Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-12-18 / 616. szám
BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) m.ó'NGARIAN ORGAN OF THE !. \V. W. Előfizetési árak'. Ji$r évre ............ $2.00 Éli évre................ 1.00 Eg> ;s szám ára .... 05 Csőm. rendelésnél.. .03 Make Money Order for Subscription liates: One Year............ $2.00 Six Months........... 1.00 Single Copy'................05 Bundle Orders............03 Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS" P. O. Box 17, Station Y. New York, X. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 1Z. 72nd St. New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York. N. Y. under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE. INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD V asutasok a 6 órás munkanap mellett Alig pár hete, hogy a Vasutasok Végrehajtó Bizottsága 21 uniója 700 delegátussal konferenciát tartottak, hogy a mindjobban.. zúgolódó vasúti és mühelymunkások követelése mellett megbeszéléseket folytassanak. Összesen 375 ezer embert képviseltek a mozdonyvezetők, kalauzok, kapcsolók és fiitők részéről. A delegátusok egybehangzó véleménye a hat órás munkanap mellett voltak, csak a szakszervezeteiknek vezérei próbáltak különböző megoldásokat ajánlani, hogy a 6 órás munkanap é: 5 napos munkahét követelését a vasúti munkásoknak hogy azon esetben, ha a 6 órás munkanap meghiúsítsák. Már jóelőre bejelentették, —' mellett döntenének is, hosszú hónapok szükségesek, mig az összes, a konvención nem képviselt uniókat is együttes konfenrenciára hívhatják és ha elfogadják ott, még a'referendum szavazás is kitolja az uj munkaidő életbeléptetését. Statisztikai kimutatásokkal bizonyították, j. hogy addig, mig 1922-ben 2 millió ember volt a vasutak alkalmazásában, addig e V 1930-ban 500 ezerrel kevesebb ember dolgozik. A modern mozdonyok beállításával a vasúttársaságok elérték azt >hogy ott, ahol a múltban két-három mozdonyra volt szükség, ma egy mozdonynyal lebonyolítják ugyanazt a forgalmat, sőt még nagyobbat, mig a fizetések nem emelkedtek. Hogy látszólag úgy nézzen ki a dolog, hogy a vasutasok magasabb bért kapnak, behozták azt, hogy | legnagyobb részük manapság havonta 30 és J 35 napot dolgozik. Ennek tudható be, hogy a vasúttársaságok az utóbbi években óriási profitot vágtak zsebre. A vasúti szakszervezeti vezérek melegen j ajánlották a munkásoknak, hogy fogadják el j az ő “nagyszerű" ajánlatukat, hogy azok, kik 30---35 napot dolgoznak napota, levág- j nák a fizetésüket havi 26 napi munkaidőnek j megfelelőleg és a mai 8 órai fizetés helyett fogadják el a 6 órai munkaidőt a hat órai . *5®etéssel és ezáltal vagy 75 ezer elbocsájtott SftUsikást tudnának alkalmazni a munkanélkü- üekből. A vasúti munkások szakszervezeteinek vezérei mindenképp a zöld asztalhoz akarnak ülni, hogy a vasutasok bitorlóivá! valami bé- Sies paktumot csináljanak és a vasutasok követelését a 6 órás munkanap és az 5 napos munkahetet elszabotálják. Ezideig minden | jel arra vall. A- vasúti munkások is megtanulhatták volmár azt, hogy a rajtuk élősködő vezéreknek eszük ágában sincs hogy a munkások részére előnyöket harcoljanak ki követelésüknek mindaddig, mig szakszervezeti vezérekre bízzák sorsukat, nem fogják megkapni. , Ha azt akarják, hogy követelésüknek érvényt szerezzenek, akkor nem a kapitalisták felfogadott cselédjeihez a politikusokhoz kell menni megbeszélni hogy mit akarnak, hanem elzavarni a nyakukon élősködő vezéreket és kezükbe kell venni saját sorsuknak intézését. Ipari Szervezetet kell létesítsenek, ahol nem egyes emberektől tennék függővé követelésük tejesitését, hanem maguk a munkások intéznék azt. Gazdasági érdekeik megvédésére aazdasági szervezetet kell hogy alakítsanak, mert csak úgy lesznek képesek jogos követeléseiket megszerezni. A vasúti munkásoknak nem 21 szakszervezetre van szükségük, hogy követelésüket megnyerhessék, hanem egy ipari szervezetre. Az összes egy iparba tartozó munkások egy ipari szervezetbe, a világ összes iparjai szervezeteinek pedig a One Big Unionban a helyük, hogyha azt akarják, hogy minden követelésük megvalósulhasson. Szindikalizmus és ipari unionizmus Többen összetévesztik a szindikalizmust az ipari unionizmussal. Hogy a két fogalom közötti összeköttetést tisztázzuk, foglalkozzunk a kérdéssel. Nagyon fontos, hogy ebben a két kérdésben munkástársaink tisztán lássanak, mert sokszor történik hivatkozás a szin- dikalizmusra, mint olyanra, amelyik az ipari unionizmussal teljesen azonos és e téves megállapitásból vonják le a konzekvenciákat és nem csoda, ha rossz útra tévedve helytelen megállapodásra jutnak . Kiindulva abból az általánosan ismert irányelvből, hogy a munkásosztály felszabadítása csakis a munkásosztály müve lehet, arra a természetes következtetésre jut e felfogás, hogy a munkásosztály felszabadításáért folyó harcnak szervei csak azok az organizációk lehetnek, amelyben a bérmunkások, mint ilyenek vannak szervezve a tőke elleni végnélküli harcra. Ezt a felfogást éppen azért, mert a tőke elleni közvetlen harcot kizárólag gazdasági munkásszervezetek utján kívánja folytatni, — a francia elnevezés után szindikalizmusnak nevezzük. A szindikalizmus abból a történelmi ellentétből feölődött, amely a munkásmozgalom két uralkodó elve: a politikai és a gazdasági között az idők folyamán létrejött. A munkások szervezkedését főleg politikai téren sürgették és minden csak pártcélokat szolgált. A munkások gazdasági szervezetei nem a munkásosztály forradalmi céljait szolgálták, hanem egy-egy szakma pillanatnyi érdekeit, harci módszerei békések voltak s általában kevés közük volt a nemzetközi forradalmi eszméhez. Ez az állapot természetesen nem lehetett örökkétartó. Nemcsak azért, mert a tőkés termelési rend fejlődésével a gazdasági munkásszervezetek mindinkább nyertek jelentőségükben és gyökeres változásokon voltak kénytelenek keresztülmenni, hanem azért is, mert a szocialista politikai mozgalom hiveit és támaszait abból az osztályból meritette, melynek tagjai a szakszervezeteket alkották és a szolidaritás értékére már voltak valamelyes ismereteik. A forradalmi munkásmozgalom kifejezője a szocialista párt volt, mert a proletáriátus hatalmának a megszervezését hirdette a leg- fonosabb célnak, gyakorlati ténykedése azonban értéktelen reformokban nem sokat érő compromissumokban merült ki, mig a mozgalom másik ága éppen oly fontosnak, ha nem is oly forradalminak ismert ága, a szak- szervezeti mozsfálom minden erejét a szakma érdekében folytatott harcnak szentelte és az osztálylyal szemben való kötelességének azzal vélt eleget tenni, hogy tüntetett az általános, titkos, egyenlő szavazati jog mellett és a szocialista jelöltekre adta le szavazatát. A szocialista politikai és a szakszervezeti gazdasági mozgalom egyenrangú a mozgalomban. Ezzel vélték a politikai és a gazda! sági elv különbségeit és ellentéteit áthidalni. | A helyzeten ez azonban keveset változtatott, í A politikai mozgalom mebmaradi az oppor- ! tunista irányban, a gazdasági mozgalom pedig a szakma érdekeit elébe helyezte a munkásosztály érdekeinek. Ez az állapot a hala- | dottabb elemek elégdetlenségét hívta ki. A i politikai irányzat tultengése létrehozta a szin- j dikalista mozgalmat Európában, az ipari í unionizmust pedig a szakszervezkedés elége- i detlenségének felismerése hívta életre, j Minden rokonságuk mellett, a gyakorlati | cselekvés terén elvi tekintetben ott van az eflérés a szindikalizmus és az ipari unioniz- j mus között, hogy eredetében, keletkezésében j az első mindenekelőtt politikaellenes, az | utóbbi pedig szakszervezetellenes. A szindi- i kalizmus fellázadás a politikai mozgalom | conipromisszuma, a parlamenti akció közye- ! tettsége ellen, az ipari unionizmus pedig i visszahatás a szakszervezetek forradalomel- | lenes taktikájával, forradalomellenes elvei- | vei és azok célszerűtlen szerkezeteivel szem- í ben. De ha különböző forrásokból erednek is a j szindikalizmus és az ipari unionizmus, egy pontban feltétlen találkoznak, ott, ahol ! mindketten elismerik, hogy a munkásmozga- ! lomnak a hordozója a forradalmi munkás— j szervezet, ez az .amely hivatva van a mun- j kásság harcának vívására a tőke ellenóben s i hogy megfelelőleg szervezve és saját külön fegyvereivel harcolva, ezen szervezetek azok, melyek termelés eszközeit a munkás- osztály birtokába juttatja és ezzel a kapitalizmusnak véget vetve a kommunizmust megteremtik. Ez lévén a gyakorlati programmja a szindikalizmusnak és az ipari unionizmus- nak egyaránt e téren való össze tévesztésük nem okoz zavart. Annál nagyobb zavart okoz azonban az, ha az ipari unionizmust oly tereken keverik össze a szindikalizmussal, melyeken a kettő között lényeges eltérés van. Ezt a különbséget röviden érintettük is, megállapítván, hogy a szindikalizmus elsősorban politikaellenes, destruktiv, az ipari I unionizmus pedig szakszervezetelienes, de ! konstruktiv, amennyiben a célszerűtlen szak • 1 szervezeteket célszerű ipari szervezetekkel | cseréli fel. A szindikalizmus nem a gazdi sági : szervezkedés helytelen szerkezeti formája és ! forradalomellenessége ellen irányul, mint az | ipari unionizmus. Aszindikalizmus harc, a ! szocialista politikai pártolt összetörésére, j Az ipari unionizmus mint forradalmi gaz- ! daság szervezet iránya a direct akció elvén alapszik, sztrájkokat viv és amiben magasan j kiemelkedik a szindikalizmus felett az, hogy állandóan szem előtt tartja, hogy a világ j munkásainak Egy Nagy Szervezetbe kell i egyesülni, a termelés eszközeinek lefoglalásé- : ra és igazgatására annak győzelmes befeje- í zése után. Ez a szindikalizmusnál teljesen í hiányzik, csak az utóbbi időben történt, né- | mely ország* szindikalista mozgalmaiban erre felé való lépés. A szindikalista mozgalmakban két irány- | zat küzd egymással a jelenben,-az egyik az I anarchista befolyás alá került irányzat, amelyik ellensége a központosított egységes mozgalomnak, a politikával szemben a legmerevebb álláspontot foglal el, a másik felismerte a világ munkásainak, nemzetközi í egyesülésének szükségességét, a Forrad almi i Ipari Unionizmus elveit, szerkezetét és harcmodorát veszi irányadóul. Az első az ugyne- i vezeti anarchc-szindikalista mozgalom, — I amelynek leginkább a németországi mozga- ; lomban van a többsége, a másik, amely csat- ! lakozni-, kivan a munkások nemzetközi szervezetéhez, az egységes mozgalomban olvadni hatalommá, a. világkapitalista osztály ellen. ! Amíg az elsővel az IWW1 nak semmi | közössége nem lehet, az utóbbival pedig együtt fog haladni az osztálybarc-utain — a i győzelemre.
