Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-03 / 593. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 3. Az IWW nemzetközi kapcsolatainak megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. (Folytatás a múlt hétről) Az elvinyilatkozat megváltoztatása a végét jelentené az IWW-nak, mert a szervezet akkor már nem az és nem olyan lenne, mint amilyennek szerte a világon megismerték huszonöt esztendő alatt. Az IWW szerves részei, beleértve a más országokban és kontinenseken működő adminisztrációit, joggal vannak felruházva, sőt kötelességük is nekik olyan munkaprogrammot szerkeszteni, olyan alapszabályokat alkotni, — melyek a helyi viszonyoknak megfelelnek. Csupán arra kell ügyelniük, hogy ne kerüljenek ellentétbe az elvinyilatkozattal, mely az IWW programmját tartalmazza. Vessünk egy pillantást az elvinyilatkozatra: Az első paragrafus a szintiszta felismerése a, társadalmi osztályharcnak; a második paragrafus deklarálja, hogy a könyörtelen osztályharc folyni fog mindaddig, amig a bérrendszert megszünteti a munkásosztály; a harmadik paragrafus Ítéletet mond a szakszervezetek felett, — amiért széttagolják a munkásságot és elitéli az osztályegyüttmü- ködést; a negyedik paragrafus megállapítja, hogy a munkásságnak mint osztálynak az osztály- szolidaritás alapján kell bérharcokban összefogni; az ötödik .paragrafus kidomborítja a forradalmi munkásosztály forradalmi jelszavát és célját; az utolsó paragrafus kidomborítja az ipari szervezetek építésének fontosságát és megkülönbözteti az IWW-t minden más szervezettől, mely igy hangzik: “Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” Ezen pontokat mi nem alkudoz- hatjuk el holmi egyesülés kedvéért kis vagy akármilyen nagy munkáscsoportokkal, lett légyenek azok a tenger túloldalán vagy az innensőn. És ha mi kapcsola- latot teremtenénk olyan munkáscsoportokkal, melyek ezen deklarációkat visszautasítják, az részünkről nemcsak időpazarlást jelentene, hanem azt is, hogy szelet vetünk azért, hogy vihart arassunk. Meglehet, hogy kifogásokat emelnek azok a munkástársak, — kik ezen kérdésekkel tökéletesen tisztában vannak, amiért ilyen hosszúra nyúlnak ezen cikksorozatok. Hogy olyan kérdésekre is kitérek, melyek nem is tartoznak szorosan Mattick cikkéhez. Leszögezni kivánom tehát, hogy ez a sorozat nem egy puszta vita Mattick és Wagner között. Mert ha ez lett volna a cél, úgy azt ketten is elintézhettük volna, sőt tény, ami tény, az utóbbi két év alatt elég gyakran beszélgettünk róla kettesben. Célunk tehát inkább az, hogy kevésbbé tájékozott olvasókat megismertessük más országok szervezeteivel, azoknak céljaival. Egyébként pedig a külföldön feszült figyelemmel olvassák ezen cikkeket az érdekelt munkások, amiért szükségesnek látjuk az IWW-t minden oldalról bemutatni. Mivel lapunk az IWW hivatalos közlönye, bírálatainknál szigorúan szervezetünk álláspontjához igazodunk. Az eddigi közöltekből könnyen megállapíthatjuk, hogy az IWW és a Németországi Általános Munkás Szövetség (AAU) között, ami a parlamentáris akciókkal szemben tanúsított állásfoglalást illeti, lényeges különbség nincsen. Ellenben a szakszervezetek és ipari unionok iránti állásfoglalásoknál, mely kérdéssel alant fogunk foglalkozni behatóan, nagyon is sok lényeges különbség van a két szervezet között még ma is, noha e téren az utóbbi két év óta lényeges változáson ment keresztül az AAU. Szakszervezetek. Úgy az IWW, mint az AAU, károsnak, hasznavehetetlennek tekinti a szakszervezeteket, mint amelyek a mai modern és fejlett termelési folyamat közepette nemhogy elősegítenék a munkásosztály haladását, hanem ellenkezőleg, útjában állanak és késleltetik a bérrabszolgaságból való fel- szabadulást. A munkások közötti egység megteremtése helyett az ellenkezőjét, a munkásegységek széjjeltagolását űzik. Ebben a kérdésben is, amint látszott, csak bizonyos fokig egyezett meg a két szervezet és az állásfoglalások lényegesen különböztek egymástaól e téren is. Az IWW azt állítja, hogy a modern ipari termelési mód kibontakozásának idejéig, amikor az árukat kézi szerszámok segítségével állították elő a szakképzett munkások, természetes és logikus volt azon időben, hogy szakszervezeteket alkossanak a munkások, melyek a szakképzés és a szerszámok szerint végezték el a csoportosítást. Az azon időben szervezett szak- szervezetek csaknem kivétel nélkül, minden országban rövidebb, vagy hosszabb ideig a munkások érdekében alakultak. Kezdetben megfelelő harci eszközök voltak a munkások kezében, mert akkor az uralkodó termelési viszonyok között megfeleltek: kis műhelyekben folyt a termelés és az ott egyesült munkások, őrködni tudtak saját érdekük felett, ha már egyszer szervezett mühelyviszo- nyokat teremtettek. De azok az idők már elmúltak A kis műhelyek, modern gyáraknak engedték át helyüket, melyekben már nem a szakmunkás dominált, hanem a félig képzett, vagy teljesen képzetlen munkás, aki könnyen sajátította el a gépkezelést s mint ilyen a legfontosabb tényezővé vált a tömegtermelés folyamatában. Ezért veszítette el a szakszervezet minden létjogosultságát és a munkásságnak hasznára csak akkor válhatott volna, ha az uj termelési folyamatnak megfelelően önmagát átalakítja ipari szervezetekké. Tapasztalataink igazolják, hogy a szakszervezetek nem váltak soha forradalmi ipari szervezetekké. Az iparok folytonos fejlődése közepette mind jobban veszítve fontosságukat, mint a munkásság harci fegyverei és karakterükben visszafejlődést mutatva, jótékony- sági egyletekké alakulnak át biztosításokkal, betegsegélyezésekkel, utazási segélyekkel, munka- nélküli segélyekkel stb. boldogítják a tagságot. Az ilyen pénzalapok körül azután kifejlődik egy egész bürokrata garnitúra, kiknek minden érdekük és céljuk odáig megy, hogy a szakszervezeti pénztár gyarapodjon és fizetésük biztosítva legyen. Mint akik a pénztár őrzésével és kezelésével foglalkoznak, az ilyen fékerek válnak a szakszervezetek főtényezőivé, parancsnokéivá. Kialakul a gerinc- telenség és a vele párosodó megalkuvás ; az önsegélyezés, biztosítás intézményei válnak a legfontosabb faktorokká és az osztályharc a háttérbe szorul. Minél jobban fejlődik az ipari termelési mód, annál jobban válik konzervatívvá, reakcióssá a szakszervezet. Társadalmi béke és osztályközi együttműködés célja a szak- szervezeteknek, minden országban. Mint osztályszervezete a munkásosztálynak, megszűnnek s csak a kapitalizmus jóvoltából maradhatnak fenn, amiért hálából mindenkor hajlandók a kapitalista osztály mellé állani és mint ilyenek a kapitalizmus védbás- tyái. Az IWW már megalakulásakor elvetette annak gondolatát, hogy ezeket a biztositó társulatokat (belülről való fúrással) átalakítsa és a velük való bibelődés helyett hozzálátott a munkásosztály forradalmi ipari szervezeteinek építéséhez. Európai szakszervezetek. A termelés fejlődési folyamata a kézi szerszámokkal való termeléstől a gépekkel való termelési mód kibontakozásáig, Európában sokkal lassúbb volt. Ennek következtében az európai szakszervezetek sokkal tovább szolgálták a munkásság érdekét és igy szinte tradícióvá váltak. A munkásság még azok után is, mikor már a szakszervezetek szemmellátható- lag és számos esetben szembehelyezkedtek a munkásosztály érdekével, fanatikus hittel ragaszkodott hozzájuk, mert a régi harcos szervezet emléke élt gondolatukban, amitől nem tudtak megválni és nem szűntek meg a szervezetért rajongani, melynek zászlaja alatt sok küzdelmes harcot vívtak meg. Tudott dolog, hogy a munkás nagyon lassú a körülötte történt változások felismerésében és nehezen igazodik az uj körülmények után. Például, ha egy hirtelen árzuhanással, az élelmiszerek és szükségleti cikkek, melyeket a munkások használnak, tetemesen olcsóbban kellene piacra kerüljenek, a tőkések minden habozás nélkül, azonnal hozzálátnának a bérek leszorításához, hogy az uj helyzettel harmóniába hozzák. De ha az ellenkezője történnék és pedig az, hogy az élethez szükséges javak árai hirtelen felszöknek, a munkásság lehet, hogy elkezdene panaszkodni mindjárt, de hosszú időbe telnék, mire szervezetten fellépne, hogy az uj viszonyoknak megfelelően harmóniába hozza a béreket. Az európai munkásság nem alakította meg szakszervezeteit nyomban, amint a manufaktúra kezdetét vette. Ellenkezőleg, hosz- szu időbe telt, noha a szervezkedés szükségessége evidenssé vált azonnal, — mire több generáción keresztüli szenvedés után megkezdették a szakszervezetek megalakítását. Az evolúció az ipari fejlődésbe, meglehetős lassan haladt Európában s még igy és a késve alakult szakszervezeteknek, hosz- szabb életet biztosított és hasznavehetetlenségüké, idejüket múlt volta is később mutatkozott. (Folytatjuk.) MEGHÍVÓ A Világ Ipari Munkásainak chicagói szzervezetei julius hó 4-én pénteken délelőtt 10 órai kezdettel a BEYERS GROVE gyönyörű kerthelyiségében3723 N. California ave fényes műsor keretében és táncmulatsággal egybekötve tartják 25 éves jubileumi ünnepélyét Munkástársak! Az IWW 25 éves fennállásának alkalmából rendezendő népünnepélyből minél tömegesebben vegyük ki a részünket, annál is inkább, mivel ez alkalommal az IWW 25 éves történetét oly emberek fogják ismertetni, mint Sandgren, Marcy, Chaplin, akik részesei azon történeti harcoknak, melyen az IWW átment. Lesz jó zene. — Szórakoztató játékok. Magyaros ételek és italok. Belépti-jegy: előre váltva 50 cent, a pénztárnál 60 cent. — Útirány : vegye az Irving Park Bou- leward Caret és a California Ave- ig, onnan 2 block Southra a helyiség. Munkástársak! Ne mulasszák el megjelenni, hozzák el családjukat, ismerőseiket, jóbarátaikat és tegyük naggyá, hatalmassá az IWW 25 éves ünnepélyét. Tisztelettel az IWW magyar tagjai.
