Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-31 / 597. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 31. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .... $2.00 Fél évre........... 1.00 Egyes szám ára .05 Csőm. rend-.nél .03 Make Money Order Subscription Rates: One year .... $2.00 Six Months. . . 1.00 Single Copy. . . .05 Bundle orders. . .03 for Subscr. Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 1 7, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 1 9, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. TÖRVÉNYTELEN SZTRÁJK. Lapunk más helyén beszámolunk egy sztrájkról, melyben három szakszervezet tagsága vívja nagyszerű küzdelmét Butte Montanaban a munkáltatók egyesült szövetsége ellen. Ezen hármas küzdelemben legnagyobb figyelmet az irodai és kereskedelmi alkalmazottak igényelnek. Mindennapi események közé tartozik az, hogy egy csoport munkás ellenszegül a bérlevágás ellen. De annál ritkább események közé tartozik az, mikor egy szerződéssel lekötött szakszervezetnek tagsága szolidaritást vállal egy másik szakszervezettel, mely még szakmájukkal sincsen szoros kapcsolatban. Nagyszerű osztálytudatra vall az, amikor szinte ösztönszerüleg ugyanolyan eszközökhöz nyúlnak a munkások, amilyenekkel számtalan esetben ellenük rontottak a kapitalisták. Sok példával tudnánk bizonyítani, ---hogy dacára a szépen kicirkalmozott szerződéseknek, a munkáltatók minden esetben megtörték azokat, mikor elég erőt éreztek hozzá. Ám most üvöltenek és csatasorba állították sajtójukat és egyenesen törvényszegésnek minősítik a kereskedelmi alkalmazottak sztrájkját. A munkáltatók frontja sokkal elkeseredettebben szegezte magát szembe a hivatalnokokkal és kereskedelmi alkalmazottakkal, mint a kocsisokkal és a vasasokkal. Az elkeseredés érthető. A fehérgallérosok állásfoglalása sokkal többet is jelent egyszerű bérharcnál. A szolidaritás nagyszerű megnyilvánulása játszódik le Butteban a munkásság nagy érdeklődése közepette. Olyan szolidaritás, amilyent csak az IWW hirdet, - • mely szervezet aa szerződésekben sohasem hitt; és véleményünk nemcsak változatlan, hanem megerősíti és hitelesíti a Buttei eset is. Csak hadd kiabálja, hadd üvöltse a kapitalizmus a törvénytelenséget. Legalább a nagy lármával felkelti a szunnyadozó munkásság figyelmét a törvényszegések végtelen sorozatára, melyeket ők követnek el a munkásokkal szemben s mi is segítünk ennek a törvénytelen sztrájknak széleskörű publicitást adni, hogy meglássa végre a munkásság a kapitalizmussal kötött szerződések káros hatását és a jövőben olyan szervezetbe lépjen, mely a szerződéskötést megtagadja, elitéli, Munkanélküliség Harvey-ban. HARVEY, 111. — A munkanélküliség nap- ról-napra fokozódik ebben a városban is. — Vannak gyárak, hol csak részleges időt dolgoztattak az emberekkel már hosszabb idő óta. Most azonban egytől négy hétig azokat is lezárták. Hogy az előre bejelentett négyből hány hét vagy hónap lesz, azt ugyan senki sem tudja, de kétségbeesésükben nem is mernek rágondolni a munkások. Az itteni Buda gyárban három héttel ezelőtt elbocsátottak 300 munkást. Nemcsak a fekete ingeseket, hanem a fehérgalléros irodai alkalmazottakat is. A hét folyamán újból leraktak embereket, de ezt már összekapcsolták a bérlevágással is. A fizikai munkások béréből 5, mig az irodai munkások béréből I 0 százalékot vágtak le. így dolgozik a kapitalizmus. Először hetekig koplaltatja a munkások egy részét és mikor már megteremtette a gyáron kívüli helyzetet és előkészítette a talajt a bérlevágáshoz, akkor megteszi azt habozás nélkül. Az élőbbén elbocsátott 300 munkástartalék elég garanciát nyújtott arra, hogy a bérlevágás miatt nem lépnek harcba a munkások, mert hiszen a kint levők már a kevesebb fizetés mellett is szívesen dolgoztak volna. Hétköznapon is ünnepi külsőt ölt most magára a város. A népektől nyüzsögnek az utcák, mert a szorgos munkáskezek pihenésre vannak kárhoztatva. A kétségbeesést azonban le lehet olvasni az emberek arcáról. — Mintha csak azt kérdeznék önmaguktól, hogy: hamost nyáron nem tudjuk megkeresni a betevő falatot, vájjon mi lesz velünk a télen? Az angol lapokban most jelent meg a beszámoló arról arról a nagyszabású egyesülésről, melynek értelmében a whittingi öntödék és olajfinomítók, a Burmingham, Alabamában működő hasonló vállalattal egybeforrtak. Az egyezség értelmében az itteni öntődét délre fogják leköltöztetni, — ahol még az itteninél is ideálisabb munkaviszonyokat teremthet önmagának a kapitalizmus. Nyíltan hangoztatják, hogy a déli színes bőrű munkások örömmel dolgoznak 16 centes órabérért és végeznek állatias munkát. Tizenhat cent pedig sokkal kevesebb, mint ötven vagy hatvan. Sokkal több profitot biztosit a kapitalistáknak és igy mitsem törődnek azokkal a munkásokkal, kiket maguk mögött hagynak a munkanélüliségben. A levegőben van annak hire is, hogy a West Pullmann-i International Harvester Co. gyárát is délre költöztetik. — Amilyen arányban az ilyesmi folyamatban van, következtetni lehet, hogy nem puszta szóbeszéd ez sem és egy szép napon arra ébrednek majd a munkások, hogy a leszerelt gyár üres falai maradtak csak meg. Mindebből láthatják a munkások, hogy a kapitalizmus előtt csak egyetlen cél és érdek van, a PROFIT. Azok nem törődnek még azzal sem, ha a munkások éhen fordulnak fel. A munkások bambán néznek maguk elé, okokat, okozatokat, hibákat keresnek. De bizony kevés van olyan, ki magában felismeri, hogy a nemtörődömsége miatt jut szomorú helyzetébe. Kevesen vannak azok, kik belátnák, hogy még a mai állapotoknál is rosszabb volna a helyzet, ha évtizedeken keresztül nem lettek volna harcos munkásmély mindenkor kész olyan szolidaritás demonstrálására, mint a Buttei hivatalnokok. Ez a szervezet az IWW. Csatlakozzatok hozzá! emberek és szervezetek, melyek állandóan harcba szállottak a viszonyok és bérek javításáért. Nem látják azt, hogy a munkán, hol dolgoznak, évek vagy évtizedekkel ezelőtt, kemény, elkeseredett küzdelmeket vívtak az munkásemberek, kik közül sokan életükkel és szabadságukkal fizettek azért, hogy jobb viszonyokat teremtsenek nekik. Igaz, hogy a szakszervezetek, melyek valamikor nagy harcokat vívtak, ma már elavultakká, a kapitalizmus intézményeivé váltak, mer: nem tartottak lépést a fejlődéssel. De ez nem szabadna elkeserítse és tétlenségre kárhoztassa a munkásokat, sőt. Éppen ebből okulva, kellene hozzálátniok az Ipari Szervezetek építéséhez. A mai állapotokból egyetlen kivezető ut van és pedig az, melyet az IWW ajánl a munkásságnak. A siránkozás ma sem segít semmit, aminthogy sohasem segitett. Hiába sopánkodnak, hiába panaszkodnak, mert a kapitalizmus mindezzel nem törődik. Neki profit kell és a profitért mindent elkövet. Ök összefognak és egységesen szállítják lejebb a munkások életszínvonalát, egységesen vágják a béreket, dobálják százával, ezrével munkásaikat az utcára, mert a piacok hiánya és a gépek folytonos fejlődése csökkenti az árukeresletet és lehetővé teszi, hogy kevesebb munkás ugyanazon idő alatt több munkásnak munkáját elvégezze. Az IWW és lapjai évtizedeken keresztül hirdetik a l izsákmányolás ellenszerét, mutatják az utat, melyen nemcsak az élet javaihoz juthat hozzá a munkásság, hanem készítik elő a talajt, a Kapitalista rendszer megdöntésére képezik a munkásokat, arra, hogy egy olyan társadalmi rendszert teremtsenek a kapitalista rend helyén, melyben ők lesznek a min- denség irányitói, melyben ök rendelkeznek a termelt javak szétosztása felett, melyben nem kell olyan napokat élniök, mint amilyenek a mostaniak, ahol mindenkinek dolgozni kell és ahol mindenki megkapja munkájának gyümölcsét. E né. SZERKESZTŐI ÜZENET. J. B. CLEVELAND, O. — Nem ajánljuk. Bár tagadhatatlanul siralmas a munkásoknak helyzete a munkanélküliség miatt, munkástárs rossz tanácsadóra talált az ajánlóban. Azok a földek műveletlenek s a cserjétől való kitisztításuk roppant sok munkát, időt és fáradságot igényelnek. Messze vannak a városoktól illetve a piacoktól s ha már termelni volna képes rajtuk, ami csak évek után következhetnék be, akkor sem tudná az árut kellőképpen értékesíteni. Befektetés illetve pénz nélkül a vállalkozás biztos kudarc. Nagyobb nyomort, nélkülözést jelent, mint aminek elviselésére egy ipari munkás családjával együtt képes. Előbb- utóbb vissza kellene jönni, vagy ott elhelyezkedést keresni az ipari városokban. A munkanélküliség egyébként abban az országban is elég nagy s ha megoldást jelentene az önnek tett ajánlat, sok ezer munkásember választaná a benszülöttek vagy bevándorolta* közül. A mezőgazdaságba ott is bevonult a gép. Hatalmas terjedelmű modern virágzó farmok vannak ott, melyekkel a városokhoz közel eső kis farmerek sem képesek versenyezni és tömegesen pusztulnak. Ha még nem késő, mondjon le munkástárs erről a tervről.
