Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-16 / 607. szám
2-ik oldal. bérmunka, Október 1 6. CHICAGÓI HÍREK tudósítások Az események nyomában BEKÖSZÖNTÖTT az esős, hideg idő, melynek következtében a hajléktalan munkanélküliek ezrei kénytelenek szállást változtatni, amig az idő enyhe volt, addig a parkokban húzódtak meg éjjelenként. Most pedig a város egyik leggazdagabb negyedében, ahol kettős úttest van az automobilok és a gyalogjárók részére s az alsó úttestet csak nappal használják a közlekedés gyorsítására. Ezen úttest alatt s a járdák üregeiben ezrével keresnek menedéket az eső és a hideg ellen a társadalom kitagadottjai, — ahol pásztortüzek mellett töltik éhesen, hajléktalan az éjt. Ez több volt a soknál. A környékbeli ingyenélők, akik a munkások által előállított kényelemben úsznak, akik a meleg párnák között pihenik a dőzsölés fáradalmait, a rendőrséghez folyamodtak, hogy “távolitsa el a ”bo- mokat”, mert a "bűz", amit azok terjesztenek, megfertőzi a levegőt stb. stb." Ezen embertelen pribékek gazdáik parancsára botjaikkal űzték ki utolsó menedékhelyükről a több mint kétezermunkanélküli embert. Az ifjú Wrigley-nek, a Chewing Gum királynak tudomására jutott ezen embertelen eljárás, akinek egyik palotája tövében százával hevertek a puszta kövezeten, beteg, éhségtől agyon gyötört munkásemberek. — Wrigley egyik elhagyatott épületét adta bérbe egy dollár ellenében a Salvation Armynak, hogy az szállásolja el a munkanélkülieket tavaszig. Így szabadultak meg egy pár napra a finnyás orrú burzsoák a "büdös”, "bűzös" munkásoktól. Egy pár napra, mert Wrigley épületébe csak kétezer munkást tudtak beszállásolni s máris újabb százak foglalják el helyüket az úttest és járdák üregeiben. “Büdös" munkás, "Bűzös” munkás, hejh de rád illik e jelszó! Miért is nem szervezkedel, hogy emberhez illően élj akkor is, amikor nincs szüksége a társadalomnak munkaerődre. A RENDŐRBOT újból. Chicago egyik hatalmas gyárából azt a téves hirt terjesztették, hogy munkás felvétel lesz. Kora hajnali órákban özönlöttek a dolgozni vágyók tömege s ezrével várták a felvételt. 8 óra előtt néhány perccel megjelenik az ajtóban a gyár felvételi irodájának alkalmazottja s erős hangon adja tudtára a tömegnek, hogy “Boys! We only hire three laborers today for heavy labor work in the foundry, 8 hours a day, the wages is three dollars”. Tovább nem folytathatta, inert a hatalmas tömeg a gyár kapujával együtt sodorta a felvételi iroda felé. A rendőrbotok üt- lege nyomán kibuggyan a munkások piros vére, minden irányból jajveszékelve szaladnak a dolgozni vágyók . Tűrik a rendőrbotok ütlegeit a munka, a megélhetés reményében, az éhség kényszeríti őket arra. Nem tudják, i hogy szervezkedve az Egy Nagy lUnionba, egnyithatnák a gyqrak kapuit a termelés folytatására, a társadalom javára. Megszüntethetnék a nyomort, a szenvedést, elsöpörhetnék a kizsákmányoló osztályt. Tejjel-mézzel folyó ka- naánná varázsolhatná máról holnapra a vilgot, csak tudnia, akarnia kellene. Az One Big Union készen áll az Ígéret földjére vezetni a világ emberiségét. A munkás- osztály nem tudja, nem akarja tudni. Inkább tűri, hogy a rendőrbotok lékeljék a fejét. Nem tudja, hogy az One Big Union megakadályozná azt. Nem tudja, — hogy is tudná — amikor még azt sem tudja, hogy a rendőrbotnak is két vége van. BÉRMUNKÁS olvasóihoz. A chicagói polgári lapok nap-nap után úgy tüntetik fel a helyzetet itt Chicagóban, mintha a prosperitás dúlna, egyik napról a másikra közlik a milliós és száz milliós munka megindulásokat. Felszólítjuk olvasóinkat, hogy ezen ha- , zugságoknak ne üljenek fel s ha [ valaki munkaerejének áruba bo- csájtása végett Chicagóba akar utazni, az forduljon a Bérmunkás 1 lapbizottságához bővebb felvilágosításért. Ne üljön fel senki, — mert Chicagóban is oly rettenetes a helyzet, mint mindenütt az egész országban, még rettenetesebb, mert a munkások ezrei tódulnak ide minden esztendőben a tél beálltával. PROSPERITÁS. A chicagói polgári lapok állítják? hogy ez év szeptemberében sokkal nagyobb volt a prosperitás, mint az elmúlt év ugyanazon hónapjában. Elfelejtik hozzátenni, hogy a nagy Real Estate társaságoké ez a prosperitás, mert azon viskókat, melyeket a munkások keservesen megtakaritiott dollárjaikkal vásároltak, most a nagy munkanélküliség folytán fizetésképtelenekké váltak s most kezdik jpa IveoR váltak s most veszik vissza azokat. Száz és száz azoknak a száma, kiket hetenként lakoltatnak ki abból a hából, amelybe életének keserves küzdelmei árán minden centjét belefektette, hogy öregségére legyen mire támaszkodniok. Amig e társadalmi rendszerből élünk, addig tűrés, szenvedés a osztályrészünk. Ebben a táísadal- mi rendszerben csak egyetlen egy van, amire támaszkodhatunk s ez a One Big Union, anna kaz ereje hatalma az egyetlen biztosíték a munkásosztály részére. Amint azt a munkások felismrik, megszűnik a nyomor, a szenvedés s az ócska vacak s agyon mortgageolt viskók helyébe egy uj világot, egy szebb jövőt teremthet saját számára. A NAGY FELFALJA a kicsit. Az IWW ezen állítása ma nyilvánul meg a legészrevehetőbben, — amikor a kis üzletemberek naponta százával csukják be üzleteiket s mennek tönkre s nevelik a munkanélküliek táborát. COOK MEGYE öreg, elhagyatott tűzveszélyes börtönét munkás szállodának rendezik be a munka- nélküliek számára. A város ‘‘jó szivü" polgármestere egy dollár ellenében bérbe adta három hónapra egy society dámának s az lllionis National Guard pedig berendezi a hadsereg fennmaradt rozoga ágyaival s igy a munkanél- i küliek díjmentesen kapnak szállást, de kell, hogy naponta, leg- [ alább ott étkezzenek, egy-egy étkezés 25 centbe kerül, mely áll | leves, hamburger vagy Southern I Hash, krumpli és egy szelet kenyérből. Az őnagysága mindjárt meg is mondja ,hogy csakis úgy tudja ily "jutányos” árban adni, ha a nagy hotelok és restaurantok j betartják azon ígéretüket, hogy a fennmaradt ételeket (hulladékot) minden nap rendelkezésére bo- csájtják. Egyetek munkások! Tik termelitek az élet összes javait, — melyet apia kevesek bírnak, akik közé a ‘“jó" szivü dáma is tartozik. EGY NEGYVEN ÉV körül, magyar munkás ember több min egy éve munka nélkül volt s az éhség és nélkülözés annyira elke seritette, hogy a napokban főbe lőtte magát. Ismerősei, jó baráta, hatalmas virág erdőben helyeztél ravatalra. Ez igy dukál, ennek igy kell lenni. Ez a mai társadalmi rend. Szervezkedve az Egy Nagy Szervezetben végét vethetnék az ilyen ósdi szokásoknak s vállvetve közösen virágos kertté teremthetnénk a világot az élők számára. Ezt akarja az One Big Union s minél előbb szervezkedünk annak keretei közé, annál hamarább valósul az meg. A KAPITALISTA lapok váltig erősitgetik, hogy jó időket élünk Írják, hogy Illinoisban az elmúlt hat hónapban több pénzt raktak a munkások a bankokba, mint az elmúlt év ugyanazon hat hónapjában. Valószínű, hogy ez az oka annak, hogy Illinoisban az elmúlt három hónap alatt 43 bankot zá - tak be s váltak fizetésképtelenné. Bizonyosan túlterhelték a munkások pénzeikkel a bankokat s be kellett azokat zárni, hogy azután a munkás magával hordja, vagy más bankba tegye keserves nyomorúságát, mert dollárja nincs. Nem elegendő, hogy a kizsákmányolás terén rabolnak meg ben- j nünket, hanem keservesen megtakarított centjeinket is elrabolják tőlünk az úri betyárok. Ugyan mivel s hogyan szabadulhatnánk meg ezen rablóktól? Talán Egy Nagy Szervezet ezen “szegény, szerencsétlenül sikerült speculán- sokra” is ráhúzza az overallt s velünk együtt fognak majd termelni a társadalom javára. INGYEN sem kellett. Egy 25 éves reményteljes férfi hónapok óta járta a munkanélküliség kálváriáját, de sehol semmit sem kapott, hogy dolgozhatott volna. ---Hetekig kinálgatta munkaerejét élelem és lakás ellenében, még igy sem kellett. Barangolásában eljutott az úttest és a járdák üregeihez, ahol meglátta a rettenetes nyomortanyát, megőrült s a river- be vetette magát. Holtteste két hét óta a városi halottas házban van, senki sem keresi, senki sem tudja kicsoda ő. Pedig a városatyák nagyon szeretnének tőle is szabadulni, mert rettenetes sok a szegények temetésére költött ösz- szeg s igy kevesebb jut nekik a graft-re. Na még egy hét s ha akkorára sem keresi senki, adnak neki egy 50 centes deszka ládát s a városi szegény temetőben (garbage plant) helyezik örök nyugalomra. EGY APA rémtette, .Írják a kapitalista lapok. Az eset a következő: Afeletti elkeseredésében hogy képtelen volt munkát kapni s hogy felesége, aki már hónapok óta volt a család eltartója, súlyos betegen feküdt az amúgy is gyenge szervezetét a hiányos táplálkozás megőrölte a nehéz munka s ennek tetejébe két gyermeke is betegen feküdt, nem tudta nézni a család e rettenetes helyzetét, a gyermekek kenyérért való sírását, a betegek jajgatását. Kivégezte öt gyermekét, feleségét. Mint aki jól végezte dolgát, elemésztette önönmagát is. Mikor fogja már a munkásosztály e kegyetlen sors osztálytudatra ébreszteni. Minden rettenetességekre kapható. Pusztitja gyermekeit, feleségét, önmagát, ahelyett, — hogy a mai társadalmi rendszert, mely felelős a nyomorért, a nélkülözésért. Pusztítaná el az Egy Nagy Szervezetbe való szervezkedése által, inkább végez szeretettéivel s önmagával.------------o-----------Pullman, 111. r ________ A Pullman Mf. Car Corp. szintén, mint minden gyár, bevezette a racionalizálást. Hogy ez mit jelent a munkásokra, — azt mindnyájan tudjuk. Tömeges elbocsátást. Most már bekövetkezett olyannyira ,hogy alig egy pár ember dolgozik ezen a hatalmas gyártelepen. Akik még bennmaradtak is, csak 2—3 napot dolgozhatnak hetenként. És még mindig tart az elbocsátás. Itt is az öregek vannak az elsők között. A A kapitalizmus nem ismer’ kíméletet, jól meg van szervezve és igy szervezetlen munkásokkal azt tehet, amit akar, mert a munkás vak és hiszékeny. Elhiszi, hogy lesz még jó munkaviszony és fogja huzni az igát tovább, mint eddig. Mi az IWW tagjai tudjuk, hogy tartós javulás többé nem várható, mert a termelés tökéletessége folytán mindig több ember kerül az utcára és akik dolgozhatnak, azok is keveset fognak csak dolgozni az évből. Rajtunk, öntudatos munkásokon múlik, hogy világosítsuk fel ezen hiszékeny munkásokat, hogy egy megoldás van: Szervezkedni iparilag. Ezt hirdeti az IWW. Si. Olvasd a Bérmunkást
