Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-17 / 595. szám
Julius 17. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. Minden másképpen lesz... Irta: DÉRI ERNŐ. Este 10 óra. A csattogás, dübörgés hirtelen elhalkul. Néhány pi- lanat és halotti csend van. Olyan csönd, hogy nem is hallani az ezer és ezer csoszogó facipő zaját. A javeli Citroenban a munkának vége. Lassú mosakodás és öltözködés. Félben maradt mondatok, törött szavak hallatszanak. A mosdó csatorna tele fekete habbal. A szekrényekben ernyedten lógnak már az agyonfoltozott, kormos és olajos ruhák. A tömeg kitódul. János átmegy a rue Balard másik oldalára és füttyent. Pista már ott is van a másik műhelyből. Kezet szorítanak. Aztán megindulnak az utón, hallgatva, behúzott fejjel. Szitál az októberi eső. A Metróban egymáshoz présel- ten sem esik szó. Á többiek, különösen a franciák, tréfálkoznak valami elcsigázott humorral. Ok lehajtott fejjel és tűnődve állnak. Csak amikor a Barbésnél kiszállnak a földalattiból, szólal meg János : — Ne félj, Pista, még minden másképpen lesz. —Én is azt hiszem . . . még pedig rövidesen. — Hogy-hogy? — Majd legközelebb beszélünk. A Ramponeauban. Ezzel elválnak. Minden vasárnap együtt van a rendes társaság a vendéglőben. — Négyen vannak földiek. Már ebéd után vannak, most cigerattáznak. koccintanak, isznak. Halványan, beesett arccal ülnek az asztalnál. Keveset beszélnek. — Hosszú idő után hirtelen megszólal Pista: — Fiuk .... én haza utazom. Az arcok feléje fordulnak. Van, aki meglepetésében mosolyog. — Pista kiissza a poharát és kigyult arccal folytatja: — Elég Volt, nem bírom tovább elég volt három évig a vas hordásból . . . elég volt a hajszából, mindig csak azt hallani, hogy dé- péchestoi (siess) . . . hazamegyek, nem bírom tovább . . . utóvégre én cipész vagyok, nem szoktam meg; ti vasasok vagytok és a szakmátokban dolgoztok, az más . . . ha én is dolgozhatnék a szakmámban; nem mondom ... de az lehetetlen, tudjátok .... igaz, — hogy igy is meg lehet élni, de én azt hiszem, otthon is megváltozott már a helyzet .... — De hát hogy gondolod? — kérdezi Jóska. — Megházasodom, fiuk ... — keresek valakit, akinek van egy kis földje . . . gazdálkodunk majd, vagy csinálok egy kis boltot . . . valamit csak csinálunk . . . hej, ne féljetek, minden másképp lesz. Pista már sokat ivott. Lázasan beszél, a szeme csillog. Ráüt az asztalra: — Még egy liter bort! Olyan jó kedvem van, hogy csoda. János bronz ai'ca mozdulatlan. Szürke szemével mereven nézi. — Halkan megszólal: — Szivemből kívánom, hogy sikerüljön, Pista. De azért meg kéne gondolni. Otthon megváltozott a helyzet, az igaz. De úgy változott meg, hogy még rosszabb lett, mint volt. Pista töltöget és újra iszik. — Nem is hallja, amit beszélnek hozzá.-— Igyatok fiuk. Holnap reggel utazom. Sikerül, majd meglássátok. Muszáj, hogy sikerüljön. — Csak azt sajnálom, hogy ti nem jösztök velem. Hogy ti itt maradtok, ebben a kutya életben ... de ne féljetek, meglássátok, minden másképpen lesz. Este elbúcsúznak. János regge- les ezen a héten, a többiek sem Kit átok üz ki önmagából, gyönge lélek, gyúrva sárból, ki förgeteg félszeg üzöttje s a zátonyon bordáit törte. ki lelke lepke himporával megütközött a földi sárral, de mégis újra egyre szárnyal, verve veretlen tiszta vággyal, mehetnek az állomásra. Pista ragyog az örömtől, ők sápadtan nézik. Következő vasárnap ülnek a Ramponeauban. Ebéd után sokáig néznek ki az ablakon. Jóska megszólal : — Hát hárman maradtunk . . . ki tudja, mit csinál? Némán ülnek. Csak Gyuri köhög néha. Furcsán, rekedten köhög. Ilyenkor János a szeme sarkából figyeli. Gyuri szeme különös tűzben ég. És az arcán két piros folt. .... Múlnak a hónapok. Dübörgés és csattogás, korom, füst és olaj. Délután két órakor, jövő héten este tízkor: csönd. Sok az ember a rue Balard-on és mégis milyen üres. Hosszú az ut egyedül. Otthon gyorsan enni valamit és lehullni az ágyra. Megint elmúlt egy nap. Múlnak a vasárnapok. Most is együtt ülnek és várják Jóskát. Már két óra és Jóska nem jön. Ez még nem fordult elő. Nyugtalanul és idegesen fészkelődnek. Gyuri merev mosolylyal szól: — Csak nem lógott meg ő is? — Es még csak be sem jelentette. Úgy látszik ketten maradunk. — Nem — mondja János és feláll — gyerünk a lakására. A hotelban az asszony bőbeszédű. Végre megtudják, hogy Jóskát szerdán baleset érte a gyár- j ban. Hogy milyen a sebesülés, azt | nem tudja. Állítólag a köszörűké eltörött .... A kórházban fekszik. Az utcán János megtöröli ve- rejtékes homlokát. Gyuri köhög. — Hol van az a kórház? — Én tudom . . . gyere taxin megyünk. Állnak az ágy mellett. A fehér párnákon fekszik Jóska, bozontos haja szépen hátra fésülve. Két keze a mellén lágyan összekulcsolva. Bepólyázott fejéből csak a két barna szem látszik, amely tágra- nyilt és tele van könnyel. Mozdulatlanul állnak. Két ember jön egy hordágygyal és ráteszik. Gyorsan dolgoznak, az egyik a bepólyázott fejhez is ér, de Jóska meg sem moccan. Értelmetlenül és dermedten nézik. Odajön a nővér. — Tíz perccel előbb még élt — mondja. — De úgy sem beszélhettek volna vele, állandóan eszméletlen volt. ki szenved és nem tör le mégse, bár tépi testét sanda vércse, ki él eleve eltökélve, hogy szent magot hint itt el élte, ki szeretni tud és ki áldoz ki hü tud lenni önmagához; azt zengem tetsző szerelemmel, ki lenni tud, mi lennivé kell: ember! . . . Járnak az utcákon. Céltalanul mennek össze-vissza, kihalt és ismeretlen helyeken. Esik az eső. Már este van, a lámpák égnek. — Gyere föl hozzám — szólal meg végre János. Otthon levél várja. Reszkető kézzel bontja. Csak ennyi van benne: “Pesten vagyok három hónap óta. Semmi sem sikerült. Éhes vagyok és fázom, mindennek vége van. Isten veletek. Pista.” Ülnek az ázott felöltőben, a kalapjukról csorog a viz. Nehezen lélegzenek. Megtört szemmel, meredten nézik egymást. Gyuri köhög. — Hány éves vagy te, Jancsi — kérdezi. — Huszonöt . . . miért ? — Egészen ősz vagy. Múlnak az órák. Nagy a csönd. csak Gyuri köhög néha. Zsebkendőjét a szájához teszi és amikor leveszi, a vászon piros. — János bronz arca szürke, az ajka remeg. — Gyuri — kiáltja könyörögve — édes Gyurikám, ez nem lehet el kell menned orvoshoz . . . holnap reggel elviszlek . . .. meglátod minden máskép lesz . . . Zokognak. Künn az éjszakában megállás nélkül hull az eső. Imi BÉRMUNKÁST! KIT ÁTOK ÜZ... Irta: SEBES ÁRPÁD. Az érdekeltek figyelmébe Az IWW Egyetemes Központja kérte a Workers International Educational Society vezetőségének közreműködését egy uj röp- irat kiadásához, melynek cime a “MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS ANNAK MEGOLDÁSA” kell legyen. A nagyarányú munkanélküliség szükségessé teszi egy ilyen röplap megjelentetését és a W. I. E. S. eleget kíván tenni a felszólításnak és egyben közölni kívánja, hogy a röpirat megírására pályázatot hirdet : A legjobban megirt röpirat írója 15 dollárt kap első dij fejében; a második dijat 10 dollárban állapította meg. Minden beérkezett kézirat a W. I. E. S. tulajdonába megyen át és jogot formál arra, hogy ott és akkor használja fel, amikor jónak látja. A cikk angol nyelven kell, hogy Írva legyen. — Terjedelme 3000 és 3500 szó között váltakozhat. — Beküldési határidő legkésőbb 1930 augusztus 15, mikor is bent kell, hogy legyenek a központi irodában. A versenyben az IWW minden tagja, lapjainak szerkesztői és tisztviselői egyaránt részt vehetnek. Kéziratokat küldeni lehet 1044 Webster Ave, vagy pedig 555. W. Lake St. Chicago, 111. címekre. A W. I. E. S. Nevelésügyi Bizottsága nevében Joseph Wagner, titkár-pénztáros. Nagy pikniket rendez a N. S. Összhang Dalkör a Világ Ipari Munkásai szervezetének pittsburghi magyar tagjai közreműködésével 1930 július hó 27-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Miller Picnic Gro- ven Millvale, Pa. A nap kiemelkedő pontja a dalárdák fellépte lesz, amely kellemes szórakozást nyújt a vendégeknek. Elsőrendű hűsítőkről és lunchról gondoskodva van. Ha egy kellemes napot kíván szerezni magának és családjának, jelenjen meg és hozza el ismerőseit is. A zenét Rákóczi-Hor- váth jónevü zenekara szolgáltatja Pittsburgh és vidéke magyarságának nagyszámú megjelenését tisztelettel kéri a Rendező-bizottság. Egy esetleges nyári zápor ne tartson vissza senkit sem a megjelenéstől, mert van elég fedett helyünk. Útirány: Pittsburghból jövők vegyék a 3. számú “Millvale” feliratú villamost a 7-ik utca és a Penn. Ave. sarkán, leszállás a North és a Howard Ave. sarkán, amely az első villamos kanyarulat Millvale-ban, (úgyszintén az automobilon jövők is kövessék ezt az irányt), onnan fel a Howard Ave. a kőhidon át a Hoffman Road-on a virágházig, onnan jobbra pár lépésnyire van a picnic hely. A villamosnál bizottsági tagok várják a közönséget.
