Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-23 / 570. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 23, 1930 BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ...........$2.00 Fél évre ............. 1.00 Six Months ____ 1.00 Egyes szám ára.........OB Single Copy ............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders ........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Elavult harcitaktika New-Orleánsban sztrájkban állanak a villamos kocsivezetők, a múlt év júliusa óta. Ilyen hosszú idő óta tart a küzdelem és mégis van reményük a munkásoknak a sztrájk sikeres befejezésére, megnyerésére. Gyakorlati tapasztalatok szolgálnak tanúbizonyságul arra, hogy a hosszú sztrájkok rendszerint a sztrájkolok vereségével érnek véget. A New- Orleánsi sztrájkolok, a sztrájk mellé állíthatták volna a város szervezett munkásságát, — kezdetben egy általános sztrájkhoz. Egy ilyen lépés mindenesetre sokkal több reményt nyújtott volna a villamos alkalmazottak sztrájkjának megnyeréséhez, mint az elszigetelt sztrájk. Ilyen hangokat pengettek is a munkások soraiban, de az érte való lelkesedést hamar lehűtötték a szakszervezeti vezérek arra való hivatkozással, hogy a kötött szerződések miatt szó sem lehet általános sztrájkról. A tragikus sztrájk — joggal lehet annak nevezni az emberek bebörtönzése, ütlegelése és legyilkolása avatta azzá — eklatánsán igazolja, hogy milyen elavult harci taktikát alkalmaz a szakszervezet. Ha egy sztrájkot nem lehet megnyerni a New Orleans-i villamos társulatokkal szemben, mikor az alkalmazottak úgyszólván százszázalékosan sztrájkolnak, valahol, valami hibának kell lenni. A hiba ott van, hogy a szakszervezetek széttagolják a már szervezett munkásokat is, mert a harc már régen a munkások javára dőlt volna el, ha ezek a szakszervezetekben tömörült munkások valamennyien harcba lépnek. A szakszervezetekben tömörült munká- sokvalamennyien harcba lépnek. A szakszervezetek az egyöntetű cselekvésnek állanak az útjában s mielőtt pusztulnak, annál jobb lesz. Kétes üzlet Mióta nyilvánosságra került Károlyi Mihálynak az Egyesült Államokba való bebo- csájtása, számtalan cikkben foglalkoztunk az üggyel. Pár nappal partraszállása előtt, hivatalos állásfoglalásunkat közöltük, melyet mint — emlitettük — eljuttattunk a címzetthez. Abban kifejtettük, hogy nézetünk szerint miként lehetne újabban megindítani egy nagyobbarányu Horthy-ellenes mozgalmat Amerikában, hogy abban mindenki résztve- hessen, aki Horthy-ellenes. Azóta két hét telt el s bár hivatalosan nem válaszolt Károlyi Mihály, a fejlemények azt bizonyítják, hogy nála. is azoknak befolyása jutott érvényre, kik üzletiesen kezelnek mindent és ráfogják üzérkedéseikre, hogy az munkásmozgalom. Annak hangoztatása, hogy a száműzött gróf, hajlandó minden olyan magyar gyűlésen beszélni, ahol álláspontját kifejti, még csak gyönge kibúvónak sem felel meg és nem elégiti ki az amerikai magyarságot, legkevésbé az öntudatos munkásságot. Mért azok a munkások, akik évtizedeken keresztül részt vesznek az amerikai munkásmozgalomban a Károlyival szemben tanúsított passzivitásukkal igazolják, hogy nincsenek megelégedve Károlyi döntésével. Nem vonjuk kétségbe Károlyi Mihály jóakaratát, mert hiszen az egyénileg hozott áldozatokkal bebizonyitotta, hogy a dolgozókkal együtt érez. Azt sem firtatjuk, hogy anyagilag feltétlenül szüksége volt egy Fea- kins-féle ügynökségre, hogy a biztos jövedelmet önmagának biztosítsa — ezekről a nyilvánosságnak nem muszáj tudnia. — De a kétes üzlet lólába nem is abból a szerződésből lóg kifelé, amit Feakissel kötött, hanem a másikból, melyben az Uj Előre házi szervezete a Horthy Ellenes Liga kapta a főszerepet. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy az a társaság már régen lejárta magát a munkások előtt s mindenki tudja, hogy ők csak oda mennek és csak ott kiabálnak, ahol üzlet, pénz látszik. Igaz, hogy 25 centes belépti dijjak mellett, valami nagy jövedelemre nincsen kilátás s a Károlyi-féle gyűlések erkölcsi sikertelenségével látszólag vele jár az anyagi is, de ismerve a rendezők körmönfontságát s turpiságát, el lehet készülve mindenki, aki azon gyűlésekre el menni készül, hogy Károlyit meghallgassa, egy olyan érvágásra, mely a huszonöt centes dijjakat jóval felülmúlja majd. Még nem találtak jelszavakat, hogy milyen célra gyűjtenek majd a Károlyi meghallgatására össéehivott tömegektől, de ahogyan mi ismerjük azt a társaságot mely a gyűléseket rendezi, biztosak vagyunk abban, hogy az ócska frázisok és megkapó szivrepesztő koldusáriáktól lesz hangos a pódium. Azért tehát előre figyelmeztetjük az amerikai magyarságot, hogy ha már megfizeti a beléptidijjakat, ne engedje magát gyűjtésekkel zsarolni. Károlyi részéről az egyezség lehet tiszta, de a másik oldalról kétes az üzlet. Álljunk a bányászok mellé Colorado után, most Illinois szénbányászai adtak kifejezést azon óhajuknak, hogy az unió belső harcainak következtében leromlott életviszonyaikat az IWW hozza rendbe. A illinoisi szénbányászok közül nem egy ott volt Coloradoban. Tanúja volt annak a bérharcnak, melyet a bányászok az IWW útmutatása mellett a világ legerősebb és legkegyetlenebb kizsákmányolóival, a Rockefeller érdekeltséggel vivtak meg. Éppen ez tette az elért eredményeket értékesekké. Ennek a harcnak a lefolyása Coloradon kívül is eljutott a bányászok széles csoportjai közé és bárhogyan is óhajtották a tarthatatlan helyzetük javitása érdekében hasonló akció megindítását az unionon keresztül, az a vezetők részéről minden esetben visszautasításra talált. Mert a bányászok szervezetébe is nem a tagsági járulékot befizető bányász határozza meg, hogy egyedüli vagyonát, a munkaerejét hogyan bocsássa a munkás áruba. A bányászok által kitartott tisztviselők a munkások megkérdezése nélkül kötnek szerződéseket a bányatulajdonosokkal, amelyeket a bányászok vagy tudomásul vesznek, vagy az állandó nélkülözéseket jelentő vándorbotot kell a kezükbe venni. A bányászok évtizedes elárulásának a folyománya, hogy most Illinoisban is az IWW útmutatása mellett kívánják a munkaviszonyokat megjavítani. Az IWW az amerikai munkások legfele- lősségteljesebb szervezete, amely nem tanácsolhatja a bányászoknak a harcba menését a legsúlyosabb kizsákmányolásuk mellett sem, amig azt maguk a bányaiparban dolgozó munkások is fel em ismerik. A bányászok saját helyzetük tudatos felismerésére, az Egyetemes Végrehajtó Bizottságnak sürgősen anyagi támogatásra van szüksége. A bányászoknak a helyes, ipari megmozdulása, még előre nem látót előnyöket tartogat az amerikai iparok többi ágaiban is. A magyar IWW-isták és a Bérmunkás olvasói előtt sem kell bővebben indokolni a bányászszervezet újjáépítése szükségességét és ehhez a szükséges anyagiak előteremtéséhez ezúttal is hozzájárulnak. A Bérmunkás az IWW többi lapjaival egyetemben a munkások megmozdulásából nem szoktak megélhetést csinálni, hanem azt mindenben elősegíti. A lapbizottság a Bérmunkás Naptárának eddigi jövedelméből 25 dollárral megnyitja a bányászok szervezési alapjának az előteremtését. Miden hozzánk küldött összeget rendeltetési helyére juttatunk. Küzdelem a létért Sok évekkel ezelőtt, Kropotkin egy könyvet irt, melyben számot adott annak lehetőségéről, hogy több állatfaj, melyek erejüknél fogvást sokkal alatta állanak az őket pusztító erősebb vadaknak, mint tartották fenn magukat a vadonban azáltal, hogy ösz- szetartottak és csoportosultak. Mindazok, kiknek látóképességük csak egy kicsit mesz- szebb terjed a felületnél, megegyeznek vele megállapításaiban. A zsiráf, zebra és a pa- tás állatok általában, az őket körülövező, ná- luknál sokkal erősebb és vérengző állatvilágban soha nem fognak, hogy egymást védol- mezzék: fejjel befelé kört alkottak egész csordák és fáradhatatlanul addig rugdostak kifelé, amig a támadó szégyenkezve elkotró- dott. Az ember is felismerte a szolidaritásban rejlő erőt, még a primitiv társadalom kezdetén, amit félreérthetetlenül igazol az őskommunizmus rendszere. Az osztályok kibontakozása a társadalom birtoklásáért egymással folytatott harcokban annak az osztálynak javára dőlt el, melynek sikerült az individiu- mokat nagyobb számban egy táborba tömö- riteni. Ma az emberi társadalom, a fejlődés eddig nem áknodott korszakát teremtette meg melyben a szervezettség a leghatalmasabb aráyokat ölti: már ami a kapitalizmus szervezettségét illeti. A munkások legnagyobb fiSfce azonban szervezetlen. Olyan szfliÄ&Ääk, melyeket a munkások alkotnak, ft® gyöngék vagy sok esetben nem is jöhetnek komoly számításba. A nyomor és nélkülözés előbb juttatja sírba a munkásokat, semmint rendafe körülméyek között annak megtörténni volna szabad. Nyomoruk szervezett- lenségükben található fel, mert a jólét és boldogság megszerzése erő és hatalom nélkül elképzelhetetlen, s erőt a munkásosztály is csak szervezetében gyűjthet össze. Milyen szánalomra méltónak és erőtlennek bizonyul egy munkás, ki csak önerejére támaszkodik helyzetének jobbátétele vagy javitása céljából, mikor egy olyan hatalmas korporációval találja szembe magát, mint a Ford Motor Co.! Szervezetlenül is megélnek, fenntartják magukat valahogy egy ideig, de
