Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-24 / 596. szám
Julius 24. BÉRMUNKÁS 7ik oldal. CÉL FELÉ Irta: BLISTYÁN SÁNDOR. Légyen bár előttem égig érő Tornyosuló vad akadály: Utamban én meg nem állok, Lelkem dicső célja elé száll. Ha nyomorult gyáva ellenségem Nyugodt éltet Ígér nekem: Üldözötten megyek tovább Mert a Holnap felé verekszem. A félrevezetett vakhitüek Ha szivemet marcangolják: Egy utolsót hörgők: Testvér, Lelked mérges fulánkok járják. Csókszagu, részeg éjszaka volt. Fává bokrosodott fehér liliomok szórták ilatukat. Tán bólogató fejük csalogatta ki a papkisasz- szonyt, vagy a nyárfák ezertitku susogása .... Nagy kerítő volt ez a májusi éjszaka, sötétlombu szerelmesek takarója a kert és a papkisasszony karjába szédült a jegyzőnek. Nem is lett volna ebből semmi baj, senki sem veheti rossz néven, hogy Terka szigorúan őrzött kényszerszüzességét ezen az éjszakán csókba felejtette. Tán még kövér bátyja is jóakarattal hunyta volna le táskás szemhéját, ha meglátja, de az aludt a hűvös szobában, a vén cse léd is régen horkolt, az egész parókián halotti csendesség feküdt. Éjfélen mi mást tehetne a tisztes falusi nép. Ezt az időt választotta Terka. A jegyző ur meg türelmetlenül töltögette magába a kis czukrászda ragadós, gyomornehe- zitő likőrjeit. Sűrűn nézegette az órát, végre éjfél előtt pár perccel nagy léptekkel ment a templomkert szándékosan nyitva felejtett ajtajához. Terka halványlott a nagyágu diófa melletti pádon. A sürü lombok alig engedték át a hold ezüstös sárgáját és amire Terkára esett a fénye, megtört, hamuszürkére, foltosra és inkább haldoklóhoz hasonlította a reszkető leányt, mint csókszomjas mennyasszonyhoz, de a jegyző ezt nem látta. Hiszen ő maga is túljárt már a követelő fiatalok korán, haja őszbe tarkállott, ahol még egyáltalán akadt néhány szál. Divatját múlt szavakkal bókolt a papkisasszonynak, aki félszegen hajolt vállához. Félénk si- mogatásuk, kuncogó nevetésük hangos csókokba bátorodott és észre sem vették, amikor a falu vén tolvaja, a bénákezü Tamás, fölmászott a diófára. A vad horda, ha sötétségbe vet És megkötözi lelkemet: Szememben dac-láng villan fel, Keresve sok alvó bus szemet. Mert tudom, hogy bus küzdelmem biztos, Hatalmas győzelmet arat! És a sok felébredt lélek Majd véres rabláncokat szaggat. E cél felé üldözötten megyek, De hirdetek egy szent nagyot, És plántálom a lelkekbe A büszke érzést, a — Holnapot! — Unnye, de megtanátam az üdöt. Isten is diólopásra teremtette, mán majd anélkül mentem haza, ha meg nem látom a nyitott kisajtót ---- közbe le-le pislogott a kis padra és rezes bajuszát félreránditotta. — Ejha, no, de ne szólj szám, nem fáj fejem ---és a vállán lógó tarisznyát nyakig szedte dióval — ötivei húsz fillér, meg egy deci kisüstön főtt! Lassan lekuszott a fáról, macskaléptekkel ment ki a kertből, hogy a levelek zörgésére fel ne figyeljen valaki. — Éjfélt ütött már az óra, — minden lélek nyugovóra — énekelte a falu baktere, éppen amikor Tamás betette a kisajtót és abban a percben piros dolmányos alakja is megjelent a kert sarkánál, a hold meg szélibe-hosszába bevilágította az utcát. Menekülni semerre sem lehetett. — Jaj, — csak a tarisznyát nyelte volna el a föld. — Adjon Isten — nyögte Tamás. — Hunnan ilyen későn, komám? — Csak itt ni — bökte vállán keresztül a hüvelykujját ----a pap. Nagyon zavart volt Tamás, a bakter rögtön lopást gyanúsított. — Késői látogatást tettél hé- kám. — Ha, he, igen bejáratos vagyok és hamiskásan nevetett. — Ne bolondozz mán, vén szógáló van ott. — Vén, vén, dehogy vén, setéibe egyforma vénje-fiatalja. — Az utca sarkánál meg rövid jóc- cakáttal el akart osonni, de a bakter jó szemét nem kerülte el a Tamás hátán puposodó tarisznya. — Megállj csak, he, mit viszel abba’ az iszákba ---- és már fogta is, tapogatta. Tamás bambán ejtette a földre a tarisznyát, annak megoldódott ' száján bugyogott az apró, zöld dió. — Van lelked ezt az éretlen gyümölcsöt leszedni?---- Nem én, hanem annak a zsidó bótosnénak van ilyen fene gusztusa, a főzi belőle sok cukorral a fekete befőttet hasfájás ellen a sok gyerekinek. — Oszt hunnan loptad má me- gest. — Ne-e-e-em loptam — húzta a szót Tamás — kaptam ajándékba kaptam — és egy pillanat alatt folyékonyan hazudta, hogy a papkisasszony azt mondta, rázza meg a diófát, mert ága törik a sok terméstől, ő meg a hulltját felszedte, elviszi, ahogy mondta a zsidó bótosnénak, mert hogy oda is bejáratos, vizet hord mosáshoz, az meg ételt ad neki, jó asszony, ha más hitü is. Járt a Tamás szája, mint egy kereplő, de a bakter csak nem j hitt neki és bevitte a községházára. Nagyot ásított a jegyző, unottan vette kezébe a tollat. Neve, vallása, foglalkozása — gépiesen irta be Tamás adatait. Föl se nézett a papirosról, hiszen olyan álmos volt, hogy legszívesebben végignyult volna a községháza lócáján, bizony nem neki való már az ilyen éjszakai csókrablás. — A papkertből éjfélkor, ott fogtam el, ősz tagadja — mondja a bakter. Tamás nyugodtan nézett szét és a jegyző felé fordult. — . . . sz mondom, nem loptam, a tekintetes ur is tanúm lehet. Fölfigyelt a jegyző. Miket beszélnek itt eskdt, meg a faluszégyene, vén tolvaj Tamás. , Hogy ő, a tekintély, méltóság: tanú ennek a szemétnek a tanúja, ő rá mer hivatkozni? Sovány mellét magasra fújta. — Mit karattyolsz, he, mit ha- zudozol, lovat loptál? — Csak gyümölcsöt — mondta a bakter alázatosan, — oszt még azt meri mondani az a piszok hogy a jegyző ur is tudja. — Mit tudunk mi, he, — för- medt Tamásra jegyző is, esküdt is. — Hát hogy a diót nem loptam, hanem a papkisasszony éjfélkor, —— tegnap éjfélkor — húzta a szót Tamás ---- nekem adta. Tágrameredt szemmel hallgatott el a jegyző, magas melle süppedni kezdett, most mindent elmond ez az ember, megtudja az egész falu, milyen szégyen, hogy éppen ennek a vén tolvajnak kellett látni. Most, hogy visszagondol, úgy rémlik, hallott is zörgést, de hát .... Tamás meg egyre nagyobb biztonsággal mesélte el még egyszer a hazugságát: — Rázd meg, Tamás — mondta a papkisasszony, — én meg a hulltját felszedtem, a tekintetes ur meg éppen akkor A jegyző meredt tartása hullt, ment haza a kaszinóból, jól látta, hullt lefelé, hogy a tekintély széles foteljában megkönnyebbülten tott szó feszítené a torkát, úgy kiáltotta: — Szent igaz!------------o-----------ELVI NYILATKOZAT Amunkásosztály és amunkáltató osztály között semmi közösség s az élet javait ama kevesek bír* ják, akikből a munkáltató osztály nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek között áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig-, mig a világ munkásai, mint osztály, —— szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. . . . Úgy találjuk, hogy az .iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosu- lása a szakszervezeteket . (trade union) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. . A . szakszervezetek olyan állapotot .ápolnak, .mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját . az . ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elcccgiti1'. hogy bérharcok esetén .egymr-t verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy munkáltatókkal közös érdekeik vanak .................................... E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó .tagjai .beszüntessék .a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalom jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” . . A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor is, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét . építjük a régi társadalom keretein belül. —. gMUIMmW IW'-M’iH—B——fc———I Csatlakozz az IWW.-hoz; A TANÚ Irta: BUS ILONA.
