Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-10-09 / 606. szám

Október 9. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. JUNIOR COLUMN HEAVEN?. Such weather! Hot? Oh, yes, simply suffocating. James Morris wiped his face, which was red from the heat and the sun had seen to it that all the freckles on his small upturned nose came out for airing. With a drenched, soiled handkerchief. He was weak and exhausted as he pushed and pulled the grassmo- wer much too large and heavy for his young twelve years. — Damn it, this here is the third one this morning. He mutte­red as he gazed painfully in his palms, both filled with blisters. — Hell — he exclaimed bitter­ly, rather loud for one talking to himself. Why must 1 do this?---- Come, Come, wath’s the idea? — some one asked behind him. Jim turned crimson, as he ans­wered weakly in his émbarras- nient that nothing was wrong, w-ithout looking up at the owner of the voice. — Nothing, huh? — his visi­tor asked. By the way do you ever expect to get to heaven by swearing? Wy boy, you ought to be glad you are able to Work, a healthy boy like you should be proud to earn his own bread. Jim wished his visitor would leave; he hated question boxes. To bring the conversation to a close, Jim replied rather sarcasti­cally: Did you come here purpo­sely to talk to me? If so, 1 am busy and can’t be bothered. — Sorry to interrupt you bud­dy — the visitor ansvered quickly as he noticed Jim reaching for the grassmoWer. — But believe me there is one more naughty boy, who in later years will be knocking on the door downstairs, for you will ne­ver get to heaven. Why you don't even appreciate Gods’ gift of health. — Don’t preach — yelled Jim, the blood in his veins almost bursting from anger. — What’s the matter with ya? What hospital did ya drop from? You don’t seem too sick to push this here grassmower. — That’s all right big boy. I am independent. But remember you will never go to heaven if you keep this up. — Heaven! Heaven? — Jim shouted at him. Who wants to go to heaven? This was too sudden; the visi­tor was speechless, but only for a moment. — Now don t get excited — he said Calmly, — You really don’t mean that. For the first time since his arri­val, Jim glanced from the corner of his eye at him. He saw an eye­ful. A well dressed boy of fifteen or sixteen years of age stood there eyeing him suspiciously with a big ice cream cone in his hand, kee­ping cool too cool to suit Jim! — I mean it — Jim flung back at him, his eyes feasting themsel­ves on the icecream. What ya or anybody else wanna go to heaven fer? — Boy, boy, there is a lot of things you don’t know except push that grassmower. Why when you go to heaven you live over again, you have all the necessities of life, luxuries, food, clothing, good times and (catching Jim’s eye on his ice cream) plenty of this. At this Jim eyes widened in excitement as he thought that so­meday his boyish desires would be realized. Poor Jim fell for it, and fell for it hard, but only foT a second. — And will ya go to heaven too? — queried Jim. — Who? Me? — asked the vi­sitor triumphantly. Why, of cour­se I will. — But. but — Jim stamr.vire 1 That ain t fair. What ya wanna go to heaven fer? — Don’ t be ignorant — the vi­sitor answered. Why the same- reason you do. — Oh, ya do, do ya? -— Jim asked as his face lit up with a broad smile. Now aint that grand — Jim said mockingly. The visitor sensing trouble in the air, quickly cut the conversa- J tion short. — Well it’s near lunch time I J better be going — he said. — But aint ya gonna tell me.: more of heaven — Jim grinned. — I said all there is to say ---­the visitor replied — Good by. Before Jim could answer he turned and hurried down the street, his hands in his pakets, his head downcast, his eyes faste- < ned on his shoes and with a big “Failure” engraved on his face, Jim’s visitor disappeared as sud­denly as he appeared. — Wanting to go to heaven to have a nice time, lots of clothes and eats. They aint taking chan-, . ces’tff being stopped by St. Peter so they have a good time while their feet are on this good old soil in case all don’t turn out as they figure. They don’t w;ant much? Oh no, only give it to them. — Jim repeated over and over again. Lunch was forgotten, his wearK ness was forgotten. Everything was forgotten except his unexpec­ted, caller and that beautiful stran­ge land where he would go if he wpuld be a .good boy. . .heaven! Betty Székely, Loc. No. 25. Megindult a tőkés osztály offenzivája Magyarországon is aXmunkások ellen A BÉRMUNKÁS EREDETI BUDAPESTI TUDÓSÍTÁSA. COMMENT Millions of people believe in a heaven and hell which the good will go to heaven and then have all their hearts desire, while those that are bad shall go to hell in wich they will suffer for their wickedness. However, there is no evidence to substantiate the A baranyamegyei szászvári kő­szénbánya igazgatósága az elmúlt hét végén tudomására adta a munkásoknak, hogy 60 bányászt elbocsátanak, mert széntulterme- lés van. A többieket, számszerint 250 bányászt pedig arról értesítette, hogy munkabérüket 1 0 százalék­kal leszállítja. Egyben figyelmeztette az igaz­gatóság a bányászokat, hogy ezen intézkedésbe nyugodjanak bele, mert másképp az üzemet nem bír­ják fenntartani. Hogy az igazga­tók és egyébb "produktiv” embe­rek fizetését is leszállították volna 1 0 százalékkal, arról persze nincs szó. A bányászok bére havonta 90 és 100 pengő volt. Egyelőre a hangulat feszült és nagyban fo- gadkoznak ,hogy a bérletörés ese­tén nem dolgoznak. De mi, akik világosan látjuk a helyzetet, jól tudjuk, hogy a bányamunkásszak­szervezet, majd még az esetben, ha netán sztrájk törne ki, "áthi­dalja" az ellentéteket. Pilisvörös- vár, Salgótarján, Pécs, bányászai­nak elárult sztrájkja ezt igazolja. De baj van újból Pécsett is. A pécsvidéki kőszénbányába hosz- szabb idő óta csupán heti 5 na­pon át dolgoznak. Az igazgatóság most az 5 napos munkahetet 3—4 napra redukálja. (És mondja va­laki, hogy itt nem valósul meg a .rövidebb munkaidő.) Ez gyakor­latban azt jelenti, hogy a bér is jóval alatta marad a 80—1 10 pengő közt ingadozónak, termé­szetes, ennyi pénz éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez viszont ke­vés, tehát csak vegetálni lehet be­lőle. A pécsi bányásztok a pénz­ügyminiszterhez fordultak segítsé­gért. Elmentek bepanaszolni az ör­dögöt a nagymamájához, tehát ezt eredményezi a szakszervezeti "nevelés”. Hogy van egy mind­ennél és mindenkinél hatalmasabb erő, a munkássolidaritás és he­lyes szervezkedés, ezt a leghatal­masabb erőt nem ismerik. Hát a szakszervezeti mozgalomban bi­zony nem is ismerhették meg. — Ezért nem meglepő, hogy balga­ságukba a miniszteri előszobákba kilincselnek , sorsukat, ahelyett hogy maguk intéznék, erejükre, támaszkodva, másra bízzák .... Mivel a bányászok hitüket vesztették, a szakszervezeti moz­galommal szemben indifferensek- ké váltak. Éppen ezért meglepő, hogy most a franciaországi bányászex­port anyagát, a Bányamunkások szakszervezetére bízták összeírni. Átlag minden hónapban 60—80 bányászt szállítanak ki Franciaor­szágba a hatósági munkaközvetítő utján. Szó se róla, ez a legköny- nyebb megoldása az itteni munka- nélküliségnek. Még hozzá szak- szervezeti falazással. Pedig volna itt munka elég, — csak helyesen kellene szervezked­niük. Cs. R. 2. A KOMMUNARDOK GYŰLÉSE Az Uj Előre egyik belmunka- társa kisszámú párthívei előtt szept. 27-én úgynevezett beszá­molót tartott a Cleveland West- side-i Munkás Otthonban. Hogy mit mondott? — Semmi egyebet, mint azt, amit mi már oly sokszor elmondtunk a Bérmunkás hasáb­jain, no meg az IWW ellen is használta a szokásos frázisaikat. Elmondja, hogy főpapjaik nagyon sokat beszélnek és semmit sem mondanak, továbbá igazolta azt, hogy a Szovjet Union a kapitah ta osztálylyal testvéri barátságot kötött, rendszerét bevezette és ma ott is ugyanazt a kizsákmányolást látjuk, mint itt Amerikában. Ott semmi egyébb nincs, mint kom­munista védjegy alatt meghúzódó kizsákmányoló kapitalista rend­szer. Kijelentette, hogy az ő nyom dójukban is kilátásban van a bér­levágás vagy mutikásainak teljes kicserélése, ami nem jelent egye­bet, mint behozzák a szervezetlen munkásokat a helyükbe. Mint fen­tebb említem, nen| volna teljes a kép, ha valamit nem mondaná­nak vagy a Bérmunkásról, vagy az IWW-t nem említenék meg. —• Befejezi ide-oda ugrándozó zava­ros előadását azzal, hogy a Bér­munkás hazudik, mert az Önkép­ző háza a duplájáért a vételárnak már el van adva. Itt megint egy dupla forradal­márral állunk szembeh, akit nem vehetünk komolyan, mint a töb­biek. Ö is a főpapok borába akar lépni, de párthiveinek is csak ad­dig beszélhet (mert munkásem­berek már nem hallgatják meg őket) mig párthiveik is megsokal- ják és azok sem jelennek meg az ilyen és ehhez hasonló zagyva elő­adásokon. claims of those who believe in these two extrenes. Scientist have spanned the uni­verse with gigantic telescopes but nowhere is there any evidence of ’’golden stairs and angels”. More- over, there is no ”UP or DAWN” in space, and clergymen who claim that heaven is ‘up’ and hell is ’down” are urged to impart their knowledge to the scientists. Knowing nothing of heaven or hell we must return to reality. We see from Fellow Worker Székely’s story that the rich make sure they have all the things that life is worthwhile living for, while the ig­norant poor hope to get theirs in heaven. Intelligent people will fight to get everything here wile we live and leave the “hereafter" to those who believe in it. Jr, Ed.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom