Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-07-10 / 594. szám

8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 10. Nagyon érdekes... Egy újságot szerkesztő bohóc, egy szélhámos önmagát színigaz­gatónak kinevezett csaló, nekro­lógot irt egy muzsikusról, ki a múlt hét folyamán jobblétre szen- derült. Többek között azt írja, ez a miszter, hogy: “Eltemették sze­gény Mártonfalvy Gyurkát. Ne­künk senkink sem volt, nekünk semmink sem volt, mégis nyugta­lanít bennünket ... stb.” Hát kérem ez nagyon érdekes. Borzasztóan érdekes. A pimasz­ságig, a szemtelenségig érdekes, így ir egy közönséges szélhámos, egy hűvösre való csibész, arról az emberről, ki neki a múlt évben karmestere volt, akit százakkal becsapott. De hát folytatja is a dolgot, és mi derékon ketté tör­jük a bus sirámot s ha tetszik ne­ki, ha nem, saját szavaival fejez­zük be. Imigy: “Panaszos hangja oda szorult egy vonitó kutyának fájdalomtól csukló torkába.” Na ja, a fájdalom érzéseit az váltot­ta ki bizonyára, hogy most már nincs kinek megfizetni azt a vacak pár száz dollárt .... Pedig mi­lyen becsületes az az Endrey? . . . Majdnem a nyakát törte ki csak úgy becsületességből. — Annyira fájt neki Mártonfalvy halála, — hogy kínjában elfelejtett egy ko­szorúról gondoskodni. Gyászsebektől tépetten kopogta­tott be, néhai Mártonfalvy kar­mester volt kenyéradójához. Köny nyes szemekkel lefényképezte az üzletet, hirdetés formájában irt egy nekrológot egy bizonyos kis készpénz összegért, a velejáró po­tya vacsorákért és prohibició lé­vén, hát you know ... és megírta a legérdekesbb dolgot, hogy néhai Mártonfalvy neki senkije, semmi­je nem volt .... Csak a karmes­tere, kinek éppen úgy, mint sok másnak — mindenkinek — adós maradt. “Panaszos hangja odaszorult egy fájdalomtól vonitó kutyának csukló torkába”. Na bohóc, te ugyancsak meghánytad azt a bi­zonyos cigánykereket! Rendeljetek füzetet Megjelent az IWW huszonöt éves jubileuma alkalmával ki­adott füzet. Tartalomra és kivi­telre páratlan a maga nemében. A magyar munkástársak rendelje­nek belőle és terjesszék az angolul tudó munkások között. Terjedelme 80 oldal. Ára 20 c. Csomagos rendeléseknél (tiz vagy több) 12 cent. A Bérmunkás lapbizottsága el­határozta ezen füzet magyar nyel­ven való kiadását, mely már for­dítás alatt van. Már most lehet rendeléseket tenni, hogy a nyom­tatásnál tudjuk, hogy hány pél­dányt készíttessünk. MÁJUS 1-E BUDAPESTEN BUDAPESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL. Május 1-e. Ez a dátum, amely a munkásság nemzetközi ünnepe és amely alkalmas arra, hogy beigazolja, miszerint Munka nélkül nin­csen élet e földön, amely alkalmas arra, hogy a tőkés osztály a mun­kaszünet frontját látva, készüljön fel a világból való kimúlásra. Az utóbbi időben szerte a világon diszkreditálja a politikai demagógok szándékos meggyalázása a munka ünnepét. Harc napja Május elseje, ezt hirdették mindazok, akik a harctól jobban féltik az irhájukat, mint a nyúl. <S------------------------------------------­Magyarország bérmunkásságá­nak május 1-ei megünneplését is szétszakították a politikai pártve­zéreket. Nincs már egységes május 1-éje a munkásságnak. De van helyette kettő. Van egy a tradícióra tá­maszkodó szociáldemokrata május elseje és van egy patentirozott kommunista május 1-e is. Hogy tulajdonképpen az összes dolgo­zóknak egy volna, hát arról szó sem lehet. Legalább ezt igazolják az itteni események. Vegyük először a link forradal­márokat, a párt kommunistákat. Azt meg kell adni, hogy alapos előkészületet tettek. A fővárost éjszakánként teleragasztották vö­rös szinü felhívásokkal. A gyárak­ban úgy szórták a röpiratokat, a kommunista cimü bel és az Uj Március cimü külföldi lapjuk ez­reit, mint amikor nyáron hirtelen támadt jégesőben a jég potyog a felhőkből. De nemcsak Budapes­tet árasztották el, hanem az egész országot. Motorkerékpárokon szá­guldozták keresztül a falvakon, — ahol ugyancsak szórták az igéket illetve azokat a röpcédulákat, — amelyek ezt tartalmazták. Olyan alapos fölhajtást teremtettek és ezt oly reklám kisérte, hogy az ember holtbiztos volt abban, ha soha, de most az egyszer “forra­dalom” lesz. A rendőrség, csend­őrség hadikészültségben volt. A fővárost úgy megerősítették, —- mintha legalább is valahol Sorok­sáron már ellenséges hadsereg közeledne a fővároshoz. Ám lássuk, vájjon az üzletbe pardon a május 1-ei forradalmi harcba fektetett őrült összeg (hogy a vezérek mit kerestek raj­ta, azt ők tudják, de hogy keres­tek, az bizonyos) meghozta-e ka­matját illetve a megrendelt utcai tüntetést? Égjük benfentes “elv­társ ”-tól hallottam, hogy: A forradalmi tüntetés a Rákó- czi-tér és a körút sarkán fog tető­pontjára hágni. Ugyanis a Tisza Kálmán-térről elinduló tömeg, amelyik 16 nagy táblát fog vinni, ott bontja ki a vörös lobogót. Az “elvtárs” bizalmasan 1-én délelőtt %10-kor még az órát is megsúgta. Ebből megtudtam, — hogy az osztályharc ilyetén meg­nyilvánulása az az a lobogó kibon­tása pontosan délelőtt 11.5 perc­kor történik. Mivel az információt a Terézvárosban adták. Nosza, ro­hantam végig a körúton, hogy vé­letlenül le ne késsek a “történel­mi” pillanatról. — Pont 11 órakor már elfoglaltam a helyemet a Kör­út és a Rákóczi-ut sarkán levő gyógyszertár előtt. Néztem az órát, 11.5, — 11.10, — 11.20, — 11.30. És sehol semmit a szokott forgalomnál nem láttam. Nosza végig talpaltam a Népszin- Mz-utcán, a Tisza Kálmán-térig. Mivel oda volt a kommunista párt nagygjüilése hirdetve és azt gon­doltam, hogy programm ellenére is sokáig elhúzódott, igy még a “tábort”, a munkások “tízezreit” ott fogom találni. Amint odaérek, látom ám, hogy a fogatlan öreg anyókák éppen úgy üldögélnek a padokon és süt- tetik hátukat a nappal, mint más­kor. Eh, gondoltam, a gyűlés beljebb van és hogy már a fák zöldülnek, eltakarják szemeim elől a gyűlés résztvevőit, gyerünk beljebb. Sehol semmi. Azaz volt gyűlés. A gyűlést azonban a kivezényelt rendőrök tartották. — Vissza gyorsan a Rákóczi-ut és körút sar­kára. Ott a közlekedési rendőr nyugodtan dirigálta a forgalmat. Mivel láttam, hogy a kommu­nisták kámforrá váltak illetve ve­zéreik. A tömeg pedig ez egyszer nem hagyta magát újból beugrat­ni és a hátát a rendőrkardoknak sem volt kapható, hogy alátartsa. Csalódottan állapítottam meg, — hogy az egész csak blöff, reklám volt. Azaz mégsem. A százezernyi röpcédula eredményt produkált, ügy bizony. Ezt igazolja az a tény, hogy a Fiumei-ut (volt Köz- temető-ut) 19 szám előtt, ahol a Munkásbiztositó pénztár elkonfis- kált palotája van pontosan 35 fő­nyi “tömeg” hangosan ordítozni kezdett. A rendőrök persze azon­nal ott termettek és egy néhányat kiemeltek közülök. A mellényük alatt megtalálták náluk a piros papirzácslócskákat, amit szivükre szorítva, érezték tőle, hogy ők bi­zony vérbeli bolsik. Ezzel le is zá­rom a kommunisták által beharan­gozott politikai tömegsztrájkot. Egyébb nevezetesség nem történt. — Lejárták magukat tehát a link világ “forradalmárok”, a munkásság már nem viszi a bőrét értük az utcára, amikor a vezérek biztos fedezékben húzódnak meg. De nézzük a Szociáldemokraták május elsejei tüntetését. Ezek az Andrássy-utat favorizálták. Az Andrássy-ut közepén van 2 cca 3 méter szélességű járda. Ezek vala­mikor a Lovaglók passzióját szol­gálták. Gyerekember koromban még ott tündökölt a tábla “Lova­sok számára”. Akkor még nem Mi van az if jakkal? Pár héttel ezelőtt megindítot­tuk az ifjúsági rovatot, de amint látszik, a fiuk és lányok, a vaká­cióval vannak elfoglalva. Nem ár­tana, ha a szülők felhívnák a gyer­mekek figyelmét arra, hogy a ro­vatot ha szeretik és megtartani óhajtják, akkor lássanak az Írás­hoz, éppen úgy, mint a múltban tették. A rovat célja az ifjúság nevelé­se és önképzése. Ha nem írnak, ak­kor csak az egyik oldalról nevez­hető sikeresnek, mi pedig teljes sikert óhajtunk elérni e téren. — Lássanak az ifjak a munkához. Előzetes jelentés Az IWW clevelandi tagjai és a Bérmunkás olvasói a lap támoga­tása céljából ez évi második nyári mulatságukat 1930 julius hó 27-én egész nap tartják a jól ismert KALLÓ farmon, ahol minden szó­rakozás, úgyszintén ott készített ételek lesznek. Úgy a nyári mulat­ság napját, mint az útirányt jól jegyezze meg, hogy már korán reggel kint lehessen. A Broadway lejönni a Forbes-roadig, ott bal­ra néhány percre van a Kalló- Farm. virslit csináltak a lovakból kizá­rólag, mint ma. 11 órától délután 1 óráig volt a Tüntető séta ideje hirdetve. Én úgy 12 óra után pár perccel értem oda. Bár egyes lapok 10.000-es számról Írnak, ezt azonban meg­cáfolja már maga az a tény is, ha 4-es sorokba félkilométer utat fel­számítunk, ott 10.000 ember el sem fér. Egy kis lóditás azonban itt sem számit. Ha azután tudjuk, hogy nem zárt egységben, hanem össze-vissza és elég komótosan sé­tálgattak, akkor sok, ha azt állí­tom, hogy 5.000 ember volt jelen. A csöndes tüntető sétán láthattuk többek közt azt, hogy Kabók La­jos úgy is mint a vas- és fémmun­kások szakszervezetének vezér­alakja, úgyis mint szociáldemo­krata képviselő karonfogva sétál­gatott Andréka rendőrkapitány­helyettessel. így zajlott le tehát 1930 május 1-eje itt Budapesten a politikusok “vezérlete” alatt. Ha azután összehasonlítást te­szünk a kommunista párt 35, a szociáldemokrata párt 5000 és az 1930 május 11-én tartott olasz-ma­gyar football meccs 40.000 részt­vevője közt, azt látjuk, hogy ma egy-egy meccs sokkal több prolit tud megmozdítani, mint bárme­lyik munkáspárti akció. A tőkésosztály tehát jól speku­lált, amikor a footballt favorizál­ta. Egy gól többet számit ma az öntudatlan proli előtt, mint bár­milyen bérjavitás iránti harc. — Azért nincs itt igazi osztályhare. Cs. R. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom