Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-05-29 / 588. szám

Május 29. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. ÉTERZENE Irta: GÁCS DEMETER. munkaerő van foglalkoztatva, 8—10, sok, ha 12 pengős hetibére van valamelyik nőmunkásnak. — Nézzük az élelmezési ipart. A tész­tagyárak 20—24 filléres órabére­ket fizetnek. Ugyanez áll atextil és vegyiparra is, úgyszintén még egy egész sereg iparra. Még a nyomdaiparban is találkozunk ily bérekkel. Ha azután tudjuk, hogy 1 kgr. kenyér ára 48 fillér, min­dent tudunk. Ezek megjavításán azonban nem segít, ha 6 nőtitkárt is állí­tanak be a szakszervezeti tanács­ba. A nők nem szakmailag, hanem iparilag termelnek. Mivel pedig azt látják, sőt érezték hosszú idők óta, hogy egyrészt velük a szak­mai szervezetek vagy egyáltalán semmit, vagy csak alig foglalkoz­tak, sőt »szerződésben állapították meg az ő munkabérüket minden­kor alacsonyabbra, végül a férfiak vezérlete álló szakszervezetek még arra is képtelenné váltak, hogy a szakmunkások érdekét képvisel­jék. így egy jó része a nőmunká­soknak, kik fanatizmussal szent hittel vettek részt a mozgalomban, elfáradtak, egy nagyobb része be­levetette magát a klerikálista szervezetek hálójába, mig egy ré­szük szervezetlen maradt. Néhá- nyan azonban keresték a helyes utat és azt az ipari unionista moz­galomban feltalálva, ma harcol­nak a közömbösség, a nemtörő­dömség, demagógia és a kapita­lizmus ellen. Nem eredmény nél­kül. A szociáldemokrata szakszer­vezeti és pártvezérek bakot lőttek tehát, amikor azt hitték egy pár intellektuel nő, ha ott közöttük (rendszerint fizetésért) képviseli a női nemet, az akkor is munkás- mozgalom, ha a bérmunkásnők teljesen távol tartják magukat a mozgalmaktól. Ma már késő. A nőmunkások áttörik azt az aka­dályt is, amit férjeik, apáik gör­dítenek szervezkedési szabadsá­guk elé. Az tartják, ha ezeknek nincs kifogásuk, hogy munkaere­jüket eladva, a tőkés kizsákmá­nyolja, úgy joguk van még hoz­zátartozóik ellenére is azt szervez­kedésükkel megvédeni. — Nincs igazuk ?--------o-------­NEMZETKÖZI PIKNIK Az IWW detroiti tagjai nagy­szabású NEMZETKÖZI PIKNIK-et rendeznek pénteken, május 30-án egész nap (Decoration Day) a magyar munkástársak előtt jól is­mert Molnár-farmon, Trenton kö­zelében. A magyar munkástársnők vál­lalták magukra, hogy a nemzet­közi vendégeket gulyással vendé­gelik meg. Nagyon ajánlatos vol­na, ha ezen a mulatságon a Bér­munkás olvasói valamennyien megjelennének. Útirány: A Family Theatre előtt, vagy bárhol a West Jeffer- sonon a Trenton feliratú autobus veendő Trentonig, ahol már ko­csik fogják várni a vendégeket, melyek a helyszínéig viszik. Szemünknek a magasság csak kéklő inélyt jelent, fülünk üresnek érzi a néma végtelent. Pedig ha megszólalna, üzenni kezdene . . . Mi sóhajt benne! . . . Mennyi testvéri bus zene. 1 — Csak legalább a macskának volna egy kis tej, —sóhajtott a huzatlan ágynemű közül Lizi kis­asszony. — Jó volna annak egy darab kenyérke is, de ha az sincs, — so­pánkodott Fáni kisasszony, aki té­likabátban kucorgott a Hitetlen kályha mellett. — Nézd, hogy villog a szeme. Még megveszedik éhen és itt ösz- szemar bennünket. — Tán jobb is volna. Elvinné­nek a Pasteurba. Ott bizonyosan fütenek, aztán enni is adnak. A macska az asztalon ül. Az aj­tót leste : hátha bejön valaki és ki­surranhat a lába mellett és szét­nézhet valami elemózsia után. —- Éhes volt már nagyon. Emberi hanghoz hasonló, szinte borzon­gató nyávogással jajgatta el a pa­naszát a kisasszonyoknak, de hiá­ba : a kisasszonyok maguk se ettek még máma, pedig már esteledik. Igaz, hogy tél van, hamar lebujik a nap. Hja, a kisasszonyoknak most nagyon rosszul megy. Lizi kis­asszonyt elküldték az üzletből, mert az üzlet becsukott. Az ötven­éves kisasszony szaladgált a vá­rosban előre-hátra, de hiába. Azt mondták neki, hogy menjen Pest­re, hátha ott akad még olyan bolt, amelyet egyelőre nem csuknak be. Lizi kisasszony nem tudottt meg­válni a bútoraitól, a muskátlis kis ablaktól, a húgától és attól a nagy iromba macskától, amely most az asztalon kuporog és az ajtót lesi. Még boldogult édesanyjuktól örö­költék ezt a jószágot. Igaz, hogy közben sok mindentől meg kellett válni, még az ágyhuzatoktól is, — mert az éhség nagy ur. Aztán Fá­ni kisasszony nem keres most sem­mit a varrással. Nem is igen bírja mostanában ezt a munkát: szúr a háta és furcsán köhög. Éjszakán­ként láza van, félrebeszél és reg­gel olyan vizes az inge, hogy alig mer az ágyból kibújni. — Jó táplálkozás, friss levegő — mondta egyszer a doktor. így télen a friss levegő csak megvan, de hol van a jó táplálko­zás, amikor egy falat kenyér sincs a háznál. Aztán a szoba is olyan hideg . Milyen jó volna, ha a macs­ka melléjük bújna és melegítené őket. A tejesasszony tegnap óta nem hordja a tejet. Tessék előbb fizetni. Hullámok káoszában választ dobogva hiv a millió antenna, a milliónyi szív. A szivünk rádiója folyton telegrafál s rokonrezgésü szívre talán sosem talál . — Fánika, eresszed ki a Fricit. Megbolondit azzal a nyávogással. — De majd megint bajt csinál. — Csináljon, mái- úgy is mind­egy. 2 Az éhező kandúr a környék ré­me lett. A harmadik-negyedik szomszédot is meglopta. Nem volt válogatós: eleven galamb, kop- pasztott csirke, főtt étel, sült hús mindegy volt neki. Zsákmányolt, rabolt, lopott, és kerítéseken át bámulatos gyorsasággal eltűnt az üldözők elől. Tőrt vetettek, mér­get raktak ki neki: a tőrt kikerül­te, a mérgezett falatokhoz nem nyúlt. Belakott és hízelgő dorom­bolással simult az éhező, sóhajto­zó kisasszonyokhoz, akik előre reszkettek attól, hogy valamikor kisül, hogy ők rejtegetik maguk­nál ezt a veszedelmes jószágot. — Úgy is lett, kisült minden és a kis­asszonyok nyakára jöttek a kár­vallott szomszédok: — Hát ez nem megy tovább. — Pusztítsák el ezt a ronda dögöt, mert én a bírósághoz megyek. Az én kanárimat megette. — A tulajdon konyhámból lop­ta ki a rántani való húst. — Ha agyon nem verik, én vé­rem agyon. A kisasszonyok reszkettek. — Szerencséjükre a háziasszony, aki velük egy udvaron lakott, a segít­ségükre sietett. — Ennél a háznál kell a macska és punktum. Akinek van valamije, annak legyen több esze, mint a macskának. Mért nem lop én tő­lem? Pedig nálam is van annyi, mint maguknál. Volt is. A háziasszony jómódú parasztasszony volt. A tanya be- termett nekik mindent. Aztán nem volt rosszlelkü asszony. Egyet- mást mindig adott a szűkölködő kisasszonyoknak, aztán a házbér- hátralékért se szólt egy árva szót sem. Jaj, csak Frici ezt a jólelkü asz- szonyt meg ne lopná, mert akkor igazán valami rettenetes történik. 3 És mégis meglopta. Éppen lako­dalomra készülődtek a háziasszo­nyék. Amikor a kalandozásból ha­zatérő Frici belépett a szobába, rettentő morgás közben egy sült csirkét vonszolt magával. Mintha azt akarta volna mondani ez a morgás: — Nektek is hoztam, egyetek. Én m,ár jóllaktam. A kisasszonyok megdermedtek a rémülettől. Lizi kisasszony tért magához legelébb is: kiugrott az ágyból, elkapta a csirkét Fricitől, az üres szekrény aljába csukta. Igyekezett, hogy a bűnjelet eltün­tesse. Hiába. Nemsokára bezörgetett a háziasszony. — Ez nem megy tovább. Vagy maguk mennek el a háztól, vagy a macska. Ez aztán olyan Ítélet volt, ami ellen nem lehetett appellálni. — Vagy a macska, vagy maguk. — Hm___ 4 Lizi kisasszony megsimogatta még egyszer a Fricit, aztán bele­túrta a fejét a huzatlan párnába. Fáni kisasszony a télikabátjával magához gombolta a macskát és megindult vele sebesen a város vé­ge felé. A Kőrös hídjának a köze­pén megállt. Fricit bedobta a ro­hanó folyóba, aztán rohant haza­felé. Mintha a Frici kergette vol­na rettenetes nyávogással. Beesett az ajtón, lerogyott a Fáni kisasz- szony ágya szélére és úgy nézett maga elé, mintha nemcsak a macs­kát, hanem az eszét is a Kőrösbe vetette volna . . . Ajtókaparást hallott. Azt hitte, képzelődik. Megint hallotta. Föl­ugrott, ajtót nyitott és besurrant a Frici csuromvizesen, panaszos nyávogással .... 5 Nyisd ki azt a kasznit, Fáni. Add ide azt a csirkét. Én nagyon éhes vagyok. Csak törüld meg egy kicsit. A kisasszonyok megették a csir­két. Erő, életkedv költözött belé­jük. — Fáni, te holnap itthon ma­radsz a Fricivel. Vigyázz, ne en­gedd ki. Én megyek lakás után...--------o-------­Rendeljen könyveket a Bérmunkás könyvkeres­kedésében Többeknek kívánságára besze­reztük az Eszperantó nyelvtant, melyet az Eszperantó Kulcs cimü kis füzettel együtt saját árban, 50 centért bocsájtunk az olvasók és tagjaink rendelkezésére. Kapható az Orvosi tanács­adó tudományos mü. Diszkö- tésben, színes ábrákkal, hasz­nos tudnivalók egész tárházát tartalmazza. Ezen 565 oldalas mü ára 5 dollár. Markovits Rodion müvei a Szibériai Garnizon és az Arany vonat szép kivitelű vászonkö­tésben megjelent magyar mü­vek. A háború után megjelent magyar irodalom remekei. Ára $1.25. A kettőnek $2.50. Minden rendeléshez 10 cent portó költség és a könyvekért já­ró készpénz összeg csatolandó. Kiadóhivatal. A FRICI Irta: FARKAS ANTAL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom