Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-06 / 572. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Február 6. MAGYAR KACSÁK Mi mindent Írnak össze a magyarországi újságok Amerikáról? gyón sokat ígért és hangoztatott prosperitásról? Nem. Ugy-e, hogy nem kell . . . Hát akkor majd beszélek az ellátásról, meg a lakásról. A rozoga viskók tetőzete ezer lyukkal csepegteti alá a vizcsep- peket esőzés idején. Bútorzata egy vaságy matrac nélkül. A bentlakók nem unatkozhatnak, mert vannak lakótársaik. Darazsak, méhek, pókok, macskák, rovarok, egerek, patkányok, mind megfér- nak (ha nem is nagy békesség- ben) az ily házak munkáslakóival. Higéniának itt nyoma sincs. Világítás akkor van, ha a nap vagy a hold besüt. Igaz, láttam olyan házi lámpásokat is, amelyek a hazai mécsesekre emlékeztetnek vissza, csakhogy még annál, is primitívebbek. Egy szükszáju pálinkás üvegbe denaturált szeszt öntenek. A parafadugóba egy rongydarabból kanócot hasítanak és meggyujtják. Az ilyen világítás mellett azután művelődhetik a proletár. Ez a civilizált emberek sorsa. Mert t. i. a mexicoiakat nem tartják civilizáltaknak a munkáltatók. Az eddig elmondott “kiváltságokban” csak minket fehér embereket részesít a kapitalizmus. Amazoknak még ágyat sem adnak, jó nekik a puszta föld is, arra rávackolhatnak a hosszú robotot kipihenni és újra kezdeni. Mexicoiakat alkalmaznak a kukorica tördelésnél olyan bérekért, amilyenek hallatára nyitva marad az ember szája. A megfosztott kukorica héját kapják tördelés és fosztás fejében, amit három centjével értékesítenek fontonként. Egy ember, ha szorgalmasan dolgozik, össze tud gyűjteni naponként 30—40 font kukorica- héjat, vagyis 90 centtől dollár húszig kereshet, de nem szabad elfelejteni, hogy ebből az összegből önmagát kell kosztolnia. Visszatérve a csatornatisztitási munkákhoz, közlöm az olvasókkal, hogy már az első héten ott hagytam volna, de egy részben nem egyeztek bele a többiek, másrészben meg a munkáltató is ott tartott valamennyiünket erőszakkal. Ugyanis előre beszerezte az élelmet részünkre, amit részben feléltünk anélkül, hogy dolgoztunk volna, dolgozni pedig nem tudtunk az esőzések miatt. így keresztül kellet csinálni az egészet. Dolgoztunk huszonhárom napot az akord bérek mellett és a végén kerestünk fejenként 45 dollárt, holott két dollár és huszonöt centes napibér mellett, amit mint minimumot megígértek a munkáltatók, kellett volna kapnunk 51 dollár és huszonöt centet. Persze az Ígérethez nem volt erőnk kötni őket. Azután jött az elszámolás. Levonták az élelem árát és mi birtokába jutottunk 33 dollár és húsz centnek fejenként, huszonhárom napi munkáért. Ez már több volt a soknál. Fellázadtam. Volt velem két orosz- hitü munkástársam, olyan vöröAz alcímből az olvasó máris láthatja, hogy nem azon kacsákról van szó, melyek ritkán sülnek a magunkfajta konyháján, hanem azokról, amelyeket újságolvasói nyelven kacsáknak neveznek, ha valami az újságban meglehetősen messze van — az igazságtól. A legutóbbi hetekben néhány, nagyon kevés magyar újságban összeszedteem az amerikai magyar híreket és tovább adom őket: Egy new-yorki hir szerint egy bank két és fél milliárd deficitje miatt az igazgató öngyilkos lett. Erről a milliárdos deficitről tudtak Budapesten, de nem tudtak itt New-Yorkban. Hogy is szokták mondani? Ha én a különböze- tet zongorázni tudnám .... # * # Nagy port vert fel néhány hét előtt az a rablás, melynek áldozatai egy banketten vettek részt s a vendégek között egy new-yorki rendőrbiró is helyet foglalt, akiről később kitudódott, hogy nagyon is szoros barátságban van a gangszterekkel és — aki ma is bíró. A budapesti tudósítás szerint a bankettet a rendőrség rendezte és a vendégek is rendőrök voltak — igy mindenesetre nagyobb a komédia, hogy hét rabló a sok bankettező rendőrt rabolta volna ki. * * * Shurmann volt eddig az Egyesült Államok nagykövete Berlinben és most visszajött Washingtonba. A budapesti lap szerint Shurmann Németország követe volt Washingtonban. # * * Mr. Voliva szereti tudományát az újságokban fitogtatni, mely szerint a föld nem gömbölyű, hanem lapos. Ez a miszter a mormon vallási szekta egyik főembere és igy rendelkezésére áll ingyen a propaganda, melynek révén aztán elárasztja a sajtót az ő nagyon is privát-tudományával. De ez nem sek, mint a hajnalhasadás és ők tovább akartak ott maradni, hangoztatva, hogy jobb a semminél és valahogy mégis csak kijövünk belőle. Engem persze nem kötött a diktatúra, sem a diktátor és ösz- tönszerüleg cselekedtem. Követelésekkel állottam elő, mire a munkáltató legnagyobb méltatlankodása mellett, mind a négyen búcsút mondtunk a csatornának. Ezek után mondja még valaki, hogy nincsen jó világ a Westen. Van bizony, de tudtommal a paraziták a keleten nem éheznek. Ellenben a munkásoknak a helyzete gyalázatos és tarthatatlan. Vájjon mikor látunk valamennyien szervezkedéshez, hogy az ilyen állapotokon változtassunk. Ugyan mire vár még a munkásság? Albert Frank. Stokton, California. jogcím arra, hogy a mormon papból Illinois állam közoktatásügyi miniszterévé avanzsáltassák őt. Avagy — pardon, mintha kezdene derengeni valami — úgynevezett agyvelőm, tájékán . . . magyarországi mértékkel lett-e Voliva ur megmérve? Aki nem tud semmit: abból közoktatásügyi miniszter lesz .... ??? # # * Egy másik hir arról szólt, hogy már épül a százötvenemeletes ház itt New-Yorkban. Ez egy százötvenemeletes kacsa, de nagyon sovány. Nemrégen a lapokban volt, hogy itt Amerikában próbára tették, hogy milyen rövid idő alatt tud- váratlanul mozgósítani. És most tessék tovább olvasni a budapesti hirt: Huszonkét óra alatt minden katonakorban levő férfi jelentkezett s ugyanezen idő alatt minden ipari üzem máris háborús célokra lett átalakítva. Ez utóbbiról nem tudok én sem egy kukkot sem, de az előbbire vonatkozólag jellemző, hogy annyit egy szerkesztőnek mégis csak kellene tudi, még Budapesten is, hogy az Egyesült Államokban egyáltalán nincs általános katonai kötelezettség és a katonákat az utcasarkokon verbuválják majdnem a régi mód szerint: Csapj fel pajtás, adj kezet — Állj be katonának! —- Kapsz majd dollárokat — Állj közénk bakának! * * * A new-yorki rendőrfőnök nagy bölcsességében egy nagy szamárságot mondott (magyarorszái lapok kéretnek megírni, hogy itt még az elnökre is kiilömb dolgokat lehet megírni és az állam nem megy .tönkre) és pedig, hogy ezentúl az alvilágba is elküldi az embereit, amint az az egész világon általános szokás, hogy a rendőrségnek megvannak a spiclijei •— sok helyen fordítva is van. A rendőrfőnök híréből a budapesti újság azt írja, hogy a spicliket a sing-singi fegyházban a rabok közé fogják elhelyezni. A new-york főrendőrnek coki a fegyháztól, mindaddig, mig csak olyasmit el nem követ, amiért ott önkéntelenül fog tartózkodni. A spiclirendszer pedig nem uj dolog. Csak két budapesti dologra akarok rámutatni. Jó néhány év előtt a budapesti szociáldemokrata vezetőség egyik tagját leplezték le mint renderbesugót. Úgyszintén a nemrég nagy titokzatossággal rendezett kommunista tüntetésen a rendőrség a rendőrségi kocsival együtt már várta a “titkos” tüntetőket. Spiclimunkák “mindenütt” vannak. * # # Washingtonban egy kommunista tüntetés alkalmával betörték a Fehér Ház ablakait — egy budapesti tudósítás szerint. Azon ablakok beüvegezéséhez a mai napig sem hívtak üvegest, amint azt is tudjuk itt, hogy akkor a washingtoni rendőrök is eljárták volna a kállai kettőst a tüntetőkkel. * # # Calles volt mexikói elnök nemrégen átutazott itt. Valamelyik túlbuzgó amerikai sheriff olcsó hírnévre akart szert tenni és meg- izente — persze az újságokon keresztül — Callesnek, ha Laredóba jön, letartóztatja. Ebből olyan szépen bonyodalmas hirt jelentettek Budapestre, hogy még az ellenkezője sem igaz a leadott hírnek. A csattanója az volt, hogy Calles amerikai útlevéllel utazott és igy tovább. * # # Mi itt Amerikában tudjuk, hogy az American Federation of Labor vezetői és tagsága túlnyomó részben még a két százalékos nemzetközi szocialista mozgalomtól is irtózik — de: az európai lapok egy bizonyos betegséggel azt hiszik, hogy itt is minden gazdasági szervezet legalább is szocialista. * # # Az egyik, budapesti újság “saját tudósítója” azt a gyönyörű zöldséget tálalja fel lapján keresztül olvasóinak, hogy a new- yorki nagy opera — Metropolitan Opera — nemsokára becsuk és kénytelen lesz helyet adni a — beszélő filmnek. Ennél nagyobb badarságot ebben a században még nem eszeltek ki. És ehhez kell “saját tudósitó” -— valószínűleg azért, mert ilyesmit józaneszü ember nem bir kitalálni. * # « A magyar lapok szerkesztőségei nem vesznek maguknak annyi fáradságot, az itteni politikai és gazdasági viszonyokat tanulmányozni, pedig erre szükségük van, mert itt annyi magyar van és igy üzleti érdekük is megkívánná — eltekintve attól, hogy egy szerkesztőség egy bizonyos értelemben és egy bizonyos határig felelős is, hogy a lapjában megbízható hírek lássanak napvilágot. Szomorú vigaszul szolgálhat odaát, hogy itt sem minden tejföl. Ha az ember sokszor elolvassa, hogy mi mindent írnak össze Európáról, akkor mondhatják, — hogy “kvittek” vagyunk. Wil- sonról, aki pedig nemcsak elnöke volt az Egyesült Államoknak, hanem előzőleg a hires princetoni egyetem tanára is, azt Írták az újságok, hogy mikor Párisban tárgyaltak a békéről, a francia Cle- menceau valamit mondott Németországgal kapcsolatban, Wilson pedig olyan kérdést intézett hozzájuk, hogy Clemenceau és az angol Lloyd Georgee összenéztek — és azontúl rájuk nézve Wilson az ő tudásával együtt le volt tárgyalva. Mit kívánhatok tehát egy kis újságírótól, akinek sokszor nehezére esik egy cikket értelmesen megírni? .... Lakatos László.
