Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-30 / 571. szám
8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 30. PRÓBÁRA KERÜL A SZÓLÁSSZABADSÁG A bányatulajdonosok az IWW-tól való félelme kitűnik a polgármester magaviseletéből A BUFFALOI SZEMÉTDOMBRÓL A BELÜLRŐL FÚRÁS KUDARCA SZTANA GYÖRGY RIPORTJA Du Quoin, 111. Elérkeztünk már ide is az IWW szervezési akciójával és nagyon barátságos hangulatot találtunk a bányászok között az IWW iránt. Itt is, mint a többi vidéken, ahol a nemzeti Bányász'szervezet megfordult, a bányászok ellettek árulva. Azonban itten előbb okultak hibáikon és kiábrándultak annyira a nemze- tieskedésből, hogy az a fék bányász unió teljesen halott ezen a vidéken. A bányászok szívesen fogadták az IWW-t, ami arra vezet, hogy a szervezet is gyökeret fog verni. Ezen a vidéken a legíékeveszet- tebb reakció uralkodott és a nép- gyűléseknek bizony holt szaguk volt már a kezdet elején. Néhány politikus Ítélő bírónak tolta fel ! magát annak az eldöntésére, hogy a köz intellektuális javát mi szolgálja és mi nem. Az volt szokásban ezen a vidéken, hogy amikor valamely népszónok kedvezőtlenül beszélt az ő szempontjukból, akkor a gyűléseket feloszlatták. Christopherben végre termet béreltünk január 17-re, hogy a bányászokat egy hatalmas népgyii- lésre hívhassuk. Közben nyomda után kutattunk, ahol a röplapokat elkészíttessük és ekkor került tudomásunkra, hogy a polgármester tulajdonában van az egyetlen nyomda és a helyi sajtó és a szerkesztő is ugyancsak ő. Elmentünk tehát a szerkesztő- nyómdatulajdonos polgármesterhez és átadtunk neki egy “Industrial Solidarity-t” és egyben kéziratot a meghívók nyomatásá- ra. Legnagyobb m eglepetésiink- re, a munkát visszautasította. — Egyszerűen azt mondta, hogy az ő nyomdájában nem fogják kinyomni. Egyébként is, amint mondotta, nem hiszi, hogy\a Sheriff engedélyezi a gyűlést. A vitatkozás a következő módon folyt le Edwards munkástárs és a polgár- mester között: Edwards: A te feltevésed tehát az, hogy ez a gyűlés törvényellenes és a szervezet is az? A polgármester: Én nem állítom, hogy gyülekezésetek törvényellenes. Én csak azt állítom, hogy ti nem a legjobb színben vagytok ezen a vidékep. Edwards: Mutass rá, hogy mit tettünk akár itt, akár másutt, ami rossz színben tüntetne fel bennünket. / A polgármester: Én azt sem állítom,hogytörvényellenes dolgokat követtetek volna el, azonban ez nem akadályozza meg a Sherif- fet. Tudjátok meg, hogy ő a nemzeti szervezet elnökét is letartóztatta és börtönben tartotta, habár ö sem követet el törvényellenes cselekményt. Edwards: Mi nem lehetünk felelősek mások cselekedeteiért. Mi éppen úgy elitéljük a Sheriff eljárását a nemzeti szervezet elnökével szemben, mint bárki másnak a letartóztatását hasonló körülmények között. Dacára, hogy mi nem értünk egyet a nemzeti szervezette] és se mmi közösségben nem vagyunk velük, azért elítéljük az ő gyűléseik feloszlatását a Sheriff által. Nekik is törvényes joguk van arra, hogy nyilvános népgyüléseket tartsanak. Ezt csak elismered Mr. polgármester ? A polgármester: Igen, én ezt elismerem, de a sheriffet ez még sem akadályozta meg tervének végrehajtásában. Edwards: Nos tehát, mi nem akarjuk, hogy az IWW elvi nyilatkozatát magadhoz öleld, csak azt akarjuk, hogy nyomtatványainkat készítsd el, amelyért megfizetünk. A polgármester: Én mindezt tudom, de a munkát még s em fogadhatom el tőletek. Ebből a kis párbeszédből mindenki megértheti az illinoisi helyzetet. Azért mi mégis kinyomattuk a meghívókat egy másik bá- nyaplézen és nagyban folyt az agitáció a gyűlés érdekében, amikor e sorokat írtam. Dacára a polgármester véleményének, mi azt tartjuk, hogy jogunk van nyilvánosan gyülekezni és szabadon beszélni. Majd elválik január 17-én, péntek este. Forrest Edwards. Az Általános Munkás Dalárda 1930 február 1-én a Munkás-Otthon nagytermében (350 E. 81. St.) elsőrangú Kedélyes estélyt rendez. Január 16-án, a Munkás Beteg- segélvző Szövetség 9-ik helybeli osztályának rendes havi gyűlésén ismételt erőfeszítést próbáltak meg arra, hogy az Uj Előre döcögő szekere mögé fogják a beteg- segélyző tagjait. A politikai frázisoktól megszéditett néhány ténfergő “elvtárs”, csatornalében hizlalt elvtársaik new-yorki utasítására, puccsszerű tervet eszeltek ki az osztály tagságának félrevezetésére. Tudva azt, hogy ilyen terv végrehajtására ők maguk tehetetle- nek, megkörnyékezték az osztályunk egyik tagját, kiről tudták, hogy ügyefogyottságánál fogva ilyen munka elvégzésére is kapható. Ismerték hiúságát s megveregették a vállát, ami által az előkészítés munkája befejezést is nyei't. Jött a gyűlés: az előre agyondicsért és felstimulált tagtárs felkészült a “haditerv” végrehajtására s csak az alkalomra várt, — ami meg is jött, miután a kis politikai patkányok is megérkeztek. Mi tűrés-tagadás, a strochmannt elég jól megválasztották, mert hiszen az még a new-vorki bicská- sok és bikacsökös pártvezérek adjutánsának is kitünően megfelelne. Ilyen hajlamairól ismerjük őt. De hogy az ocsmány eszközök gyakorlásáig nem juthat el a buf- faloi betegsegélyzőisták között, az már igazán nem az ő, hanem az osztály öntudatos tagságának az érdeme. Megszokták itt a tagok, hogy mit kell komolyan venni és, a hasbeszédre nem hajlandók reagálni. A majomtáncot pedig ösztönösen ellenzik, mert mint szabadságszerető emberek, utálják az állatkínzást. Nagy csürés-csavarás után végre megtudtuk, hogy mi járatban ELVI NYILATKOZAT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagja beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. vannak. Ugyanis nem akartak kevesebbet, mint megalakítani az ILD-t és havi 25 cent erejéig megadóztatni a tagságot, hogy annak a bandának a kasszáját tömje, mely — mint emlékezetes — Szövetségünk élete ellen tört, annak nagy vérveszteséget okozott. A másik, a fontosabb és a burkolt cél pedig az volt, hogy igy gátolják meg azt, hogy az itteni munkásság közeledhesék a helyes szervezet felismeréséhez, mert a pártvezérek és az élősdiek kisded játékainak a munkások szervezkedése fog véget vetni, — amit, ha az itteni megszéditett pártkullancsok nem is, de a vezéreik nagyon jól tudnak. Rossz helyen kopogtattak. Mert a 9-ik osztály már hosszabb idő óta tanujelét adta, hogy az osztályharcban a kapitalizmusnak áldozatul esett munkásokat támogatni hajlandó. Havonként és tagonként öt centtel járul hozzá állandóan a centráliai védelemhez, az Egyetemes Védelmi Bizottságon keresztül és minden valószínűség szerint ezt fájlalják legjobban a párthivek. Nem sikerült a belülről fúrás s még egyszer leeresztett orral távoztak el a komikusok. Nem tudták áttörni az öntudat falát, szánalomra méltó komikus figurák, amint jöttek, úgy kotródnak el a gyűlésről. A gyűlést érmét jól ki kellett szellőztetni távozásuk után, ami meg is történt. Mindenesetre jó lesz figyelemmel kisérni ezeket a kis patkányokat a többi helyeken is és különösen a szövetség osztályai tegyék meg a kellő intézkedéseket, hogyha körükben megjelennek, ne érhesse őket meglepetés.--------o-------Piacon a televisor A modern találmányok legcso- dálatosabbja, a Televisor piacra került. A Jenkins-féle találmány ára 75 dollár. Most már lehetővé válik az, hogy a rádiót hallgató ne csak hallja a művészi produkciókat, hanem lássa magát a művészt is.--------0-------Detroitiak figyelmébe! A Detroiti Modern Színkör egy nagyobb szabású kedélyes estére készül, melyet az IWW-val karöltve fog lerendezni fabruár 1-én, szombaton este 8 órai kezdettel a saját helyiségében, 914 South- West End Ave, melyre a Bérmunkás olvasóit, családjaikat és ismerőseiket tisztelettel meghivja a Rendezőség.
