Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-10-02 / 605. szám

Október 2. BÉRMUNKÁS 5-ik oldat. Nemzetközi kapcsolataink megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. Ezen cikksorozatot aligha tekinthetnők befejezettnek anélkül, hogy néhány szót szóljunk arról, hogy milyen viszonylatban van az l\v W a marxi elmélettel : különösképpen szükségessé teszi ennek megvilágítását Mattick munkástárs bevezető cikke, melyben azt állít­ja, hogy a németországi tagjaink konfúzióban vannak a marxi tanokat illetőleg, amit annak tud be, hogy az egyetemes mozgalomtól messze elszigetelten élnek s igy nem is lehetnek a dolgokkal tisztában. Bizo­nyíték képpen egy cikket idéz a ‘Marine Arbeiter"-bői, az 1WW né­metországi tengerész tagjainak hivatalos lappjából, mely cikk a szak- szervezeteken és azoknak tehetetlenségén gyakorol kritikát, amely kri­tika nem fogadható el azok által kik a marxi szocialista elmélettel tisztában vannak. Mattick mindebből azután azt a konklúziót vonja le, hogy hasonló eset nem fordulhatna elő, ha az A . A. U. és az 1WW szoros nemzetközi kapcsolatban lennének egymással, mert akkor ezek a németországi lWW-isták az A. A. U.-tól kapnák nevelésüket. ’’Marxista” templomok. Miután magam is marxista va­gyok. nem azonosíthatom magam az idézett cikkel, de ugyanakkor, ki kell jelentenem, hogy Mattick- al sem értek egyet. Nem Írhatom alá, hogy egy bizonyos cikk laza fraziológiája már elégséges kell le­gyen ahoz, hogy az 1WW egyszer- rüen csak e miatt, átadja egy csomó tagját egy másik szervezet­nek. Úgy nézne ez ki, mint Felső Sziléziának Lengyelországhoz va­ló csatolása a háború után: és ahogyan kinéz a lengyelek eről­ködése, mikor lengyelesiteni akar­ják a szintiszta német lakosságot. Itt mindjárt ki kell jelentenem, hogy az IWW nem egy templom­nak épült, és semmi intenciója nincsen templommá válni még ak­kor sem, ha azt a bizonyos tem­plomot Marxi névre keresztelik. Hiszen jelenleg csaknem ugyan­annyi marxi egyházat ismerünk, melyek a hívőkért egymással ver­senyeznek, mint amennyi állítóla­gos keresztény egyházról bírunk tudomással. Minden egyes egyház azt állítja magáról, hogy ők az igazi szentek, az ő templomaik­ban lehet csak üdvözölni s aki máshol keresi az üdvözülést, az eretnekek közé kerül, kiknek sá­tán a vezérük. Még a fundamen­tumokban is megvan a holt hason­latosság a keresztény és a marxi egyházak között. Az egyik részről Jézus állítólagos mondásai képe­zik a lelki balzsamot, a másikról marxi idézeteket ajánlanak ledu­gaszolt palackokban, mint egye­düli orvosságot. Az idézetekét, a Krisztusit és a marxit is körülírják, megspékelik, kriptába teszik, épí­tenek föléje egy kápolnát és hoz­zálátnak üdvözülni vágyó hívek kerítéséhez az uj Templomnak. A hivő, ha bebizonyítani akarja, — hogy hitéhez méltó, hozzálát ma­golni és megtanulja szajkolni az idézeteket. Mikor már kívülről ] mind tudja, és élőiről, hátulról, vagy középről képes recitálni, ép­pen úgy, mint egy jó katholikus egyetlen mondatban is megtudja állapítani, hogy a miatyánkhoz, vagy a hiszekegy-hez tartozik-e, keresztül megyen a vizsgán. Ezek- i után bármit cselekszenek, előve­szik a bibliát és kifeszitett ujjal mutatják a paragrafust, hogy a próféta ezt meg azt ekkor meg akkor mondotta és amit tesznek, ' nem egyébb, mint próféta aka­rása. A legsárgább szociáldemokra­táktól a legszélsőségesebb kom­munistáig mind azt állítják önma­gukról, hogy az ő templomjuk az szent és kizárólagos üdvözítő, — mert az ő kápolnájuk alatt porla- doznak Marxnak szent csontjai. Történik mindez Marxnak szerencsétlenségére, aki már régen halott és igy nincsen módjában visszaverni azokat a lóditásokat, melyeket nevében mások elkövet­nek. A kétfajta egyház más azo- | nos hasonlatossággal is bir. Mind­egyiknek megvan a maga papja, I püspökje, esperese stb. Közöttük j is kettő a leggazdagabb és bir a j legtöbb követővel: egyik a keleti I ek egyháza (bolseviki), melynek központja és székesegyháza Mosz­kvában van és a másik a Nyugati egyház, Berlini és bécsi székhely- | lyel. A kettő között számos pro- : testáns és más kisebb-nagyobb fe- ! lekezetüek foglalnak helyet. Most csak képzeljék el, hogy 1 mi történne akkor, ha az IWW va- I iamelyik tagja azt állítaná, hogy Matthew Woll, vagy W. Green marxi szocialisták. Ilyesmit még elképzelni is abszurdum. És mégis azt látjuk, hogy az áruló német­országi szakszervezetek fővezérei és frejterjei, az egyik nagy tiszte­letnek örvendő marxi, — nyugati — templomhoz tartoznak. A né­met munkásság ellen elkövetett | összes árulásaikat megszentelik és ! dicsőítik, főpapjaik és főpápáik a Kautskyk, Bauerek, az Adlerek stb. És amikor ezt látjuk megálla­pítanunk kell, hogy a Mattick ál­tal idézett cikk irói a németorszá­gi IWW-isták, nem követtek ei olyan főbenjáró bűnt, hogy mind­járt egyházi átokkal kellene őket sújtani. Az IWW és a Marxizmus. Amint már előbb említettem, az IWW nem marxi "Templom". Alapitói, valamint azok a férfiak és nők, kik a hosszú éveken ke­resztüli létezése óta zászlaja alá tömörültek, realisták voltak; — munkások, kik nyílt szemmel néz­tek körül, akik a helyi és világese­ményeket tüzetesen vizsgálták és a problémák praktikus megoldá­sát keresték, ahelyett hogy előre ellogadott dogmák követőivé vál­tak volna. Ök nem a bibliát, vagy más szentkönyvet vettek elő, ha­nem alaposan körültekintettek, megvizsgálták, analizálták a gaz­dasági (materiális) viszonyokat és problémákat, melyeknek meg­oldása a munkásosztályra várt. Hogy ezt megtehessék, megvizs- gálniok kellett a múltak esemé­nyeit, a lefolyt osztályharcokat és azokon okulva, indultak útnak. — Másszóval: azok a munkásnők és férfiak, akikből az IWW állott, minden időben úgy cselekedtek, mint Marx, vagy ahogyan Marx cselekedett volna, ha története­sen ő is a huszadik században lett volna amerikai bérrabszolga és nem a tizenkilencedik század hatalmas gondolkodója. A különbség abban van az IWW építői és Marx között, hogy amig Marxnak a múlt következte­téseiből a jövőt kellett megállapí­tani, és kizárólag csaknem elmé­leti eszközök segítségével dolgoz­hatott, addig az IWW az esemé­nyek és történések kellős közepé­ben a kibontakozással, a tények­kel találta magát szemben. Marx­nak zseniális elmére volt szüksé­ge, hogy megtanulja és érzékelje mindazt, amit megtanult és meg­irt, mig ellenben a mai munkás­embernek, ha átlagos észszel és gondolkozó képességgel rendel­kezik, már látnia kell ugyanezen problémákat, mert nincsenek el­dugva, nem fedi őket homály. A történelmi fejlődés egyszerűsítette és teljesen kibontotta ezen prob­lémákat olyannyira, hogy az átla­gos bérmunkás könnyen megért­heti. És hogy a munkásosztály még mindig konfúzióban van, az nagyrészben annak tudható be, hogy a különböző néven szereplő marxi egyházak és apostolaik, a legegyszerűbb kérdéseket is titok­zatosnak és komplikáltnak minősi­tik és mint ilyeneket adagolják fel a munkásoknak. Történelmi idő- a papság minden fajtájának a hi­| vatása, hogy mindent elhomályo- ' sitson, titokzatossá tegyen, hogy a legkézenfekvőbb, a legérthetőbb dolgokat, a kibonthatatlanságig összekeverje, érthetetlenné tegye, hogy a nép, de különösen az el­nyomott osztály, azt meg ne ért­se. Az u. n. "marxi” templomok sem képeznek kivételt az általá­nos megállapítás alól. Ha nem szóban, de tettben marxi. Én azt állitom, hogy Marx óta az összes létező szervezetek kö­zött, melyek eljutottak a nagyko­rúságig, az IWW az egyedüli, — mely legközelebb jutott a marxi elmélethez. És állitom ezt annak dacára, hogy tudtommal, amidőn sarkalatos kérdésekben döntő vi­ták folytak, az IWW a kérdések eldöntésénél sohasem használt ki idézeteket sem Marxtól, sem más autoritásoktól. Mindig a tényekre, a történésekre építette bizonyíté­kait és döntötte el vitáit pro és contra, anélkül, hogy autoritások ra hivatkozott volna. És éppen ez az, ami tökéletesen Marxista szervezetté avatja: maga a tény, hogy semmit el nem fogad kön keresztül mindig csak az volt csak akkor, ha a tények, az ese­mények és történések valaminek helyes voltát igazolják. A marxi elmélet alapját, az osztályharc, a történelmi materializmus és az ér­téktöbblet képezi. Remélem, hogy szükségtelen annak bizonyítása, hogy az IWW az osztályharcot el­ismeri. A munkásnak ahhoz, hogy osztályharcot vívjon, nem kell a matematikai számításokat ismer­ni: elég, ha érzi az elnyoma­tást és harcba száll ellene. Egy munkásnak az osztályharc kérdé­se nem elvont fogalom, nem el­méleti tanulmány, mint a politi­kusnak; ő súlyosan érzi az elnyo­matást, neki az ellene való harc, reális valóság. A történelmi materializmus: hi- ! szén az IWW az egyetlen szerve- I zet, mely vele tisztában van és ki- | zárólag egyedül állóan követi az elméletet. Az anyagi, (materiális) : tartalmat keresi minden probléma í boncolásánál és figyelmen kivül I hagyja a sallangokat. A társada- i lom felülépitményei, a politikai gépezet, a vallás, az erkölcs, a ka­pitalista osztálynevelés intézmé- 1 nyei, mind valamennyi, csupán tükrét képezik a kapitalista osz­tály gazdasági erejének, kinövé­sei gazdasági hatalmának, mondja Marx. Az IWW minden törekvése, a gazdasági hatalom megszerzése, mely a kapitalizmus uralmának a fundamentumát képezi. Az érték- többlet (profit) forrását képezi a kapitalizmus vagyongyarapodás (Folytatás a 6-ik oldalon.) vei nem is oldhatják meg a gazdasági válsá­got behozatali, vagy kiviteli vámok emelésé­vel vagy leszállításával. Az amerikai munkásság sokat tanulhat ezen esetből ,amit most még csak hat millió bushel búza eladása okozott, azonban ezt követni fogja sok más mezőgazdasági és ipa­ri termény. Már is azt kiabálják, hogy rab­szolgákkal termeli Oroszország, azért képes olcsóbban adni, mint más ország, bár ez nem elfogadható, mivel csak annyi különbség | van a magán és államkapitalizmus között, hogy az előbbi egy csomó vizes részvényre is óriási osztalékot akar kipréselni, mig az államkapitalizmus haszon nélkül illetve na­gyon kevés haszonra képes termelni, mivel nem köteles osztalékot fizetni s nem halmozza fel a vagyont magán családok részére, mely a mai rendszer értelmében 6 százalékos ka­matot kell, hogy hozzon tulajdonosának. A világ munkássága is csak akkor ejthet 1 gyógyíthatatlan sebet a kapitalizmuson, ha azt gazdaságilag egyetlen sérthető részén igyekszik megsebezni. Most mindennap vilá­gosabban láthatjuk, hogy minden harc gaz­dasági eredetű. Ezen gazdasági harc sikeres megvivásához feltétlen erős gazdasági szer­vezet szükséges, mely nem egy országban, egy világrészben, hanem az egész világon egységesen harcol a mai rendszer ellen és építi a jövő rendszert, biztosítja a forradalom sikerét azáltal, hogy megszervezi a termelés, szétosztás csoportjait. VL

Next

/
Oldalképek
Tartalom