Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-10 / 594. szám
8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 10. Nagyon érdekes... Egy újságot szerkesztő bohóc, egy szélhámos önmagát színigazgatónak kinevezett csaló, nekrológot irt egy muzsikusról, ki a múlt hét folyamán jobblétre szen- derült. Többek között azt írja, ez a miszter, hogy: “Eltemették szegény Mártonfalvy Gyurkát. Nekünk senkink sem volt, nekünk semmink sem volt, mégis nyugtalanít bennünket ... stb.” Hát kérem ez nagyon érdekes. Borzasztóan érdekes. A pimaszságig, a szemtelenségig érdekes, így ir egy közönséges szélhámos, egy hűvösre való csibész, arról az emberről, ki neki a múlt évben karmestere volt, akit százakkal becsapott. De hát folytatja is a dolgot, és mi derékon ketté törjük a bus sirámot s ha tetszik neki, ha nem, saját szavaival fejezzük be. Imigy: “Panaszos hangja oda szorult egy vonitó kutyának fájdalomtól csukló torkába.” Na ja, a fájdalom érzéseit az váltotta ki bizonyára, hogy most már nincs kinek megfizetni azt a vacak pár száz dollárt .... Pedig milyen becsületes az az Endrey? . . . Majdnem a nyakát törte ki csak úgy becsületességből. — Annyira fájt neki Mártonfalvy halála, — hogy kínjában elfelejtett egy koszorúról gondoskodni. Gyászsebektől tépetten kopogtatott be, néhai Mártonfalvy karmester volt kenyéradójához. Köny nyes szemekkel lefényképezte az üzletet, hirdetés formájában irt egy nekrológot egy bizonyos kis készpénz összegért, a velejáró potya vacsorákért és prohibició lévén, hát you know ... és megírta a legérdekesbb dolgot, hogy néhai Mártonfalvy neki senkije, semmije nem volt .... Csak a karmestere, kinek éppen úgy, mint sok másnak — mindenkinek — adós maradt. “Panaszos hangja odaszorult egy fájdalomtól vonitó kutyának csukló torkába”. Na bohóc, te ugyancsak meghánytad azt a bizonyos cigánykereket! Rendeljetek füzetet Megjelent az IWW huszonöt éves jubileuma alkalmával kiadott füzet. Tartalomra és kivitelre páratlan a maga nemében. A magyar munkástársak rendeljenek belőle és terjesszék az angolul tudó munkások között. Terjedelme 80 oldal. Ára 20 c. Csomagos rendeléseknél (tiz vagy több) 12 cent. A Bérmunkás lapbizottsága elhatározta ezen füzet magyar nyelven való kiadását, mely már fordítás alatt van. Már most lehet rendeléseket tenni, hogy a nyomtatásnál tudjuk, hogy hány példányt készíttessünk. MÁJUS 1-E BUDAPESTEN BUDAPESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL. Május 1-e. Ez a dátum, amely a munkásság nemzetközi ünnepe és amely alkalmas arra, hogy beigazolja, miszerint Munka nélkül nincsen élet e földön, amely alkalmas arra, hogy a tőkés osztály a munkaszünet frontját látva, készüljön fel a világból való kimúlásra. Az utóbbi időben szerte a világon diszkreditálja a politikai demagógok szándékos meggyalázása a munka ünnepét. Harc napja Május elseje, ezt hirdették mindazok, akik a harctól jobban féltik az irhájukat, mint a nyúl. <S------------------------------------------Magyarország bérmunkásságának május 1-ei megünneplését is szétszakították a politikai pártvezéreket. Nincs már egységes május 1-éje a munkásságnak. De van helyette kettő. Van egy a tradícióra támaszkodó szociáldemokrata május elseje és van egy patentirozott kommunista május 1-e is. Hogy tulajdonképpen az összes dolgozóknak egy volna, hát arról szó sem lehet. Legalább ezt igazolják az itteni események. Vegyük először a link forradalmárokat, a párt kommunistákat. Azt meg kell adni, hogy alapos előkészületet tettek. A fővárost éjszakánként teleragasztották vörös szinü felhívásokkal. A gyárakban úgy szórták a röpiratokat, a kommunista cimü bel és az Uj Március cimü külföldi lapjuk ezreit, mint amikor nyáron hirtelen támadt jégesőben a jég potyog a felhőkből. De nemcsak Budapestet árasztották el, hanem az egész országot. Motorkerékpárokon száguldozták keresztül a falvakon, — ahol ugyancsak szórták az igéket illetve azokat a röpcédulákat, — amelyek ezt tartalmazták. Olyan alapos fölhajtást teremtettek és ezt oly reklám kisérte, hogy az ember holtbiztos volt abban, ha soha, de most az egyszer “forradalom” lesz. A rendőrség, csendőrség hadikészültségben volt. A fővárost úgy megerősítették, —- mintha legalább is valahol Soroksáron már ellenséges hadsereg közeledne a fővároshoz. Ám lássuk, vájjon az üzletbe pardon a május 1-ei forradalmi harcba fektetett őrült összeg (hogy a vezérek mit kerestek rajta, azt ők tudják, de hogy kerestek, az bizonyos) meghozta-e kamatját illetve a megrendelt utcai tüntetést? Égjük benfentes “elvtárs ”-tól hallottam, hogy: A forradalmi tüntetés a Rákó- czi-tér és a körút sarkán fog tetőpontjára hágni. Ugyanis a Tisza Kálmán-térről elinduló tömeg, amelyik 16 nagy táblát fog vinni, ott bontja ki a vörös lobogót. Az “elvtárs” bizalmasan 1-én délelőtt %10-kor még az órát is megsúgta. Ebből megtudtam, — hogy az osztályharc ilyetén megnyilvánulása az az a lobogó kibontása pontosan délelőtt 11.5 perckor történik. Mivel az információt a Terézvárosban adták. Nosza, rohantam végig a körúton, hogy véletlenül le ne késsek a “történelmi” pillanatról. — Pont 11 órakor már elfoglaltam a helyemet a Körút és a Rákóczi-ut sarkán levő gyógyszertár előtt. Néztem az órát, 11.5, — 11.10, — 11.20, — 11.30. És sehol semmit a szokott forgalomnál nem láttam. Nosza végig talpaltam a Népszin- Mz-utcán, a Tisza Kálmán-térig. Mivel oda volt a kommunista párt nagygjüilése hirdetve és azt gondoltam, hogy programm ellenére is sokáig elhúzódott, igy még a “tábort”, a munkások “tízezreit” ott fogom találni. Amint odaérek, látom ám, hogy a fogatlan öreg anyókák éppen úgy üldögélnek a padokon és süt- tetik hátukat a nappal, mint máskor. Eh, gondoltam, a gyűlés beljebb van és hogy már a fák zöldülnek, eltakarják szemeim elől a gyűlés résztvevőit, gyerünk beljebb. Sehol semmi. Azaz volt gyűlés. A gyűlést azonban a kivezényelt rendőrök tartották. — Vissza gyorsan a Rákóczi-ut és körút sarkára. Ott a közlekedési rendőr nyugodtan dirigálta a forgalmat. Mivel láttam, hogy a kommunisták kámforrá váltak illetve vezéreik. A tömeg pedig ez egyszer nem hagyta magát újból beugratni és a hátát a rendőrkardoknak sem volt kapható, hogy alátartsa. Csalódottan állapítottam meg, — hogy az egész csak blöff, reklám volt. Azaz mégsem. A százezernyi röpcédula eredményt produkált, ügy bizony. Ezt igazolja az a tény, hogy a Fiumei-ut (volt Köz- temető-ut) 19 szám előtt, ahol a Munkásbiztositó pénztár elkonfis- kált palotája van pontosan 35 főnyi “tömeg” hangosan ordítozni kezdett. A rendőrök persze azonnal ott termettek és egy néhányat kiemeltek közülök. A mellényük alatt megtalálták náluk a piros papirzácslócskákat, amit szivükre szorítva, érezték tőle, hogy ők bizony vérbeli bolsik. Ezzel le is zárom a kommunisták által beharangozott politikai tömegsztrájkot. Egyébb nevezetesség nem történt. — Lejárták magukat tehát a link világ “forradalmárok”, a munkásság már nem viszi a bőrét értük az utcára, amikor a vezérek biztos fedezékben húzódnak meg. De nézzük a Szociáldemokraták május elsejei tüntetését. Ezek az Andrássy-utat favorizálták. Az Andrássy-ut közepén van 2 cca 3 méter szélességű járda. Ezek valamikor a Lovaglók passzióját szolgálták. Gyerekember koromban még ott tündökölt a tábla “Lovasok számára”. Akkor még nem Mi van az if jakkal? Pár héttel ezelőtt megindítottuk az ifjúsági rovatot, de amint látszik, a fiuk és lányok, a vakációval vannak elfoglalva. Nem ártana, ha a szülők felhívnák a gyermekek figyelmét arra, hogy a rovatot ha szeretik és megtartani óhajtják, akkor lássanak az Íráshoz, éppen úgy, mint a múltban tették. A rovat célja az ifjúság nevelése és önképzése. Ha nem írnak, akkor csak az egyik oldalról nevezhető sikeresnek, mi pedig teljes sikert óhajtunk elérni e téren. — Lássanak az ifjak a munkához. Előzetes jelentés Az IWW clevelandi tagjai és a Bérmunkás olvasói a lap támogatása céljából ez évi második nyári mulatságukat 1930 julius hó 27-én egész nap tartják a jól ismert KALLÓ farmon, ahol minden szórakozás, úgyszintén ott készített ételek lesznek. Úgy a nyári mulatság napját, mint az útirányt jól jegyezze meg, hogy már korán reggel kint lehessen. A Broadway lejönni a Forbes-roadig, ott balra néhány percre van a Kalló- Farm. virslit csináltak a lovakból kizárólag, mint ma. 11 órától délután 1 óráig volt a Tüntető séta ideje hirdetve. Én úgy 12 óra után pár perccel értem oda. Bár egyes lapok 10.000-es számról Írnak, ezt azonban megcáfolja már maga az a tény is, ha 4-es sorokba félkilométer utat felszámítunk, ott 10.000 ember el sem fér. Egy kis lóditás azonban itt sem számit. Ha azután tudjuk, hogy nem zárt egységben, hanem össze-vissza és elég komótosan sétálgattak, akkor sok, ha azt állítom, hogy 5.000 ember volt jelen. A csöndes tüntető sétán láthattuk többek közt azt, hogy Kabók Lajos úgy is mint a vas- és fémmunkások szakszervezetének vezéralakja, úgyis mint szociáldemokrata képviselő karonfogva sétálgatott Andréka rendőrkapitányhelyettessel. így zajlott le tehát 1930 május 1-eje itt Budapesten a politikusok “vezérlete” alatt. Ha azután összehasonlítást teszünk a kommunista párt 35, a szociáldemokrata párt 5000 és az 1930 május 11-én tartott olasz-magyar football meccs 40.000 résztvevője közt, azt látjuk, hogy ma egy-egy meccs sokkal több prolit tud megmozdítani, mint bármelyik munkáspárti akció. A tőkésosztály tehát jól spekulált, amikor a footballt favorizálta. Egy gól többet számit ma az öntudatlan proli előtt, mint bármilyen bérjavitás iránti harc. — Azért nincs itt igazi osztályhare. Cs. R. 2.
