Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-29 / 588. szám
Május 29. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Válasz Augustin Souchy levelére (Folytatás a 3-ik oldalról.) pást mért, pusztulást hozott a múlt századból fennmaradt feudalizmusra, mely az akkori forradalmak és vívmányaik elől elbar- rikádozta magát. A lehetetlen lehetségessé vált. A világkatasztrófa nem rántotta magával bukásba a kapitalizmust, hanem ellenkezőleg, megerősítette. Ágyukkal és pergőtűzzel sepertette el utjából az akadályokat, meghódított minden talpalattnyi földet s most szervezkedik, készül annak kiaknázására. A kapitalizmus országra, hazára, királyra, demokráciára hivatkozva, vitte a milliós munkástömegeket mészárszékre s mikor ezt tette, minden nagyobb erőfeszítés nélkül szerelte le a munkásmozgalom forradalmi élcsapatait, kik csak itt-ott tudtak felmutatni némi ellenállást. Az összeomlást, mindenütt saját inititivájából, saját erejéből iparkodott elkerülni, a forradalmakat leszerelni, de ha az nem ment, úgy külső segítségért folyamodott, amit a nemzetközi kapitalizmus bőkezűen, minden fukarkodás nélkül mindig megadott. A bábeli zűrzavarban döntő csapást lehetett volna mérni a kapitalizmusra, de ilyesmire nem volt felkészülve az európai munkásság. Az egyes országokban élet-halál harcot vivott, de mindenütt elszigetelten és minden nemzetközi támogatás nélkül. Nemcsak a szociáldemokraták által irányított szakszervezetek voltak tehetetlenek azokban az időkben. A “tisztes forradalmi múlttal rendelkező ’ ’ szindikalista szakszervezetek is annak bizonyultak. A meggyöngült és fuldokló kapitalizmus nemcsak kikerülte megérdemelt sorsát, hanem meghosszabbította életét. A felsoroltak nem vádak. Csupán tények: regisztrálása s felelevenítése a lefolyt eseményeknek. S ha most számot akarunk vetni és mérlegelni próbáljuk erőinket, bizony furcsa képet kapunk a különböző országok forradalmi munkásmozgalmairól éppen úgy, — mint általános nemzetközi szempontból. Bár tagadhatatlanul sokat tanult a proletariátus, de korántsem eleget. A különböző országokban ezideig azzal voltunk lekötve, hogy a kapitalizmus által reánk mért súlyos csapásokat kiheverjük és visszabillentsük mozgalmunkat a régi kerékvágásba. Mikor ezt tesszük, mindannyian érezzük a nemzetközi kapcsolatok hiányát és próbáljuk azt megteremteni. Nem vonjuk kétségbe szindikalista munkástársaink ő- szinteségét és igazán értékeljük, nagyra becsüljük a fáradozást és áldozatos munkát, amit e téren végeznek. Jólesőleg, szinte megelégedéssel és átszellemülten fogadjuk a nemzetközi téren általuk elért eredmények híreit és csak örülni tudunk annak, hogy a világ legkülönbözőbb és egymástól távol eső forradalmi munkáscsoportokkal kapcsolatot teremtenek. Amidőn az ilyen kapcsolatok megteremtésén fáradoznak munkástársaink, egy nagyon fontos té nyezőt hagynak figyelmen kívül. Ennek mulasztása adja magyarázatát , hogy félreértik és nem ismerik fel az IWW által kifejtett munkát és annak fontosságát s igy nem is csoda, hogy szervezetünk nemzetközi terjeszkedését féltékenykedve figyelik, bennünk konkurrenseket vélnek felfedezni. Hiszen a szindikalisták a szétforgácsolt vagy a már meglevő erők egyesítésén fáradoznak, holott ezen erők elégtelenek a kapitalizmus megdöntéséhez. A politikai pártok irányítása alatt működő szakszervezetek, valamint a szervezetlen proletártömegek nélkül, célunk meg nem valósítható. Ennek a tömegnek a megszervezése, megszervezése sürgős feladatunk. Ezen tömegek fölött szigorúan őrködik a párt és a. szakszervezeti bürokrácia, mely a kapitalizmusnak falaz, de ugyanakkor maga a kapitalizmus sem mulasztja el az óvintézkedések gyakorlását, melynek kettős érdeke az ellenünk való védekezés. Bel és külföldön profitjának védelmezése és növelése és monopóliumok kiépítése. Ez elé csakis a nemzetközileg szervezett, céltudatos forradalmi munkásosztály tudna gátakat emelni. Vitán kívül esik, hogy különösen az utóbbit szabadon gyakorolja a kapitalizmus, mely máris olyan eredményeket ért el a nemzetközi téren, hogy szinte bámulatba ejtő. Ezzel a nemzetközi kapitalizmussal sem szakszervezetekben, sem független, de még egyesitett szindikalista szervezetekkel sem tudna döntő küzdelmet vívni a munkásság. Vele szemben sokkal nagyobb erőre van szükségünk, mint amit a meglevő szervezeteink harcba állításával kifejteni volnánk képesek. Az újjászervezett kapitalizmussal szemben, újjászervezett munkásmozgalomra van szükség. S ha megegyezünk és meg kell egyeznünk abban, hogy újjászervezésre van szükség, akkor miért az IWW-ra a féltékenykedés? A modern munkásmozgalom zászlaját bontotta ki az IWW. Az indusztrializmus, az ipari szervezkedés megindult világhódító útjára, az elmélet bejárta a világot és mindjobban népszerűsíti magát. Az IWW nem ment el sem Európába, sem más kontinensre, de az Ipari Unionizmus nyomon követi a fejlődő kapitalizmust. Minden országban kezd gyökeret verni, — tekintetnélkiil arra, — hogy milyen szervezeti formák dominálok. Ahol a nemzetközi kapitalizmus és a racionalizált géptermelés megjelent, ott az ipari szervezkedés hiányát kezdik érezni a kizsákmányolt bérrabszolgák. Ez áll a szindikalista bérmunkásokra is. Ezért helyezkedtek Souchy munkástársék arra az álláspontra, hogy: “Ahol csak lehet, ipari szövetségeket állítanak fel.” Igaz, hogy ez még sehol sem történt meg, viszont az is tagadhatatlan, hogy több helyen lehet. Ott is, ahol az IAA-nek székhelye van. Hiszen állítottak fel Németországban ipari szervezeteket a németországi szindikalisták támogatása nélkül, Souchy munkástársék akarata ellenére. Tehát nem “megfoghatatlan,” hogy a meglevő és szakszervezeti formák szerint működő szindikalista szervezetek mellett, ipari mozgalmak létesülnek. Ez nem bűn s ha az volna, akkor sem any-' nyira az IWW-t, mint a kapitalizmust terhelné, mely a kézművesség, a kis gyáriipar helyén iparokat, trösztöket épit, mely trösztökkel szemben csakis az ipari szervezet bir támadó és ellenálló képességgel. A beállítás, hogy: “hogyan is nézne ki, ha az európai szindika- listáknak kedvük szottyanna ide Amerikába jönni szindikalista szervezeteket építeni és az IWW-t eltörölni”, egy kicsit sántít. Hasonlatnak nagyon rossz. Meglehetne éppenséggel csinálni, ha a fejlődés kerekeit vagy 50 évvel visz- szalehetne tolni. Valószínűleg egészségesebb munkásmozgalmi állapotok lehetnének itt, például, ha vagy úgy negyven évvel ezelőtt az AFOL helyett olyan szindikalista szervezet alakult volna forradalmi célkitűzéssel, mely nem az osztályközi békét, hanem az osztályharcot; nem a tisztességes napibérért való küzdelmet, hanem a munka gyümölcséért való harcot irta volna a zászlajára. Ma azonban az ilyesmi anachroniz- mus volna. De a megforditottja: az lehetséges, sőt állandóan folyamatban van. Elérkeztünk a legtökéletesebb szervezettség, az ipari termelés korszakába, ami előtt szemet hunyni éppen a forradalmároknak nem volna szabad. A szakszervezkedés minden formája, a múlt század, a múlt és letűnt termelési folyamat terméke és fenn nem maradhat, korát nem fogja túlélni. Az IWW önmaga egy interna- cionálé. És pedig nem azért, mert Wagner mondta igy, nem azért, mert az IWW-isták ismerik annak, hanem azért, mert tényleges nemzetközi munkásmozgalom ma már másként el sem képzelhető, mint ahogyan az IWW iparkodik azt megvalósítani. A kapitalizmus világkontrolra tett szert, az iparokat világméretekben fejlesztette ki és a munkásságnak világméretű ipari szervezeteket kell építeni. A világ szövői egy szervezetbe, a világ bányászai egy szervezetbe és valamennyi iparban dolgozó munkások ipari szervezetekbe, mely ipari szervezetek egyetlen hatalmas szervezetbe tömörülnek. > Csak egyengessük a nemzetköziség útját, ki-ki a magunk elvi meggyőződése szerint és bizzuk a választást a munkásságra, mely úgy fog választani, ahogyan az a legmegfelelőbb. Mesterkélt szug- gerálással, rákényszeritett elméletekkel végezni fog hamarosan, mert meddő harcaiban felismeri, hogy melyek az ő hiányosságai. Szindikalista munkástársaink végezzék az egyesítés munkáját. Vonják összébb soraikat és ne ellenfeleket, ne konkurrenseket fedezzenek fel a mind erősebben előre törtető ipari alakulatokban, hanem lássák meg bennük az uj kornak megfelelő harcos forradalmi munkásmozgalmat, mely előhírnöke egy szebb kornak, élcsapata a világot megváltó nemzetközi proletárforradalomnak. Az IWW nem tiltja meg a más országokban működő ipari union- istáknak a szindikalistákkal való együttműködést, nem ellenzi az IAA-hez való csatlakozást. De az Ipari Unionizmus ismerői tudatában vannak, hogy a világ munkásságának iparok szerinti csoportosulása nélkül, nemzetközi egység nem lesz. Azért építik az ipari szervezeteket, azért tartják azt mindenek felett legfontosabbnak. Ennek tudatában fogadta el elméletben az IAA is az ipari csoportok alakításának szükségességét, mely mind a mai napig elméletben maradt. A gyakorlati megvalósítás, reméljük, nem fog sokáig késlekedni és akkor nemcsak hogy megférünk egymás mellett, nemcsak hogy elválaszthatatlan nemzetköziségbe kerülünk, hanem forradalmi ipari szervezeteinkben vállvetve vívjuk a döntő ütközeteket a kapitalizmussal szemben és ki-ki a maga posztján, mint a nagy családnak, a munkásosztálynak tagja, a VILÁG IPARI MUNKÁSAINAK SZERVEZETÉBEN testvéri összetartással segít megteremteni az osztálynélküli társadalmat, segít elseperni a minden korok legkegyetlenebb uralkodó osztályát, a kapitalizmust és megszünteti a BÉRRENDSZERT. A Munkásosztály igazi nemzetközi mozgalmának megvalósításáért, vagyunk forradalmi üdvözlettel és testvéri kézszoritással Az IWW magyarajku Szervező Bizottsága. --------o-------Gulyás kirándulás Az IWW neVv yorki tagjai most vasárnap, junius hó 1-én rendezik le ez évi első gulyáskirándulásukat, melyet a múltban elhalasztani kellett a rossz időjárás miatt. Úgy határoztunk, hogy külön meghívókat is küldünk ki az olvasókhoz, igy csupán csak bejelentjük, hogy kedvező időjárásra számítva végre-valahára valameny- nyien kimegyünk a szabadba, — hogy a Bérmunkás olvasóival az IWW összes tagjai egy kellemes vasárnapot együtt töltsünk. Készüljünk az Edenwaldba, a Bérmunkás kirándulásra!
