Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-30 / 571. szám

8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 30. PRÓBÁRA KERÜL A SZÓLÁSSZABADSÁG A bányatulajdonosok az IWW-tól való félelme kitűnik a polgármester magaviseletéből A BUFFALOI SZEMÉTDOMBRÓL A BELÜLRŐL FÚRÁS KUDARCA SZTANA GYÖRGY RIPORTJA Du Quoin, 111. Elérkeztünk már ide is az IWW szervezési akció­jával és nagyon barátságos han­gulatot találtunk a bányászok kö­zött az IWW iránt. Itt is, mint a többi vidéken, ahol a nemzeti Bá­nyász'szervezet megfordult, a bá­nyászok ellettek árulva. Azonban itten előbb okultak hibáikon és kiábrándultak annyira a nemze- tieskedésből, hogy az a fék bá­nyász unió teljesen halott ezen a vidéken. A bányászok szívesen fo­gadták az IWW-t, ami arra vezet, hogy a szervezet is gyökeret fog verni. Ezen a vidéken a legíékeveszet- tebb reakció uralkodott és a nép- gyűléseknek bizony holt szaguk volt már a kezdet elején. Néhány politikus Ítélő bírónak tolta fel ! magát annak az eldöntésére, hogy a köz intellektuális javát mi szol­gálja és mi nem. Az volt szokás­ban ezen a vidéken, hogy amikor valamely népszónok kedvezőtle­nül beszélt az ő szempontjukból, akkor a gyűléseket feloszlatták. Christopherben végre termet béreltünk január 17-re, hogy a bá­nyászokat egy hatalmas népgyii- lésre hívhassuk. Közben nyomda után kutattunk, ahol a röplapokat elkészíttessük és ekkor került tu­domásunkra, hogy a polgármester tulajdonában van az egyetlen nyomda és a helyi sajtó és a szer­kesztő is ugyancsak ő. Elmentünk tehát a szerkesztő- nyómdatulajdonos polgármester­hez és átadtunk neki egy “In­dustrial Solidarity-t” és egyben kéziratot a meghívók nyomatásá- ra. Legnagyobb m eglepetésiink- re, a munkát visszautasította. — Egyszerűen azt mondta, hogy az ő nyomdájában nem fogják ki­nyomni. Egyébként is, amint mon­dotta, nem hiszi, hogy\a Sheriff engedélyezi a gyűlést. A vitatko­zás a következő módon folyt le Edwards munkástárs és a polgár- mester között: Edwards: A te feltevésed tehát az, hogy ez a gyűlés törvényelle­nes és a szervezet is az? A polgármester: Én nem állí­tom, hogy gyülekezésetek tör­vényellenes. Én csak azt állí­tom, hogy ti nem a legjobb szín­ben vagytok ezen a vidékep. Edwards: Mutass rá, hogy mit tettünk akár itt, akár másutt, ami rossz színben tüntetne fel ben­nünket. / A polgármester: Én azt sem állítom,hogytörvényellenes dolgo­kat követtetek volna el, azonban ez nem akadályozza meg a Sherif- fet. Tudjátok meg, hogy ő a nem­zeti szervezet elnökét is letartóz­tatta és börtönben tartotta, habár ö sem követet el törvényellenes cselekményt. Edwards: Mi nem lehetünk felelősek mások cselekedeteiért. Mi éppen úgy elitéljük a Sheriff eljárását a nemzeti szervezet el­nökével szemben, mint bárki más­nak a letartóztatását hasonló kö­rülmények között. Dacára, hogy mi nem értünk egyet a nemzeti szervezette] és se mmi közösség­ben nem vagyunk velük, azért elítéljük az ő gyűléseik feloszlatá­sát a Sheriff által. Nekik is tör­vényes joguk van arra, hogy nyil­vános népgyüléseket tartsanak. Ezt csak elismered Mr. polgár­mester ? A polgármester: Igen, én ezt el­ismerem, de a sheriffet ez még sem akadályozta meg tervének végrehajtásában. Edwards: Nos tehát, mi nem akarjuk, hogy az IWW elvi nyi­latkozatát magadhoz öleld, csak azt akarjuk, hogy nyomtatványa­inkat készítsd el, amelyért meg­fizetünk. A polgármester: Én mindezt tudom, de a munkát még s em fo­gadhatom el tőletek. Ebből a kis párbeszédből min­denki megértheti az illinoisi hely­zetet. Azért mi mégis kinyomat­tuk a meghívókat egy másik bá- nyaplézen és nagyban folyt az agitáció a gyűlés érdekében, ami­kor e sorokat írtam. Dacára a polgármester véleményének, mi azt tartjuk, hogy jogunk van nyilvánosan gyülekezni és szaba­don beszélni. Majd elválik január 17-én, péntek este. Forrest Edwards. Az Általános Munkás Dalárda 1930 február 1-én a Munkás-Ott­hon nagytermében (350 E. 81. St.) elsőrangú Kedélyes estélyt rendez. Január 16-án, a Munkás Beteg- segélvző Szövetség 9-ik helybeli osztályának rendes havi gyűlésén ismételt erőfeszítést próbáltak meg arra, hogy az Uj Előre döcö­gő szekere mögé fogják a beteg- segélyző tagjait. A politikai frázi­soktól megszéditett néhány tén­fergő “elvtárs”, csatornalében hizlalt elvtársaik new-yorki utasí­tására, puccsszerű tervet eszeltek ki az osztály tagságának félreve­zetésére. Tudva azt, hogy ilyen terv vég­rehajtására ők maguk tehetetle- nek, megkörnyékezték az osztá­lyunk egyik tagját, kiről tudták, hogy ügyefogyottságánál fogva ilyen munka elvégzésére is kap­ható. Ismerték hiúságát s megve­regették a vállát, ami által az elő­készítés munkája befejezést is nyei't. Jött a gyűlés: az előre agyon­dicsért és felstimulált tagtárs fel­készült a “haditerv” végrehajtá­sára s csak az alkalomra várt, — ami meg is jött, miután a kis poli­tikai patkányok is megérkeztek. Mi tűrés-tagadás, a strochmannt elég jól megválasztották, mert hi­szen az még a new-vorki bicská- sok és bikacsökös pártvezérek ad­jutánsának is kitünően megfelel­ne. Ilyen hajlamairól ismerjük őt. De hogy az ocsmány eszközök gyakorlásáig nem juthat el a buf- faloi betegsegélyzőisták között, az már igazán nem az ő, hanem az osztály öntudatos tagságának az érdeme. Megszokták itt a tagok, hogy mit kell komolyan venni és, a hasbeszédre nem hajlandók rea­gálni. A majomtáncot pedig ösz­tönösen ellenzik, mert mint sza­badságszerető emberek, utálják az állatkínzást. Nagy csürés-csavarás után vég­re megtudtuk, hogy mi járatban ELVI NYILATKOZAT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezked­nek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igaz­gatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszer­vezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegí­tik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkál­tatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoz­tatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, vala­mennyi iparban — dolgozó tagja be­szüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztessé­ges napibért tisztességes napi mun­káért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hiva­tása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­keztét építjük a régi társadalom ke­retein belül. vannak. Ugyanis nem akartak ke­vesebbet, mint megalakítani az ILD-t és havi 25 cent erejéig megadóztatni a tagságot, hogy annak a bandának a kasszáját tömje, mely — mint emlékezetes — Szövetségünk élete ellen tört, annak nagy vérveszteséget oko­zott. A másik, a fontosabb és a burkolt cél pedig az volt, hogy igy gátolják meg azt, hogy az it­teni munkásság közeledhesék a helyes szervezet felismeréséhez, mert a pártvezérek és az élősdiek kisded játékainak a munkások szervezkedése fog véget vetni, — amit, ha az itteni megszéditett pártkullancsok nem is, de a vezé­reik nagyon jól tudnak. Rossz helyen kopogtattak. Mert a 9-ik osztály már hosszabb idő óta tanujelét adta, hogy az osz­tályharcban a kapitalizmusnak áldozatul esett munkásokat támo­gatni hajlandó. Havonként és ta­gonként öt centtel járul hozzá ál­landóan a centráliai védelemhez, az Egyetemes Védelmi Bizottsá­gon keresztül és minden valószí­nűség szerint ezt fájlalják legjob­ban a párthivek. Nem sikerült a belülről fúrás s még egyszer leeresztett orral tá­voztak el a komikusok. Nem tud­ták áttörni az öntudat falát, szá­nalomra méltó komikus figurák, amint jöttek, úgy kotródnak el a gyűlésről. A gyűlést érmét jól ki kellett szellőztetni távozásuk után, ami meg is történt. Mindenesetre jó lesz figyelemmel kisérni ezeket a kis patkányokat a többi helyeken is és különösen a szövetség osztá­lyai tegyék meg a kellő intézke­déseket, hogyha körükben meg­jelennek, ne érhesse őket megle­petés.--------o-------­Piacon a televisor A modern találmányok legcso- dálatosabbja, a Televisor piacra került. A Jenkins-féle találmány ára 75 dollár. Most már lehetővé válik az, hogy a rádiót hallgató ne csak hallja a művészi produk­ciókat, hanem lássa magát a mű­vészt is.--------0-------­Detroitiak figyelmébe! A Detroiti Modern Színkör egy nagyobb szabású kedélyes estére készül, melyet az IWW-val kar­öltve fog lerendezni fabruár 1-én, szombaton este 8 órai kezdettel a saját helyiségében, 914 South- West End Ave, melyre a Bérmun­kás olvasóit, családjaikat és isme­rőseiket tisztelettel meghivja a Rendezőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom