Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-06 / 572. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 6. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..........$2.00 Fél évre .............. 1.00 Egyes szám ára.......05 Csőm. rendelésnél .03 Subscription Rates: One Year ..........$2.00 Six Months ........ 1.00 Single Copy ...........05 Bundle Orders ..... .03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Több mint száz olvasóval rövidültünk meg A mult hetekben bejelentettük, hogy azoknak az olvasóknak, akiknek a lapjuk lejárt és azt nem újították meg, a Bérmunás küldését be fogjuk szüntetni. A Bérmunkás az Egyesült Államokban az egyedüli munkás lap, amely minden sorát az ipari szervezkedés szolgálatában, a munkás- osztály helyzetének a javítása érdekében jelenteti meg. Semmiféle üzleti hirdetésnek nem ad helyet, hogy ez által sem legyen megkötve, sem a termelés, sem a szétosztás terén a munkásokat nap-nap után érő kizsákmányolás és csalások leleplezésétől. A Bérmunkás megjelenésében kizárólag a 0 magyar nyelyü bérért dolgozók támogatására és fenntartására van utalva, ami magyarázata annak is, hogy a Bérmunkás állandóan anyagi zavarokkal küzd. A munkaviszonyok állandóan rosszabbodnak, a munkásoknak a helyes irányú szervezkedésre mindinkább égetőbb szükségük van és azok az ipari unionisták, akik ezt már látják, és ehhez n megértéshez a Bérmunkást a munkásosztály szempontjából nélkülözhetetlen eszköznek tartják, azoknak jelentjük, hogy több mint száz olvasónak szüntettük be a Bérmunkás küldését. Ez a lapbeszüntetés, újabb terhet, több munkát jelent az ipari unionistáknak. Ezeket az ingVen olvasókat , olyan olvasókkal kell sürgősen pótolnunk, akik anyagiakkal is hozzájárulnak a Bérmunkás kiadásához. Nekünk nincs szükségünk a vörös lobogók lengetéséhez, sőt a hajójegyek Ígérgetéséhez sem, a magyar IWW csoportok, valamint a Bérmunkás lapkezelői és olvasói versenyre kelnek egymással, hogy a most beszüntetett ingyen olvasók helyét ne csak pótolják, de a Bérmunkás olvasóinak a számát növeljék, mert ezzel nemcsak a meggyőződésének tesz eleget minden munkástársunk, de egy-egy lépéssel sietteti a mai rendszer bukását, — amelynek a helyébe építjük a munkások társadalmát. Fel a versenyre! A megszüntetett olvasók helyét pótoljuk uj olvasókkal. A Bérmunkás minden héten számot fog adni arról, hogy hol és hány olvasóval pótolták az ingyen olvasókat. IPARI SZERVEZET KELL Dacára az ország hivatalos közegei nagy hangú kijelentéseinek, a munkanélküliség csökkenésére vonatkozólag, a bérért dolgozók nagy táborában ezek a kijelentések csak nem képesek megnyugvást teremteni, mert a munkások önmagukon érzik és látják, hogy a helyzet nemcsak változatlan az elmúlt hónapok munkátlanságával szemben, de a munka- alkalom késésével a mindenéből lassan-lassan kifogyó munkások helyzete sokszorosan nehezebbé vált. Az a tény, hogy ez a jelenség, amely most a munkanélküliség ilyen nagy arányában jutott kifejezésre, nem csupán az Egyesült Államok munkásait érintik, de a lapok híradásai beszámolnak arról, hogy hasonló a munkások és azok családjának a helyzete mindenfelé, ahol a termelés a mai kapitalista termelési módszer mellett folyik. A Bérmunkásban s az IWW számos irodalmában már több Ízben bemutattuk, hogy a mai és az ehhez hasonló helyzeteket mi munkások, magunk hozzuk létre. Hogy mi vagyunk az egyedüli okai annak, hogy ma éheznünk kell azzal szemben, hogy a hús és egyébb élelmi cikkekkel tele raktuk a hiitő- házakat és raktárakat, hogy mezítláb és rongyosan kell rónunk az utcákat, bár készen vannak a szükségleti cikkek és azok sokaságától a raktárak kapuit alig lehet becsukni. Számtalanszor hangoztattuk, hogy nem lehet közömbös a bérért dolgozó munkás az iránt, hogy a neki juttatott munkabér és az általa előállított termék értéke között milyen eltérések vannak. Mert addig, — amig a munkás csak egy ötödrészét képes megvásárolni az általa termelt áruknak, addig mindig veszélyezteti a saját és családja helyzetét, hogy az áruk felhalmozódása következtében kidolgozza magát a munkából. És ez a helyzet következett be most, amelyet súlyosbít az a körülmény, hogy ez nem különleges amerikai esemény most, de ezzel egyidőben úgyszólván az egész világon ha- soló nagy a munkanélküliség folytán beállott nélkülözés és nyomor. Már nemcsak a munkás szervezetek és munkás lapok foglalkoznak vele, de nap-nap után vezető helyeket foglal el a polgári lapokban is. Ma Atár valamennyien meglátják a veszélyt, amely a társadalmi rendszert általa fenyegeti és ezért mig a polgári részen az ingyen levesek kiosztásával kívánnak azon segíteni, az úgynevezett “munkás” lapok ismét az utcát foglaltatják le az éhes munkásokkal, ahol törvények és újabb rendeletek megszavazásával látják a munkanélküliség lefokozását és megszüntetését. Az 1\VW tanítás a szerint, az ipari unionisták ezzel szemben újból leszögezik, hogy sem a polgári részről, sem a “forradalmi” pártok részéről ajánlott és választott módon a munkások mai helyzetén segíteni nem lehet. De ma azt is megállapítjuk, hogy egyenesen bűnt követnek el a munkásosztálylyal szemben mindazok, akik a munkanélküliség megszüntetésére a munkások között mást, mint az azonnali ipari szervezetekbe való tömörülést ajánlanak. Az ipari szervezetbe szervezett munkásnak máról-holnapra módjában van nemcsak a munka biztosítása, de a termelés beosztása is, amely egyedül alkalmas arra, hogy a munka- nélküliséget megszüntesse és ezzel egyetemben megnyissa az utat ahhoz a társadalmi rendszerhez, amelyben a bérrendszert megszüntethetjük, mint minden társadalmi bajnak a forrását. Hamisítás vagy tudatlanság Annyira megszoktuk már egy New-York- ban megjelenő magyar napilap lóditásait, hogy igazán csak akkor lepődünk meg néha napján, ha véletlenségből igazat is Írnak az álmunkás lapban. Régóta megállapítást nyert hogy fizikai és szellemi prostituáltak megélhetési forrása az említet lapvállalat s hazugságai annyira nyilvánvalóak, hogy azoknak visszaverését nem tartjuk mindenkor szükségesnek, no meg sokkal nagyobb terjedelemben kellene megjelentetni a Bérmunkást, ha minden viselt dolgaikra rámutatni akarnánk. És mégis vannak dolgok, melyeket nem lehet, sőt mi több, nem szabad szó nélkül hagyni. Igv vagyunk azzal a nyolc soros kis lóditással is, mely a new-yorki vasárnapi számban (február 2) látott napvilágot, William D. Haywood fényképe alatt. I “Most kilenc éve ítélték a forradalmi “Big Bill” Haywoodot és az IWW 37 más tagját 20 évre “az állam elleni összeesküvésért. ’ ’ Hamisítás szánszándékkal, vagy ostobaság és az amerikai munkástörténelem ismerésének hiánya. Nagyon mindegy, hogy melyik, mert az okok bármelyike parancsolólag tiltaná meg, hogy munkásoknak Írjanak. S ha már úgy gondolják, hogy Haywoodnak nevével árthatnak az IWW-nak, akkor adunk egy pár adatot, hogy a közeljövőben, ha a pöce- gödörbe mártott toll hegyére veszik egy színtiszta igaz forradalmárnak a nevét, legalább a névhez fűződő történelmi eseményeket és dátumot írják meg helyesen, a tények ime a következők: Az IWW 166 tagját helyezték vád alá 1917-ben, elfogtak közülök 98-at és öt hónapi vizsgálati fogság után, közülök 15-öt 20—20 esztendei börtönbüntetéssel sújtottak; 33-at 6—10 évig, mig a többieket egytől öt évig terjedő börtön büntetéssel sújtott az amerikai “igazságszolgáltatás”. A tárgyalás 1918 április elsején vette kezdetét és tartott 1918 augusztus 17-ig, tehát öt és fél hónapig, mely után 55 perc alatt hozták meg a döntő Ítéletet és Landis biró osztotta ki a büntetéseket. A védelem minden követ megmozgatott s végre sikerült az Egyesült Államok Supreme Courtjára vinni az ügyet, mely meghozta a döntést, aminek értelmében megerősítették az ítéletet. Történt ez 1921 április 11-én. Tehát nem “most kilenc éve”. Haywood és néhány társa, abban az időben biztosíték ellenében szabadon voltak, de semmi kedvük nem volt a börtönbe visszamenni és az Egyesült Államok elhagyását választották. Az elit éltek nagyobb része visszament a börtönbe, letöltötte büntetését valamennyi öt évre Ítélt, mig a súlyosabban büntetettek- nek Harding elnök megkegyelmezett. Nem “most kilenc éve”. Hát “elvtársak”! A pöcegödörbe mártott tollal csak írjátok a ti kis üzérkedésteket tovább. Maid csak bele fognak unni olvasóitok. De történelmet ne hamisítsatok, mert mocskos mancsaitokra fogunk ütni minden egyes alkalommal. Ha az emberek arca különbözik is, a szenvedésük egyforma. Gorkij. A történelem nem ismer ..osztályt, amely nagylelkűségből mondott volna le kiváltságairól. Szabó Ervin. Csak az élet verejtéke tanít meg az élet javainak értékére. Geothe.
