Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-09-18 / 603. szám
Szeptember 1 8. BÉRMUNKÁS 7ik oldal. Pártpolitika vagy a megalkuvás mintaképe Szegénylegényeinkkel, mint akik nem sok vizet zavarnak, csak nagy ritkán szoktunk foglalkozni. Rendszerint csak akkor, mikor a köpködéssel és rágalmakkal túllépik a türelmünk határát. Ilyenkor egy körömre való koppintással szoktuk őket elintézni. Az időközönként megjelenő ‘“A Munkás”-ban nem kerülte el figyelmünket kisded csipkelődésük de voltak sokkal fontosabb ügyeink, semmint hogy a velük való foglalkozást érdemesnek tartottuk volna azoknak halaszt tása árán. így csak vártunk az időre és alkalomra, mely nem is ké- sedelmeskedett. Megjött, tudniillik befutott hozzánk egy körlevél, az “A Munkás" hivatalos levélpapirosán, melyet nekünk nem méltóztatott Kudlik “elvtársnak’’ elküldeni, noha a körlevélből megállapítani volt alkalmunk, hogy mindazoknak a lapoknak megküldték, melyek a cimszallagjukon mint cserepéldányt küldő lapok szerepelnek. A fo-fo-forradalmi párt, mely végelgyöngülésben már csak negyedtéglával veri a mellét, úgy látszik, az angol párttagok közül nem bírta kitölteni a jelölő listáját s igy Kudlik Sándorra is ráké- [ rült a sor. Az SzLP-isták hirtelen eldobták a negyed téglát és magukat megerőltetve most féltéglával verik mellüket, hogy az ő Kudlikjuk elnyerte a pártkorifeusok kegyét, megérte a nagy megtiszteltetést, hogy NeW Jersey államban szenátor jelölt lehetett belőle. Hát kérem szépen, ez nem nagy dolog és igazán el is hallgathattuk volna az egészet továbbra is, mert nincsen annak a veszélynek kitéve a jelölt ur, — hogy megválasztása esetén mint greenhornt a szenátusból kitessékeljék és valamelyik new yorki esti iskolába visszaküldjék megtanulni folyékonyan beszélni az angol nyelvet. Nem is attól való félelmünkben emlékszünk meg 5 róla, hogy mint nagy politikus esetleg irtó hadjáratot indtana az IWW ellen megválasztása esetén. Nem is irigykedünk, hogy nekünk elfelejtettek küldeni a körlevélből. Befogjuk bizonyítani hogy toleránsok vagyunk és leközöljük belőle azt a részt mely a magyar választókat úgy Jerseyben mint széles Amerikában érdekli. Itt az irás, hát hadd beszéljen: "Tisztelt Szerkesztő Ur! Az ön lapja számtalanszor emlékszik meg azon magyar származású egyének jelöltségéről, akik valamely párt ticket- jén részt vesznek a választásokban. Azon kérelemmel (mi huztuk alá) küldjük meg lapunk mellékelt számát, hogy az abban leközölt cikkről egy magyar származású szenátorjelölt tollából, tegyen említést, vagy az olvasónk informálására teljes egészében vegye azt át." Ezután következik Kudlik élet- ® rajza, melyet önmagáról irt és ami minket legkevésbbé érdekel. Kihagyta belőle azt a részt, mely idő alatt, mint pártalkalmazott, a munkásmozgalmat gáncsolta. El- felejtete megírni, hogy az IWW fejlődése elé minden erejével akadályokat gördíteni igyekezett, elfelejtette megírni, hogy pártja a kapitalizmusnak tesz szolgálatot, mikor az IWW-t rágalmazza. Pedig a “Tisztelt Szerkesztő Urak”-hoz intézett kérelmének sokkal nagyobb hatása lett volna, ha mindazt megismétli, amit a munkásmozgalom ellen úgy ő, mint pártja elkövetett. íme igy fest a fo-fo-forradalmi párt. Jelöltje a Mr. Kudlik. Még j csak most bujt ki az ismeretlenség homályából az ,,A Munkás" | szerkesztőségéből és már is keresi j az összeköttetéseket, már is kopogtat a Horthy-lapok ajtaján, KÉRELEMMEL, támogatásért. Vájjon mit tenne, mire voolna 1 ; képes Mr. Kudlik, ha tényleg ; megválasztanák? amire semmi j esély és veszély nincsen. A polgári lapok a Horthy csa- i hosok egy része meghallgatták j Kudlik kérelmét. Előttünk fekszik i néhány belőlük, melyben bejelen- , tik a nagy szenzációt és olvasóik i pártfogásába ajánlják őt. Igazán nem kifogásoljuk és nem az elen tiltakozunk, hogy pártfogolják. Csupán csak regis- tráljuk, hogy mindenki tudja meg azt, hogy a politikai pártok között, mint a fenti ábra is mutatja, nincsen különbség. Az egyik tul- kiabálja a másikat, a másik többet Ígér, mint az egyik. Az egyik akkor árulja el a munkásság ügyét, mikor a húsos fazékhoz került; a másik mint az SzLP- isták Kudlikjának körlevele is igazolja, elárulja, megalkuszik a reakcióval csak azért, hogy egy pár szavazattal töbet kapjon. Egyébként sok szerencsét kívánunk a jelöléshez éppen úgy, mint a Fehér Házba való bejutásához. Ilyen emberekre, mint az SzLP- ista Kudlik, nagy szükség lehet Washingtonban. De a munkás- mozgalomban nincs. S hogy az SzLP-ben ezt a gerinctelen kúszást tovább és szabadon a jámbor tagok hozájárulásával üzhi *: Mr. Kudlik a pártjuk nevében, csak meg kel erősítse a gondolkozó munkásságot azon hitében, hogy egy párt sem, de a SzLP sem munkásmozgalom. “Elvtársak!” Kudlik ur, azért a szenátorsághoz sok szerencsét kívánunk .... Csatlakozz az IWW.-hoz; TÜKÖRKÉP ST:-LOUISBÓL (Folytatás az 1-ső oldalról) Egy ilyen alkalommal kilép az irodából a munkaadó és harsány hangon kiáltja a tömegbe, “10— 1 2 erős fiatal emberre van szükség”. Lett erre olyan tolongás, hogy egymást tiporták az előre törtetők, mert bizony nemcsak tiz volt az ólálkodók között, ki még fiatalnak és erősnek érezte magát. Hamar lehűlt a nagy lelkesedés, mert a félbeszakított mondókát imigyen fejezte be a kikiáltó: “Erre a munkára 20 centet fizetünk óránként.” Mint kivert kutyák, úgy húzódtak visszafelé a tolakodók é^ kábultságuk- ból a kikiáltó szitkozódása ébresz tette fel őket, aki látva hogy a szolgaseregben egy sem akadt aki ilyen szégyenteljes bérért lett volna hajlandó dolgozni, kezét felemelve, fenyegette meg őket: “Na csak várjatok. Hiszen még ti nem vagytok éhesek. Jön az idő, mikor ezért a bérért is szívesen dolgoznátok." — Befejezni már alig bírta. Mert általános szitko- zódás és káromkodás kisérte,' — amig be nem Csapta az ajtót. * .< A Bőröndgyárak munkásai között is nagy az elkeseredettség. Nagy közöttük a munkanélküliség és ennek fejében mintegy két hónappal ezelőtt nyitották meg Missouri álam fővárosának börtönében, Jeffersonban az egyik leg- moderneb bőröndgyárat. Az ügynökök már meg is kezdték az áruk eladását és nem kis riadalmat támasztott még a gyárosok között sem azon tény, hogy a rabokkal gyártott árukat olyan alacsony áron hozták piacra, — mellyel versenyezni szinte képtelenség. A gyárosok, mint sértett felek akciót akartak kezdeni, hogy szervezett erővel megakadályozzák a börtön gyárrá való átalakítását. A kormányzó és alantasai persze a markukba nevetnek. Olyan graft és jövedelemből, amit a rabok dolgoztatása jelent részükre, könyen eltudnak bánni a Trunk- gyárosokkal is. Az állami börtön egyébként ma már egy jól felszerelt gyárvároshoz hasonlít. Van bene szék, seprű, overall gyár és az ottani rabszolgák között bizony nincs munkanélküliség. Canfield kormányzó a mindenre alkalmas hazafisággal takaród- zik. A lapoknak adott nyilatkozatában a trunkgyárosok akciójával kapcsolatosan kijelentette, hogy a rabok dolgoztatása az államnak hoz jövedelmet és ettől a jövedelemtől semmi okot nem lát arra, hogy az állam elessen. Sőt fokozottan nagyobb mértékben javasolja a rabszolga munkák kifejlesztését. A bőrönd gyártást egyébbként szakértőkéi végezteti, illetve irá- nyittatja. Volt itt egy kisebb üzem, kiknek tulajdonosai agyondolgoztatták munkásaikat — magam is dolgoztam náluk — és mikor tekintélyes pénzt harácsoltak össze, kétes csődbe mentek. A kormányzó ur ezeket a kipróbált hajcsárokat alkalmazta a gyár műszaki-vezetőiként 12 ezer dolláros évi fizetéssel. Ezen tekintélyes összegből és a mellékesből jut annyi, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. A raboknak pedig nincsen szavuk. Hogy is volna, paikor a börtönön kívül élő rabszolgáknak sincsen.-Y * * Amint megkezdték a termelést a börtönben létesitet bőröndgyárban , rögtön kezdetét vette a bérlevágás az itteni Trunk gyárakban, mely 10 százaléktól 33 százalékig váltakozik. Hosszú idő után engem is munkába szólitöt- tak a múlt héten és engedtek dolgozni négy napot. Mikor a hét letelt, a borítékon vettem észre a bérlevágást. Kérdőre vontam a foremanomat, aki savanyu pofával azt felelte, hogy ne őt okoljam. Mindent az irodáról intéznek. Annyi a munkanélküli, hogy még ilyen árak mellett is könyörögnek munkáért. Nekem kellene megköszönni, hogy iám gondoltak és pár napi munkához juttattak. Ha nem tetszik, hát a jövő héten otthon maradhatok s> ha igen, akkor két vagy hároitt napot dolgozhatok. Az egész differencia NEM SOK, I 2 dollár és hetvenöt centes munkát 8 dollárára vágtak le.” Hát minek firtassam tovább. Ebből érthetnek eleget, akik a fejüket használják. Ébredjetek proletárok. Mert ha nem, hát éhen fogtok pusztulni! Itt kiadták a jelszót, hogy a munkabéreket á háború előtti színvonalra fogják leszorítani, de ha vásárolunk, akkor fizettetik velünk a háború alatti árakat. És talán van beleszólásunk? Dehogy is van. Ki figyel ma egy-egy vakantásra. Itt nem segíthet más, mint a szervezkedés. Baranyai Bél«. Szüreti Mulatságot rendeznek az IWW bridgoport*. tagjai 1930 október hó 4-én szombaton este 318 Spruce St. — A Bérmunkás olvasóinak megjelenését kérik. Beléptidij tetszés szerint.---------o--------Az IWW new yorki tagjai és c Modern Szinkör október 4-én tartják meg szokásos nagy SZÜRETI MULATSÁGUKAT a szokott helyen, 347 E. 72- ik utcai helyiségben. A Bérmunkás olvasóinak megjelenését ezúttal is kérik. Belépti- di j 50 cent. Az IWW clevelandi magyar csoport szervező bizottsága gyűléseit tartja minden második szombat este.
