a mozgalmat szolgálni akarjuk, úgy foglalkoznunk kell egyének­kel, tekintet nélkül arra, hogy azok valamikor a szerkesztőség, mozgalom, párt tagjai voltak-e vagy sem. A mi megjegyzésünk: A hoz- ! zászóló sokkal inteligensebb mun­kásnak látszik, semhogy ne látná, I hogy a szerkesztőség tudatosan NEM ÉRTI a hozzászólást,, — amely azt a józan ész diktálta elv fc ntartását kéri, hogy ha, tegyük 1 fel, nem Írták meg az egyik szer­kesztőről éveken keresztül, mig a szerkesztőségnek velük együtt tagja volt, hogy az illető a vidéki látogatásai alatt kölcsönöket vett fel, a mozgalomnak járó összege­ket saját céljaira felhasználta, — hogy a fehér népet az elvtársi tiszteleten kívül pártfogolta — miért Írják ezeket meg, ha már nincs közöttük. A hozzászóló jo­gosan várhatja, hogy e szerint ki lesz a next? tiltva. Utánna hetekig hirdették Chicago környékére, pedig ott sem lehetett megtartani, úgy hal­lottam, az ELŐADÁSI JOG EL LETT ADVA. Ha több napihir stb. lenne benne, úgy nem kellene hónapo­kig azzal tölteni tele a lapot, — hogy egyik elvtárs kihívja a mási­kat kampány versenyre, ami ha­sonlít a cirkuszi kikiáltáshoz. Tes­sék jó lapot kiadni, rendes napi- hirekkel. Erre persze nincs hely, mert kell a kampányhoz és a töb­bi felesleges dolgok közlésére, mint pl. mikor hirdették hetekig a Chicagóban lejátszásra szánt szovjet filmet, melyre többedma- gammal elmentem s akkor jelen­tették k az elvtársak, hogy be van Ki a csaló hirdetésekkel a la­punkból, írja egyik olvasó, u. m. ügyvédi, szabadalmi, ügynöki, szabadalmazott orvosságok (Par- tcs-féle), bankbetétek stb. Az ilyen hirdetések egy forradalmi munkáslapra mindig káros hatás­sal voltak és lesznek . . . . Néze­tem szerint a vasárnapi melléklet­ben a regények helyett kívánatos volna részletekben háziszakácsok részére különféle főzelék és süte­mények ijfiszeállitását közölr/'------------o-----------­Sütemények összeállítása az éh­ségmarsok idejében — igen jói hangzó valami. A fenti véleményeket nyilvánító munkástársakhoz még nincs szavunk, mert amint az Írásaik bizonyítják, > abban a jó hiszemben vannak, hogy jó ügyet szolgálnak. Rövidesen maguk fognak meg­győződni, hogy az Uj Előre irányításába az olvasónak csak akkor van beleszólása, amikor öt t^gy tiz dollárral egy gyűjtési akciót in­dít meg. A lap és a szerkesztőség megkritizálása az — ellenforradal­mi cselekedet. JOBBUNKAT NYÚJTJUK A NEW YORKIAK FELÉ. A legutóbbi clevelandi nép- gyülések egyikén történt, hogy az egyik SLP munkástárs az IWW ja­vára irta, hogy felhagytunk az SLP.-nek annyira ellenszenves directakció hirdetésével. Az elő­adó a válaszok során kitért erre a felszólalásra is és röviden azt mondta, hogy az IWW ma nem beszél a directakcióról, DE CSI­NÁLJA AZT. Az IWW tagjai nem sokáig vá­ratták ezt a munkástársat, hogy bizonyítsák, hogy az ipari szerve­zet hivei ha nem is beszélnek A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ mun­kásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek­ben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatók­kal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyké^p felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban -— dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bár­mikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyeni esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “'Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’- ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusz­tult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társa­dalom keretein belül. harci eszközökről, de azokat az adott esetekben megtalálják és használják. Egyetértettünk det­roiti és chicagói munkástársaink­kal, akik a lehetőséghez képest kerülték, hogy a felhecceit mun­kásoknak mutassák meg az 1WW eme fegyverét. Annál nagyobb légtétel ne­künk és az ország ipari unionistái- nak, hogy a new yorki munkás­társaink azokon mutatták meg a directakció használatát, akik he­tekig Amerika magyar munkásait erre a legpiszkosabb hangú Írá­saikkal ugrasztották. A Bérmun­kás tudósítása, amelyet már meg­előzött a pártvezérek vaisaxnáf . mely szerint SÚLYOS vereségben volt részé Bebrits, Mayer és a többi alvezérnek, elégtétel ne­künk piszkoshangu Írásaikért. Erős a hitünk, hogy Cleveland- ban maguk az elvtársak nem fog­ják megengedni, hogy a “mun­káslap“ azzal a tollal íródjék, — amely csak a vég felé vezet. SZÉP KÖNYVTÁR áll a clevelandi Bérmunkás olva­sóinak rendelkezésére az IWW east sidei helyiségében teljesen díjtalan. Könyvtári óra minden péntek este 8 órától 10 óráig. Könyv­tárnok Spilman Ferenc munkás- társ. Cleveland West side-i Bérmun­kás olvasók minden pénteken este 1866 W. 44-ik St. alatt .jönnek össze, ahol a heti agitáció eredmé­nyeit beszélik meg. _ ELVI-NYILATKOZAT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom