Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-03-20 / 578. szám
8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 20. A trentoni gyűlést megzavarták a politikusok A Munkás Betegsegélyző Szövetség trentoni 125-ik osztálya egy népgyülés megtartását határozta el, melyre meghívta Wiener Andor munkástársat, a Bérmunkás szerkesztőjét. A gyűlés tárgya “Károlyi Mihály és a Munkásság’’ volt s mint ilyen, felkeltette az érdeklődést olyan munkásokban is, kik egyébként ritkán járnak el munkásgyiilésekre. <S------------------------------------------“DER MARIN E ARBEITER” Pár perccel nyolc óra után — Krájnik munkástárs megnyitotta a gyűlést az osztály nevében, üdvözölve a megjelenteket, majd bemutatta Schöpf Sándor munkástársat Philadelphiából, ki rövid bevezetésben magyarázta meg a gyűlés összehívásának szükségességét. Mielőtt még Schöpf munkástárs elkezdhette volna beszédét, valaki, kinek neve után nem érdeklődtünk, szót kért. Bejelentette, hogy ő a Horthy Ellenes Liga titkára Trentonban és miután a Károlyi ügyről van szó, ki a HEL égisze alatt beszél Amerikában, szereetné tudni, hogy a liga képviselője beszélhet-e a gyűlésen. Schöpf munkástárs kijelentette, hogy a gyűlés a szólásszabadság jegyében fog lefolyni és mindenki szót kap azon. Majd átadta a szót Wiener munkástársnak, ki másfél órás beszédben ismertette a háború előtti, alatti, majd az utáni eseményeket Magyarországon. Történelmi tényekkel és materialista következtetésekkel felépített tartalmas előadást tartott és mindvégig lebilincselve a hallgatóságot, noha itt leszögezhetjük azt, hogy annak egy jó része, nem jött el jószándékkal, — nem a ta- nulnivágyás hozta őket. Mikor Wiener munkástárs tanulságos előadását befejezte, még úgyszólván fel sem állott a gyü- lésvezető, hogy a terem költségének fedezésére adakozásra szólítsa fel a hallgatóságot, már talpon volt Mayer Gusztáv, new yorki pártvezér, ki ez alkalomra direkt jött ide és megszervezve híveit, felvonultatta a gyűlésre. Szót kért, de már beszélni is akart. A gyülésvezető tudta, hogy kivel áll szemben. Tudta, hogy egy rosszakaratú pártvezér a szót kérő, aki New Yorkból jöt el Tren- tonba Wiener munkástárs gyűlésére (nem hiszem, hogy saját pénzén ....), de megőrizte vele szemben teljes nyugalmát és barátságosan leintve, kérte őt, hogy várjon, amig a sor rákerül és megkezdte a gyűjtésre való felhívást. Mayer és hívei mozogni kezdtek s már nem tudták azt sem bevárni, hogy a gyűjtés befejeződjék, hanem újból szólásra jelentkeztek. A gyülésvezető hivatkozva a parlamentáris szabályokra és arra, hogy a szokástól nem szándékozik eltérni, ami mindig az volt, hogy először jönnek a kérdések és csak azután a felszólalások. Erre általános lárma keletkezett. Olyan zsinatot csaptak a hívek Mayerral az élükön, hogy a békés hallgatóság a jelenet láttára kezdett szedelőzködni és lassan elhagyni a termet. Wiener munkástárs kért szót a gyülésvezetőtől, amit megkapott és pillanatnyilag újra csönd lett. Ó kérdést intézett, hogy helyesek-e azon információi, hogy ő lett a mai gyűlésre felkérve mint előadó? A gyülésvezető igennel válaszolt. Erre ő kijelentete, hogy sem felszólalások, sem kérdések elől nem zárkózik el, sőt nagyon kívánatosnak tartja azokat. Ha Mayer vagy politikus társai közül bármelyik érez magában elég tudást ahhoz, hogy vitára keljen vele, ő ez elől sem zárkózik el, sőt Trentonban is hajlandó azt megtartani. DE EGY MÁSIK ELŐADÓT AZON A GYŰLÉSEN, MELYRE Ő A HIVATALOS, NEM TŰR MEG MAGA UTÁN, még ha az illető Mayer is, ki New Yorkból jött ide. Hive annak, hogy szót kapjon, egy meghatározott időre s hogy az mennyi legyen, döntse el a gyűlés. Erre a hívek ordítozni kezdtek ismét. Némelyek azt követelve, hogy Wienernek sem volt idő kiszabva, hát Mayernak sem lehet kiszabni, hogy meddig beszéljen. Általános kavarodás, kapkodás után Mayer az előadó asztalhoz lépett, amire Wiener munkástárs mellé állott és ismételten kijelentette, hogy csak úgy megy bele a mai gyűlésen abba, hogy Mayer is szót kapjon, ha Mayer elfogadja a parlamentáris szabály legelemibb részét és megállapodnak abban, hogy meddig beszél azon a gyűlésen, melyen ő legfeljebb csak mint vendég hallgató jöhet számításba. Erre Mayer hederiteni sem akart. Hívei Wienert és a gyülésvezető asztalt körülfogták és bábeli zűrzavart teremtve kiabáltak. A gyülésvezető munkástárs látva azt, hogy itt már csak fizikai erőszakkal lehetne megvédelmezni az előadó platformot, amire a rendezőség néhány tagja a túlerővel szemben képtelen, igy a gyűlést berekesztettnek nyilvánította. Mi elhagytuk a termet. A hallgatóság kiváncsi és a bátrabb része még az épület előtt állott és várta a fejleményeket. Többel beszélgetni kezdtünk és valameny- nyien a méltatlanság hangján nyilatkoztak azokról kik egy mun- kásgyülésen csőcseléket megszégyenítően viselkednek. Wiener munkástárs mielőtt elment a városból, Ígéretet kért tőlünk arra, hogy a legrövidebb idő alatt egy másik gyűlést rendezzünk le részére. Mi ezt megígértük és a következő gyűlés megtartására már megkezdtük a lépéseket. Tudósitó. A fenti néven (A tengerszállitó munkás) IWW lapot adtak ki Németországban az IWW szervezetéhez tartozó tengerszállitó munkások 510-es számú ipari szervezet tagjai, A lap második példánya, még a múlt év novemberében jelent meg, de csak a napokban jutott birtokomba. Miután úgy gondoltam, hogy az IWW tagjai', valamint lapjaink olvasóit is érdekelheti, hogy mi megyen végbe a tengeren túl és hogyan működnek munkástársaink elhatároztam a nevezett lapban megjelent egyik cikk lefordítását. Joseph Wagner. Összetartás. Mi tengerészek nem egyszer halljuk, hogy sokan azon sopánkodnak a hajósok, hogy nincsen közöttünk összetartás. De miért állanak meg a sopánkodásnál? Az óhajok nyomában, miért nem születik meg az összetartás és a cselekvés? Munkástársak: nem hagyhatjuk helybe azt az okoskodást sem, amit nem egy hajóstól hallunk, hogy: “Volt már egyszer egy forradalmi szervezetünk, de a vezérek elárultak és eladtak bennünket.” Akik igy beszélnek, sohasem voltak még tudatában annak, hogy mi is az a szervezet, mert a szervezet nem más, mint maga a munkásság. Igen. Ti vagytok felelősek, mert a szervezet nem lehet másmilyen, mint amilyenek ti vagytok, cselekvéseiben a ti szellemetek, a ti forradalmiságo- tok és lelkesedésetek tükröződik vissza. Mutatja harci készségét és szolidarizmusát azoknak, kik harcolnak mint kizsákmányoltak, a kizsákmányolok és csatlósaik el len. Tinéktek kell arra vigyázni, hogy azok, kiket szervezeteitek élére állítotok, végrehajtsák akaratotokat, vagy ha nem, akkor kergessétek őket a pokolba. Egy munkás még nem tesz minden kötelességének eleget az által hogy zsebében hordozza a tagsági könyvét és nincsen a havi illetékekkel hátralékban, minden időben tudatában kell lenni egy osztálytudatos munkásnak, hogy neki, mint forradalmárnak kötelességei is vannak a forradalmi szolidaritás megnyilvánulásához. Cse lekvésre készen kell lenni, hogy minden időben segédkezet nyújthasson proletár testvéreinek. Ti nagyon jól tudjátok azt, hogy a szakszervezetek a vezérek hia- rerchia hadával az élükön soha semmit sem tettek még a munkásság érdekében, amit mint maradandó értéket könyvelhettünk volna el. Éppen ellenkezőleg. Eladtak bennünket minden felkinál- kozó alkalommal, szőröstől-bőrös- től a hajótulajdonosoknak, és ugyanazt fogják cselekedni mindaddig, amig a munkások nekik megengedik. Gondolkozzatok te- * hát afölött, hogy mit kellene csinálni a tengerészeknek, hogy ezen az állandó elárulások és kiszolgáltatásoknak véget szakítsanak. — Egyszerű pedig nagyon. Csak az egész tengeri munkásoknak kellene szolidárisán egyetlen szervezetbe tömörülni és már is meg van a módja, hogy egymás érdekeit hogyan védelmezzék meg mindenkivel szemben. Tanuljatok a trösztifikáit kapitalizmustól. Nézzétek, hogy mikor a közös ellenségről van szó, hogyan tartanak azok össze. Ismerjétek fel már egyszer a nemzetköziség egyetlen igazi formáját, a szervezetet, mely ezt megtestesíti, mely az egész világ dolgozóit ipari szervezetekbe egyetlen táborba igyekszik tömö- riteni, mert csakis ilyképpen számíthattok arra, hogy helyzeteteken javítani lesztek képesek. Csakis nemzetközi szervezetekben vállhatunk hatalmi tényezőkké. Csakis a nemzetközi szolidaritás cselekvésbeni megnyilatkozása nyújt alkalmat erőink összpontosítására a kapitalizmus ellen. Gyertek tengerész testvérek, segítsetek nekünk felépíteni ezt a nemzetközi szervezetet. Ne nézzétek félre állva a harcot, mert úgy igazán nem számíthattok arra, — hogy mások verekszik ki amit ti akarnátok. A szervezet, melyről beszélünk, a Tengerszállitó Munkások Ipari Szervezete. Ennek a szervezetnek célja, a világ munkásságának megszervezése ipari alapon abból a célból, hogy javíthasson a tűrhetetlen állapotokon és hogy folytassa, levezesse az osztályharcot, hogy végcélját elérve, megszüntesse a kizsákmányolást, felszabadítsa a proletá- riátust a bérrabszolgaság rendszeréből. Nem holnap, hanem még ma, most mindjárt hozzá kell látnotok a szervezkedéshez. Tömörüljetek az IWW 510-es számú Tengerszállitó Ipari Munkások Szervezetébe. Mutassátok meg, hogy van bennetek harci készség és akarat saját helyzetetek javítására. Ne tűrjétek tovább, hogy bábokként kihasználjanak benneteket, ne hagyjátok magatokat szállítani a politikusok által, kik a tőkés osztály uszályhordozói. Csatlakozzatok az IWW-hoz, mert “a munkásosztály felszabadítása csakis a munkásosztály müve lehet.” Lépjetek be az IWW-ba és valóra válik a költemény azon szakasza, mely úgy szól, hogy: “Meg kell álljon minden kerék, Ha mi azt mondjuk: elég!” Nektek meg van az erőtök, csak önön sorsotok intézését kell saját kezetekbe ragadnotok. Vezessétek önmagatokat, mert ha másokra bízzátok, vezéreitek elvezetnek, eltipornak benneteket. T. 9—99.
