Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-03-06 / 576. szám

8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Március 6. JUNIOR COLUMN Clevelandi képek (Folytatás az első oldalról) kirendelt rendőrségnek és tűzol­tóságnak már semmi dolga sem akadt, mert mire megérkeztek, a tömegnek csak az elvonulását szemlélhették. így a rendőrség munkája már csak abból állott, hogy a megsérült két munkást és ugyanannyi rendőrt kórházba vi­gyék, azokat, akiket verekedésbe- ni részvétellel gyanítottak, letar­tóztatták. Erről a jelenetről irta az ipse a sokat ígérő forradalmi tudósítást. És hogy a tudósítás­nak a végén csattanni is kell, az magától értetődik. Azzal végzi, hogy sokan tagjaivá lettek egy csomó mellékszervezetükön kívül a Kommunista pártnak. De hát hogy is állunk a magyar kommu­nistákkal itt Clevelandon. A fent emlitet tudósítás mellett egy másik vérszegény hirecske is foglal helyet, mely egészben fel­falni készül az IWW-t Cleveland­iján. Az aláíró egy (V) , máskü­lönben Varga Imrének hívják. Ami nyelvöltögetés Clevelandból az Uj Előrében napvilágot lát, az 90 százalékban tőle ered. A nevét könnyen érthetően mindig valami mással helyettesíti. Vedetta, Skor­pió és más egyébb megnevezések­kel jelennek meg levelei. Amire jelentéktelen egyéniségének csú­nyán eljátszott tekintélye ad ala­pos okot. A Kommunista pártnak saját bevallása szerint azért nem tagja, mert a párt alkalmazottai burzsu- jok, nem munkásproletárok. Az East-sidei Munkás Otthonnak megint azért nem tagja, mert ez szerinte reakciós. Csak egyben hisz és ez Oroszország. És ez na­gyon kifizető is, mert költséggel nem jár. Tagsági dijat nem kell fizetni és mégis mint forradalmár szerepelhet, csak ki kell, hogy ölt­se néha a nyelvét az IWW-ra, ami anyagi megerőltetésbe megint nem kerül. A vele beszélő hamar észre veszi, hogy mély gondolko­zásban messze mögötte áll a 14 éves gyerek mentalitásának. Ehhez hasonló alakok irányít­ják Clevelandban a kommunista párt vak lármáját, ügy tudják, hogy a vezérkarnak fedett állá­sokba kell helyezkedni és hogy ők még nem tagjai a vezérkarnak, szerintük nem jelenti azt, hogy nem is lehetnek. És ha egyébben nem is, de ebben elég kvalifikál­tak, utánozni a vezérkart. Ezért van, hogy a szerkesztőktől lefelé az utolsó levélíróig fedezi magát olyformán, hogy tagsági könyvét megsemmisíti és megszűnik mint tag szerepelni a pártban. Mert nyilvános szerepkörük csak a for­radalom után következik, értsd, amikor már a veszély elmúlt. Munkások! Gondolkozzatok és szervezkedjetek. Ellenkező eset­ben áldozatai lesztek a gonosz és beteg agjmk szülte őrült taktikák következményeinek. Az uralkodó osztály mindenre kész. Emlékez­zetek 1919. május elsejére! J. H. The following letter from fel­low junior A. Zsámár, is one of the finest we have yet received. Whenever we obtain such excel- lant material, the job of editing this column, becomes a genuine pleasure. Fellow junior Stephan Rosen­thal has written us again, and we are glad to hear from him. It seems that he is afflicted with the writing itch. We wish all our rea­ders had the same trouble. Dont forget Juniors, about the prize we are giving away at the end of this month. The book will probably be one of Upton Sin­clairs. We are going to write him a letter, telling him about our co­lumn, and ask him to donate the prize book. Anthon Gro, Jr. Editor. 4810 Ogle St., Manayunk, Phila, Pa. Febr. 20, 1930. Dear Editor! While reading a recent issue of the “Bérmunkás” I noted a co­lumn wich was reserved for the “Junior Wobblies” and read two articles written by “Juniors” that greatly interested me. After further reading I decided to sub­mit the story of this little inci­dent which helped to show me how difficult it is for underpaid working folks to be able to get enough to eat and provide them­selves with clothing. Although I live in a large city all the people in our vicinity and the ones I come in contact with every day are poor, hardworking but ambitious parents who are trying to educate their children more than they themselves have been. It has been exceptionally hard this winter to satisfy little stomachs and warmly clothe small bodies and despite the effort put forth to earn more money the A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezked­nek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igaz­gatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszer­vezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegí­tik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba wolf (starvation) has made his visit at thousands of homes. I was attending my last term of grammar school about two years ago. One bitter cold day the teacher asked the class what they knew about Lynette. As Lynette was a very reticent schoolmate, we didn’t know much. The next day six girls and boys decided to visit Lynette and to find out what kept her from coming to school. As we walked from school to Lynette’s house number, the streets began to look more and more dingy and we soon stopped before a shabby doorway in a nar­row, dirty alley with paperstuf- fed windows and hanging shut­ters. We then entered the house through the broken doorway and climbed up a rickety flight of stairs in a dim, evil-smelling hall­way. We had reached the fifth floor by now of this tenement house. We entered another door leading from the hallway into a tiny room, cold and cheerless and pitifully bare, but scrupulously neat. There were two beds and one broken chair, a dry goods box table, and a rusty stove with a fire in it that was not nearly big enough to heat even that tiny room. On the bed lay Lynette’s little brother with flushed cheeks and fever-bright eyes. Near him sat ill-looking Lynette with a thread­bare blanket covering her; knee ling beside the bed was the thin­cheeked and rheumatic mother, old before her time from hard work and worry as to when the next bite of bread would come to keep them from starving. We listened to this sad story and went thoughtfully to our res­pective homes. One relating this incident at home, each kindly pa rent found it in their hearts to beoltani ama tévhitet, hogy a munkál­tatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoz­tatni és a munkásosztály érdekei; megóvni csakis olyképp felépitet; szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, vala­mennyi iparban — dolgozó tagjai be szüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelménél tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztessé ges napibért tisztességes napi mun káért”, ezt a forradalmi jelszót irjul a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hiva tása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsai a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipar szervezkedéssel az uj társadalom szer keztét építjük a régi társadalom ke rétéin belül. Szép haladás Washingtonból jelenti dr. Ju­lius Klein, az Állami Kereskedel­mi Hivatal helyettes titkára, hogy nyolc év leforgása alatt, 1919-től 1927-ig az amerikai munkás ter­melő képessége a felével, illetve több mint 50 százalékkal emelke­dett. Hát ha csak úgy kutyafuttába megvizsgáljuk saját helyzetün­ket — mert mi volnánk talán az amerikai munkásság — önkénte­lenül azt kell kérdeznünk, hogy: és ki kapja meg a többletet? — Vagy talán olyan huncutok azok a munkások, hogy a többletet el­dugták és most csak azért éhez­nek, nyomorognak, mert nem akarnak hozzányúlni? Aligha! — help this stricken little group. One of the girls thought she could do without a new coat this year, Lynette was finally able to attend her classes. The mother was given a place of employment, which was all she really asked for a means to get a new grip on life. A. Zsámár.--------o-------­Philadelphia, Pa. Febr. 21. 1930. Your short letter in this week’s Bérmunkás has encouraged me a great deal. It is very hard to start because what I am going to write about is not very encouraging. I am still very young. We perhaps all know the injus­tice done by men who have more money than we have. All of us children like to have many things. Our fathers and mothers try very hard to earn a few pen­nies to buy what ever we desire. Rich children often get what they want, but lack the greatest thing in the world, wich is their parents love. My parents, my brother and I know what it is to be poor, for my father has been jobless for six months. Thousands of other chil­dren’s parents are also out of work and find it difficult to ob­tain employment. Both my father and mother try to make us un­derstand why the workers of the world suffer the way they do today. Last year fellow worker Thom­pson, at the IWW meeting in Philadelphia, said that the wor­kers are like automobiles that only get gas and oil to keep going. Instead of making useless de­monstrations ; organize instead, when you are demonstrating, you only get the cops clubs on your head. Every one of you Juniors when you grow up should orga­nize into one big industrial union. Stephan Rosenthal. ELVINYILATKOZAT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom