Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-09-25 / 604. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at OF THE WORLD ‘<a>? New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879 VOL. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y. SEPTEMBER 25, 1930. NUMBER 604, SZÁM. A MAGYARORSZÁGI SZAKSZERVEZETE^ DÖGROVÁSON Egy nap a kiéhezett munkanélküliek közt Látogatás az ingyenes munkaközvetítőben HARC A KENYÉRÉRT ÉS A MUNKÁÉRT. Irta: VADAS ISTVÁN. NEW YORK, aug 22. — Nemrégiben a ’’Bread Linet" rajzol- tam meg közvetlen sorokban a ’’Bérmunkás" olvasói előtt. Ma abban a helyzetben vagyok, hogy New York városa ingyenes munkaközvetítőjéről irhatok.Tetszik tudni, hogy New York városa a leggazdagabb város a világon. Ebben a városban szép asszonyok több pénzt költenek pipere cikkekre, mint amennyit más ipari város kenyér fogyasztásra. Ennek a gazdag nagy városnak nagy, csodás kultúrpalotája, könyvtára van, amely hamis, profán módon hirdeti a kapitalista civilizációt. A Broadway oly fenségesen kápráztatja a járó-kelő szemét, hogy látástól vakulásig pompás színekben álmodod végig ezt a világot. No meg az éttermek, báltermek különböző klubok , apartmentek és úri lcbujok mind szolgálják az úri társadalom lukszusát. Arany, pénz, drága ékszer, ruha, titkos részegítő italok mind temérdek gazdaságban hever az uralkodó osztály előtt, de a termelő munkás még annyit sem keres, hogy a mindennapi falat kenyeret megszerezze. Pedig az Egyesült Államokban 8 millió ember van mun- kanélkül, ez a kolosszális hadsereg minden reggel azzal üdvözli a fenséges napot, hátha egy bagóért vagy tányér levesért eladom a munkaerőmet. Sokan meg be sem várják az uj nap virradását, hanem kinyitják a gázcsapot örök üdvözítőül. Mivel New York a leggazdagabb város a világon, a város vezetősége elhatározta, hogy a nép számára munkaközvetítőt állít fel. Mivel már láttam a könyvtárt, láttam a Broadwayt és láttam az uj magyar templomot és végig kóstoltam különböző Breadlinet, hát megnézem az uj városi munkaközvetítőt. Én látni akartam ezt a csodás sociálpolitikai alkotást, amelyért a város polgármestere oly gyönyörű fizetést kap! Én látni akartam, de a rendőrbot irányított. Beirányitott egy embertömegbe, ahol én lehettem a tízezredik és várnom kellett órák hosszat a sóhajok szigetére. A Breadline, az még valahogy a korgó gyomrot édesiti, még ad reményt, de ez a városi munkaközvetitő iroda, mikor munka tudva sincsen, nem ad mást .mint sóhajt. Munkakereső társaim olaszok, zsidók, feketék, angolok és amerikaiak, kiknek testvéri közösségük az éhség. Maxim Gorkij Éjjeli menedékhelye" az orosz cár idejéből nem lehetett megrázóbb és lázitóbb a mai társadalom ellen, mint ez a munkanélküli hadsereg nyomor szemléje. Ez a sok ezer ember, mind álmodozó rabszolga, ki-ki külön az életében a maga kis nyomorúságára, fájdalmára gondol. Ki a gyerekére, ki a feleségére, ki a beteg szüleire. Ebben a kolosszus ember erdőben nincs egy egészséges arcszin, egy okos szem, nincsen mosoly az arcon, mind elvan keseredve, mindegyikre reányomta a nyomor a bélyegét. Csak a rendőrnek van piros, egészséges színe, mosolyogva gondol a családra, a vacsorára és a szép asszonyra, ki otthon epedve várja. Botjával játszik. Mi neki ez a kolosszus, éhező tömeg. - Mily nagy hatalmas erő tízezer ember és ime: a rendőrbot előtt meghunyászkodnak. Sok tömeghelyen jártam, Párisban, Bécsben, Konstantinápolyban, mindenütt a tömegnek volt egy köszöntő testvér szolidaritása, egy szó. De itten, habár a nap melegen sütött mi- reánk, mégis az amerikai demokrácia tanitása jutott érvényre. "Everybody is for himself”. És engedelmesen, ötvenesével egy sötét kapun bejutunk a munkaközvetitő szigetre. Szorong a tömeg. Szemügyre veszem a város szociális alkotásait és megállapi- tom, hogy itt néhány politikus jó dzsábot kapott. Sok százezer dollár fog itt kezelési költségen elmenni, de bizony nagyon kevés munkás fog ez iroda által munkához jutni. Maga az irodai beosztás kutyabagosi észre vall. —• Minden munkást regisztrálni kell. És erre a munkára csak természe- | (Folytatás a 2-ik oldalon) Megindult a tőkés osztály ofíenzivája Magyarországon is a munkások ellen A BÉRMUNKÁS EREDETI BUDAPESTI TUDÓSÍTÁSA. A magyarországi bérmunkások közömbösen vették a magyar- országi ipari unionisták éveken keresztül folytatott harci felhívását. — Én ma a tőkések támadásával szemben szervezetlenül vagy szakszervezetekben szervezve erőtlenül omlanak össze a tőkések ökölcsapásai alatt. Hisszük, hogy ma, amikor egyik "szakmát" a másik után verik le a munkáltatók. A közömbösek és azok, akik a szakszervezeti és pártok linkforradalmárai által az orruknál fogva hagyják magukat vezetni, föleszmélnek, ha későn is, de az igazi forradalmárok gyakorlati osztályharcot vivő szervezetéhez csatlakova, épitik fel azt a szervezetet hatalmassá, amely szervezet a tőkés osztály ostromával szemben eredményesen védheti meg a munkásság gazdasági érdekeit. Sőt, ha furcsán hangzik is, az alkudozáshoz szokott magyar fülnek , támadásra is készen áll a tőkés osztálylyal szemben. M agyarországon tehát lesújt, | hol itt, hol ott a kapitalista ököl. Nyomába a munkások részéről siránkozás, a miniszterekhez (jó helyre) deputációzás és teljes ösz- szeomlás jár. — A közeli hetekben pl. Szegeden a Textilgyárak törték le a béreket és verték pocsékká szét a szak- szervezeti alapon szervezett munkásokat. Majd Salgótarjánban, Tokodon, az üveggyáriakon keresztül, ma már a bányászokon a sor. Amint látható, a tőkések nem szakmailag, de ipari gazdasági hatalmukra támaszkodva akadálytalanul törik össze a munkásokat. Recseg, ropog tehát a szak- szervezeti alapon szervezett munkásság “szevezett” ereje, ami csak addig erő, amig harcra nem kerül a sor. Amikor is kitűnik, hogy külső forma az egész, belső erő nélkül. Lássuk elsősorban az Üvegipari munkások "harcát." A salgótarjáni és a tokodi ; üveggyár munkásai 3 hete léptek sztrájkba. A sztrájk kitörésének j oka a bérlevágás és az újfajta elszámolás bevezetése. A tokodi üveggyárnál 500 munkás lépett sztrájkba, a salgótarjáninál a sztrájkolok számáról nincs pontos adat. Az eddigi ideig való u. n. ’Sokk” rendszerű bérelszámolásnál a súly vagy űrtartalom szerint kapták a bért. Most azonban a gyár darabszámra akarja a bért elszámolni. Mondani sem kell, ---hogy igy a gyárnak 40—50 százalékkal magasabb profitot hoz a termelés minden befektetés nélkül. Mielőtt a sztrájk kitört, amint ez szakszervezeti alapon való szervezkedésnél itt már gyakor| latba jött a munkások 3 hétig az uj elszámolás szerint dolgoztak. Ugyanis ennyi idő kellett nekik ahhoz, amit a tőkésük előre tudott ,hogy be vannak csapva. Természetes, a 3 heti bérlevá- gás is tekintélyes profitot hozott a vállalatnak. A munkások tehát inukszakadtáig hajtották önmagukat s a régi keresetük felét sem birták megkeresni. Ugyanis csupán alig 18—20 pengőt bírtak keresni az uj rendszer szerint. Ez pedig a régi bérek 50—60 sőt 65 százalékos levágása. Az üveggyártás munkatermében a hőmérő állandóan 60----70 fokos Celsiust mutat, a munkásokról patakokban ömlik a viz és naponta 16—18—20 liter vizet fogyasztanak, hogy a test viz veszteségét pótolja. Az üvegolvasztó kemencében I 500 fokos C. hőség van. A munkások mindössze 1 és fél mtr u. n. üvegfúvó pipáyal szippantják föl az izzó folyadé- , kot és szájjal fújják ki azután a formát. Ezt a nehéz és a szószoros j értelemben vett gyilkos munkát ; csak úgy bírják aránylag rövia ideig végezni, ha jól és bőségesen táplálkoznak. Ha azután tudjuk azt, hogy amint a bányászoknál, úgy az üveggyri munkásoknál is tucatszámra vannak a gyermekek egy-egy családnál, akkor nem 1 8 és 22 pengő, de 60—80 pengő is kevés ahhoz, hogy jól és bőségesen táplálkozhasson. A vállalat ugyan ad "lakásokat" is munkásainak "mérsékelt’ díjazásért. Két telepe is van. A* j egyik potemkin telep, a vasútvonal mellett. Ez tűrhető állapotban van, bár igaz, hogy ezen a telepen jobbára a hajcsárok laknak. Az u. n. régi kolónia az, ahol a (Folytatás a 6-ik oldalon.)
