Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-17 / 595. szám
2-ifc oidal. BÉRMUNKÁS Julius 17. Még egyszer a Bedaux rendszer__ HOSSZABB MUNKAIDŐ ÉS KEVESEBB MUNKABÉR AZ ACÉLIPARI BÉRRABSZOLGÁK JUTALMA VISSZAÁLLÍTJÁK a hét napos munkahetet. A minap egy újabb statisztikát bocsájtott ki a Washingtoni Munkaügyi hivatal, mely az acéliparban lefolytatott vizsgálatok után, hü képet ad arról, hogy hová jutott a munkásság, mely szervezetlenül kiszolgáltatja magát a tőkések kénye-kedvének és akaratának. A vizsgálat eredményeképp kitűnik, hogy a munkásokra rákényszerítik a husz-harminc évvel ezelőtti állapotok közötti munkát olyan drákói szigorral és kegyetlenséggel, mely az acélipar kimúlt fejedelmének, Gudge Gery-nek a hét napos munkahét exponensének is mosolyra hozná a száját. <s>-----------------------------------------Már egy ízben beszámoltam arról, hogy a Ganz hajógyári munkások miképp ‘ ‘ győzedelmeskedtek” a Bedaux rendszernek a termelésből való kiküszöböléséről, — illetve, hogy azt “nem” fogadják el. Beszámoltam arról is, hogy a “Népszava” ezt a “győzelmet”, amely valójában a kapitalisták győzelme volt a munkások felett, miképp sibolta át mégis munkásgyőzelemnek. — Beszámoltam arról is, hogy ez év végéig majd egy kupaktanács fogja a helyszinen megvizsgálni, hogy tényleg a Bedaux rendszer mellett a munkás sokszorosan többet termel-e és kevesebbet keres mindamellett? — A paktum olyképp jött létre, mint már ismertettem, hogy a munkások ugyan a régi fizetésüket kapják ez év végéig, emellett a Bedaux rendszer szerint termelnek. Tehát túltermelést végeznek. Nagyon hamar rácáfoltak az események arra, hogy ez a győzelem beállitás valótlan volt. Ebből érthető tehát, hogy miért nem közölte le a Népszava azt a hirt a mai napig sem, hogy mivel a Bedaux rendszert legyőzték, azt e mellett egy uj területre éppen a legyőzése utáni napokban bevezetik a bányászatnál is. — Jó vicc, nemde ez, amikor ma valamit levernek és győzelmet ülnek efölött, másnap a legyőzött, győzelmesen bevonul. — Hasonlít ez valahogy a háború alatt kiadott Hő- fer-féle jelentésekre. Az egyik budapesti polgári lap 1930 május 14-én megjelent számában olvastam a következőket: Bedaux-rendszer a bányaüzemben. A felsőgalla-tatabányai kőszénbányában Bedaux kísérletet végeznek. Majd a következő részletek olvashatók: “A múlt hét szombatján (tehát amikor igazság szerint a Bedaux-rendszer legyőzve hevert a porondon) mérnökök jelentek meg a felsőgalla-tatabányai kőszénbányában és megkezdették a Bedaux-rendszerü munkateljesítmény vizsgálatot. Órával a kezükben mérték a bányászok minden mozdulatát, feljegyezték a munkateljesítmény időtartamát és eredményeit és az adatok alapján az eddigi munkavégzéstől eltérő tempót szabtak meg a munkásoknak .... .... Azt vették a munkások ugyanis észre, hogy a mérnökök nem vették számításba azokat a mozdulatokat, melyek feltétlen szükségesek munkájuk elvégzéséhez. A faanyagok keresését, előkészítő munkálatokat nem számították be ... . Magyarul ott is csak azt az időt és munkát fogják megfizetni, amit a szén tényleges fejtésénél fognak végezni. A lap azt is írja, hogy az egyik megbízottat Pestre küldötték, — hogy a szakszeervezetelc vezetőségét érintkezésre bírja a vállalat igazgatóságával. — Ha ez eredménytelen volna, úgy a Népjóléti miniszterhez lesznek kénytelenek fordulni érdekeik megvédése vé- gettt ......... íme láthatjuk, hogy mint mindennél, úgy e téren is a szakmailag szervezett munkások elvesztik fejüket. Másra bízták állandóan a sorsuk intézését, nem bíztak önmaguk erejében. — Erre nevelte őket a politikusok igája alatt nyögő szakmai szervezkedés. — Ellehetünk készülve, hogy a vasmunkások után a bányászok is ahhoz hasonló “győzelmet” fognak majd aratni a kapitalisták fölött. Szomorú csupán az, hogy a vereséget azután képesek bevenni győzelemnek. Rövidesen fogja tapasztalhatni Magyarország bérmunkássága, — hogy bár sorozatosan “győzelmet” arat a tőkések Bedaux- rendszerén, mégis Bedaux-rendszer szerint lesznek kénytelenek az egész vonalon termelni és abba elpusztulni. Egész másképp állana a helyzet, ha szakítanának a hagyományos rövidlátás és szakmai sovinizmusukkal és iparilag, ipari unionista alapon szervezkednének. 7 nap alatt anélkül, hogy akár tanulmányozó kupaktanácstól, akár a Népjóléti minisztertől tennék függővé, hogy termeljenek-e Bedaux szerint vagy sem, az országból gazdasági megszervezettségükkel mint legfőbb hatalom száműzhetnék minden egyébb “protekció” nélkül a Bedaux-rendszert. Ezt a mindent elsöprő gazdasági erőt és hatalmat azonban a szakmai szervezkedéssel soha megszerezni nem bírják a munkások. Ipari unionista szervezettség és osztályharcos szellem kell hozzá. Próbálja meg Magyarország bérmunkássága erejét egy szervezetbe, az ipari unionisták szervezetébe centralizálni. Ez hatalommá válik abban a pillanatban, amint megkísérlik. Ezzel a hatalommal szemben azután a Bedaux-rendszer tehetetlenné válik. A pártpapagályok úgy a szoc. dem., mint a kommunisták a Be- dauxrendszer elleni küzdelmet is pártpropagandának használják csupán föl, semmi másnak. Nincs szükség e harcban kerékkötőkre. Tegnap a szakmailag szervezett vasasok “győztek”, ma a bányászok és holnap egy másik foglalkozási ág. — Illetve a kapitalisták tegnap a vasasokat, ma a bányászokat és holnap másik foglalkozási ágat vernek le és törik szervezettségük mellett is a Bedaux- rendszer igájába. Ez a szakmai meddő szervezkedésük eredménye. — Talán, amig nem késő, Magyarország bérmunkássága észretér és faképnél hagyja elavult szervezeteit fogatlan bürokratáival együtt és harci szervezetbe tömörülve, ipari unionista alapon, ha akarja egy hét múlva nincs Bedaux rendszer itt. Egy akarattal kell szervezkedni és egy és ugyanaz nap az egész Tíz üzemben folytattak vizsgálatot a statisztikusok, melyek közül csak egyetlen egyben találták a hét napot dolgozó munkások számának csökkenését. A többiekben a hét napot dolgozó munkások száma magasabb, mint az 1914-es években volt, A bádog és a lemezárukat készítő üzemekben nem emelkedett ugyan a hét napot dolgozó munkások száma, de nem is csökkent. E tekintetben semmit sem fejlődött, holt ponton van 1914 óta. Az igazság kedvéért megemlíthetjük még azt, hogy az ott foglalkoztatott összmunkások közül CSAK egy százalék dolgozik hét napot hetenként. Az Open heart furnace works ellenben más képet ad. Az ott alkalmazott munkások száma, kik a hét napos munkahét mellett kell dolgozzanak, 1914-től 1929-ig megduplázódott, vagyis 1929-ben az összmunkásság 66 százaléka hét napot dolgozik hetenként. A blast furnace-eknél alkalmazott munkások száma, kik a hétnapos munkahét mellett robotolnak, egy százalékkal emelkedett, vagyis 54 százaléka a munkásoknak hét napot dolgozik hetenként. Rájuk nem vonatkozik a vasárnapi munkaszünet. Az átlagos heti munkaidő az amerikai acéliparban 56,6 órát tesz ki, de az iparban foglalkoztatott munkások 14 százaléka hatvan órán felül dolgozott a múlt évben. Másszóval 1926-tól 1929-ig három év leforgása alatt az általános munkaidő egy teljes százalékkal emelkedett. Az 1920-as statisztikai kimutatás szerint a munkások átlagos keresete illetve órabére 58 cent volt. A múlt évben lefolytatott vizsgálatok eredményeképp a statisztikusok 41.4 centet állapítottak meg. Az Egyesült Államok déli vidékein még siralmasabb állapotok vannak. Mert amig 1920- ban az órabér 35.9 szóval negyven centet tett ki, addig 1926-ban 261/2-re, majd 1929-ben 24 centre zsugorodott össze. Ha tüzetesen megvizsgáljuk a fenti adatokat, akaratlanul is országban harcba menni. — Lehet, hogy a magyar bérmunkásság ezt nem kísérli meg keresztül vinni. Majd nyögi letargiájának következményeit. Os. R. 2, eszünkbe kell jusson az acélmunkások 1919-es küzdelme, melynek leveretése élén a II. S. Steel Corp. és annak elnöke E. H. Gary állott. Ki nem emlékezne erre az elkeseredett véres harcra, melyet ugyanaz a szervezet segített megbuktatni, mely a vezetést vállalta, mely.inkább elárulta, semhogy az elavult szakszervezeti formák helyett szabad teret engedett volna az annyira szükségessé vált ipari szervezet kibontakozásának. Az itt közölt statisztikai kimutatás hü tükrét képezi annak, — hogy hová jut az ipari munkásság szervezetlenül és hová jut, ha a hatalmas trösztökkel szembeni küzdelmek vezetésével a szakszervezeteket és a szakszervezeti basákat bízza meg, ahelyett hogy ipari servezeteket alkotna és harcainak vezetését önmaga vállalná. Bármennyire lázitanak is a számok, akárhogyan is ökölbe szorul kezünk annak láttára, hogy közel húsz esztendős technikai és ipari fejlődés után a munkások helyzete sokkal rosszabbra fordult, a munkaidejük meghosszabbodott, munkabérük csökkent, sem sírással, sem sajnálkozással nem vagyunk hajlandók kórusban követni az acélipari munkások sóhajto- zásait. De jó tanácsot adhatunk nekik. Hozzák helyre, amit elmulasztottak. Lássanak hozzá a szervezkedéshez. Okuljanak a rettenetes állapotokon, amibe belekerültek, okuljanak a küzdelmeken és a szerzett tapasztalatokkal készüljenek fel újabb harcra ipari szervezeteikben az IWW alapján. Mert ha az acélkirályok könyörü- letére bízzák sorsuk javulását, akkor a jövő statisztika még égbekiáltóbb nyomorról fog számot adni. Lewis a bányabárókkal paktál NEW YORK, julius 14. — A múlt hét folyamán kezdetét vette a keményszén bányák tulajdonosai és képviselőinek konvenciója, melyen az áruló bányászszervezeti vezér személyesen is részt vesz. — Két napi tárgyalás után elhatározták a bányászok fizetésének levágását és a tárgyalást a mai napra elnapolták, amit meg is kezd- vágását és a tárgyalást a múlt hétről elnapolták, amit ma újból megkezdték,
