Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-27 / 579. szám
Március 27. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. talista diktatúrák és az egységes munkásmozgalom kisiklasztását jelentenék, ha ilyen izmusok elleni ligába tömörítik a munkásságot, osztályharcos ipari szervezetek helyett. Hogy mennyire igaza volt az IWW-nak, azt semmi sem bizo- nyitja jobban, mint az, hogy a HEL most legutóbb nevet változtatott. De igazunk volt abban is, hogy egy csalásra alakult a HEL, hogy a pártvezérek zsebét és kasz- száját a new yorki hirdetési közlöny feneketlen zsákját tömte a HEL, mert eddigi nyilvános működéséről, szerepléséről, ügykezeléséről, a gyűjtésekről és befolyt pénzekről nem kapott az amerikai magyar munkásság elszámolást. A mostani konvenciójukon megjelent Előre tudósitó a beszámolójában adott ugyan elszámolást, amit senki sem vehet be, aki egy kicsit gondolkozni tud, noha Mr. Réty hitelesítette. 3000 dollár bevétel és 3000 dollár kiadás. Mire ment hát a pénz? A magyar munkásság erre kiváncsi S mindaddig visszavonhatatlanul azt állítom, hogy a HEL jövedelmének legnagyobb része az Uj Előre kasszájába vándorolt, amig kimutatást nem közölnek az elköltött összegekről. De ha ezt megteszik, akkor itt Trentonban vonom vissza állításomat. Ezekután rátért az Önképzőék házára, ismertette a körülményeket, melyek között a házvétel terve megszületett. Otthont akartak az Uj Előrének. Otthont, ahol nem kell nagy béreket fizetni, mely a lapé, ahonnan a gépekkel nem kell kitéve lenni annak, hogy minduntalan költözködni kell, vagy a házbért emelik, vagy fizetni nem tudják, miáltal a lap csődbe kerülhetne. Ez ellen senkinek nem volt kifogása. Sőt még az ellen sem, hogy egy részvénytársulatot alakítottak az amerikai magyar munkásoknak, mely kibocsájtott 50 dolláros részvényeket, hogy az Előrének Otthont tudjanak vásárolni. Megvették az első utca 33 szám alatti házat, de bebizonyosodott, hogy azok, kik a világ irányítását akarják kezükbe kaparitani, még egy emeletes ház vezetésére sem képesek. Az Uj Előréből idézi, hogy a pártvezérek azért vétették meg a házat az Onképzővel, mert a saját bevallásuk szerint annak megtartása nem kifizetődő üzlet. Az Önképző kasszáját kiürítették, de egyszersmind kiürítették a munkások zsebét is, mert az eladás után nem váltották vissza a részvényeiket. Egy 50 dolláros részvényt vesz elő, amivel bizonyítja, hogy nem üres szavak az általa elmondottak. A részvény visszaváltását úgy a pártvezérek, mint a markukban tartott Önképző Szervezet megtagadta. A múlt év május közepén volt a Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet konvenciója. A kellemetlen házügyről az ország minden részéből New Yorkba küldött delegátusoknak, azt jelentették, hogy a nyakukba varrt háztól szerencsésen, sőt nyereséggel megszabadultak, mert a város kisajátította. Referendum szavazással döntöttek abban a kérdésben, hogy a pénzt, illetve a hasznot, amit a házon csinál az Önképző, miután az Előre juttatta hozzá, az Uj Előrének szavazza meg a tagság. A város 62,500 dollárt Ígért, de ennél jóval többet fog adni. Most törüljétek a szemeteket Önképző- isták. Amikor a Bérmunkásban megírtuk, hogy az eladásról irt és beszélt dolgok közönséges hazugságok, altkor kijöttek, hogy mi vagyunk a hazugok, mert augusztus 15-én, a város átvette a házat. Mikor megírtuk, hogy hazudtak, akkor veszett kutyáknak neveztek bennünket és jelentették, hogy szeptember 22-én lesz a tárgyalás, mikor is a városatyák összeülnek és megkötik az egyezséget. Kitűnt, hogy szeptember 22 vasárnap van, amikor nincsen törvénykezés. Erre még nagyobb or- ditozásban törtek ki és elhalasztották a házügyet októberre. Elmúlt október, november, december, január, február és márciusnak is a vége felé tartunk és ide figyeljenek munkástársak: Itt ül közöttünk az Uj Előre szerkesztője, az Önképző intéző bizottságának tagja, egy benfen- tes, ki mindent tud és én szemébe állítom, hogy a ház, még a mai napon is az Önképző tulajdonát képezi, a new yorki városi telekkönyvi kimutatás szerint. A házra, amint megírtuk, nem volt szüksége a városnak. Annak csak egy része esett a subway építés útjába és a város azért a részért jó pénzt ígért, de a pártvezérek többet akartak. Ók nem veszíthettek az alkudozáson, mert nekik nem volt és nincs benne pénzük. A város a neki szükséges részt lebontotta. A falakat újra felépítette, bemeszelte. Ma jártam. Ma A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba érdeklődtem utánna s ha nem mondok igazat, akkor az Uj Előre cáfolja meg. Összegezi beszédét s az Önkép- zőisták némán néznek Bebritsre, a hallgatóság pedig tapsviharban tör ki. A gyülésvezető munkástárs megállapítja, hogy az előadók kimerítették a napirendet és most a kérdésekre kerül a sor. Mindenki kérdezhet. Az előadók egyszerre fognak a kérdésekre válaszolni és azután jönnek a felszólalások. A párthivek és Önképzőisták a kérdések tömegével halmozzák el az előadókat. Voltak jó és rossz- akaratuak, melyekre érdem szerint válaszolnak. Újból kérdések megnyitására szólítják fel a gyü- lésvezetőt, ki bejelenti, hogy az idő előrehaladottsága miatt, valamint azért, mert Bebritsnek a megszokott öt vagy tiz perces felszólalások helyett liberálisabb időt kíván megszabni, az újabb kérdezők álljanak el. Bebrits szúrós tekintete ülteti le az utolsó kérdezni akaró követelőt, hogy a gyűlésen vett hosszú jegyzetei alapján azokat tompítani megpróbálja. A gyülésvezető felszólítja Bebritset, hogy nem fog időt szabni beszédje elmondására, mivel ez a gyűlés nem tisztán előadás jellegű, de elvárja, hogy ezzel nem fog visszaélni, mely után az Uj Előre szerkesztője megkezdte intézményeik védelmét. # Szerkesztői megjegyzés: A tudósító munkástárs nagyszerűen megirt beszámolójának itt következő részét, visszatartjuk a következő lapszámunkra. Szükséges ez részben azért, mert lapunk terjedelme nem engedi meg az egyszerre való közlést, másrészben pedig azért, hogy alkalmat adunk az előadó munkástársaknak, — hogy elmondják lapunk utján válaszukat. Bebrits elhangzott szavaira a következő beszámolóval egyidőben. beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és ‘ a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályába]}, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. Ezekután jelentik, hogy a teremhez érkezett rendőr követeli a gyűlés bezárását, miután az idő meghaladta a 12 órát. A hallgatóság nagyrésze lecövekölve ült helyén és százon felül tanúskodtak amellett, hogy az elmondottak fedik a valóságot. A trentoni párthivek bár nem voltak teljesen megelégedve, a legnyugodtabban oszoltak széjjel és közülök néhányon azt hangoztatták, hogy a dolgok tisztázására bizony szükséges volna, ha az IWW előadói egy nyilvános vitát fogadnának el. Az IWW képviseletében itt levő munkástársak, a trentoniakra bízták ennek elintézését, kijelentve, hogy vitára mindenkor készek. Ezzel a gyűlés véget ért. Tudósitó.--------o-------Támogassátok a bányász kampányt, (Folytatás az első oldalról) tásunk nem maradhat meg az állam szűk keretei között s már csak idő kérdése, hogy átcsapjunk Kentuckyba, onnan West- Virginiába, Ohióba, Pennsylvaniába és Virginiába és valamennyi bányász államba. Úgy a bányászatnál, mint az összes iparoknál naponta szaporodik azoknak a munkásoknak a száma, kik felismerik, hogy maradandó eredményre a munkásság igazán csak akkor számíthat, ha az IWW által hirdetett ipari szervezkedést elfogadja. Tagjainkat és barátainkat arra kérjük, hogy a munkák folytatásához szükséges pénzeket teremtsék elő. Minden dollárt, melyet hozzánk eljuttatnak, arra a célra fogunk felhasználni, amire kérjük. Biztosítani óhajtjuk az adakozókat, hogy lehetetlen vállal kozásokba nem szándékozunk belemenni, hogy ilyesmire egy cent nem sok, annyit nem költünk: csakis olyan helyeken csináljuk a befektetéseket, ahonnan előző aktivitások és a viszonyok felülvizsgálására kiküldött szervezőink jelentései garantálják a sikert. Olyan alkalmunk van az előha- ladáshoz, amilyenhez hasonló még eddig sohasem volt. Talán csak nem akarjátok, hogy ezt elmulasz- szuk? Felszólítunk minden csoportot, hogy rendezzenek összejöveteleket, mulatságokat, gyűléseket és ragadjanak meg minden eszközt, ami rendelkezésünkre áll, hogy a jövedelemből hozzájárulhassanak a kampányok finanszírozásához. Ugyanakkor arra kér jük az IWW minden tagját, szervezetünk minden rokonszervezőjét, hogy adományok küldésével válaszoljanak kérésünkre. Minden pénzt küldjétek az Egyetemes Központ címére. 555 W. Lake St. Chicago, 111. W. H. Westmann, G. E. B. elnök. James Sullivan, egy. titkár-pénztáros ELVINYÍL ATKOZ AT.
