Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-20 / 574. szám
8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 20. Zavargások Budapesten (Folytatás az első oldalról) nem tudók egy darabig hajlandók voltak az üres frázisoknak bedőlni és reménykedve koplaltak hosszú idő óta. Most azután a pártforradalmárok elérkezettnek látták az időt nem arra, hogy az iparokat lefoglalva, szükségletre termeljenek. Ettől ölt is irtóznak, hanem arra, hogy ezt a kor- gó gyomra és elkeseredett tömeget neki ugrasszák a rendőrkardnak és vele néhány kirakatot heveressenek. Hogy aztán hirdethessék “íme, lássátok meg, csakis mi vagyunk az igazi osztályharc forradalmárai”. Természetes, a tömeg nem gondolkodik reálisan, nem ismeri azt fel, hogy az nem forradalmi cselekedet, ha nekiszaladnak a fejjel a falnak, illetve a kiélesitett rendőrkardnak és tetejébe néhány kirakatot is bevernek, amikor is ugyanakkor tudomásul veszik azt, hogy a gyárak kapuit néhány kapitalista “jogszerűen” lezárja előlük, megfosztja őket attól, hogy termelhessenek nem profitra, hanem szükségletre. így történt meg azután az, hogy előbb apróbb tüntetésekben, majd 1930 január 26-án utcai zavargásban kulminált a munkanélküliek elkeseredése. Bár tagadhatatlanul elég leleméyesen volt a haditerv erre előkészítve, az akció összeomlott. Összeomlott pedig azért, mert e helyütt is megbosszulta magát a hagyományos szakmai sovinizmus. Azt láttuk, hogy az elfogott tüntetők közt pontosan egy szál munkás volt olyan, akinek nincs tanult “szakképzettsége”. íme, bármilyen erőfeszitést is tesznek a pártforradalmárok a szakképzetlen bérmunkásokat, — akik létszáma sokszorosa a szakképzett munkásokénak, nem vesznek egyszerűen tudomást arról, hogy forradalmárosdit játsza nak, kik őket talán kíméletlenebb bánásmódban részesítették és emberszámba is alig vették, mint maguk a kapitalisták. Tehát nem a rendőri attak, nem az éles kardok villogása és vagdalása, hanem az ipari munkások közömbössége buktatta meg a szakképzett munkások egységes támadását, amit az utca, óh, szent balgaság és nem a gyárak meghódítása iránt intéztek. — 1930 január 26-án tehát volt egy csete-paté itt, ahol egy Zilahi Tibor nevű nyugalmazott rendőrfőfelügyelő urat, aki civilben volt az utcán és akiből kiütközött a régi pesti rendőrvirtus, a tüntetők igen helyesen eiagya- bugyálták, mert semmi köze sem volt az ügyben intézkedni. Ellenben 24 munkást összefogdostak, kiket elfognak ítélni, hisz erre sehol az egy u. n. proletár államot (?) kivéve, annyi paragrafus nincs, mint itt. Az elitéltek majd elmélkedhetnek afölött, vájjon tényleg forradalmi megmozdulás volt-e cseleSztrájktörés a női szabók harcában (Folytatás az első oldalról) Az IJj Előre az első helyen áll a sztrájktörésben, a szakszervezet picket commetteéjának jelentése szerint, mivel sok magyar munkásnő dolgozik a ruhaiparban, akik azóta, amióta a sztrájk tart, hűséges Uj Előre olvasók lettek, hogy a sztrájktörésük igazolva legye. Ezek a tudatlan munkásnők akik soha nem tartoztak semmiféle munkásmozgalomhoz, most az Uj Előrét tartják a legjobb újságnak, még jobbnak, mint a Népszavát. A gyárosok is értékelik az Uj Előre szollgálatát,mert mig azelőtt amikor a ruhakészítők sztrájkoltak, hasábszámra hirdettek a gyárosok az Amerikai Magyar Népszavában scabekért, most ezt a szolgálatot az Uj Előre végezte el. Ha mást nem is, legalább tapasztalatot nyertek a sztrájkban a ruhakészítők, melyet esetleg a jövő harcaikban gyümölcsözte!ni tudnak. De nemcsak ők, hanem az egész munkásmozgalom tanulságot meríthet a ruhakészítők harcából. Gyakorlatilag játszódott le szemünk előtt az, amit mondottunk, hogy az egész belülről fúrás és aztán az uj uniók megalapítása, nem egyébb, mint a politikus pártvezérek törekvése a húsos fazék mellé. Nem riadnak vissza még a sztrájktöréstől sem, amikor a vezéri állásról van szó. Mivel a párt nem bírja el a sok élősdit, azért kell nekik házi unió, melynek tagsága jó fizető alany, ha pedig sztrájktörők is, annál jobb. Az ilyen események siettetik azt az időt, amikor végre is a harcos munkások felismerik a szakszervezeti és párt árulásokat és meglátják az ipari szervezkedés igazi útját, mely felszabadulásukhoz vezet. Ebből a szempontból bírálva a női szabók bérharca mégis az egész munkásság ügyét szolálta. kedetük, avagy egy cél nélküli szalmaláng. Ha aztán megtudják, hogy a kapitalisták zavartalanul zárják be továbbra is a gyárakat és szórják ki a munkásokat az utcára, akkor talán észre fognak térni és belátják azt, hogy ha munkához akarnak jutni, úgy a termelő eszközök lefoglalására és nem az utca meghódítására kell szervezkedni. Az előbbit igazi szervezkedéssel lehet azonban csak keresztül vinni. Ehhez pedig öntudat, vasfegyelem, és nem csupán pillanatnyi fellángolás szükséges. — Ez utóbbi azonban a pártforradalmárok vagy helyesebben az álforradalmárok módszere és éppen ezért eredményt sem hozhat, aminthogy az áldozatokat, ha csak eredménynek nem nézzük, nem is hozott semmit. Cs. R. 2. Gyilkoljatok! Ezt a barátságos felszólítást nem képletesen, hanem szószerint kell érteni. Akik közzétették, a múltban megmutatták, hogy a hasonló felhívásokat mindenkor szószerint, nem képletesen hajtják végre. Természetesen ez a felszólítás az olasz fascistalapokban látott napvilágot, amelyeknek a hasábjai el sem pirulnak, ha ilyen vagy ehhez hasonló kedélyességekkel buzdítják teltre amúgy is tettrekész fascista olvasóikat. A párisi Le Populaire közli az alábbi felhívást, amely néhány nappal ezelőtt az olasz fascista lapok egész sorában megjelent: Fascisták! Ti, akik a dúcét szenvedélyes odaadással szeretitek, lépjétek át tizével, százával, ezrével a határokat! Árasszátok el a világ valamennyi útját és árasszatok el minden országot, amelyekben Olaszország irányában igazi barátságnak tekintik azt, hogy legnyakasabb és legbosszuvágyóbb ellenségegeinket vendégszerető barátsággal fogadják. Kutassátok át mindazokat az országokat, amelyeket, bemocskoltak aljas, olaszellenes gyalázkodásait. Szuronyaitok hegyét mártsátok bele francia ellenségeink fészkeibe! Gyilkosokat találtok benne. Fegyvereiteket piszok, méreg és vér mocskolja be, de majd megtisztítjátok. Kötelességetek felkeresni őket Olaszországnak és a dúcénak szent nevében. Kötelességetek irgalmatlanul és haladéktalanul hajtóvadászatot tartani va lameunyi hamis olaszra, mindazokra, akik nevezik magukat olaszoknak. Kell. hogy kiirtsák kérlelhetetlen és teljes legyen. El kell tűnni minden emléknek, amely rájuk vonatkozik. Ez az egyetlen módja annak, hogy Olaszország megszabaduljon attól a lidércnyomástól, amely ránehezedik. Hogy Olaszország megmeneküljön az örvénytől, amelybe dönteni akarják. A duce üdve követeli ezt, fascisták, legyetek készen! Gyilkoljatok ! Menjetek el és — gyilkoljatok ! Eddig a felhívás. Aki ismeri a fascizmus lelkiségét, egy pillanatig sem kételkedhetik abban, — hogy Mussoliniék a legszívesebben valóban az orgyilkos tőrével likvidálnák a rémuralmukra nézve egyre veszedelmesebbé váló olasz emigrációt. Csakhogy az olasz emigránsok nem állnak védtelenül, fegyvertelenül a kijelölt orgyilkosokkal szemben, mint odahaza Olaszországban. Ez a parányi különbség alighanem meg találja zavarni a fascizmus számítását .... Elfogták Louis Pozzi-t Detroit, Mich. febr. 1. Lincoln születésnapjának évfordulóját, az IWW egyik helybeli tagja börtönben tölti a Lincolni eszmék dicsőségére. Pozzi munkástársunk ugyanis eredményes munkát fejt ki az IWW lapok terjesztése érdekében. Ez szúrt szemet már régebben a detroiti rendőrségnek, illetve erre hívták fel figyelmét az autógyárosok, kik csak munkanélküliséget és nyomort adnak az autóipari rabszolgáknak. Pozzi munkástársunkat febr. 11-én este tartóztatták le és miután 12-én hivatalos ünnep, — megtagadták a kihallgatását és kibocsájtását. Egyelőre azon ürügy alatt tartják bent, hogy puhatolózni akarnak kiléte felől. Ez annyit jelent, hogy ellene semmi vád nincsen, csak kedvét szeretnék venni a lapárusitástól. Persze azt nem tudják, hogy Pozzi ipari unionis- ta s az IWW-nak már második évtizede tagja és ilyen hipokra- táskodás, legfeljebb csak nagyobb munkálkodásra fogja őt serkenteni. A munkanélküli tömeget nagyon féltik az IWW befolyásától. De ezen olyképen is segíthetnének a kapitalisták, hogy munkához juttassák őket. Ebben azonban már nem hisz a tömeg és az IWW részére érik a talaj.--------o-------G. R. U. hirei A Kisipari Szervezetek által megejtett referendum szavazást az ellenőrző bizottság átvizsgálta. Az eredmények a következők: Edward Berlin, E. D. Roum- baugh és Louis Chuba lettek a Központi Szervező Bizottság megválasztott tagja, mig Skoglund munkástárs, mint a legközelebbi szótöbbséget kapott jelölt, az első póttag. Az Egyetemes Központ tagjának James Price lett megválasztva. A referendum szavazás ered- ményekép minden indítvány keresztül ment. Waino N. Lund X223501 Armas Koski 739451 H. Kaston X169539 B. Mc Govan 722750 ellenőrző biz. tagok. Az uj szervező bizottsághoz intézendő összes javaslatoknak bent kell lenni legkésőbb március 1-én, mikor is össze fognak ülni. Ezúton is felhívjuk az érdekeltek figyelmét arra, hogy a központi helyiséget áttetttük a Michigan Avenueról. Uj címünk 1713—24th Str. Edward Berlin, G. E. C. elnök.
