Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-06-12 / 590. szám
Junius 12. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. ségem, a gyermekeim számára. Hűtlen lett hozzám, mert a kapitalista rendszer ide juttatott! A kapitalista rendszer nemcsak ezt az egy embert juttatta már ide. Oh, nem, csak ez az egy ember érzi a súlyát és zokog a profit mázsás ütései alatt. Hányán vannak, akiknek családi boldogságát feldúlta a pénz?! Mondjátok, ti ezt nem látjátok, nem érzitek? •— Még mindig aludni vágytok? Nem akartok felébredni? — A mostani lakása hol van ? — Hol? Ahol rám esteledik. Hazátlan és házatlan bitang lettem e hazában, e hazámban, mit véremmel védtem meg az ellenségtől. Az ellenségtől? Nem! A testvéremet gyilkoltam ott is és ugyanakkor nem vettem észre, hogy a kapitalisták megfosztottak e drága hontól, hol a kapitalisták korbácsot fonnak, hol az emberek még mindig igákat vonnak! Addig hazafi voltam, mig a profitot növeltem, most nincs munka, most nem dolgozhatom, most szerintük hazátlan bitang vagyok! És a házam? A szántóföld! — Az ágyam? Az árokszél! Higyje el uram, rosszabb dolgom van, mint egy kóborló kutyának. A kutyát legalább pihenni hagyják, de engem még pihenni sem hagynak. A múltkor is egy falu előtt akartam megpihenni, amikor két csendőr megkapott, összepofozott és a biró elé vitt. — Kérdeztem őket, hogy mi bajuk, mit akarnak velem? A pofonók egész záporával válaszoltak. Belöktek a börtönbe. Három nap múlva a biró elé állítanak és ott az egyik ember azt mondja, hogy “nem ő az”. A biró azt mondja nekem, hogy most már takarodjak, szabad vagyok. Kérdezem tőlük, legalább mondják meg, hogy miért zártak be? Azt válaszolták, örüljek, hogy szabadon engedtek és azzal egy újabb pofont kaptam a csendőr úrtól, aztán pedig kirúgott, de úgy, hogy arccal estem a földre. Fölkeltem, nézem, hát csupa vér az arcom! Hogy miért kaptam? Fogalmam sincs róla! Talán mert a rongyos ruhám nem tetszett nekik. Látja uram, ily sorsra juttatta a kapitalista rendszer a munkássá .... Jaj ! . . . . — Mi az ? Talán rosszul van ? — Kenyeret testvér, — mert . . . m..e..g..h..h...a... Kenyeret testvér, mert meghalok ! Óh, hány ajakról röppen el e szó: kenyeret! Hányán vannak, akik meghalnak, anélkül, hogy tudatában volnának, hogy városukból hurcolkodik a profit! Hányán vannak, akiket a kapitalisták tönkre tesznek, elsorvasztanak, — tüdővészbe hajtanak és még mindig nem akarnak ébredni, nem akarják észrevenni, hogy a kapitalisták tudatosan építik le gyárvárosaikat ! TERJESZD S OLVASD A BÉRMUNKÁST! Álmodjuk, újra kezünkben a végzet Irta: ROZIK EMIL. Álmodjunk újat, álmodjunk újra szépet, Álmodjunk újat, álmodjunk ébren ? Álmodjunk újra, sebünk nem éget, Álmodjunk újra, kezünkben a Végzet ? A viharos álmunkat álmodjuk újból, Szebb jövőről, hol nincs rabszolgaság, Feledkezzünk vérről, kínról, búról? Ébredjünk inkább, mert rajtunk a Végzet! Szegénylegények siránkozása a vizbeejtett csont miatt A POLITIKUSOK NYAVALYGÁSA HÁROM FELVONÁSBAN. Csak azért jutott eszünkbe ez a kutyáról szóló kis legenda, mert csodák-csodája, ennek az esetnek holt hasonmása ismétlődött meg az Sz. L. Pista szegényllegények- kel, kik a legendához a kutyát szolgálják, — mig Vitális Boldizsár a csontot. Hol volt, hol nem volt ... a nagy hegyekkel körülövezett acélkohóktól füstös Pennsylvania állam Pittsburgh nevezetű városában, volt a magyarajku IWW-is- táknak egy országos konvenciója, az urnák 1929-ik évének szeptember havában. Erre a konvencióra ellátogatott a Munkás Betegsegélyző Szövetség Intéző Bizottsága is, kik valamennyien munkásemberekből állanak. Ott volt a Szövetség titkára, Vitális Boldizsár is, aki gyakorlatból tudja, hogy egy konvenció milyen nagy költséggel szokott járni és távozás előtt ezen költségek fedezéséhez egy valódi amerikai vörös hasú tiz dollárost adott felülfizetésképpen a Bérmunkás javára. Mivel nálunk az a szokás, hogy minden beérkezett centről hivatalos nyugtát adunk és rendszeresen lapunk hasábjain is hivatalosan szoktunk felülfizetéseket nyugtázni, beleestünk egy meg- bocsájthatatlan bűnbe, amiért a menybéli úristen szine előtt — ha máshol nem is —lakolnunk kell s ha megéljük, éppen úgy, mint itt a földön, a menyekben is az “A munkás” csuklik nevű szerkesztő- je fogja a vádló ügyész szerepét betöltőnk És most a bevezetés után: hadd játsza Csuklik el a szerepét. Szin: A Bérmunkás hasábja, — díszlet -a nyugtázás. Szereplők: Vitális tiz dollárja. Az Sz. L. P. havi hetvenöt dollárja (csont) Súgó (az irigység) Bonvivant S. Kudlik (a kútja szerepében) Atmoszféra: a politikusokat jellemző tudatlanság. Statiszták: azok az Sz. L. Pisták, kik minden három évEL VI NYÍL ATKOZ AT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. ben rekedtre beszélték magukat a konvenciókon, hogy a hetvenöt dollár vízbe ne essen. Első felvonás: Első jelenet: Kudlik meglátja a' Bérmunkásban njmgtázott tiz dollárt. Második jelenet: Levelet ir Vitálisnak és tiltakozik. Szünet. Levelet ir Grosznak. és tiltakozik. Szünet. A súgó: (az irigység) fészkelődik. A főszereplő a kulisszák mögé menekül, előhozza az összes levelekéit, leközli az “Amun- kásban”. Szünet. Összehívja a háromtagú albizottságot, —- névszerint Csuklik Sándort, Alex Kudlikot és Sándor Kudlikot. Harmadik jelenet: Az SZ. L. P. East Pittsburghi osztályát felfüggeszti a politikai albizottság (3) tagja, Vitálist kizárja a pártból, ki már a kizárás előtt kilépett. (Függöny) Második felvonás: Az Sz. L. P. hetvenöt dollárja a levegőben Első jelenet: Az intéző bizottság több osztály sürgetésére referendum szavazásra küldi ki a 75 dollár megvonását. Második jelenet: A referendum szavazás az Sz. L. P. ellen dönt, a csont a vízbe esik. Harmadik jelenet: A súgó elejti a szerepkönyvet: Csuklik hir- telenében egy körlevelet szerkeszt. Zavarában kifelejti belőle a Bérmunkás tiz dollárját és a fősulj’t arra helyezi, hogy egy reakciós nyomdában készítik az Összetartást. Negyedik jelenet: A körlevél elkésett. Az osztályokhoz már a szavazás után futott be, ami lényegében mit sem változtatott volna a szavazás eredményén. (Függöny) Harmadik felvonás: Széjjel tárul függöiw. A szerepébe belesült bonvivant szüköl, vonit. Szidja az intéző bizottságot, fel- tiiri ingeujját és igy akarja a tengerbe esett csontot kikotorászni. Első jelenet: Tuturutu Bandi cikke közé morog egyet a Bérmunkás és az IWW ellen. Második jelenet: A konc elvesztése miatt az IWW-istákat okolja. Harmadik jelenet : Vonítani kezd a mesebeli irigy kutyának a képmása és az “A Munkás” hasábjain azt sziiköli, hogy a Bérmunkás volt mindennek az értelmi szerzője. Morog, dühösen kapkod, mert észrevette, hogy figyeljük az egész szinielőadást és semmi hajlandóságot nem mutatunk ahhoz, hogy a rendezésbe beleszóljunk, hogy szerepet vállaljunk. Utolsó jelenet: A csont a vizbe, a kutya ugat, a karaván halad. (Függöny) Alig akad ember, ki nem hallotta volna az egyszeri kutyáról szóló mesét, ki a szájában tartott csonttal a viz partjára menekült. Ezt a mesebeli kutyát, amint a viz tükrében meglátta saját képmását meg- nagjűtva, kis állat esze és veleszületett irigysége arra ösztökélte, hogy a nagyobb darab csont után kapjon. Igjr maradt hoppon, csont nélkül és elmélkedett, hogy ugyan hogy is történt az eset, de magának megmagyarázni nem tudta. Talán még ma is ott szüköl szegény a tópartján és fejtegeti a rejtvényt .... <5>---------------------------------------------------------------
