Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-02-20 / 574. szám

8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 20. Zavargások Budapesten (Folytatás az első oldalról) nem tudók egy darabig hajlandók voltak az üres frázisoknak bedől­ni és reménykedve koplaltak hosszú idő óta. Most azután a pártforradalmárok elérkezettnek látták az időt nem arra, hogy az iparokat lefoglalva, szükséglet­re termeljenek. Ettől ölt is irtóz­nak, hanem arra, hogy ezt a kor- gó gyomra és elkeseredett töme­get neki ugrasszák a rendőrkard­nak és vele néhány kirakatot he­veressenek. Hogy aztán hirdethes­sék “íme, lássátok meg, csakis mi vagyunk az igazi osztályharc for­radalmárai”. Természetes, a tömeg nem gon­dolkodik reálisan, nem ismeri azt fel, hogy az nem forradalmi cse­lekedet, ha nekiszaladnak a fejjel a falnak, illetve a kiélesitett ren­dőrkardnak és tetejébe néhány kirakatot is bevernek, amikor is ugyanakkor tudomásul veszik azt, hogy a gyárak kapuit néhány ka­pitalista “jogszerűen” lezárja előlük, megfosztja őket attól, hogy termelhessenek nem profit­ra, hanem szükségletre. így tör­tént meg azután az, hogy előbb apróbb tüntetésekben, majd 1930 január 26-án utcai zavargásban kulminált a munkanélküliek elke­seredése. Bár tagadhatatlanul elég leleméyesen volt a haditerv erre előkészítve, az akció összeomlott. Összeomlott pedig azért, mert e helyütt is megbosszulta magát a hagyományos szakmai soviniz­mus. Azt láttuk, hogy az elfogott tüntetők közt pontosan egy szál munkás volt olyan, akinek nincs tanult “szakképzettsége”. íme, bármilyen erőfeszitést is tesznek a pártforradalmárok a szakképzetlen bérmunkásokat, — akik létszáma sokszorosa a szak­képzett munkásokénak, nem vesznek egyszerűen tudomást ar­ról, hogy forradalmárosdit játsza nak, kik őket talán kíméletlenebb bánásmódban részesítették és em­berszámba is alig vették, mint maguk a kapitalisták. Tehát nem a rendőri attak, nem az éles kar­dok villogása és vagdalása, hanem az ipari munkások közömbössége buktatta meg a szakképzett mun­kások egységes támadását, amit az utca, óh, szent balgaság és nem a gyárak meghódítása iránt in­téztek. — 1930 január 26-án tehát volt egy csete-paté itt, ahol egy Zilahi Tibor nevű nyugalmazott rendőrfőfelügyelő urat, aki civil­ben volt az utcán és akiből kiüt­között a régi pesti rendőrvirtus, a tüntetők igen helyesen eiagya- bugyálták, mert semmi köze sem volt az ügyben intézkedni. Ellen­ben 24 munkást összefogdostak, kiket elfognak ítélni, hisz erre se­hol az egy u. n. proletár álla­mot (?) kivéve, annyi paragrafus nincs, mint itt. Az elitéltek majd elmélkedhet­nek afölött, vájjon tényleg forra­dalmi megmozdulás volt-e csele­Sztrájktörés a női szabók harcában (Folytatás az első oldalról) Az IJj Előre az első helyen áll a sztrájktörésben, a szakszervezet picket commetteéjának jelentése szerint, mivel sok magyar mun­kásnő dolgozik a ruhaiparban, akik azóta, amióta a sztrájk tart, hűséges Uj Előre olvasók lettek, hogy a sztrájktörésük iga­zolva legye. Ezek a tudatlan munkásnők akik soha nem tartoztak semmi­féle munkásmozgalomhoz, most az Uj Előrét tartják a legjobb új­ságnak, még jobbnak, mint a Népszavát. A gyárosok is értéke­lik az Uj Előre szollgálatát,mert mig azelőtt amikor a ruhakészí­tők sztrájkoltak, hasábszámra hirdettek a gyárosok az Amerikai Magyar Népszavában scabekért, most ezt a szolgálatot az Uj Előre végezte el. Ha mást nem is, legalább ta­pasztalatot nyertek a sztrájkban a ruhakészítők, melyet esetleg a jövő harcaikban gyümölcsözte!ni tudnak. De nemcsak ők, hanem az egész munkásmozgalom tanul­ságot meríthet a ruhakészítők harcából. Gyakorlatilag játszó­dott le szemünk előtt az, amit mondottunk, hogy az egész belül­ről fúrás és aztán az uj uniók megalapítása, nem egyébb, mint a politikus pártvezérek törekvése a húsos fazék mellé. Nem riadnak vissza még a sztrájktöréstől sem, amikor a vezéri állásról van szó. Mivel a párt nem bírja el a sok élősdit, azért kell nekik házi unió, melynek tagsága jó fizető alany, ha pedig sztrájktörők is, annál jobb. Az ilyen események siettetik azt az időt, amikor végre is a harcos munkások felismerik a szakszervezeti és párt árulásokat és meglátják az ipari szervezke­dés igazi útját, mely felszabadu­lásukhoz vezet. Ebből a szempont­ból bírálva a női szabók bérharca mégis az egész munkásság ügyét szolálta. kedetük, avagy egy cél nélküli szalmaláng. Ha aztán megtudják, hogy a kapitalisták zavartalanul zárják be továbbra is a gyárakat és szórják ki a munkásokat az ut­cára, akkor talán észre fognak térni és belátják azt, hogy ha munkához akarnak jutni, úgy a termelő eszközök lefoglalására és nem az utca meghódítására kell szervezkedni. Az előbbit igazi szervezkedéssel lehet azonban csak keresztül vinni. Ehhez pedig öntudat, vasfegyelem, és nem csu­pán pillanatnyi fellángolás szük­séges. — Ez utóbbi azonban a pártforradalmárok vagy helye­sebben az álforradalmárok mód­szere és éppen ezért eredményt sem hozhat, aminthogy az áldoza­tokat, ha csak eredménynek nem nézzük, nem is hozott semmit. Cs. R. 2. Gyilkoljatok! Ezt a barátságos felszólítást nem képletesen, hanem szószerint kell érteni. Akik közzétették, a múltban megmutatták, hogy a hasonló felhívásokat mindenkor szószerint, nem képletesen hajt­ják végre. Természetesen ez a fel­szólítás az olasz fascistalapokban látott napvilágot, amelyeknek a hasábjai el sem pirulnak, ha ilyen vagy ehhez hasonló kedélyessé­gekkel buzdítják teltre amúgy is tettrekész fascista olvasóikat. A párisi Le Populaire közli az alábbi felhívást, amely néhány nappal ezelőtt az olasz fascista la­pok egész sorában megjelent: Fascisták! Ti, akik a dúcét szenvedé­lyes odaadással szeretitek, lép­jétek át tizével, százával, ezré­vel a határokat! Árasszátok el a világ valamennyi útját és árasszatok el minden országot, amelyekben Olaszország irá­nyában igazi barátságnak te­kintik azt, hogy legnyakasabb és legbosszuvágyóbb ellensége­geinket vendégszerető barát­sággal fogadják. Kutassátok át mindazokat az országokat, amelyeket, bemocskoltak aljas, olaszellenes gyalázkodásait. Szuronyaitok hegyét mártsá­tok bele francia ellenségeink fészkeibe! Gyilkosokat talál­tok benne. Fegyvereiteket pi­szok, méreg és vér mocskolja be, de majd megtisztítjátok. Kötelességetek felkeresni őket Olaszországnak és a dúcénak szent nevében. Kötelességetek irgalmatlanul és haladéktala­nul hajtóvadászatot tartani va lameunyi hamis olaszra, mind­azokra, akik nevezik magukat olaszoknak. Kell. hogy kiirtsák kérlelhetetlen és teljes legyen. El kell tűnni minden emléknek, amely rájuk vonatkozik. Ez az egyetlen módja annak, hogy Olaszország megszabaduljon attól a lidércnyomástól, amely ránehezedik. Hogy Olaszország megmeneküljön az örvénytől, amelybe dönteni akarják. A duce üdve követeli ezt, fascis­ták, legyetek készen! Gyilkol­jatok ! Menjetek el és — gyil­koljatok ! Eddig a felhívás. Aki ismeri a fascizmus lelkiségét, egy pillana­tig sem kételkedhetik abban, — hogy Mussoliniék a legszíveseb­ben valóban az orgyilkos tőrével likvidálnák a rémuralmukra néz­ve egyre veszedelmesebbé váló olasz emigrációt. Csakhogy az olasz emigránsok nem állnak véd­telenül, fegyvertelenül a kijelölt orgyilkosokkal szemben, mint odahaza Olaszországban. Ez a parányi különbség aligha­nem meg találja zavarni a fasciz­mus számítását .... Elfogták Louis Pozzi-t Detroit, Mich. febr. 1. Lincoln születésnapjának évfordulóját, az IWW egyik helybeli tagja bör­tönben tölti a Lincolni eszmék di­csőségére. Pozzi munkástársunk ugyanis eredményes munkát fejt ki az IWW lapok terjesztése érdeké­ben. Ez szúrt szemet már ré­gebben a detroiti rendőrségnek, illetve erre hívták fel figyelmét az autógyárosok, kik csak mun­kanélküliséget és nyomort adnak az autóipari rabszolgáknak. Pozzi munkástársunkat febr. 11-én este tartóztatták le és mi­után 12-én hivatalos ünnep, — megtagadták a kihallgatását és kibocsájtását. Egyelőre azon ürügy alatt tart­ják bent, hogy puhatolózni akar­nak kiléte felől. Ez annyit jelent, hogy ellene semmi vád nincsen, csak kedvét szeretnék venni a lapárusitástól. Persze azt nem tudják, hogy Pozzi ipari unionis- ta s az IWW-nak már második évtizede tagja és ilyen hipokra- táskodás, legfeljebb csak na­gyobb munkálkodásra fogja őt serkenteni. A munkanélküli tömeget na­gyon féltik az IWW befolyásá­tól. De ezen olyképen is segíthet­nének a kapitalisták, hogy mun­kához juttassák őket. Ebben azonban már nem hisz a tömeg és az IWW részére érik a talaj.--------o-------­G. R. U. hirei A Kisipari Szervezetek által megejtett referendum szavazást az ellenőrző bizottság átvizsgálta. Az eredmények a következők: Edward Berlin, E. D. Roum- baugh és Louis Chuba lettek a Központi Szervező Bizottság meg­választott tagja, mig Skoglund munkástárs, mint a legközelebbi szótöbbséget kapott jelölt, az első póttag. Az Egyetemes Központ tagjá­nak James Price lett megválaszt­va. A referendum szavazás ered- ményekép minden indítvány ke­resztül ment. Waino N. Lund X223501 Armas Koski 739451 H. Kaston X169539 B. Mc Govan 722750 ellenőrző biz. tagok. Az uj szervező bizottsághoz in­tézendő összes javaslatoknak bent kell lenni legkésőbb március 1-én, mikor is össze fognak ülni. Ezúton is felhívjuk az érde­keltek figyelmét arra, hogy a központi helyiséget áttetttük a Michigan Avenueról. Uj címünk 1713—24th Str. Edward Berlin, G. E. C. elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom