Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-09-18 / 603. szám
Szeptember 1 8. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. Nemzetközi kapcsolataink megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. Az utóbi hetekben nem tudtuk ezen rovat folytatását megjelentetni számos felmerült akadályok miatt, mely korántsem jelentette a rovat befejezését. Ugyanis az iró gondot fordít az osztályozásnál arra, hogy minden cikk magában is egy külön részt alkosson, de egyben az egész általános tanulmányt nyújtson az európai, helyesebben a németországi helyzetről, illetve arról, hogy mi ment végbe azon szervezetben (A. A. U.) mely testvéri közeledést mutat az IWW-hoz. A következő lapszámokban a sorozat befejezést fog nyerni. Szerk. .......................... . . «----------------------------------------------Volt alkalmunk meggyőződni a közölt cikkek nyomán arról, hogy a gazdasági viszonyok mennyire érettek voltak Németországban a világháború végén arra, hogy a proletár forradalom győzedelmeskedjen. A háború katasztrofális befejezése összetörte Németország junker militarista osztályát, mely a földeket birtokolta; a kapitalizmus meggyöngült, az ipar és a kereskedelem megbénult. A szociáldemokratákat nem szerették és gyűlölték a munkások a háború elején és alatt tanúsított megalkuvó állásfoglalásuk miatt. Sőt mi töb, a munkásság még nem volt lefegyverezve — nagy részük fegyverrel kezében tért vissza a harctérről és az ország egyik végétől a másikig nyílt forradalomban állottak. Szóvá tettem már azt is, hogy a diszkreditált szociáldemokrata vezérek jó része köpenyeget for- ditva, elfogadta a moszkvai frazi- ológiát és felajánlotta magát mint újdonsült vezér arra, hogy győzelemre vezeti a forradalmat és megteremti a proletárdiktatúrát. A munkások ’’bedőltek nekik és J ahelyett, hogy győzelmet köny- [ vélhették volna el, csúfos vereséget szenvedtek, melynek árát saját életükkel fizették meg. Mint mindenütt tapasztalható a kommunista berkekben, Németországban is megkezdődtek a szakadások,'melyek között legfigye- lemre méltóbb a Kommunista Labor Párt megalakulását előidéző szakadás. Ezen csoport a Leninista álláspont ellen lázadt fel, kifogást emelt az ellen, hogy minden liberálist és hangzatosán beszélő spiclit tárt karokkal fogadott magához a párt. Ellene foglalt állást a "Save the Union” mozgalomnak. \ Az uj párt szigorú vizsga mellett vette fel a tagokat. Forradalmi múltat és Marxi tudást köve: telt tőlük, mielőtt soraiba fogadta. Egy ilyen párt szükségképpen kicsi kell legyen tagságban, de úgy érveltek exponensei, hogy sokkalta jobb egy egységes, önmagával és saját elvi álláspontjával tisztán megegyeződött párt, mint fegyelmezetlen, zavaros, kiforratlan, nagy számmal rendelkező párt, melynek tagjaitól egységes gondolatot és cselekvést puszta összetételüknél fogvást sem lehetett várni. De bármennyire kirostált és kiválogatott legyen is egy ilyen kis egység, önmagában nem képezhe- ^ a forradalom hadseregét, nagyszámú tagságra is szüksége van s£ amint látszik a lazán összekötött A. A. U. mühelycsoportok pusztán ezen célból lettek megszervezve. A párt és az Unió viszonya. Mint már előzőleg kifejtettem, a párt és az A. A. U. szakítottak egymással és szinte úgy tűnik fel, hogy ennek ismétlése e helyen felesleges. De hogy miért vetettem fel újból ezt a kérdést, majd kiderül a következő cikkből. Egyébként azért is szükségszerű, hogy a Kommunista Labor Párt és az A. A. U. viszonylatait boncolgassuk, mert kimutatni akarom, hogy Mattick munkástársnak feltevései tévesek és az A. A. U. meggyöngülése Németországban nem okolható meg azzal, hogy azért törtéről, mert az IWW fejtett ki mellette propagandát, mert az A. A. U. gyöngüléséért senki más mint a politikai párt okolható. A párt minden tagja tagjává vállhatott a szervezetnek, de nem minden szervezeti tag válhatott párttaggá. Sőt nagyon kevés A. , A. U. tag vált képessé arra, hogy : a szigorlatot a magos képzettséget j követelő vizsgát kifogástalanul letegye, melyhez a párttagságot kötötték. Ök azt állítják, hogy a párt funkciója politikai. Azonban ne felejtsük el, hogy a kommunista munkáspárt parlamentellenes s mint ilyennek funkciói, beszédek tartására, lapok kiadására, könyvek, irodalmak terjesztésére stb. szorítkozik. A mühelyszervezetek aktivitása (miután nem hittek a sztrájkban és azt reformtörekvéseknek minősítették) az elégedetlenség szitásában, a műhelyekben és a gyárakban a propaganda terjesztésére szorítkozott, melyben a kapitalista rendszer megdöntésének hangoztatása volt a főcél. És mindez az ő állításuk szerint nem más mint ’’politikai akcó.” Sokat foglalkoztam ezen dual poltikai szervezettel, kihámozni próbáltam, hogy tulajdonképpen mit is akarnak; a vele kapcsolatosan megjelent irodalom egész halmazát tanulmányoztam át, tüzetesen megvizsgáltam mindent, ami kezem közé került. Hosszan elvitatkoztam a kérdések fölött Matick munkástárssal személyesen és mindebből csak a következőket lehet megállapítani: A Komunista Labor párt alaki- kitói szükségességét láttak egy tömegszervezet megalakításának, mely felöleli a munkásrétegeket, de ugyanakkor elkerülni akarták a tömegpárt hiányosságait. Úgy csinálták, mint az Egyesült Államok déli részében tették a négerekkel, mikor megfosztották őket a szavazati jogaiktól ---- elejét j vették anak, hogy a párt ügyeibe beleszólásuk legyen. Egy ügyes sakkhuzással két részre osztották a munkásokat, két világosan megkülönböztethető táborba sorozták őket. A mühelyszervezetek tagsága, a mindennapi munkában, az agitációban "spesializálta” működését, propagandát terjesztett, tüntetésekben vett részt stb., amig a munkásság úgynevezett elitjei, kik a pártban foglaltak helyet, elméleteket dolgoztak ki, formulázták a forradalmi vonalakat és abban "specializáltak”, hogy megszabják a szervezet tagságának a követendő irányt és levezessék az akciókat. Természetesen mindkét szervezet függetlennek tekintette magát egymástól, de. . . termé- sztesnek vették azt is, hogy a szellemi munkát ne csak a pártban, a szervezet részére is azok végezzék, kik mint a mozgalom elitjei ’’speciálisan” ilyesmire érezték magukat hivatottnak. Ellentétek és felfüggesztések. Én nem állitom, hogy ilyen tervezet, — ha kellő nagy mértékben gyakorlatba viszik — sikert, vagy sikertelenséget biztositana-e a munkásságnak a felszabadulásért folytatott harcaiban. De a jelen esetben, mint a tények igazolják, nem vált be. Utópiának bizonyult. A munkásság soraiban mindjob- oan elszaporodott azoknak a száma, kik úgy a szociáldemokrata, mint a bolsevikok akcióitól meg- csömörlöttek. Rohamosan nőtt azoknak a tábora, kik az uj jelszót tették magukévá: ’’Hagyjuk az utcát és gyerünk vissza a tnü- helyekbe.” Röviddel megalakulása után az A. A. U. tagsága 250 ezerre szaporodott és a közel jövőben a rohamos növekedésre reményteljes kilátásai voltak. Mivel azonban a szervezet tagsága Németország munkásainak progresszív elemeiből került ki elsősorban, csak természetes, hogy a szaporodással £gyidőben már olyan kérdéseket kezdett a tagság feltenni a vezető eliteknek, mely kérdések nyugtalanító hatást váltottak ki. Kifogásokat emeltek a dualizmus taktikái ellen ;szót emel tek és nem tetszésüket nyilvánították a bennfentesek klikk parancsai ellen. A szervezet átformálást követelték olyképpen, — hogy annak integritása biztosítva legyen. Ezen követelések mellett csoportokban kezdtek harcolni és a tagság frakciókra oszlott. Egyszer az egyik ilyen csoport az A. A. U. nevében egy deklarációt bocsájtott ki, melyben kijelentették, hogy ők az IWW-nak hivatalos németországi részét alkotják és központjuk Chicagóban székel. A politikusok keményen ütöttek vissza. Butáknak, hülyék- ekn, anti-marxistáknak, anarchistáknak és hirtelen eszükbe jutott 1 minden istáknak nevezték őket és azonnal kezdték a szervezetből kiirtani. De helyükbe más csoportok alakulnak, kik újból ellenszegülnek. Két évvel ezelőtt, egyszerre három hivatalos lapot hozott hozzám a posta. Mind a három az A. A. U. hivatalos lapjának vallotta magát és három különböző irányt képviselve, három különböző székhelyről küldték. Az egyik Frankfurtból jött s azóta is állandóan megjelenik. Jól szerkesztett lap, havonta kétszer jelenik még. Önmagát megkülönböztetni igyekszik a hivatalos A. A. U.-tól olyképpen, hogy az alcímnek "Független szervezet” jelzőt használ és azt hangoztatja, hogy egyetlerj szervezet elégséges a munkásosztály részére. Amilyen arányban nőttek az el lentétek, szakadások és kizárások, úgy veszítette erejét taglétszámát a szervezet, mignem bekövetkezett az is, hogy minden aktivitása az egymás elleni harcban merült ki. Jól tudjuk, hogy ilyen állapotoknak milyen következényei vannak. A tagság elveszíti kedvét és tömegesen kezd elmaradni a szervezettől. És éppen ez történt Németországban is azzal a szervezettel, mely oly sok reményt nyújtott és azt érzékelte, hogy Németország domináló szervezetévé fog vállni az A. A. U. Fejlődésében, erősödésében az gátolta meg, hogy azon kérdés körül forgott, vájjon a politikai klikk dominálja-e avagy sem. Ez állitotta meg növekedsében és tette lehetetlenné, hogy történelmi hivatását betöltse, holott amint, látszott, a legkritikusabb időben, Németország forradalmi periódusában éppen ezen hivatás betöltésére született meg. Németország kommunista munkáspártját a forradalom sikertelenségeért éppen olyan bűn terheli, mint a többi pártokat. Sőt, ha úgy vesszük, a komunista labor párt még sokkal bünösebb, mint a többi, mert irányításában kaparintotta a munkás osztály legfejlettebb, legagresz- szivabb elemeit, a tettrekész és akcióra képes forradalmi batalli- onjait a német proletáriátusnak és szégyenteljes bukásba vezette, őket. Chicagói szüret Szeptember 28-án, vasárnap d. u. 4 órai kezdettel a Prudential Hallban nagyszabású Szüreti Mulatságot tart a Bérmunkás javára. Belépti díj 50 cent.---------o---------Chicago, figyelem Az IWW és az Egyetemes Védelmi Bizottság magyar tagjai minden hó 1-ső és 3-ik szerda este 8 órai kezdetei tartják gyűléseiket a Fleiner Hall-ban 1639 N. Halsted St. Úgy a fenti tagokat, mint a Bérmunkás olvasóit kérjük a pontos megjelenésre.
