Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-08-28 / 601. szám
Augusztus 28. BÉRMUNKÁS 7ik oldal. A TERROR Az utóbbi időben sokat Írtak s vitatkoztak úgy a munkás, mint a kapitalista körökben fehér vagy vörös terrorról, sőt a párthoz tartózd radikális munkások között sokan vannak olyanok, akik helyeslik s szükségesnek tartják a vörös terrort, de kézzel-lábbal tiltakoznak a fehér terror ellen, mivel az utóbbit leginkább a saját bőrükön érzik. Kenyér a porban Napsütötte, száraz kenyérszelet, Eldobhatta holmi finnyás gyerek, Lenyalta a vajat előbb róla. . . Ott hever most az utca szegletén A szemétbe, a piszokba’ porba’. Drága, szent, mindennapi kenyér, Miért hull verejték, könny és vér Ami után hány hiába szalad, —: Megalázva, meggyalázva rutul, Hozzá sáros lábak szennye tapad. Porbahullott, drága kenyérszelet, Porbasujtott, megcsufolt emberek, Alázottak, megtiportak, árvák: Akik kétrét görnyedtek a gondtól, Mikor emelkedtek fel a porbul? Zsoldos István.---------o--------Az örök nyugodalom Irta: FARKAS ANTAL. A testből kiröppent lélek egyelőre tájékozatlanul, mozdulatlanul ült meg a háztetőn. Beláthatatlan szürkeség meredt előtte és csak lassacskán oszlott el az a homály, amely szint és alakot abba a nagy szürkeségbe olvasztott. Szétnézett. — Nini, még itt rostokolok a Paprika-utcában. Micsoda risszrossz háztető ez a mi házunké. ---Persze a háziúrnak nem volt lelke megcsináltatni, hiába panaszkodtunk, hogy becsurog ránk az eső. Ahol megy, ni, a bankba, a be- kasszált házbérrel. Viszi az én pénzemet is a kutya. Szeretném megtorkolászni, ha még volna kezem. Látni mindent látok, de nagyon tehetetlen vagyok igy test nélkül. Hát az anyjuk ugyan mit csinál? Amott trécsel a szomszéd asszonnyal. Persze, fogalma sincs róla, hogy engem megütött a guta. Tudom, hogy majd eszi a méreg, hogy nem a vásárlás előtt történt ez a baleset, mert a mai kosztomat is megspórolhatta volna. No, végre megunta a pletykát, elindult haza. Utána lesek. A lélek látja, hogy a feleség lepakol a konyhában s belöki a szobaajtót, látja, hogy az ura még most is az ágyban fekszik. — Kelj föl már te lusta kutya, mert rögtön leöntelek egy vödör vizzel. A test nem mozdul még akkor sem, amikor az asszony ráncigál- ja. — Náci, hát már ilyen korán berúgtál? Észreveszi, hogy Náci már hideg. Náci már meghalt. — Jesszusom, ez a gazember megszökött tőlem. De legalább ne hagyott volna itt pénz nélkül. Lázasan kutat a férj holmijai között. Sehol semmi. Eszébe jut, hogy az ura régebb idő óta rejtegetett előle egy nagy bugyellárist, amiben holmi irományok és kocsr makontók húzódtak meg. Hátha ebben van az a kis spórolt pénz, amit folyton duggatott? Mert van . az bizonyos, hiszen nem ivott ő se meg annyit, amennyit az asszony elől ellopott. Kutatásba kezd. A lélek ott a háztetőn, ha tehetné, most vakargatná a fejét: — Amilyen szerencséje van ma ennek az asszonynak, még megleli! Kínosan pislogat lefelé a háztetőről. — No gyerünk tovább, kollega ur, — hangzik mellette a megszólítás. — Kihez van szerencsém? — Persze, ebben az uniformisban nem ismer rám, Gulyás ur. Mennyit koccintgattunk a “Kék macská ”-ban annakidején. Én Ha- jagos végrehajtónak vagyok a lelke. — Mi a szösz! Hát a végrehajtóknak is van lékük? — Bár ne volna! Bezzeg megszenvedtem világi bűneimért. ---Most újra állami szolgálatban vagyok itt, mint idegenvezető. Az újonnan érkező lelkeket összegyűjtöm és az illetékes hatóságok elé kalauzolom. Gyerünk, Gulyás — Csak egy kicsit várjunk még. Tetszik tudni, én most haltam meg, amig a feleségem a piacon járt. Nézze csak, hogy kutat a bukszámban a pénz után. — No és talál valamit?---- Már meg is találta a pokolravaló. Éveken át kuporgattam össze azt az ezres bankót. Úgy volt, hogy Kati kisasszonynak adom, akit sokkal jobban szerettem, mint ezt a sárkányt, mert jobb, figyelmesebb volt hozzám. — Tudom, emlékszem rá, — hogy egyszer a Kati kisasszony varrónője bepörölte. Még én licitáltam el a szalonját, nem emlékszik. — Istenem, milyen boldogok is voltunk mi akkor! Hej, ha most megint halandó lehetnék, azt az ezrest de visszakaparintanám at- I tói az asszonytól. Nézze, hogyan | nézi, gyönyörködik benne. Eszébe sincs a sirás. Hát ne üsse meg az embert a guta? Hajagos ur maga már vén róka ezen a másvilágon, nem tud valamit kitalálni, hogy ezt az asszonyt megszekáljuk? — Nagyon bajos. Nekem még nincs itt akkora erőm, hogy székekkel, asztalokkal, kövekkel do-- bálózni tudjak. Nem mondom, könnyebb fajsúlyú anyagokat már én is eltudok a helyükről mozgatni. — Ön világi életében sok pénzt elmozgatott a helyéről, — mint állami végrehajtó. Nem tudná azt az ezrest fölkapni az asz- szony orra elől? — Erre a világra anyagot nem hozhatunk. Legföljebb megsétáltatom azt a bankót a levegőben. Figyeljen csak! A Gulyás ur lelke figyelt és örült, amikor látta, hogy az ezresben gyönyörködő özvegy szeme előtt a bankó a levegőbe emelkedik. Az özvegy rémülten kap utáLegtöbben csak a fegyveres elnyomatást, bebörtönzéseket tartják terrornak s nincs kellőképpen ismertetve az a terror, mely szerintem sokkal hatalmasabb, eredményesebb a munkások elnyomatására, mint a fegyver vagy a börtön, az ÉHSÉG TERRORJA. A munkaalkalom által a megélhetés megvonása, mely most mindig nagyobb mértékben tartja rettegésben a munkások millióit. Azokat, kik már hónapok óta lótnak-fut- nak munka után. Most a tél elején még reményük is alig van munkához jutni, de azokat is, akik még dolgoznak, de minden percben kivannak téve a munkából való kidobásnak, azáltal, az éhségnek, nélkülözésnek. Börtöntől nem fél úgy a munkás, mint az éhségtől. Munkások ezrei a börtönt mint menedékhelyet használják az éhség, ameg- fagyás ellen, sokan a gyors halált, vagy az öngyilkosságot választják a nyomorúság helyett. Rabol- ^ nak, dacára hogy hosszú évi börtönöket mérnek a kis rablókra, akik éhségük csillapítására lopnak. De az éhség erősebb, mint a börtöntől val ó félelem, s buta, gyáva embernek tartják azt ,aki meghal éhen, a telt raktárak s üzletek tövében. — A munkaalkalom megélhetést jelent. . . kenyeret . . . most mindig gyakrabban tagadják meg. tölünk. Megélhetésért lesznek gunmenek, árulók, na: a bankó ügyesebb és még följebb ugrik, kering a szobában. Vad hajsza kezdődik. Az özvegy székre, asztalra, ágyra ugrik, még a holttestre is rátapos, csakhogy a bankót elérje, de hiába: a bankó megállás nélkül siklik, kering a levegőben. Bottal, seprőnyéllel próbálja leverni a lihegő özvegy, de nem sikerül. A vad fogócskában kimerült, felizgatott idegzetű asszony egyszer csak a szivéhez kap és lezuhan az asztal tetejéről, alig tudja kinyögni; — Náci, te gazember, ezért még kapsz. A lélek él: találkozunk! Gulyás ur rémülten szól a kollegához: — De most már siessünk! — Megütötte a guta és még utolér bennünket. A bankó visszaszáll a helyére. A két lélek ész nélkül kotródik a háztetőről. A házban riadtan újságolják, hogy a piacról hazatérő Gulyásnét az ura halottaságya mellett szivszélhüdés érte . . . Nagyon szép temetésük lesz az ezres bankóból, de a Gulyás ur örök nyugodalmából aligha lesz valami. besúgók. A legpiszkosabb módsze reket is igénybe veszik, áskálód' nak munkástársaik ellen, hogy inkább azokat botzássák el hamarább, mely által saját részükre vé- kább azokat biztosítani. De még a jobb érzésű munkás is igyekszik kitermelni az adott mennyiséget, mert rettegve gondol arra, hogy őtet is a munkanélküliek, igy az éhezők, nyomorgók táborába taszítják. Az éhség terrorját kell a munkásoknak tárgyalni, megvitatni, melyet most ellenünk használnak, mert ez a leghatalmasabb fegyver. De annakidején mi tudjuk majd használni azok ellen, akik nem akarnak majd résztvenni a közös termelésben. Ha szervezkedik a munkásság, a termelést és a szétosztást lefoglalja, szervezetén keresztül kontrollálja, akkor nem lesz szükség fegyveres terrorra, csak azok fognak rettegni s éhezni, akik félnek amunkától, mert a mi társadalmi rendszerünkben nem türünk meg munkanélkülit, nem kell majd munkáért rimán- kodni, hanem mindenkinek kötelessége lesz a reá eső munkaidőt szorgalommal kidolgozni, ha élvezni akarja a közösen termelt javakat .Kevés olyan ember lesz, aki ne lenne hajlandó 8—900 órát dolgozni évente, ha tudja, hogy ennek ellenében egész éven nyugodtan, gond nélkül élvezheti az élet javait. A termelést, szétosztást helyesen megszervezni s vezetni csak egy forradalmi ipari servezet képes. Mert a munkának minden ágát, mint egy ipart előre megszervezi, a termelésből veszi életerejét, minden tagja ipari munkás, akik nem akarnak senkit elnyomni, inkább a munkát testvériesen elosztani és biztos megélhetést azok részére, akik az életszükséglet előállításában segédkeznek . . megteszik kötelességüket. Bár vannak, akik rettegnek az ilyen társadalmi rendszertől, mert félnek a munkától s azok kisebbségi diktatúrát, fegyveres terrort akarnak, melynek a segítségével még mindig a munkások nyakán maradhatnak. Lebecsülik a munkásság képességét, nem akarják ipari szervezeteinek kiépítését elő- segiteni, mert abban ellenséget látnak s érzik, hogy a munkásság helyesen megszervezve képes megszüntetni minden terrort s elseperni a terroristákat. Amunkás- ságnak fel kell ismerni a helyes utat, kiépíteni ipari szervezeteit, melyen keresztül képes átvenni az ipart, s megszüntetni minden terrort. (Vi.)
