Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-11-27 / 613. szám

November 27.

BÉRMUNKÁS

> ík. oldi.L

ALKALMAZOTTAK

Az iroda, ahol szép ifjúságom ideje telik, hat órakor zárul,

Más hogy van vele, nem tudom. Az én fejem ilyenkor kábult.

Az ember megy az utcán, vaksin és tévetegen,

A holnapon jár az esze, a házbéren, valami szerény és homályos — élvezeten, '

Százezer magányos férfi és nő jár az utcán hat és félhét között, Ezek mind teljesitik az ötödik parancsot, vagy pontosan fizető albérlők.

A legtöbbnek özvegy édesanyja van,

S este reszkető fejjel jelenti, hogy hozták a számlát (gáz vagy villany)

A részletes is itt járt, meg kell fizetned, hiába halogatod,

Minek az a tiz kötet Wels és a Schumann-dalok?

Szenvedsz, mert érzékeny a lelked és vannak kulturigényeid, Szégyenlősen hordod viseltes életed kikopott fényeit.

Nem maradsz el a kor színvonala mögött,

Te készíted elő a boldogabb jövőt,

Nem boldogabb emberiséget akarsz, hanem boldogabb magyart, Még egy darabig törjük az elnyomatást, aztán döntsön a kard,

Két kagyló van a füleden, buzdítások és intelmek szüremlenek feléd Százféleképpen szédítenek, szegény, hogy add meg magad, ess térdre, ne légy.

Németh Andor.

Mire a gyász letelik

—

Irta: FARKAS ANTAL.

Annyi bizonyos, hogy az özvegy fájdalma még a nagy nyilvánosság előtt lefolyó temetési szertartás alatt is a legőszintébb volt. Nem túlozta a szenvedést, nem szimulálta az elájulást. Szenvedett még akkor is, amikor a temetés után ágyba került és hozzátartozói vigasztalták:----Törődj bele ebbe a megváltozhatatlanba. Csak magadnak ártasz.

— Ti nem tudjátok, hogy mit siratok ,mi volt ő nekem. Jobb lett volna ,ha én is vele megyek.

— Még fiatal vagy, szép vagy. Te még lehetsz boldog ebben az életben.

— Jaj, mivel gyanúsítotok, mivel sértegetitek az én gyászomat. Hagyjatok magamra, ne kínozzatok.

A szerető rokonság magára hagyta a fiatal özvegyet, akit elnyomott a kimerültség, aki elaludt. Arra ébredt, hogy boldogult férje abban a választékos öltözetben, amiben eltemették és fehér harisnyában az ágya előtt ült.

— Ne ijedj meg Gizus, csakugyan én vagyok.

A fiatal özvegy felkönyökölt az ágyban, vörösre sirt szeme tágra meredt.

— De Bélus, ez lehetetlen!

A megboldogult egyet rántott a vállán :

— Hjah, ma a lehetetlenségek korát éljük. A te szörnyűséges hitvesi fájdalmad nem hagyott elmenni a másvilágra, visszatartott és erőt adott nekem arra, hogy eztán naponta felkeresselek .

— Jaj, milyen kedves vagy Bélus. Nem is tudom, hogy mit csináltam volna egyedül, amikor olyan félős vagyok. Vetkőzzél és feküdj le. Legalább pihend ki ezeket az utóbbi rettenetes napokat.

— Én már nem vetkőzöm és nem fekszem.

— Legalább másik ruhát vegyél. Ez olyan koporsó szagu.

— Engem már az ilyesmi nem izgat. Én meghaltam Gizus.

— Megengedem fiam, de ha már itt vagy, láttalak, beszélsz hozzám, érted a szavamat, ehhez az élethez is van valami közöd.---- Semmi. Engem addig látsz,

hallasz, amíg eleven benned a fájdalom, igaz a gyász. Aztán én lassan, lassan eltűnők a sir örökös és soha ki nem mozduló lakója leszek.

Az özvegy ennek is nagyon örvendett. Heteken, hónapokon át

nem mozdult ki a szobájából, ---csak a temetőt látogatta és várva várta a szellemek óráját, amikor bekopogtatott hozzá az ura. Beszélgettek, kártyázgattak, virra- dásig szórakoztak. Nappal aludt az asszony. Az orvosa azt mondotta neki:

— Asszonyom, az idegeit nagyon megviselte a kedves férje halála, a tüdejét meg a sok szobalevegő. Levegőváltozást ajánlok. Menjen fürdőre, szórakozzék egy kicsit. Erre szüksége van, komolyan mondom.

Az asszony akkor nap többet | ült a tükör előtt, mint máskor. [ Úgy találta, hogy a doktornak igaza van.

— Bélus, — mondotta akkor este boldogult férjének — én beteg vagyok.

— Nagyszerű! — örvendezett a boldogult.

Az özvegy megkérdezte:

•— Miért találod te ezt olyan nagyszerűnek?

— Azért édesem, mert igy van remény arra, hogy mihamarább beteljesül az a régi vágyad, amit a koporsóm felett hangoztattál, hogy bárcsak te is utánnam jöhetnél.---- Érts meg, Bélus, én akkor

azt hittem, hogy örökre elvesztettelek. Nem tudtam, hogy naponta meglátogatsz és elviselhetővé teszed az életet. Ha már élek, szeretnék egészséges lenni.

— Jól van. Menj fürdőre.

— Remélem, ott is felkeresel.

— Nem kereslek. Aki az életet keresi, az ne barátkozzék holtakkal.

— Képeslapokat küldözök a cimemre. Ezeket te elolvashatod.

— Szükségtelen. Majd hazajössz és megint látlak.

A nyár végén került haza az özvegy. Nekipirosodott, nekitelt. Jóizüen kosztolt és este lefeküdt,

elaludt. A boldogult meg-meg- jelent, az éjjeli lámpa fényénél egy-egy pillantást vetett az özvegy egészséges, piros arcára, hallgatta a szuszogását, aztán eltűnt.

A reggelenkint ébredő asszony eleinte találgatta, hogy ugyan járt-e itt az ura? Aztán megnyugtatta az a gondofat, hogy bizonyára ö is elunta az éjszakai kó- dorgást és nem mozdul ki. Akkor télen már farsangolni kezdett. — Egy hajnalban pityókásan tért haza. Az udvarlója egy kicsit be- csipette. Amikor vetkőzött, a tükörből látta, hogy a fehérharis- nyás, fekete ruhás ember a szobába lép.

Kacagva fordult felé :

— Béla, tán te is bálban voltál?

A megboldogult rámordult:

— Velem nem illik viccelni, asszonyom én már meghaltam.

— Akkor maradj otthon és ne mászkálj harisnyában, mert még meghűl, Bélus.

Az asszony kacagni kezdett, a hazajáró lélek pedig becsapta az ajtót és örökre eltűnt. Még az asszony lakodalmára sem jött el, amit nemsokára megtartottak.

Az igaz, hogy nem is hívta senki.

Spanyolországi sztrájk

(Folytatás az 1-ső oldalról)

sztrájk mellett dönteni, látva a munkásság egységes megmozdulását. A rendőrség és katonaságot az egész országban mozgósították s bár statáriumot nem hirdettek ki, de ilenkor beleavatkoznak és kíméletlenül elnyomni próbálják.

Madrid városqban a munkásság megmozdulásakor megszűnt minden élet az ipar és kereskedelem terén. 48 óráig semmiféle üzem nem dolgozott. Mindenütt gyűlések, a város különböző részein szónokok ismertették az eseményeket, melyeket a rendőrség sortüze próbált megfélemlíteni. A munkásul' harcba szállott velük is, mint a társadalom haramiáival. Számosán maradtak halva ezen utcai harcokban. A szónokokat százával tartóztatták le, hogy ezáltal a munkásság harci szellemét megtörhessék, de helyükbe százával szaporodtak a munkásság szónokai.

A rákövetkező napokban Barcelona és Sevilla városaiban is hasonlóan nyilvánult meg a mun- kqsság harci szelleme. A munkásság ezekben a városokban is mint Madridban, általános sztrájkba ment, hogy megmutassa az uralkodó rendszernek mire képes, ha egyszer összefognak.

A bányavidékek munkásai szimpátia sztrájkba mentek vagy 20 ezren. Madrid összes ipari munkásai vagy 250 ezer, Barcelona 200 ezer munkása tette le a szerszámot. A rendőrség és katonaság minden ipari gócpontba, ahol a munkásság ily egyöntetűen harcba ment, sortüzzel fogadta a sztrájkoló tömeget, kik a városok különböző részein gyüléseztek. A rendőrség megraidolta a Szindi- kalista munkásszervezeteket, hogy ezáltal is megbontsák a munkások egységes tönáegét.

Spanyolország ipari városai háborús képet mutatnak. Utcai barikádokat emeltek mindenfelé és katonaság szállta meg a középületeket. Utcasarkokon gépfegyverek vannak felállítva és páncélos automobilok járják a várost, hogy a munkásságot megfélemlítsék.

Spanyolországban látszólag csend van, mely nem jelenti azt, hogy a spanyol munkásság harci szelleme alábszállt. Spanyolországban a munkásság követelését nem lehet katonasággal és rendőrséggel elnyomni, akkor, midőn megmutatja harci erejét. A spanyol munkásság megtalálta a helyes utat, hogy követeléseinek érvényt is szerezzen. Általános sztrájkba ment egyes városokban és reméljük, hogy a katonai diktatúrára pedig egy még egészségesebb válaszuk is lesz: EGÉSZ- SPANYOLORSZÁG TERÜLETÉN SZTRÁJKBA HÍVJA A MUNKÁSSÁGOT. Akkor-biztos, hogy követelésiiktt 24 óra alatt teljesíteni fogják.

A Detroiti Bérmunkásnők Club ja minden hó második hétfő estéjén 8 órakor tartja taggyűléseit 914 S. West End Ave alatti helyiségében.

ELVINYÍL ATKOZ AT.

Ä munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek-) beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalniával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy ipárban •—i vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bár-' mikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyenj esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’’ ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak á tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.